No, kérem, ha a bicikli nem is, a zár már megvan hozzá:
Kemény 2000 Ft a Tesco-ban! Kilóra nagyon tetszetős, érezni benne a vasat (olyan iszonyat súlya van). Ezzel remélem azért kell némileg küzdeni, hogy vihető legyen, bár lehet itt meg már az a ba, hogy túl merev (??)… Van valakinek ismerete/tapasztalata/véleménye ezzel a zárral kapcsolatban?!
…. Már csak a bicikli kellene hozzá!
Ez durva, tényleg egyre jobban tetszik a dolog.
Nem gondoltam volna, hogy ekkora szabadságérzet lesz a biciklizéssel. Eddig ugye mentem a rakparton , a bicikli úton párszor, oszt' kész, szabadságérzet zéró…
Most viszont ha haladni akarok, kimegyek az úttestre, ha pedig ott nem haladnak, felcsapatok a körúti marhaszéles járdára, és 15-20-as tempóval tekerek el az autók, és köztük rekedt motorosok mellett! 😀 (finoman a gyalogokat kerülve, akiknek hangosan megköszönve, ha figyelnek rám… Ha nem, akkor pedig szinte megállok, és volt hogy ezt ők köszönték meg!)
Marha jó!
Ma is tekertem 10 kilométert, épp csak beszaladtam az Egyetemre, és az elhatározásnak megfelelően, nem motorral és nem is BKVval. Javarészt most is a járdán mentem, mert amikor alig vannak gyalogosok, akkor ott a jobb. Viszont ha már kerülgetni kellene őket, akkor inkább lebaktattam az úttestre, és ott mentem tovább, ha meg ott voltak túl sokan, akkor vissza a járdára. Ezt nagyon élvezem!
Minden bizonnyal azért vagyok futom ugyanazt az utat kb azonos idő alatt, mint motorral, mert míg motorral sokszor "beszorulok", és megállni kényszerülök, addig bicajjal felmgyek a járdára, és egy percre sem állok meg. Folyamatosan megyek, 15-ös átlagtempóval (kilométerórából 🙂 ), épp csak 1-2 gyalogátkelőnél kellett megállnom, nameg az Üllői úti kereszteződésnél, ahol most nem mentem le az aluljáróba, hanem lebakkanva az úttestre, szépen előrementem a pirosnál, és az autók között mentem keresztül az Üllőin.
A lényeg, hogy a benyomás még most is pozitív, ez a szabadságfeeling, ez az "azt csinálok, amit akarok, úgy megyek, ahogy nekem tetszik" bejön, nagyobb a freedom, mint motoron! Holnap lehet kipróbálom zenével, szerintem egy halkan szóló zene még tovább tudja fokozni az élvezeteket.. 🙂
Nos, hosszú idő után újra bicikliztem, méghozzá Budapest belvárosában, ugyanis végre biciklivel jöttem az Egyetemre. Régi vágyam volt már, de eddig nem mertem. Féltem ettől az első alkalomtól, ahogy az első alkalmaktól félni szokás, vagy kicsit jobban.
Most viszont végre elsétáltam a motor mellett, elővettem a bicajt és azzal jöttem… Így most FÜLIG ÉR A SZÁM! 🙂
De tényleg tökjó, ugyanis a helyváltozásra szánt teljes idő, csupán 3 perccel volt több, mint motorral, pedig a körúton végig járdán mentem, lassan, kényelmesen, olykor a gyalogosok miatt teljesen lefékezve.
Nem izzadtam le, tökjó volt tekerni, élvezetes volt a közlekedés, és 0, azaz nulla literes benzinfogyasztással mindezt!!
A dologban pláne jó, hogy a mai nap ritka kevés kávét pusztítottam (folyadékot annál többet!),ma nem igényeltem a koffeint. Igaz, most egy egész kicsit többet is pihentem a szokásosnál, de általában ennyi alvással nem vagyok ennyire éber. Igaz, ma nem is figyeltem annyira nagyon előadásokon (ilyen többet nem lesz, srácok! 🙂 ), lehet ezért is a kicsit fokozottabb éberség, de a frissesség érzés egész nap megvolt, pedig ilyet szinte soha sem érzek.
Egyik épületből a másikba is pikk-pakk átértem, közben újra meg újra felfrissülve!
