Kategória szerinti archívum: Túra előtt


Motoros világgá-menés 5

Előző bejegyzésben egy nagy lepel lerántást ígértem, ami kishíján elmaradt egy kifáradásig sétálós Margit-szigetes fotóséta, és az azt követő “apró” szundi miatt. Nos, a lepel lerántás lényege, hogy eddig jóelőre beharangoztam itt az (elsősorban motoros) terveimet, most viszont csak épp egy héttel előtte mondom Nektek azt, amire már jó ideje készülök: egy kis világgá-menésre az én Hondámmal.

A 2007-es Horvát túrám óta (ami indította ezt a blogot) vágyok valami hasonló, kicsit őrült, kicsit felelőtlen, és nagyon a szabadságról szóló túráról, egy olyanról, amit majd lehet mesélni pár évtizeddel később is. Így jött az ötlet, hogy félretett tartalékaimból leválasztottam egy nagyobb pénzmagot arra a célra, hogy azt mindet elmotorozzam. Vannak ötleteim (pusztán a blogon is van itt rengeteg), de talán túl sok is.

Jó lenne megcsinálni a régi nagy álmomat a “Fekete Erdőtől a Fekete tengerig” túrát, de ahhoz ez a pénz még kevés lesz. Jó lenne megcsinálni az eredetileg MZ-vel tervezett “Európa túrát”, amit terveztem, de bizony ehhez is kevés lesz a pénzmag, és még mindig vannak közelebbi országokban is olyan vidékek, amerre nem jártam. Így alakult, hogy eldöntöttem: nincs terv! Elindulok, és amerre visz az út, arra megyek!


Terv az nincsen, de ötleteket szívesen fogadok kommentekben (
olcsó, jó, vízpartos helyekre)! 🙂

Egy fix: vízparton pihengetés kell bele, ahol lehet olvasni, mivel van itt pár könyv, amik már évek óta halogatódnak, és ideje lenne elolvasni őket. Így pár nap vízparton pihenés során szeretném őket közelebbről is megismerni, vagy legalább csak bele-bele nézni, hogy a lelkiismeretem megnyugodjon.

Ezen a túrán végül társam is akad: MZsombor, aki még pár éve ezen blogom alapján ismert meg a 3-as főúton motorozva, és szólított le egy piros lámpa után egy kis beszélgetésre. Neki említve a dolgot döntöttük el, hogy ketten belecsapunk. Hogy fűszerezzük a dolgot, arra is gondoltam, hogy lehet majd az első benzinkútnál pénzfeldobással eldöntjük az égtájat, hogy merre menjünk, és a repülő pénzre bízott szerencsénk javaslatára vágunk neki a túrának, méghozzá pontosan egy hét múlva, 25-én, szombaton.
Terveim szerint szeretném majd hasonlóan közvetíteni ezt a túrát is, mint a 2007-es Horvát túrámat.

És hogy mi lesz itt a show? .. Hát kérem a felkészülés! 🙂 Nagy show lesz, ugyanis szinte nulláról felkészülni, mert a szorgalmi időszak és a vizsgaidőszak annyira lekötött, hogy egy picit sem volt alkalmam készülni rá. Annak viszont vége, így most, 1 hét áll rendelkezésre, hogy felkészítsem a motort, a felszerelésemet, és magamat a kicsit több, mint egy hetes csavargásra..

Rövidesen jön a “Felkészülő show” első része, azaz a motor felkészítésének első lépéseiről egy kis szösszenet.  Stay tuned! 🙂


Egy levegővételnyi…

Nos, a Tátrában gyalogtúrázás egyszerűen fantasztikus volt. Írnék róla hosszabban is, hiszen lenne miről: Ilyen élményekben még nem volt részem, ilyen szép tájakon még sosem jártam. Viszont alig, hogy pár napja hazaértem, máris jön a következő turnus motorral, és a kettő között bizony töményen szakdolgozattal foglalkozás van. Korán fekvés, korán munkába menés, és hazaérve már csak fáradtan punnyadás…

Kőpataki tó Nagy Morgás hágóról Nagy Zöld tó
Poprádi tó Zerge Nagy Morgás csúcsrólTükröződve Hold a Tátra felett
Ködös nap, Osztrava nyereg felé Kilátás az ablakból
Piros és zöld turistajelzés a Magas-Tátrában. Piros-fehér-zöld...

