Hetek óta folyton motorozósat álmodok. Pedig eddig ritka volt az annyira mozgalmas álom, hogy motoron ülök, de most sorozatosan ilyen volt. Hol üldöztem, hol üldöztek, hol pedig koromfekete erdőben, szűk erdei utakon, ködös időben mentem. Érdekesek, és néha ijesztőek voltak, de talán csak a hiány szülte őket.

Na, ma aztán adtunk a hiánynak! 5 fok volt, napsütés, úgyhogy az tavaszi-őszi (értsd: vékony) dzsekim alá alaposan aláöltöztem, és kitoltam a vasat a garázsból. Huhúú, már pusztán ez mennnyire jóóóó volt! 🙂 
Szegény eddig egy hűvösebb, fűtetlen garázsban állt, ahol ráadásul virágok voltak, amik nem tesznek jót a levegő páratartalmának (a motor szempontjából), így már csak ezért is meg kellett mozgatnom, hogy a régi, jól bevált (bár szűk) helyre kerülhessen vissza.

Legalább 2 hónapja (63 napja) nem mozdítottam, legalább ennyi ideje nem motoroztam. El lehet képzelni, milyen volt újra ráülni! 🙂 
3. rúgásra gond nélkül indult a lelkem, és első ízben elindultam Szacseszhoz, megnézni miújság vele… Őt se láttam már ezer éve. Épp elmenőben volt otthonról, így kaptam félórát, míg visszajön. Több se kellett, máris elindultam Ostorosra. Útközben zakatolt az agyam, hogy jó lenne megnézni az Ostorosi tavat, de az odavezető köves-saras, esetleg havas földút nem a legjobb választás ilyenkor, aztán csak befordultam a kereszteződésnél.

Nagy meglepetésemre gyönyörű, friss aszfalt fogadott! Hoppá! 
Felparcellázott telkek, földből kilógó közmű vezetékek, lámpaoszlopok, járda…. hát itt bizony nem kis változáson ment át a környék. Ugyan a tóig nem csináltak végig betonutat, de a bekötő része már annak is megvan. Ott már tényleg mocsár és hó volt, ezért azon az úton nem merészkedtem le, maradtam a friss aszfalton. (megj: azon a friss aszfalton mégfrissebb foltok, és kátyúk éktelenkedtek még bőven az igazi átadás és használata előtt… Ezúton is gratulálok a kivitelezőknek!)

Pár fotó, és az új telkek, épülő házak (villák) körbejárása után Szacseszhoz mentem, akivel jót beszélgettünk végre, sok-sok idő után újra. 🙂 Itt hívott már apum, aki szintén jönni akart ma motorozni, csak amikor elindultam nem volt itthon. Hazaszaladtam hát érte, és innentől már ketten mentünk egy kicsit a környékre.

Kis töprengés után a rövidtáv-nagyélvezet reményében Szarvaskő meglátogatásában állapodtunk meg, úgyhogy egy picit az átlagnál óvatosabban kimotoroztunk a kedvenc helyünkre. Az út néhol nedves volt, Szarvaskőben kétoldalt havas is, de szerencsémre nem csúszott…. pedig mennyire tartottam tőle, sajnos (ismét egy kis félelem)

Hazafelé még felmentünk a várhoz, megnéztük a naplementét, majd elmentünk teletankolni a vasakat a heti benzinár emelést megúszva. A gépezet alig 10 litert falatozott 196 kilométerre (ebből 45 km ma, a többi még Októberben került bele), ami azt jelenti, hogy fogyasztásunk ismét 10 liter alá csökkent! Megdöbbentő!

A 4,8 literes fogyasztást egyelőre nem tudom hová tenni. Persze, örülök neki, csak nem értem. Lehet, hogy a hidegnek köszönhetem?! Több hűtés kellene a motornak, vagy több levegő?!
Rettentően örülnék, ha a fogyasztás így is maradna, de félek a meleg beálltával már nem lesz ilyen kevés. Addig viszont meg kellene fejtsem, hogy minek köszönhetem a kisebb fogyasztást, hogy aztán tudjak tenni érte. Ha ennyi maradna, akkor 2010-ben a világból is kimegyek az én vasparipámmal! 🙂 (vannak tervek bőőőven)

Nyári visszaemlékezés, postok folytatása hamarosan. Egy Tátra túra és egy balatoni gurulás még hiányzik a sorozat végéről.. 🙂