Hazafelé gyorsabb voltam bármelyik dugóban álló autónál, sőt egy batárnagy csopperesnél is, aki nem fért el az autók között. Haza egy kicsit több idő volt, mint oda (18 perc helyett 30), de volt benne egy 10 perces beszélgetés is, meg egy fölösleges elkanyarodás a Rákóczi térnél. Gondoltam arra gyorsabb lesz, mint a gyalogok kerülgetése a járdán, de tévedtem, legközelebb maradok inkább a körúton és a járdán…
Biztonság érzettel sem volt gond, nem féltem sem az autók között, sem a nyóckerben, ez azért pozitív. Így nagyon kellemes és élvezetes volt az egész, sokkal jobban élveztem, mint BKV-val, bár a motorozás feelingjével azért nem ér fel… Holnap reggel 8-ra megyek órára, meglátjuk, hogy megmarad-e ez a happines, megmarad-e a pozitív benyomás, vagy pedig mint minden csoda, 3 nap alatt véget ér…
Nos, újra itthon. 4 nap alatt kb 800 km-nyi motorozás után mondom ezt.
Igen, a címből kitalálható, hogy idén is elmentem a Tour De Hongrie -ra, idén is kísérő motorosnak. Lássuk napi bontásban:
Július 21, Hétfő, 0. nap:
Azaz egy nappal a Tour előtt még elmentem kedvesemhez, Mezőberénybe (170 km). Reggel a motor még csupán csavarra bontva pihengetett Szacsesz mester asztalán, így volt izgalom az indulással, bőven. Délben blokk összerakás, kb 3-5 óra között blokk beszerelés, aztán tesztelés, összepakolás, és háromnegyed 8-kor indultam -a GPS szerinti- 2 óra 45 perces útnak. A hideg nyári éjszakában kellett ám a thermo bélés, és végén a nyélgáz is, így 2 óra 20 perc lett belőle, 2 megállással együtt. Viszont az utak…… Kriminális! Kisköre-Abádszalók-Kunhegyes-Mezőtúr stb útvonalon olyan kátyúkat kellett a sötétedésbe kerülgetni, hogy néhol 40-ig kellett lelassítsak. Így is egyszer sikerült kishíján lerepülni a motorról egy hirtelen hupli miatt. Életveszélyes útszakasz, óvakodjatok tőle!
Július 22, Kedd, 1. nap:
Reggel kezdésnek esővel indult a nap. Kedvesem pedig éppen ezen a napon ült fel először mögém a motorra, sok-sok kérlelés, és próbálkozás után. Esőben. Persze, hogy ilyen napon esnie kell. De szerencsére nem volt gond. A kezdeti félelmeket a Gyomaendrődre vezető úton nagyjából sikerült legyőzni, a rossz idő ellenére is (a vízet úgyis én fogtam 🙂 ). Ezt követően elfoglaltuk a szállásunkat (Hársfa hotel nagggggyon jóóóó! 2ágyas kellemes, fürdőszobás-kádas szoba, Dréher sörözős kaja, LEGJOBB!). Eső persze továbbra is esett, és a verseny startjának közeledtével csak fokozódott. Innen már nem volt vissza út, meg is kaptam a feladatomat: Az egyik bíróval fogva a mezőnyt a polgármester tekerése mögött 1 körig, aztán pedig néha 1-1 kört futni a bíróval. A motor teljes terhelésen volt, de jól helytállt az eső ellenére is, tettünk így 40 km-t kb.
Este még hazaszaladtunk kedvesemékhez meleg ruháért, mert rossz kilátások voltak az időre.
Július 23, Szerda, 2. nap:
Reggel 6 óra. Kemény, mi? Ekkor kellett kelni a 7 órás induláshoz, ugyanis a verseny következő szakasza Balmazújvárosból indult, Gyomaendrődtől 120 km-re. Onnan még 180 km-es etap várt ránk és a mezőnyre, Sátoraljaújhelyig. Ütős, mindez ESŐBEN. Reggel 7kor konvojban, ami minket, a három motorost az első 10 kilométeren elhagyott. Innentől megállások, térképnézegetések, és eltévelyedések árán, 140 km-t megtéve sikerült eljutni a 120 km-re lévő starthoz. Kajálás után tankolás, és már következett is a rajt. Végre újra a régi posztban: pálya biztosítóként. Megyek a rendőrmotorosok mögött, integetem le én is az autókat, és ha valamelyik hülyén áll meg (nagyon kilóg, veszélyes helyen van, stbstb), azt síppal és zászlóval jelzem a bicikliseknek. Szeretjük ezt a melót, de ez sem volt az igazi esőben. Pláne úgy nem, hogy a mezőny fele "eltévedt" a táv első felében. Valahol egy rendőr rossz irányba irányította a szökevényektől leszakadt mezőnyt, így kísérőstől (mi), és száz valahány bringással, kísérőautóssal együtt rossz irányba mentünk 5 km-en át. Amikor kiderült a dolog, hátraarc a mezőnnyel szemben, és a kaotikus leállítás miatt hirtelen megálltak a bicajosok, amiből hatalmas, 30 fős bukás és egy kulcscsonttörés lett. Igazság szerint itt mindenki hibázott. A rendőrök, és a szervezők is (főképp), amiért nem állították meg a bicajosokat piros zászlóval, annak rendje és módja szerint. Ehelyett kaotikus forgolódás a keskeny úton, bicajosok össze-vissza, és tájékozatlan mezőny. "Most akkor megy a verseny?" kérdésekkel bombáztak, de nekem még csak rádióm sem volt, nekem csak a veszélyekre kell felhívnom a figyelmet. Na, ezek után újabb óriási hiba következett: A két-három csapatra szakadt mezőnyt Rakamaz előtt megállították, hogy újrainduljon a verseny. Fejetlenség, és komolytalanság következett, ugyanis a biciklisek nem foglalkoztak a bíró sípszavával, aminek én ittam meg a levét a megfeszített idegek miatt.
