Kategória szerinti archívum: Nem úti és nem napló – egyebek


Belváros, 21. század, internet, szolgáltatás, kérdőjel

Talán írtam már egy párszor magamból kikelve, hogy mennyire lehetetlen a helyzet internet szolgáltató terén itt, Budapest belvárosában. A Keleti pályaudvar mellett, Budapest bűzös-zajos belvárosában megdöbbentő, de csak egy silány szolgáltató szórja az internetet, és ráaádsul azt is csak kábelTV-n teszi. Telefon vonal nincs, és nem is lehet, hiszen eszük ágában sincs kiépíteni.

A T-Home T-kábel nevezetű szánalom csomagjáról van szó, ami talán nem is lenne rossz, ha értelmesen működne. Az általam előfizetett díjcsomag mintegy 4050 Ft havonta, és elméletileg 5 mbites internetet kellene ezért kapjak, de szerintem az esetek többségében nem rúg többre, mint 2 mbit… Bár talán egy szavam se lenne, ha legalább ezt a szerencsétlen 2 mbitet képesek lennének szolgáltatni megbízhatóan, megfelelően, amennyire az ember elvárná így a 21. században.

Ehelyett mit kapok ennyi pénzért? Hetente 1-1 alkalommal fél napokra teljesen bedöglő, de ennél gyakrabban pedig részlegesen akadozó szolgáltatást. Teljesen megbízhatatlan, ócska szutykot, amit ők internet szolgáltatásnak hívnak… Számomra nem más ez, mint egy rettentően idegesítő, ócska kínlódás egy tökéletesen hozzá nem értő bandától… Mert ugye amikor a héten már sokadjára száll el az internet, akkor az embernek betelik a pohár, és veszi a fáradságot (nameg a telefont), hogy bejelentse a hibát. 5-6 percnyi helyi hívás tarifájával ketyegő zenehallgatás után végre egy újabb hozzá-nem értő ügyfélszolga felveszi a telefont, akinek elmondom, immáron sokadjára a hibát. Megnézi, meglátja, hogy valóban sokszor megszakadt az internet, majd felveszi a hibát, amiért újabb súlyos 5-6 perceken át tartom a vonalat, amíg ő pötyög (bár tudnám, hogy mit). És mivel immáron bármelyik alkalom a sokadiknak számít, ezt kicsit idegesebben megemlítve megpróbál megnyugtatni, hogy egy “sürgős” jelzést tett a hiba mellé, majd mondja, hogy a hiba garantáltan ki lesz javítva 72 órán belül… Jupíí, mindez csupán 10-13 percnyi beszélgetésbe szokott kerülni, hiába a nagy gyakorlati tapasztalat.

Ezek után legtöbbször pár órával később már javulófélnek indul a meg-meg szakadó, haldokló internet (bár volt már, hogy még fél napig rossz volt), és a végén kapok egy mailt, hogy a hibát kijavították, és mostmár lehet örülni. Volt, hogy még meg is indokolták: “optikai hiba történt”. A gyors munkának azonban híg a leve: pár nappal később kezdődik az egész elölről, és ismét csak a bosszúságot okozza a Tré-hóm minősíthetetlen kínlódása…

Nem egyszer felindulásból ott tartottam, hogy kiköttetem ezt a rakás szart, de már azt is fejembe vettem, hogy a telefonszámlával, valamint a szolgáltatás ideje alól kiesett napok listájával berongyolok egy tré-ponthoz, és visszakövetelem a telefonálások, valamint a kiesett napok díját. Elvégre ad1) miféle pofátlan rendszer az, ahol nem lehet INGYEN hibát bejelenteni? Fizessek azért, mert képtelenek értelmes, épkézláb szakembereket felvenni, akik képesek normálisan megoldani a problémákat. Ad2) ha az előfizetőn képesek 300 Ft tartozást úgy behajtani, hogy lekapcsolják a szolgáltatását, akkor én mi a jó fityfenéért fizessem ki a bosszankodással, és adott esetben anyagi károkkal járó kiesett napokat?!?!

Bár megtehetném azt, hogy nem fizetek nekik innentől kezdve, de sajnos nincs más internet szolgáltató (verseny piac, mi? Monopólium ez, cseszdmeg!), ennek a szarnak meg ha nem fizetek, akkor egyszercsak behajtók bontják le a fejem fölül a házat….

Budapest belvárosa, 21. század… És akkor orrbaszájba reklámozzák a digitális tévéjüket.. Na, még mit nem?!

 

Update: Ezen bejegyzés után az internetem, mint oly sokszor, ismét meghalt. Csak a weboldalak töredéke jön be, az is dög lassan, és harmadik-negyedik próbálkozásra. 2-3 percenként újra csatlakozik a modem, és iszonyatos adatveszteséggel megy az adatforgalom. Gratulálok Tré-szar!


