Reggel hosszas kínlódás (inkább alvás) után sikerült rávennem magam, hogy elmenjek a közeli boltba kenyérért a reggelihez. Szépen kimentem a kempingből, és a tegnap felfedezett boltban be is vásároltam, igaz most egy kicsit nehéz volt rávenni a kenyérpultos hölgyet, h szeletelje fel nekem, mivel nem tudott angolul… Aztán fizetés után vettem észre, hogy a boltnak van egy bejárata a kemping felől is, sőt, az igazi bejárat ott van, nem is messze a sátramtól.. 🙂
Hosszas reggelizés, szomszéd hollandokkal beszélgetés után, PDAval a kézben, elindultam a belváros felé. Megnéztem előtte, hogy kb 40 perces séta… Nos, ha a wifiszerzéssel töltött időt nem számítjuk, akkor is jóval több volt, mint egy óra, és akkor ez még a rövidebbik volt.. Fene se érti, hogy a recepciós hogy jut be "kb fél óra" alatt, a hosszabbik úton. De amikor ezen gondolkodtam, már bent voltam, méghozzá 1 óra tájt, hőségben.
A belvárost magas, nagyon vastag (tetején 2 sávos autóút) falak veszik körbe, nagy kapukkal. Én a belvárost az öböl túlpartjával összekötő híd felől támadtam, így szépen sorba tudtam mindent venni. Az első utazási irodában szereztem várostérképet, így már kb céltudatosan mehettem a templomokkal rogyásig pakolt városkában. De tényleg, szinte már túl sok a templom! 🙂 Mindegyik (első sorban kívülről) alaposan megnézése volt vagy másfél óra, ami után az Sv. Stosija templomban hűsöltem egy kicsit, megnézve az altemplommal együtt a belsejét.

Namost leszek naggggggggyon mérges. Megírtam egy roppantul frappáns, überjó beszámolót erről a fantasztikus 7. Napról, kb 1-1,5 óra alatt képekkel, és a több, mint 1 órás, sikertelen wifiszerzés során csakúgy elveszett……ááááááááááááááárrrrghhhh!
Sose lesz ugyanolyan jó.. Annyimindent írtam benne, és mindet ki is töröltem az emlékezetemből… Wáááá

Először a nap számokban:
Mai megtett km: 264 km (de az brutális!)
Eddigi össz: 1292 km
Mai start: 10:30, finish: 19 óra

Aztán szóban:
Hát huh…. Milyen egy nap volt! Ismeretlen, vad és lélegzetelállítóan szép tájak, különleges utak. Induláskor még úgy gondoltam, hogy nem nagyon fognak fényképek készülni, elvégre nem nagyon terveztem seholse megállást, vagy városnézést.. Nos, tévedtem, 150 fénykép készült, és ez is csak egy aprócska töredéke annak a tájnak, amin végigmentem… Legszívesebben csak betenném ide mindet, de megőszülnék, míg feltölti.

Karlobagba már vigyorogva, föld fölött járva érkeztem. Ennél már csak úgy lehettem volna boldogabb, ha azt az örömet mással is megoszthatom, de végülis most épp nektek adom át, bódottá'! 🙂

Az aggodalmakat tovább fokozta, hogy vmelyik "..-Draga" falunál utólértem egy hegyre felkapaszkodó vihart. Pontosabban az eső részéről már lemaradtam, de nekem elég volt a nyoma is: vízes út, néhol vízátfolyásokkal, nagy tócsákkal. A tempót alaposan visszavettem, bár az út nem csúszott, de így is elég vízes lettem. Közben pedig majdnem felterelődtem az autópáyára, a Zadar felé menő hídnál. Inkább bekapcsoltam a GPSt, biztos,ami biztos. Ez szépen vissza is fordított, és egy ingyenes úton, ingyenes (M-betűs) hídon mentem tovább. Lenyűgöző volt a látvány, alig győztem fotózni, mellettem pedig bungi-jumpingra készültek.. 🙂

