Köszi Freeblog!
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Freeblog szerkesztőinek egy kellemes estért! 🙂
Múlthéten a freeblog főoldalán észrevettem egy játékot, amivel kis szerencsével sikerült egy páros belépőt nyernem a Rózsaszín Sajt című film premier előtti vetítésére az Uránia Filmszínházba. Több szempontból is örültem neki, egyrészt nem voltam még premier előtti vetítésen, másrészt sose voltam még az Uránia Filmszínházban. Harmadrészt meg a magyar filmeket is nagyon szeretem, ezért mindenképpen el akartam menni.
A legrégebbi jó barátommal, Adrival mentünk el kettesben az Urániába, ahol végül senki sem kért tőlünk se jegyet, se nevet, se semmit… Jóformán csak beültünk.
Igazság szerint a vetítés előtt utánanéztem a filmnek, a port.hu-n, és az ott olvasottak alapján nem nagyon tetszett a film. Sem a plot, sem a bemutató nem lett az igazi. Ezek után nem túl pozitív szájízzel indultam neki a dolognak, legalábbis ami filmet illette.
Belépve az Urániába kicsit megdöbbentem. Gyönyörű! Filmszínház a szó szoros értelmében. Színház is és mozi is egyben; egy nagyon kellemes kombináció! A belépés és megdöbbenés után jött a felkonferálás, ami kifejezetten tetszett. Bár alapvetően nem szeretem a túl reklámozott vagy túlkampányolt filmeket, sőt magát a kampányt sem, de ez egészen jól jött ki. Vicces, jópofa. Aztán felgördültek a függönyök (mint a színházban), és kezdődött a film.
A filmben hatalmasat csalódtam, a lehető legpozitívabb értelemben! A történet, a szabados nyelvezet (és akkor még szépen fogalmaztam), a karakterek, a színészek világa, a zenék, a szereplő gárda (nem véletlenül emlegetik a legtöbb jónővel rendelkező filmnek)… minden nagyon tetszett. A főszereplő karakterével jóformán teljesen azonosulni tudtam. Ehhez részben Tóth Barnabás nagyszerű játéka, részben a főszereplő karakterének balfaszsága járult hozzá. (hasonlóan balfasz, mint én 😀 ) Ha már Tóth Barnabás neve felmerült, akkor itt le is szögezem, hogy ő egyben a rendező is, méghozzá elsőfilmes rendezőként! Forgatókönyv írásban is kivette a részét, így jóformán ez az ő filme, az elejétől a végéig. Munkájának alaposságán látszódott a törődés, és az akarás, mert bizony megmutatta, milyen is egy jó első filmes!
A film félig francia is, és ez kivételesen nem csak egy kis utánanézés után derül ki, hanem egészen egyszerűen a film fele ott játszódik, és így a film fele franciául is van, magyar szinkron nélkül, feliratosan. Olyan igazian. Igazi helyszínek, igazi szereplők. A film félig francia rendezése is igazi, hiszen Tóth Barnabás fiatal korában egy pár évet Franciaországban élt, majd később pár kisfilmet is forgatott ott, miután a francia kultúra "megfertőzte". A sok igaziság miatt még a filmben szintén főszerepet játszó hangszer is igazinak látszik. Ez is egy különleges dolog, főleg annak, aki egy kicsit is már hallott a hang drum-ról. Az egész filmet végigköveti, és a hangszerrel kísérve mutatja be a problémákat a főszereplő és az nőcsábász apja között, valamint a főszereplő csajozási nehézségeit. Nem is beszélve a sajtról. Ez a pár motívum az, amely végig követi a filmet: apa, fia, nők, sajt, és a hang.
Azoknak, akik még nem látták a filmet, ez így teljesen érthetetlen és furcsa katyvasz. Tudom, mert eleinte kissé én is furcsálltam ezeket, és többekközt ezért sem tetszett a beharangozása. Ellenben most, a film után ez a pár dolog egy-egy kedves emlék hívószavává vált. Tényleg nagyszerű alkotás!
A másfél órát követően az alkotók egyesével vonultak fel a színpadra, ahol remélem Barnabás is érezte a nem mindennapi tapsvihart. Egyértelműen hallatszott, hogy mennyire tetszett a közönségnek. A tapsot aztán a konferanszié szakította meg, aki az egész közönséget az emeletre invitálta, egy álló fogadásra. Felmentünk az emeletre, a gyönyörű bárba, és ott szendvicsek és borok közepette volt lehetőség akár az alkotókkal is váltani pár szót. Így történt, hogy a filmben az apát fantasztikusan alakító Bezerédi Zoltánt megkérdeztem arról, hogy a főszereplő, Tóth Barnabás valóban tud-e játszani a hang dobon…. Nos…. A válasz maradjon az én titkom, de akit tényleg érdekel, az sörrel megvesztegethet! 🙂
Az Uránia erkélyére kikeveredve még egy darabig ott beszélgettünk Adrival, majd ahogy hazafelé indultunk megláttuk, hogy a moziteremben már egy másik film megy. Mivel a terem üresnek tűnt, és az ajtó nyitva állt, ezért egy darabig még beültünk a Coco Chanel című filmre, a karzaton. Rajtunk kívül még 4-5 ember lehetett a földszinten ami kissé meglepett. Egy ilyen gyönyörű Filmszínház (lásd fenti kép) teltházat érdemel! Mégegyszer köszi a kellemes estét!