Így aztán most beszéljenek helyettem a képek, amikből best of válogatást a fotó blogomon tervezek, az összes viszont itt található: Tátrai képek.

Addig is csak bizakodok benne, hogy a közelgő MZ-s Tátra (plusz Auschwitz és Krakkó) túra utáni 2 hétben, amíg a szakdolgozatommal dolgozgatok a szürke hétközbapokban, lesz egy kis időm visszaemlékezni erre a különleges túrára, miközben végre együtt lehetek majd szerelmemmel, még ha csak munka után is. Furcsa, de nyaranként néha hosszabb időkig is annyira távol vagyunk egymástól, hogy már pusztán az ő közelsége, és a vele együtt töltött percek miatt is hiányzik Budapest, és az egyetemmel járó örök hajsza… Pusztán miatta… Furcsa, mi? … No, hát, remélem vasárnaptól már újra közel lehetek hozzá, átölelhetem, szerethetem…


Megjöttek a lovak! – ETZ Tuning Project #14

A nyári visszaemlékezés következő része most az ETZ Tuning Project új bejegyzéséhez gyűrűzik. Pár nappal a Tátra túra előtt a motor még mindig nem volt az igazi, még mindig keveseltem az erejét, az óriási fogyasztás mellett. Ezért döntöttem úgy, hogy a motor visszakapja az eredeti, gyári karburátorát, és elteszem a DellOrtót pihenni.

Így történt, hogy Augusztus közepén a motor visszakapta a gyári karburátort, méghozzá egyből apum motorjáról. Időközben ugyanis az én tökéletesen és kis fogyasztásra behangolt eredeti karburátoromat rátettük az apum motorjára (mivel az túl sokat fogyasztott), az övé pedig felkerült az enyémre, mindenféle módosítás nélkül. Nem sokat vacakoltam vele, feltettem, mentem egy kört, “jólesz”… és irány Budapest, elvégre másnap Tátra túra!

Igazság szerint a gyári karbrátorral sem volt rossz a motor gyorsulása, sőt! Bár annyira nagyon nem volt vad, mint előtte, azért meg lehetett vele elégedni. Nem spóroltam a gázzal, gondoltam derüljenek ki az erőviszonyok…

Nagy gázzal és 90 fölötti tempóval hagytam el Egert, rögtön nekifutva a Kerecsend felé vezető emelkedőnek. Na, az első meglepetés már itt kezdődött. Egy visszaváltás, nagy gáz, belső sáv, előzés és kihúzatás, viszont egyszercsak elfogyott a gépből az erő, mintha csak levettem volna a gyújtást. “Hohóó, ez a megszorulás jele, itt baj van!” A tempót visszavettük, ki a külső sávba, és csak ésszel…

Végiggondoltam, hogy mi lehetett ez, mert végülis nagy megszorulás nem volt. Lehúzódtam, megálltam, végiggondoltam, hogy mitévő legyek. Csavarhúzó a dobozban, de karburátor állításhoz nem volt sok affinitásom, így inkább tovább indultam, óvatosan. Visszafogottabb tempó, kevesebb gáz, “majd Budapesten nekiesek” megfontolás.