Kurva anyád! 1

Első sorban annak, aki ellopta az ócska szar lowcost biciklimről a még ócska szarabb ülést! Másodsorban pedig egész kurva Budapestnek*, amiért ennyire nagy arányban van tele gyökér barmokkal, akik képesek egy ócska szar bicikliről lelopni az ülést.
Remélem boldog vele a seggfej, és azt is remélem, hogy csak akkor veszi észre, hogy szét van szakadva, és le van jőve a felső rész, amikor már csak az ülés rúdjának utolsó centijei látszódnak ki a seggéből!

Persze a pedált nem lehetett egy 13-as kulccsal csak úgy visszatenni, hogy tudjam állva tekerni, úgyhogy marhajó volt hazafelé sétálni a Rudas fürdőtől. Séta közben az alábbi dolgok jártak az eszemben:

1. Mégiscsak be kellene dobni a Dunába ezt az ócskavasat. Mindig csak a bosszúságot okozta, és itt a remek lehetőség. (Erzsébet hídon)

2. Inkább felteszem vaterára ezt a vackot 1 Ft-ért, és felhagyok a biciklizéssel, maradok inkább a motorozásnál. (Ferenciek terén)

3. Mégse teszem fel vaterára, inkább meggyengítem a fékeket rajta, és lelakatolom a nyóckerben egy spirál lakattal. (Blaha Lujza téren)

4. Mégse lakatolom le, hanem most azonnal hozzávágom ahhoz a seggfej cigányhoz, amelyik épp most lépett ki a Berzsenyi útnál lévő kaszinóból és elkezdett beszólongatni, hogy milyen fasza a gép, hogy nincs ülése. (Berzsenyi útnál)

5. Inkább gyorsan meg kéne gyengíteni a fékeket jól, és rásózni az előbb beszólongató seggfejre párezer forintért, és mutatni neki, hogy a gyereke is milyen jól elférne a csomagtartón.

6. Rohadt drága a benzin, és bár most szívesen járnék az MZvel szívatóval egy évig, de nem győzném tankolni… Csak fog kelleni egy bicikli, de nem ez a szar… Elmegyek ezzel a józsefvárosi piacra, és megpróbálom becserélni egy akármilyen másikra. Ennél csak jobb lehet!

 

*= Budapestnek bizony azért is a kurva anyját, mert amint megpróbálnék értelmesen közlekedni (gyk: nem egytonnás pöfögő szarban ülni, nem a benzint/gázolajat égetni, és nem a tömegközlekedésen bacilusokkal kereskedni, hanem saját erőből, sportolva helyváltoztatni), akkor tuti keresztbe tesznek.. Ha jó biciklim van, akkor 3 nap után ellopják, és hiába van az azt követőn egy egész jó lakatom, végig attól tartok, hogy azt is ellopják. Ha szar biciklim van, akkor az úton-útfélen cserben hagy, és még arról is ellopják a dolgokat. Arról nem is beszélve, hogy úton-útfélen szarba sem néznek, és le akarnak nyomni az útról. Hát bizony a kurva anyád Budapest!


Hol vagytok Canon EOS tulajok?! 1

Jó nagy megdöbbenést szült nálam Bruti lemerülése. Na, nem konkrétan az, hogy nem végtelen az akkuja kapacitása, hanem az a reménytelen szélmalomharc, amit egy akksi töltésért vívtam/vívok.

A töltő ugye Budapesten maradt, így miután a tartalék akksi is lemerült, próbálkozni kezdtem ismerősöknél, hogy hátha van valakinek BP-511-es akksihoz való töltője, itt Egerben. Nem volt. Aztán próbálkoztam a heol.hu szerkesztőjénél, aki meg is adott két fotós elérhetőséget, de sajnos mindketten külföldön voltak. Másnap (vasárnap) az Agria Pláza üzleteinél próbálkoztam: PhotoHall, és ElectroWorld. Hiába volt a PhotoHall-ban ismerős, sajnos nincs nekik Canon gépük, se kiegészítőjük. Az ElectroWorldről nem is beszélve.

Mindenhol csak Sony, Olympus, meg Fuji gépek és kiegészítők, Canon sehol, de még Nikon is alig. Megdöbbentem.
Hétfőn a helyi fényképészek következtek. 3 helyen jártam, és szinte biztos voltam benne, hogy valahol csak találok Canon EOS gépet, és ott majd fel is tudják tölteni az akksimat… Erre kiderült, hogy sehol sincs Canon. Persze az is előfordulhat, hogy csak nem akartak segíteni, de egy akksi feltöltése senkinek sem fáj, ennyit még a legszigorúbb boltos is segítene… talán.

