Kategória szerinti archívum: Gurulás


Holnap… huhúúú, holnap! 2

Az előző postban leírt történet hangulata valamiért az egész hetemet megpecsételte, így sose volt igazán hangulatom semmihez. De nagyon nem. Csak ültem, néztem, és nem tudtam semmi értelmeset csinálni, hangulatom annyi volt, mint egy depressziós droidnak.

Most viszont a helyzet változott, ma ugyanis egyetem után szinte egész nap Bambinál szereltünk! 🙂 Kapott az MZ új gáz és szivató bowdeneket (vééégre!), Bambi nagyon szépen és jól megcsinálta nekem őket, meg az MZ ETZ Tuning Projecthez csinált nekem új, 120-as fúvókát, egy 165-ösből felforrasztva.

A gép jó lett, bár épp csak egy rövid tesztig (tankolásig) próbáltam ki, hiszen ma egész nap esett, végig esőben (hol szakadóban, hol kevésbé szakadóban) motoroztam.

Holnap viszont… hűű, holnap:

Első nagy találkozója lesz a BME Angyalai motoros klubnak, aminek nemrég óta tagja vagyok, így ott a helyem. Út közben viszont csapódunk Dobogókőig az MZ Club idei első (és jó idő esetén minden idők legnagyobb) túrájához. Feliratkozva több, mint 50 motor van, amiből jó idő esetén 40-45 remélhetőleg ott lesz, amihez majd még csapódik a BME Angyalai klub 18 nagymotorja! 🙂
Így megyünk majd kb 50-60 motorral egészen Dobogókőig, ahol a két csapat elválik: MZ Club megy Tinnye felé (Üvegtigris), a BME Angyalaival pedig megyünk Esztergom felé tovább, Párkány, majd egy kis Szlovákia, és a Duna túlpartján haza.

Alig várom már, ráadásul az i-re a pontot feltéve, mindezt talán szerelmemmel, végre! 🙂


Pilises hétvége 2

A csütörtöki Járműterv TF1 házileadás miatt most csak röviden és tömören a hétvége eseményeiről. Volt egy kis kikapcsolódás, és az egész hétvége a Pilis körül forgott.

Kezdődött a szombat egy Karinapos túrával, ahol elvonatoztunk Zebegénybe, majd onnan át gyalogoltunk a kilátót érintve NagyMarosba. Nagy úra volt, mind távban, mind szintemelkedésben, viszont feldtette velünk az, hogy szomjasak nem voltunk… 🙂 (lásd első kép + 1 méteres benzincső)

Ez még kapott egy egyméteres benzincsövet!!!! :)

MOBILLAL KÉSZÜLT! - az is rakta össze!

Aztán folytatódott a hétvége egy Pilis-gurulással, tesztelve a technikát. Erről majd később hosszabban, egyelőre legyen annyi elég, hogy a jó időre való tekintettel elgurultam, megtankolni a motort (16 litert fogyasztott az utóbbi 200 kilométeren!!!), egy icipicit lemostam (nem vittük túlzásba), majd megnéztem egy térképet, és elindultam Dobogókő felé. Sose voltam még ott, a kilátás eszméletlen! Az út viszont nem nyűgözött le, valahogy többet vártam tőle. Azt hittem lesz olyan jó, mint az Eger környéki motoros-csapatós utak (24-es, 25-ös, Felsőtárkány-Lillafüred), de egyelőre engem nem nyűgözött le.


Dobogókő környékét kicsit besétálva, felültem a motorra, és máris visszafelére vettem az irányt, egészen pontosan Tinnye felé, hogy megnézzem a filmből híres Üvegtigris büfét. Amikor már azt hittem rossz irányba megyek, megtaláltam! 🙂 Pár fotó után tovább indultam, de direkt nem a legegyértelműbb útvonalon mentem, hanem letértem Sólymár felé, ugyanis még hazafelé útbaejtettem nővéreméket a XII. kerületben. GPS és térkép nélkül, érzésből mentem, ami annyira jól sikerült, hogy egy-két "hűbanyek, hol vagyok?! No, mindegy, itt jobbra!" után a lehető legrövidebb útvonalon értem nővéremék házához……. Mostmár értem, amikor mindenki azt mondja: "eltévedni nem lehet". Direkt elkerültem a forgalmas nagy utakat, és inkább a kisutcákon közlekedtem egy belőtt irány után, és láss csodát, bejött! Ajánlom mindenkinek!

