A nagy felfedezések és a komoly problémák napja a 11. 1
Nos, hol is kezdjem.. Kezdem szokás szerint a legelejétől:
Ma reggel egy hatalmas felfedezést tettem! Van még egy nap a biztosításomból, ugyanis szerdától kötöttem 11 napra, ami így csak szombaton jár le péntek helyett.. Na igen, így maradhattam volna Makarskán. De itt se rossz! A felfedezés után elrendeltem egy pihenőnapot, így boldogan aludtam tovább. Amikor felkeltem az olasz szomszédok rögtön kávéval kínáltak, amit persze elfogadtam, és invitáltak egy kis sütire is reggeli gyanánt, nameg egy kis beszélgetésre.
Végre megtudtam, hogy miért jó az olaszoknak ide jönni, és miért vannak itt ilyen sokan: azt mondták, hogy itt jobb a tenger (náluk homokos part van), és olcsóbb is, még így, 800 km-t utazva is… Ráadásul 2 hétig voltak itt, és éppen ma mentek tovább.
Figyelmeztettek, hogy reggel ellopták a csaj mobilját a fürdőszobából, úgyhogy gyorsan szakszerű, stratégiai rendetlenséget csináltam a sátramban.. 🙂 – be is vált.
A reggeli kávé és süti után még kicsit beszélgettem az olaszokkal, majd bevetettem magam a tengerbe. Kutya hideg volt, és zavaros, ami talán a nagy hullámoknak volt köszönhető… A víz ekkor kifejzetten nem tetszett, hal alig volt, és a növényzet is gyérnek tűnt. neki is kezdtem mosni, ugyanis 11 nap után már igencsak ráfért a farmeromra.
Eközben az olaszok tovább is álltak, úgyhogy úgy döntöttem elfoglalom a jó kis helyüket. Szépen kipakoltam mindent a sátorból, majd a tetejénél megemelve átcipeltem a jobbik helyre, ahol aztán RECCS, és hülye pózt vett fel a sátor.
Nagy aggodalommal húztam ki a megnyekkent rudat, és bizony eltört… Elővettem a lochtite-ot, meg a szikszalagot, és neki kezdtem barkácsolni. Sajnos egy rossz mozdulat miatt a bepillanatragasztózott törött darab beugrott a még ép jó részébe, és rögvest be is ragadt.. Hurrá, de mérnök ember megoldja! Elővettem egy sátorcöveket, kiegyenesítettem, majd egy pár méter szigszalaggal sínbe raktam a törést. Ezaz, működik! Újra felállítottam a sátrat, kiegyengettem az új, fura billegést, majd nekifogtam ebédelni.
Az ebéd utáni szieszta, és kép válogatás közben egyszercsak újabb RECCS, és eltört a másik rúd is, felül, középen. Hurrá… Itt már nem próbálkoztam ragasztóval, egyből sínt kapott, és azóta is áll, kb 5 méternyi szigszalaggal…
De a problémák sora nem ért véget. Újabb fürdőzés (ezúttal már hullám mentes, leülepedett, halban dús volt a víz), majd egy kis napozó-olvasás után elindultam a közeli városba wifit és kenyeret szerezni. 20 perc séta után meg is érkeztem, majd pedig rengetegszer körbejártam az összes utcát, wifi pedig nem volt… Pedig a délután folyamán átméreteztem vagy 40 képet, előkészítettem feltöltésre, és mármeg nincs wifi… Na, majd holnap! Legalább megint fotózhattam, séta közben, a naplementét!
Holnap még kb 1ig fürdök egy nagyot, érzékeny búcsút veszek a tengertől, majd pedig Senjnél jobbra fordulva felmegyek az autópályára, hogy pikk-pakk a határnál lehessek. Onnan már a cél Siófok!
Amúgy itt a kempingben, és a városban egyaránt sok magyar hangot hallani! Tegnap délután a kempingbe is érkezett egy magyar csapat, 2 autóval, lakókocsival, és az egyik úr ide is jött beszélgetni a régi, hasonló motorjáról. De egy fagyizó, partra sétáló magyar család is ide jött, és beszélgettünk egy sort ezekről a gépekről, nameg az egyedül túrázásról. Akárcsak a szembe szomszéd (cseh), akivel németül, nameg kézzel-lábbal kommunikálva megbeszéltük, hogy milyen jó kis gépek ezek, és milyen rosszak az ők 2 thengeres jawa-ik. 🙂 Na, meg ajánlott egy jó kis osztrák úvonalat, ha valami tökéletesen motorosoknak kitalált hegyekre vágyok. 🙂 Örültem a sok érdeklődőnek, a magyar szónak, és az elismerő gesztusoknak.
És most jöjjön pár naplementés kép, mert azt még mindig nagggggyon szeressük:
GrafUr – 2007.08.17. 21:10