Lesátraztam kb 20 méterre a tengertől, meg vagy 30ra az elég jó mosdóktól, majd vacsi közben néztem a lenyűgöző, giccses naplementét. Gyönyörű! Sátor állítás közben az egyik -talán olasz- szomszéd rögtön megkínált egy kis frissen sült hallal, amit az új ízektől óvakodva nem mertem elfogadni.. Már bánom. Kicsit később egy jófej, korombeli holland pár vert sátrat mellettem, ők is jópofák, 2 hétig maradnak.. Le vannak nyűgözve a motoromtól, meg a túrámtól, én meg a hihetetlen mennyiségű cucctól, amit magukkal hoztak. 🙂

Magyarok amúgy szinte egyáltalán nincsenek, se az utakon, se a kempingbe. Talán még holland is több van mint magyar. Furcsa, ugyanis tavaly még szinte csak magyarok voltak mindenhol. Mostmeg: osztrákok, olaszok, németek, franciák, hollandok…mindenhol.

Naplemente után még kicsit tervezgettem.. Szívesen maradnék itt több napot is, de akkor nem jutna idő Splitre és Makarskára. Egyelőre nem tudom mi legyen.. Úgy számolom, hogy a haza utat, azaz Siófokig az utat 2 nap alatt teszem meg. Csütörtökön indulás Makarskáról, Rijeka környékén alszok egyet, majd tovább pénteken… De lehet beleférne ez egy napba is, és akkor maradna még egy pihenőnap, de akkor autópályázni kéne visszafele… Na, még nem tudom. Egyelőre nem akarok a végére gondolni, azt se akarom, hogy vége legyen!

Na, azt hiszem ennyi volt az, amit tegnap este 11 órakkor írtam. Ha kimaradt valami, azt majd pótolom, a 8. napi, pihenőnapos blogba… 🙂 most pedig irány Zadar belseje!

GrafUr – 2007. 08. 14. 12:30

Megérkeztem Ninbe (kb 230 km után). Hihetetlen, lélegzetelállító és sokkolóan szép utakon jöttem végig, a lábam még most is remeg, ha felidézem azt a vidéket. Najó, azért is remeg, mert szereztem egy brutális darázscsípést. Vagyis inkább brutálisdarázs-csípést… 🙂 de amúgy nem vészes, már elmúlóban van.
Szétnézek itt Nin-ben, aztán irány Zadar, este majd onnan is jelentkezek!

Grafur – 2007.08.13. 16:55
ui: Hová tűntek a magyarok??????

Csodás pihenőnap kerekedett ebből a maiból! Reggel úgy döntöttem, hogy megnézem a már jól ismert Opatiját, nameg beszerzek pár apróságot…
Reggeli borotválkozást követően észrevettem, hogy egy aluljáró indul innen a kempingből az út túloldalára. Opatijába indulás előtt gondoltam kielégítem kíváncsiságom, és megnézem mi van a túloldalon. Nos, hamar ki is derült: a kemping folytatása. De az érdekes nem ez volt, hanem egy hatalmas, zsibogó tömeg a kempinggel szembe. Mint kiderült, itt épp egy autópiac van, egy bolhapiaccal egybe. Magamhoz szorítva a táskámat és szorosabbravéve az övtáskám, szét is néztem benne.. Volt itt minden, és az autókat úgy adták-vették, mint valami hétköznapi prtékát… Végülis az is. 🙂 keresgéltem vmi fülhallgató félét, ugyanis még Szlovéniában sikerült elhagynom a fülhallgatóm, így nemtudok filmet nézni a PDAn. De végül nem vettem (jól tettem). A sok seftes alak láttán viszamentm a sátramhoz kicsit fokozni a rendetlenséget.. Rögtön a bejáratnál díszelgő két esőben ázott zokni jobb riasztószer, mint holmi lakat… De úgyis nálam van mindig minden érték, avay a motoron lévő zárható dobozban. Így csak a sisaomat, motoros ruhámat, és a többi cuccom miatt kell aggódjak, arra meg ott a zokni+rendetlenség védelem.