 

MZ ETZ Tuning Project #6:

Amúgy a Tuning Project még nem az igazi, a motor sokat rakoncátlankodott, van még rajta munka, amíg tökéletes lesz… Kigyorsításokkor gyakran a gyújtáshibákra utaló tüneteket produkálta (ami szinte kizárt), valamint továbbra is a "túl sokat kap" tünet volt sokszor, amikor hörgött, szenvedett, és füstölt… A gyertyakép is egyelőre ezt igazolja: fekete mint az éjszaka, de nem értem miért, hiszen már kisebb fúvóka van benne, mint a gyári BVF karburátorokban szokásos… 135-ös van azokban, most ebben pedig 130-as van. Arra számítottam, hogy a gyertyakép fehér lesz, és szegény lesz neki a keverék, de ezekszerint nem… Bár félek, hogy ezt a fekete gyertyaképet valami más okozza.. Csak még nem tudom mi?!?!


MZ ETZ Tuning Project #4 – szezonnyitó gurulás 5

A Project előző bejegyzései: http://grafur.freeblog.hu/tags/tuning/

Végre, kb egy hónap után újra otthon voltam, hogy összerakhassam a vasparipát, és lezárva a tuning projectet, feljöhessek vele Budapestre. Szombat reggel fogtam neki a szerelésnek, kezdésnek a hátsókerék kivételének. Új hátsógumit kapott a gép (ráfért), amit még pár hónapja vettem vaterán 8000 (!!!) FT-ért ajándék új belső gumival és benne a postaköltséggel is. Más szóval: 8000 Ftért vettem házhozszállítással azt, amit bolban most 14400 + 2000 Ft-os áron tudtam volna megvenni (igaz, ez jelenlegi ár (köszi válság!), akkor még csak 9 ezer volt a külső gumi, és 1500 a belső).

Miután megkapta az új hátsó gumit, leszereltem a régi dobozt, és így egy kis időre a pótféklámpát is. Az előző dobozom vándorol át apum gépére, itt pedig jöhetett az új doboz helyének előkészítése, ami a pótféklámpa átszerelésével kezdődött. Ez után jöhetett a gép összerakása. Kis küzdelem árán gond nélkül felment a szívászajtompító, majd a légszűrő, és amikor végre felkerült az ülés is, lelkesen próbáltam indítgatni a gépet.


(Igen, így nagy a doboz, de állítólag, ha felülök nem tűnik nagynak)

Szivató, 1-2 rugás, de semmi… Még 1-2, aztán még 10-20, és akkor sem. Kezdtem nekikeseredni, hogy most miért nem indul. Első reakcióként megnéztem a gyertyát, van-e szikra. Van! De még mekkora! Sub-ee elektromos gyújtásának köszönhetően akkora szikra van, hogy jóformán csak azzal is tudna menni a gép, benzin nélkül! 😀
Szikra tehát volt, a gyertya viszont nem volt lucskos.. A karbi megpiszkálása után kiderült a turpisság: a sok-sok közdarab és barkácsolás ellenére a szivató bowden még mindig hosszú, és nem húzta fel a szivatót.. 🙁 A megoldás pár nagygázas rárugás lett gyújtás nélkül, így tulajdonképpen nem is kell az a szivató. Bowdent viszont csinálni kell hozzá és a gázhoz is.. Van valakinek ötlete hozzá, hogyan, kivel, hol?????

Ideiglenes bowden megoldás.. ideig-óráig
(Ideiglenes bowden megoldás, ideig-óráig.. Ide kellene egy végleges!)

Nagy lelkesedéssel öltöztünk be apummal, és indultunk tankolni, hogy csapassunk egy kört. A gép azonban hörgött, szenvedett, és 4000 környékén minden alkalommal meghalt. Nem karburátor hibának tűnt, sokkal inkább gyújtás- vagy gyertyahiba tüneteit hozta a jelenség. Tankolni csak elmentünk, és utána még egy kicsit próbálkoztunk, de a dolog nem lett jobb.

