Nos, a Tátrában gyalogtúrázás egyszerűen fantasztikus volt. Írnék róla hosszabban is, hiszen lenne miről: Ilyen élményekben még nem volt részem, ilyen szép tájakon még sosem jártam. Viszont alig, hogy pár napja hazaértem, máris jön a következő turnus motorral, és a kettő között bizony töményen szakdolgozattal foglalkozás van. Korán fekvés, korán munkába menés, és hazaérve már csak fáradtan punnyadás…

Így aztán most beszéljenek helyettem a képek, amikből best of válogatást a fotó blogomon tervezek, az összes viszont itt található: Tátrai képek.

Addig is csak bizakodok benne, hogy a közelgő MZ-s Tátra (plusz Auschwitz és Krakkó) túra utáni 2 hétben, amíg a szakdolgozatommal dolgozgatok a szürke hétközbapokban, lesz egy kis időm visszaemlékezni erre a különleges túrára, miközben végre együtt lehetek majd szerelmemmel, még ha csak munka után is. Furcsa, de nyaranként néha hosszabb időkig is annyira távol vagyunk egymástól, hogy már pusztán az ő közelsége, és a vele együtt töltött percek miatt is hiányzik Budapest, és az egyetemmel járó örök hajsza… Pusztán miatta… Furcsa, mi? … No, hát, remélem vasárnaptól már újra közel lehetek hozzá, átölelhetem, szerethetem…