Először a nap számokban:
Mai megtett km: 150 km (de az milyen……)
Eddigi össz: 828 km
Mai start: 11óra, finish: 19.30 (pont mint tegnap)

Aztán szóban:
Hát izé, hol is kezdjem… Ma valahogy nem keringtek a fejemben blogolni valók menet közben, így nehéz mostnekikezdeni.. Ülök a tengerparton, 1 méterre a tengertől, és félre a sátramtól, a pda meg a motorról lógó töltőre van dugva, úgy ügyködök rajta. Közben itt a parton mellettem teljesen Jamie Winchesterre hasonlító banda zenél, szal a zene is jó. De nem jó kezdés ez, ugyanis a mainap korántsem volt ilyen laza, szal kezdem újra:
Reggel kénytelen voltam belátni, hogy fent a hegyek közepén hiába várom az eső végét, ha egyszer egy felhőben ülök… 🙂 ígyhát az eső enyhébb pillanatait kihasználva elindultam a Pjedrama gradhoz. Odaérve végre hallottam magyar hangot, oda is csapódtam egy kedves kiscsaládhoz, akik éppen információhiányban küzdöttek. A pénztáros csajjal nehezen, de megértve egymást sikerült “student” jegyet vennem a várba és a cseppkőbarlangba össz10€-ért. Segítettem az újdonsült ismerősöknek jegyet venni, és innentől együtt néztük meg ezt a hihetetlen barlangvárat. Nagyon ajánlom mindenkinek, meseszép! Aztán együtt átmentünk a Postojna barlanghoz, ahol éppen utólért egy hatalmas fekete felleg. Sötétségbe borult minden, 2 órakkor, rögtön, miután parkolót találtunk… Így aztán ők bemenekültek az autóba, és mondták, hogy tartsak velük. Na, így sikerült majdnem szárazon megúsznom egy hatalmas, jégesős vihart.

A barlangnál már sajna szétváltunk, mert ők még kávéztak egyet,viszont a barlangban egy másik kedves családhoz csapódtam. Érdekes módon a hatalmas tömegből csak mi voltunk magyarok… Pedig ezt látni kellll! A barlang belsejébe kisvonat visz, ami mint egy vidámparki szellemvonat suhan a kis lyukakon át a csepkövek között, át hatalmas üregeken. Sajnos erősen érződött a dolog nagyipari biznisz szaga(siető idegenvezető, “nofoto”, nagy vasútállomás suvenirrel, és az olykor cseppköveken átgázoló betonjárdák), de mindennek ellenére lenyűgöző és egyedülálló látvány! Ez után a tenger felé vettem az irányt. De nem ám a legrövidebb úton, hanem a hegyes-völgyes Isztria felé. Utólag bánom is meg nem is. Mesés itt a nyílt tenger, itt nincsenek előtte szigetek, ez tényleg igazi. Ezért tetszik is. Jó választás volt azért is, mert lenyűgöző volt a hegyeken keresztüljönni. Viszont itt sincs egy szál magyar se, és kicsit furcsa minden, az emberek is.

Mint a túra vezetője, és egyben egyetlen résztvevője , holnapra lehet elrendelek egy pihenőnapot. Ez csak azért nem biztos még, mert a sátram a part menti sétánynál fekszik, ezért kicsit zajos. Lehet ezért tovább állok majd Porectől.

Amúgy netet a wififofum nevű progival szerzek, ami megállás nélkül figyeli az étert,és jelez, ha mondjuk WEP nélküli netet talál.. Vagy épp megjegyzi a koordinátáit a helynek, ha épp nem használja más progi a Gps-t. Így bukkantam rá ma is egy wifipontra, ahova még reggel elmegyek ezt elküldeni.. 🙂

Grafur – 2007.08.09. 23:50

Hoppá, most látom, h pár bejegyzés többször is elment… Sorry! megpróbálom javítani… 🙂