Vissza a garázshoz, majd egy gyors gyertya csere (darabokban csüngött rajta a korom), majd pedig főfúvóka csere, kisebbre, és láss csodát! Pöcc-röff, és hibátlan felpörgés! Próbakör az utca végében, a gép 100-ig negyedikben gond nélkül gyorsul. (eddig nem ismertem a "túl sokat kap" jelenséget… hát mostmár tudom, hogy valójában ez volt az.)


(Innen látszik, hogy még a kissebbik, 140-es fúvókával is sokat kap… – fekete gyertyakép!)

Tehát menetkész! Ami azt jelentette, hogy irány haza, gép felpakol, és indulás Budapestre.
Az új, 60 literes doboz most kicsinek bizonyult, mert annyi cuccom lett végül, hogy nem fért bele minden. Így felkerült a gépre a tanktáska is, amit ráadásul nagy méretre kellett nyitni, és még mögém is felkerült egy plusz sisak és a sulis dzsekim a hátsó ülésre. "Kicsit" tele volt a gép…

Így indultam el este 6 órakkor Budapestre. A gép eleinte kicsit fuldoklott, majd menet közben, Gyöngyöstől kicsit javult. 110-ig negyedikben szó nélkül gyorsul, úgy felpörög 7 ezerig, mint eddig sose. Ötödikben viszont fuldoklik, nem szereti ott a nagy gázt, tehát még mindig sok neki az üzemanyag. Sötétben már nem volt kedvem fúvókát cserélni, így maradt ez a nagy (140-es), és maradtam 90-100 közötti tempón. Így, nyakig felpakolva is gond nélkül vette negyedikben, a 90-et tartva az emelkedőket, sőt a Gyöngyösi emelkedőn (hosszú, szenvedős), 90-ről 100-ra gyorsítva még előzni is tudott, tehát lényegesen erősebb! – csak még hangolni kell.

"Vicces" dolog volt, hogy Gyöngyösig jóformán zéró forgalom volt, így ha az autósok nem is, az állatvilág ellenem volt. Rögtön Eger után pár madár akart nekem jönni, akik miatt le kellett fékezzek, hogy ne üssem el őket, ahogy átrepülnek előttem. A Kál-Kápolna felé vezető egyenesben kb 3 róka akart kijönni elém, majd a vasúti átkelőnél egy óriási méretű madár repült felém oldalról. Hatalmasat fékeztem, így elkerültük az ütközést, a madár berepült elém, és valami eszméletlen módon, kb 7-10 másodpercig repült előttem, kb 60-as tempóval, alacsonyan az út fölözz. Alig győztem fékezni… Fejmagasságban volt, szóval nem esett volna jól. Nem tudom mi lehetett, méretre elég nagy volt, sas/bagoly/fácán… Vicces volt nézni hátulról, ahogy ott repül tőlem alig pár méterre egy ekkora nagy madár. Szerencsémre egy óvatos dudálás után irányt váltott, így újra felvehettem az utazótempót.

A Ludasi elágazás után, az íves Gyöngyös felé vezető elkerülőn pedig egy őz próbált leszedni a motorról. Éppen csak a szembejövő autó fényében láttam meg, hogy konkrétan előttem áll az úton keresztben egy őz. Nagy fék, majd reflektorral villogás után szerencsére leszaladt az útról, így innentől Gyöngyösig már csak 2-3 róka próbált megszívatni.

Nem tudom mi volt ma, de Gyöngyösön már kezdtem azon gondolkodni, hogy mit tettem az állatvilág ellen, hogy most mindenki ellenem van…
Gyöngyösről kiérve szerencsére már nagyobb forgalom volt (ennek is jó régen örültem ennyire), és innentől már csak az állat autósok jelenthettek gondot.