A következő meglepetésig azonban nem telt el sok idő, Kerecsend után jött a következő emelkedő. Direkt nem húzattam, óvatosan mentem, 70-es tempó környékén, és mégis hirtelen elfogyott az erő, ám ekkor már hiába cselekedtem gyorsan, mégis megszorult. Óriásit satuzott a hátsó kerék, ekkor már nem volt menekvés. Lassú, útról legurulás és finom visszaváltás után sem akart újra elindulni a gép, már sejtettem, hogy itt gond van. Út szélén megállva próbáltam berúgni, semmi…

A lejtőt kihasználva, egészen Kerencsendig visszagurulva (vagy 300 m!) sikerült nagy nehezen beindítani, és hálistennek a hangja rendben volt. Ekkor már nem vacakoltam, nekiálltam beállítani a karbit. Feljebb emelve a súbertűt adtam neki több benzint, majd utánhangoltam az alapjárati rendszert. Nos, ez után Budapestig már nem volt semmi gond.

A karbi állítgatása közben felhívtam Bambi mestert, hogy már 70-nél is képes megszorulni, aki egyből invitált hozzá, a műhelyébe. Estére értem oda, Bambi már várta az alanyt. 🙂

Első ízben a karburátornak estünk neki, kapott nagyobb főfúvókát, és újra beállítottuk hozzá a motort. Bambinak megemlítettem, hogy érdemes lenne ránézni a gyújtásra, mert már rég ellenőriztem, így hát levettük a deknit, és előkerült a műszer. Itt ismét jött egy kis meglepetés, mert bár nem volt rossz a gyújtás, de már végállapotban volt, sok állításra már nem volt lehetőség, állítani pedig csak kellett… Ráadásul a motor elméletileg kétszer gyújtott, ami több gondnak is köszönhető volt.

Ígyhát Bambi nekiesett kicserélni a először a kalapácsot, majd az egész gyújtás alaplapot, és amikor még így sem stimmelt, akkor már a gyújtás házat piszkálta, hátha csak rosszul van összerakva. Ha már ott tartottunk, látszódott a főtengely szimmering, és az is, hogy kicsikét ereszt már, ezért inkább azt is kicserélte.

Több órányi próbálkozás és vacakolás után végre sikerült megtalálni a megfelelő beállítást, ekkor már jócskán éjfél után. Kipróbáltuk, felpörgött, szépen duruzsolt! 🙂 Ekkor megörültem, hogy újra jár a motor, tehát nagy baj már nem érhet! 🙂
Bambi, gigászi tapasztalatát bevetve, leellenőrizte, hogy mennyire erős a motor: kezét a kipuff végéhez tette, másikkal pedig a gázt rángatta, és azt figyelte, hogy mennyire erősen pufog a gép. Ekkor megállapította, hogy bizony le van folytva.

300 köbcentire váltáskor egy igen fontos dolog elmaradt, mégpedig a kipuffogó kismértékű átalakítása, a nagyobb köbcentinek megfelelően. Elméletileg, tiszta kipuff esetén erre nincs nagy szükség, ám én elfelejtettem, hogy a pár éve lecserélt, akkor még új kipuff valószínűleg már egyáltalán nem tiszta.

Bambi a probléma megoldására egy precíziós műszert vett elő, egy enyhén már használatos, másfél méteres vasrúd formájában, amit a köszörűn finoman kihegyezett, majd a kipuff végébe rakta. Ezt követően elő vett egy finommechanikai szerszámot, azaz egy nagy kalapácsot, és alaposan elkezdte beütni a vasrudat a kipuffogón. Kb 20-30 centi után egy szorító fogóval kivette a rudat, majd jött az első indítás!

Nos, a gépnek csodás hangja lett, annyi biztos, és Bambi már a folytással is elégedett lett. Kb 2-ig kínlódtunk vele, így az első próbaútra a hazamotorozás közben került sor. Már ekkor érezhető volt, hogy valami bizony megváltozott. Dinamikusabb gyorsulás, szebb (és egyben nagyobb) hang, szóval tetszetős volt! Az első igazi próbaút a másnap délután kezdődő, háromnapos Tátra túra volt, amiben majd a következő bejegyzésben részletesen is írok! 🙂

Addig is legyen annyi elég, hogy a régi karburátort visszatéve, gyújtás és kipuffogó hangolást követően a motor az egész túrán eszméletlenül teljesítétt. Hazafelé végig 100-as tempóval jöttünk az M2-es autópályán, és a gép hegyen-völgyön kényelmesen tartotta a tempót, felpakolva is. Végre elértem a célt, olyan erős lett a gép, amilyennek szerettem volna, legalábbis ami az erejét illette!