 

Na, végül útnak indultam, gyalog. A GPS szerint egy 4 km-es séta várt rám, ennyi meg még nem árt meg.. A séta végig az út mentén, végig járdán (!) vezetett. Közben nemgyőztem fotózni. A városba érve megtaláltam azt a lejáratot a partra, amin anno neikiindultunk családdal sétálni. Így aztán egy emlékeket idéző-nosztalgiázó-, és sokat fotózó séta vette kezdetét. Opatija még mindig szép, a rengeteg palotájával, és szállodájával! Most jó sok ember volt, fürdőzők voltak mindenütt: az apró kavicsos-, a nagyobb kavicsos-, a homokos-, és a sziklás part is. Van itt minden, és a sok ember szinte fel sem tűnik ezen a változatos parton.

 

A belvárosan megpróbáltam felkutatni azt a boltot, ahol a helyiek is vásárolnak, majd egy újabb kenyérszeleteltetés után beszereztem a napi betevőt. 🙂
Ez után felkutattam a helyi "OTP Banka"-t, hogy magamhoz vegyek egy kis tartalékot (otp bank minden nagyobb helyen van, de magyarul mégse tud az ATM), majd elindultam felkeresni a kedvenc fagyist. Jó pár éve felfedeztünk itt egy jófej fagyi árust, aki félig magyar, és a fagyija kíváló. Na, sajnos ma már csak a hűlt helye, a fagyizó bezárt.. Kis bánkódás, majd a kb 20 méterre lévő másik fagyisnál vettem egy isteni fagyit (5kuna 1 gombóc, ami hatalmas – mindenütt így van), és ha már a városban voltam, próbltam egy boltot lelni, ahol van füles. Találtam is egy euronics-et, de ekkor jöttem rá, hogy vasárnap van. Minden más vagy 8ig ma is nyitva van, egyébként meg este 10ig… Ezek tudják mi az a turizmus!
Hazafelé már kicsit fárasztóbb volt az a 4km, de legalább ugyanolyan szép.

 

Visszaérve köszöntöttem az éppen ebédelő magyar szomszédokat, akik aztán invitáltak egy fíííínom milánóira. Az isteni ebéd után egy ugyancsak isteni folytatás: invitáltak pár pohár sörre is, meg a velejáró beszélgetésre, amiket persze a legnagyobb örömmel elfogadtam. Egy kedves, szüleim-korú házaspárról van szó, akik már több tíz éve (háború idején is) ide, ebbe a kempingbe járnak (jaigen, a kemping neve: Preluk). Egy jópofa, picire összecsomagolható utánfutó-sátorral járnak ide, amiben aztán minden van, de tényleg. Sok ilyen, jópofa és praktikus dolgot lát az ember a kempingekben. Megnyugtattak, hogy itt sose volt még lopás, ők kint is szoktak hagyni mindent, de persze az óvatosság sose baj.
A hosszú beszélgetés után 4 óra körül mindannyian fürödtünk egyet, felfedeztem a kemping kavicsos strandját, és a ritkasok halat a tengerben. Egymást érő hatalmas halrajok, a legváltozatosabb fajokból. Úszkáltam is közöttük jó sokat.

Fürdés után rávettem magam a mosásra, és kimostam pár cuccomat (köztük a tolvaj-elijesztőt is), és jééé az ingem zsebéből meglett a fülhallgatóm! 🙂 ezek után boldogan, zenét hallgatva ültem le olvasni, ami annyira jó volt, h csak a sötétedés udott neki véget vetni. Engedjetek meg egy idézetet, ez után mindenki érdeklődött, miért fetrengek a röhögéstől: "Valósággal odatáncolt a frizsiderhez, előkereste a három legkevésbé szőrös ételmaradékot, tányérra tette, és legalább két percig merőn bámulta őket. Mivel ez idő alatt egyikük sem próbálkozott menekülésel, kikiáltotta őket reggelinek, és falatozni kezdett." Állati ez a galaxis útikalauz! Sajna még egy pihenőnap és a köny végére érek, foltatás pedig csak a pdan van… :- maradnak tehát a filmek!
Sötétedésben még gyorsan előbányásztam az útikönyvet, elvégre holnap tovább kéne menni… Elterveztem, hogy elmegyek Zadarig, ahol majd még1 pihenőnap alkalmával megnézem a várost, és a közeli Nin vízesést. De lehet 2 pihenőnap lesz abból… 🙂
Reggel megint csomagolás, és már előre félek a reggeli esőtől. Bár ma nem esett (!), holnap biztosan kapok majd egy kis áldást, érzem.