Egészen a Budapest előtti Kerepesig különösebb érdekesség nélkül jöttem, mígnem egy pirosnál álló teljes autósort megelőzve beálltam egy szép hondás mellé. Zöldnél csak finoman indultam, nehogy azt higgye, hogy versenyezni akarok, de csak nem előzött meg. Egyszercsak dudál, mondom mi a fene. Felnyitom a sisakot, mutatom, hogy jöjjön mellém, mellém jön, erre a másik motoros: "Nem te vagy a GrafUr?" …. 😀 Mély döbbenés részemről, és csak egy halk "De igen, én vagyok", válasz, majd egy intés, hogy álljunk le oldalra.

Megállok, gép leállít, és a dudáló motoros bemutatkozik: Mzsombor, a BME Angyalai klubból, akivel ugyan még sosem találkoztam, de miután végigolvasta a blogomat felismerte az új dobozt és a megpakolt MZ-t. (nem vagy semmi, Zsombor! :D) Ki gondolta volna?! 🙂
Na, úgyhogy Kerepesen félreállva egy 20-30 percet biztosan elbeszélgettünk, megnéztem a gyönyörű Honda VFR-jét, csorgattam a nyálamat a hangjára, majd elindulva egy pár kilométert közösen motoroztunk kicsit a Budapest Táblán túlig.

Hazaérve kidőltem, hosszú volt a nap. A gépnek sikerült egy jó helyet találni, innentől itt pihenget egy darabig, és várja hogy megkapva a kisebb főfúvókát tökéletessé váljon a Tuning Project. Bár igazság szerint az igazi megoldás NEM a kisebb főfúvóka, hanem a több levegő lenne. Ehhez a szívászajtompítót kellene átalakítani nagyobb furatúra, valamint megoldani a többlet levegőt a légszűrőn keresztül. Na, hát ez, a tökéletes megoldás még várat magára, de előbb utóbb ezt is megcsinálom majd!


TDHs gurulás 4

Nos, újra itthon. 4 nap alatt kb 800 km-nyi motorozás után mondom ezt.
Igen, a címből kitalálható, hogy idén is elmentem a Tour De Hongrie -ra, idén is kísérő motorosnak. Lássuk napi bontásban:

Július 21, Hétfő, 0. nap:
Azaz egy nappal a Tour előtt még elmentem kedvesemhez, Mezőberénybe (170 km). Reggel a motor még csupán csavarra bontva pihengetett Szacsesz mester asztalán, így volt izgalom az indulással, bőven. Délben blokk összerakás, kb 3-5 óra között blokk beszerelés, aztán tesztelés, összepakolás, és háromnegyed 8-kor indultam -a GPS szerinti- 2 óra 45 perces útnak. A hideg nyári éjszakában kellett ám a thermo bélés, és végén a nyélgáz is, így 2 óra 20 perc lett belőle, 2 megállással együtt. Viszont az utak…… Kriminális! Kisköre-Abádszalók-Kunhegyes-Mezőtúr stb útvonalon olyan kátyúkat kellett a sötétedésbe kerülgetni, hogy néhol 40-ig kellett lelassítsak. Így is egyszer sikerült kishíján lerepülni a motorról egy hirtelen hupli miatt. Életveszélyes útszakasz, óvakodjatok tőle!

mezőnyt fékezve

Július 22, Kedd, 1. nap:
Reggel kezdésnek esővel indult a nap. Kedvesem pedig éppen ezen a napon ült fel először mögém a motorra, sok-sok kérlelés, és próbálkozás után. Esőben. Persze, hogy ilyen napon esnie kell. De szerencsére nem volt gond. A kezdeti félelmeket a Gyomaendrődre vezető úton nagyjából sikerült legyőzni, a rossz idő ellenére is (a vízet úgyis én fogtam 🙂 ). Ezt követően elfoglaltuk a szállásunkat (Hársfa hotel nagggggyon jóóóó! 2ágyas kellemes, fürdőszobás-kádas szoba, Dréher sörözős kaja, LEGJOBB!). Eső persze továbbra is esett, és a verseny startjának közeledtével csak fokozódott. Innen már nem volt vissza út, meg is kaptam a feladatomat: Az egyik bíróval fogva a mezőnyt a polgármester tekerése mögött 1 körig, aztán pedig néha 1-1 kört futni a bíróval. A motor teljes terhelésen volt, de jól helytállt az eső ellenére is, tettünk így 40 km-t kb.
Este még hazaszaladtunk kedvesemékhez meleg ruháért, mert rossz kilátások voltak az időre.