Mindenesetre az útvonal több, mint gyönyörű volt. Álom szép! Bmazújváros – Hajdúnánás – Tiszalök – Tokaj – Abaújszántó – Vizsoly – Zsujta – Kéked – Hollóháza – Filekháza – Pálháza – Széphalom – Sátoraljaújhely. Eső révén lassú tempóban mentem, de bátra ajánlom ezt csapatni vágyó motorosknak!
Július 24, Csütörtök, 3. nap:
Sajnos ezen a napon el kellett válnunk a csapattól, és hazatérni, ezért már előző nap megkaptuk az eltankolt benzin költségeket, és délelőtt összepakoltunk, és kedvesemmel motorra ülve hazaindultunk. Napsütés, jó idő, végre, ezt vártuk, és még több mint 150 km állt még előttünk, benne egy Bükk-kel. Harmadik alkalom volt ez a motoron kettesben, és az eddigi eső, éjszaka (eső+éjszaka) kombók után a nagy oldalszél következett. Egyenesben bedőlni,szembejövő kamionoknál kapaszkodni. Kemény kis betörés volt ez barátnőmnek a motoron. Miskolcnál úgy döntöttünk nem kell több oldalszél és nagy forgalom (3-as út), vállalunk inkább kanyarokat a Bükkön át, ahol viszont újabb eső várt ránk. Ez se volt kis élmény. A felújított Lillafüred – Felsőtárkány úton sok helyen volt vízátmosás miatti kavics és avar az úton, úgyhogy a lehető legóvatosabban motorozva inkább a táj szépségében csodálkoztunk és a felhőbe burkolt hegytetőkön. Esőben is ajánlott útvonal!
Most motor mosás, rendberakás, pakolás, és irány Erdély, Augusztus elsején az MZ Clubbal!
Ez az új hétköznapi-biciklimánia kezdi megtenni a hatását. Ma már nem lihegtem/törölgettem az izzadtságcseppeket egy egyetemről-hazaszaladás után, és a biciklire visszaszállás sem jelentett kínszenvedést, amint ránehezedtem a bicikli ülésre (*nem fáj már tőle a seggem).
A zsír új V-fékeknek és fékkaroknak köszönhetően pedig még meg is tudok állni. Tiszta újdonság. Az előző fékkel jóformán lehetetlen volt normális féktávokon belül megállni, most pedig…. most pedig már csak el kéne tudni indulni. 🙂 … a nyeregcső egy kissé be van rohadva, így még mindig az "ultramagas" üzemmódban van az ülés. De legalább belátok még a buszokba is.
A fékek pedig rögtön megszerzésük másnapján életet mentettek, amikor a Lágymányosi utcából egy autós újraélrtelmezte a kreszt, és tudatában alkotott egy "állj, elsőbbségadás – kivéve biciklis!" táblát… Motoron nyomtam volna neki egy akkora dudát, hogy hazáig cseng a füle! A mozdulat most is megvolt, már csak a duda kellett volna hozzá. Így viszont nyomtam a helyét, megszokásból. … Hajókürt kell ide!
Amúgy a hétköznapi bicajozás dolgomat folyamatosan szabotálja az időjárás… Eddig rengetegszer megtörtént már, hogy indultam volna bicajjal, éppen ki volt számolva az idő, erre elkezdett szakadni az eső. Najó, ajtóból bicaj visszavisz, lezár, elindulok gyalog, és az első utcasarkon már el is állt. Mindig csak addig esik, amíg elindulnék. Ma gondoltam jól kitolok vele, és akkoris elindulok. Így sikerült lemosni végre a bicajt, és kissé magamat is míg megérkeztem ZHra. Nem állt el a rohadék!