Grafur – 2007.08.12. 22:50

Először a nap számokban:
Mai megtett km: 200 km (de az milyen……)
Eddigi össz: 1028 km
Mai start: 11 óra, finish: 18.30
Aztán szóban:
Huh, hát tartalmas egy nap volt… Pedig kifejezetten rosszul indult. Bár nyugalommal tölt el, hogy az égiek törődnek velem, nem hagynak elszáradni, de köszönöm, nem kérek többet ebből a gondoskodásból! Reggel megint eső, mostmár a békés, sehova nem siető fajta… Még a tenger is lenyugodott, úgyhogy gondolkodtam is rajta, hogy maradok mlg, de erre elállt az eső, kisütött a nap… Értettem a célzást, húzzak onnan, össze is pakoltam, addigra már vízesre izzadtam magam a npsütésben.
Ahogy tegnap elterveztem, GPS nélkül indultam, a hagyományos, táblákat figyelős technikával. Na, aztán emiatt Vrsarban fél órát és 10 km-t keringtem, Vrsart keresve… 🙂 az egyik táblán még az volt, h Vrsar jobbra.. Én mentem is jobbra, aztán a többi tábláról eltűnt Vrsar. A hatalmas nudista kempinget megtalálva jöttem rá, h ott vagyok/voltam. Sebaj, biztos csak az előttem menő busz miatt nemláttam a várostáblát..

Majd egy ismerős fjord: Zaljev rasa (asszem), itt is jártunk már! 🙂 ezt elhagyva kezdődtek az igazi izgalmak: csúszós út, és kb 5 méterre lévő tenger (felülről nézve), ami még további 50 méterre volt igazából, csak épp lefelé. Baloldalt sziklafal, jobboldalt szakaddék, amitől olykor csupán térdigérő, 2-3 méterenként ismétlődő kőbuckák választottak el. Plusz a tudat, hogy milyen jól csúszik ez a beton… Na, innentől minden lélegzetvételnyi levegő tömény adrenalin volt, pedig mérsékeltem is a tempót egy 40-50esre. Fő az óvatosság. Aztán sikerrült megnyugtatnom magam, hogy ha leesnék, valszeg már nem élnék, mire vízbe érnék, így nem áll fenn a fulladás veszélye.. Innentől nyugodtan mentem tovább 40-50es tempóban, meg-megállva fotózni.

A sok izgalom után aztán lekanyarodtam Opatijába, miután végigmentem a sok gyönyörű palotával ellátott tengerparti városon. Opátija még mindig szép, és a sok szép emlék felidézése annyira lekötött, hogy elfelejtettem megállni… 🙂
Ekkor már fél szemem a Camping feliratú táblákat figyelte, de mindig csak táblák, kemping meg sehol. Opatiját már bőven elhagyva egy szép kis öbölnél megálltam fotózni,és inni… És nocsak, hát itt egy kemping! Viccesfiúk ezek: az "autokamp" tábla párméterrel a lehajtójuk UTÁN van… Ezért nem találtam én eddig egyetse. Innentől a szokásos: megkérdeztem menyi egy nap (12 € -sok!), aztán bejártam a kempinget, felderítve milyen is, és csak aztán csekkoltam be. Rapid sátorállítás, majd egy szintén rapid fürdés a tengerben, mert kutyahideg! Hiába, este fél8kor ez már csak ilyen…

Aztán egy kellemes konzervvacsi, behúzódva a sátorba, az eső elől… Már megint! Most viszont csak kis szemerkélés, de éppen elég. A kempingben magyarok is vannak, például a szomszéd is, aki látva egy kővel bénázásomat, felkínált egy kalapácsot. Ekkor még nem tudtuk egymás nációját, ezért én szépen angolul el is fogadtam, majd amikor visszaadtam, és beszélgettünk pár szót angolul, derült ki, hogy mindketten magyarok vagyunk… 🙂
Holnapra egy újabb pihenő napot rendelek el, tetszik ez a hely. Igaz, itt valszeg nem fogok tudni netet szerezni, de ez majd egy kis WarWalking során kiderül. ha ezt olvassátok, az azt jelenti,hogy sikeres volt a net szerzés! 🙂
Grafur – 2007.08.11. 22:35