Július 23, Szerda, 2. nap:
háttérben
Reggel 6 óra. Kemény, mi? Ekkor kellett kelni a 7 órás induláshoz, ugyanis a verseny következő szakasza Balmazújvárosból indult, Gyomaendrődtől 120 km-re. Onnan még 180 km-es etap várt ránk és a mezőnyre, Sátoraljaújhelyig. Ütős, mindez ESŐBEN. Reggel 7kor konvojban, ami minket, a három motorost az első 10 kilométeren elhagyott. Innentől megállások, térképnézegetések, és eltévelyedések árán, 140 km-t megtéve sikerült eljutni a 120 km-re lévő starthoz. Kajálás után tankolás, és már következett is a rajt. Végre újra a régi posztban: pálya biztosítóként. Megyek a rendőrmotorosok mögött, integetem le én is az autókat, és ha valamelyik hülyén áll meg (nagyon kilóg, veszélyes helyen van, stbstb), azt síppal és zászlóval jelzem a bicikliseknek. Szeretjük ezt a melót, de ez sem volt az igazi esőben. Pláne úgy nem, hogy a mezőny fele "eltévedt" a táv első felében. Valahol egy rendőr rossz irányba irányította a szökevényektől leszakadt mezőnyt, így kísérőstől (mi), és száz valahány bringással, kísérőautóssal együtt rossz irányba mentünk 5 km-en át. Amikor kiderült a dolog, hátraarc a mezőnnyel szemben, és a kaotikus leállítás miatt hirtelen megálltak a bicajosok, amiből hatalmas, 30 fős bukás és egy kulcscsonttörés lett. Igazság szerint itt mindenki hibázott. A rendőrök, és a szervezők is (főképp), amiért nem állították meg a bicajosokat piros zászlóval, annak rendje és módja szerint. Ehelyett kaotikus forgolódás a keskeny úton, bicajosok össze-vissza, és tájékozatlan mezőny. "Most akkor megy a verseny?" kérdésekkel bombáztak, de nekem még csak rádióm sem volt, nekem csak a veszélyekre kell felhívnom a figyelmet. Na, ezek után újabb óriási hiba következett: A két-három csapatra szakadt mezőnyt Rakamaz előtt megállították, hogy újrainduljon a verseny. Fejetlenség, és komolytalanság következett, ugyanis a biciklisek nem foglalkoztak a bíró sípszavával, aminek én ittam meg a levét a megfeszített idegek miatt.
Mindenesetre az útvonal több, mint gyönyörű volt. Álom szép! Bmazújváros – Hajdúnánás – Tiszalök – Tokaj – Abaújszántó – Vizsoly – Zsujta – Kéked – Hollóháza – Filekháza – Pálháza – Széphalom – Sátoraljaújhely. Eső révén lassú tempóban mentem, de bátra ajánlom ezt csapatni vágyó motorosknak!

Július 24, Csütörtök, 3. nap:
Sajnos ezen a napon el kellett válnunk a csapattól, és hazatérni, ezért már előző nap megkaptuk az eltankolt benzin költségeket, és délelőtt összepakoltunk, és kedvesemmel motorra ülve hazaindultunk. Napsütés, jó idő, végre, ezt vártuk, és még több mint 150 km állt még előttünk, benne egy Bükk-kel. Harmadik alkalom volt ez a motoron kettesben, és az eddigi eső, éjszaka (eső+éjszaka) kombók után a nagy oldalszél következett. Egyenesben bedőlni,szembejövő kamionoknál kapaszkodni. Kemény kis betörés volt ez barátnőmnek a motoron. Miskolcnál úgy döntöttünk nem kell több oldalszél és nagy forgalom (3-as út), vállalunk inkább kanyarokat a Bükkön át, ahol viszont újabb eső várt ránk. Ez se volt kis élmény. A felújított Lillafüred – Felsőtárkány úton sok helyen volt vízátmosás miatti kavics és avar az úton, úgyhogy a lehető legóvatosabban motorozva inkább a táj szépségében csodálkoztunk és a felhőbe burkolt hegytetőkön. Esőben is ajánlott útvonal!