Reményt vesztve próbáltam segítséget kérni MSNen (kiírva), iwiw üzenőfalon, de még facebook üzenőfalon is, és sehol semmi. Elfogyott az ötlet, nincs töltő…
Hogy a fenébe tűnhettek el minden boltból és fényképésztől a Canon termékek?! Mivel fotóznak Egerben a profi fotósok, ha nem Canonnal vagy Nikonnal?! Mi van veled Canon?!


buszwifi 2

Lehidalok!
Van WiFi a buszon, méghozzá nem is rossz! Egyszerű volánbuszos AgriaVolános járat, és a jófajta, kényelmes, tiszta mercedes buszon még wifi is van..
Kár, hogy ehhez 6-kor kellett kelni, és emiatt valszeg az út hátralévő részét önkívületi állapotban, fel-felhorkanva, mély állapotban fogom tölteni…


Gépfejlesztés – 2. rész – A technika ördöge 2

Folytatva a pár nappal ezelőtti postban leírt küzdelmeket most végre már egy kis sikerről is beszámolhatok! 🙂

Meglehetősen kocka tartalom, ezért akit a részletek is érdekelnek, klikkeljen a “Elolvasom”-ra!

Sikerült ugyanis kicseréltetnem a processzort (AD5000ODJ22GI) a bolttal, akiktől vettem (http://pc-webshop.hu). Az Athlon64 X2 5000+-os procit igazság szerint 1 ezressel ocsóbban sikerült vennem, mivel bontott volt a doboza, valaki már visszahozta, és mint utóbb kiderült, pontosan ugyanabból a problémából eredően, ami nálam is előállt, azaz pont ugyanilyen alaplappal (Asrock AM2NF3-VSTA) próbálkozott valaki, és persze nem ment.
Sikerült alig 3000 Ft-nyi ráfizetéssel egy Athlon II X2 240-es processzort venni, ami még jobb is volt az előzőnél (2×2800 Mhz), viszont foglalatát tekintve nem AM2-es, mégcsak nem is AM2+-os, hanem AM3-as volt. Elméletileg az alaplapnak ezt támogatnia kellett (a legfrissebb BIOS-sal), hiszen benne volt a weboldalon található listában.

Így, miután beszereztem az új procit, összeraktam a vasat, de persze így sem ment. Kellett volna egy BIOS frissítés. Pánik szerűen végigtelefonáltam az összes használt számítógép kereskedést Budapesten, hátha van valahol egy használt AM2-es proci, amit kölcsön tudnának nekem adni 10 perc erejéig, de tudtak sehol sem segíteni. Megpróbáltam a garanciális szervízt is (Aqua Computer), ahol kemény 3500 Ft-ért végezték a BIOS frissítést, egy olyan aranyos kis kommenttel, hogy “hát ezt mindenki meg tudja magának csinálni, otthon is!”… Viccesek..

Ezt követően az ismerősi kört hívtam, míg végül sikerült Takitól csütörtök reggel kölcsönkérni a processzorát. A gép gyönyörűen elindult vele, boldog voltam, viszont a windows nem, ahogy erre számítottam is. Túl sok volt neki a változás, így (floppy híján) boot pendrive-ot próbáltam csinálni, amiről el tudnám indítani a DOS-os bios frissítő programot… Meg ahogy én azt elképzeltem!
Hát persze, hogy nem tudtam megformázni rendensen a pendriveot. Végül egy DVD-ről felébresztett windows segítségével sikerült lefuttatni a frissítő programot, így egy processzor csere után már működött is a gépem. Majd kiugrottam a bőrömből, végre! 🙂

Új proci a helyén! Nagyvas kifeküdve...

Innen már csak egy dolog volt hátra: windows újratelepítés. Rutin művelet, nincs benne semmi érdekes, mígnem a videokártya telepítéséhez nem értem. Amint feltettem a drivereket, és újraindult a gép, azonnal monitorkikapcsolás, majd kékhalál fogadott.
Mintegy 8 órán keresztül, a 60Hz-en működő monitor előtt dühöngve próbáltam megoldani a problémát. Minden lehetőséget kipróbáltam, egyszerűen nem értettem, mi történhetett a kártyával. Már-már kezdtem feladni, és azt mondani, hogy ez sajnos meghibásodott, mígnem úgy döntötem, hogy utolsó esélyként újratelepítem a windowst, ismét.

A kedves kis hibaüzenet, ami után..... ... Jött a kékhalál!

Ezúttal driverek nélküli telepítést választottam, és rögtön, első lépésként a videókártyával kezdtem. Hopp, és láss csodát, már működött is!
Viszont akkor sem értem, hogy ezt most mi a nyavaja okozta?!

Siker! :)

Taki és Perec segítségét nagyon köszönöm, nélkülük meglehetősen nagy gondban lettem volna…