Most motor mosás, rendberakás, pakolás, és irány Erdély, Augusztus elsején az MZ Clubbal!


Adtunk a babonáknak

Érdekesen ébredtem ma.. Anyum aggódó arccal ébresztett reggel, és mondta, hogy rossz rémálma volt, amiben én lezuhantam valahonnan, arccal föld felé és ott feküdtem a földön… Aztán vettem észre, hogy le vagyok izzadva, belegondoltam mit is álmodtam: Motoroztam álmomban. (ritkán van ilyen) Egy merész, de bevállalható előzés során azonban a szembejövőknél is elkezdtek előzni, aztán csatt, repültem, és arccal a föld felé értem földet. Érdekes, hogy átéltem a baleset minden részét, a kórházat, és a halált is. Furcsa volt, és még szerencse, hogy anyum felébresztett, mert nem tudom mi jöhetett volna még.
Ráadásul éppen ma/holnap akarnék Budapestre menni motorral, mert végre már van hova tenni, és mert jó idő van, vizsga után pedig lehetne futni egy kört.. De hát ugye ezek után kissé necces. No, de azért a szikrázó napsütésnek és a 20 foknak nem tudtam ellenálni, lementem hát a vashoz. 

Egy apró kört csak megyünk, gép kitol, lássuk: Első két rúgás semmi, de 2 héttel ezelőtt mozgattam meg, nem csoda hát, hogy nehezen indul, még harmadikra sem. Negyedik rúgás, ilyenkor már indulni szokott. Nembaj, ez az ötödik még belefér, sőt tulajdonképpen ez a hatodik és hetedik sem gond. Nyolcadik leírható annak hogy 2 hete az Eged hegyen voltunk, emiatt lehet haragszik, így érthető a kilencedik, a tizedik, és a tizenegyedik. Tizenkeddetiknél már izzadunk, tizenharmadiknál szentségelünk, tizennegyediknél meg … itt valami baj van… Gyertya ki, megpucol, visszatesz, semmi. hmm.. Ez karbi gond lesz, de neki nem állok most karbit pucolni. Kap hát egy kis benzint a hengerbe, egy kis vákum majd kitisztítja a karbit! Beindul, de bizonytalanul jár, fuldoklik, leáll. Furcsa… A babonás énem ilyenkor most azt mondaná, hogy ez most jel, hiszen mindig simán indul, miért éppen csak most nem. A motoros énem meg töltött még egy kis benzint a hengerbe, és az ottlakók örömére következett egy félperces nyélgáz, 7-8000es fordulaton. Hehejj, hát még szép, hogy rendbejött, kitisztult, szépen jár, indulás! 🙂

25-ös út (nem most készült kép!)Szarvaskő (nem most készült kép!)

Híján voltam már ekkor az időnek, így csak egy kicsit szaladtam Szarvaskőnek, és Egercsehinek. Legszebb vidékek ezek: álom kanyarok, zöldellő dombok, tökéletes minőségű út, és most éppen kis forgalom. Állítom, hogy ez a 25-ös út simán benne lehet a Magyarországi legjobb motoros utak toplistájában, sőt előkelő helye lehet a 24-es út, és a Lillafüred-Felsőtárkány (felújított!) úttal karöltve. Ez mind-mind az Eger környéki utak. (most mondjam, hogy imádok itt élni, vagy ezt lehet ennyiből tudni?! 🙂 )
Viszont mégsem mertem peremig dönteni a motort, sőt kifejezetten beszari módon mentem végig, túlfékezve minden kanyarban. Minden kanyar, és apró kavicskiszóródás (nemsok) láttán azonnal előttem volt az álmomban átélt képek, és jóformán pánikoltam…… Röhejes, hogy mikre képes az emberi elme, viszont jól kicsesztem a babonákkal, mert nem estem el, nem baleseteztem, és mivel anyum megtiltotta, hogy motorral menjek most Budapestre, ezért már nem is fogok! beeeeeee!