A történetnek viszont itt még nincs vége, ugyanis a fogyasztás továbbra is gigászi, mintegy 6,5-7 liter…. van még min dolgozni!


I. Tátra (táj) túra – tervezet 8

Egy kis bevezető:
Túránk fő célja a természeti látványosságok megcsodálása, így a várakat és múzeumokat inkább csak kívülről szemléljük meg útunk során. Érintünk rengeteg természeti csodát: tengerszemet, hegyláncokat, jégbarlangot, szorosokat és hágókat, stb… A túrán a Magas Tátrát kerüljük meg Északi irányban (Lengyelországon át), majd Zakopaniban aludva egyet Délnek indulunk, és a Lipótszentmiklósnál lévő tó megcsodálása után elköszönünk a Magas Tátra Déli részétől (ekkor már teljesen körbe kerülve), majd átszeljük az Alacsony Tátrát az “Ördöglakodalma nyergen”, az 1232 m-es hágón keresztül.
A Magas Tátrába nem megyünk be, így hótól, vagy fagytól nem kell tartani, ellenben érdemes lesz meleg ruhát is hozni! Senki se hagyja otthon a motoros kabát bélését, mert valószínűleg szükség lesz rá!
A Tátra túrák örök mondása: Nincs hideg idő, csak rosszul öltözött turista!

Fontos megjegyeznem, hogy a Tátrában eddig még így nem jártam, a tervet egy útikönyvre és milliónyi internetes forrásra támaszkodva állítom össze. Lehet így elsőre nem sikerül a legjobb szállás, vagy a legérdekesebb látnivaló kiválasztása, viszont ezt a túrát úgy tervezem, hogy a Tátrát együtt megismerve egy jót motorozzunk lehetőleg a legszebb helyeken. Ismerjük meg idén együtt a Tátrát, és találjuk már ott ki, hogy mit nézünk még meg jövőre! 🙂

Még egy pár nagyon fontos dolog:
Mivel a túra hosszú, kanyargós és a motorok számára megerőltető, ezért elengedhetetlen a motorok alapos átvizsgálása indulás előtt, nameg a nagyon jó műszaki állapota. Az MZ Clubos túrákra nem jellemző módon én most azt mondanám, hogy inkább csak 250 köbcentissel jöjjön mindenki, mert 125-össel a hegyekben valószínűleg sok bosszúság adódna.
A túra során időnkre vigyázva közösen fogunk tankolni, és minden indulás tele tankkal történik majd. Ha nem akarunk a gyönyörű tájakon rohanni, akkor ezt fontos betartanunk, mert így nem forgácsolódik szét a nézelődésre szánt szabadidőnk. 0. napon, indulás előtt kéretik teletankolni a gépeket, majd minden nap, megérkezéskor, a szállás elfoglalása után lesz lehetőség ismét teletankolni! (így reggel 9-kor már nem lesz erre gondunk)
Elengedhetetlen, hogy indulás előtt mindenki kiváltsa motorjához a ZÖLD KÁRTYÁT, ami a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás nemzetközi igazolólapja (legtöbb helyen NETEN igényelhető és postán küldik – ~3 nap!). E nélkül külföldön nem okos dolog motorozni! Továbbá mivel EU-s országba megyünk, ezért érdemes még kiváltani az EU egészségügyi biztosítási kártyát is, amit a helyi egészségbiztosítási pénztárban (vagy hogy hííjáák) lehet csináltatni.

Na, ennyi bevezető után jöjjön a részletes terv:

0. nap, 2009.08.14. Péntek
Ennek a napnak csupán a hegyekhez közelebb jutás a célja. A lényege, hogy másnap időben odaérhessünk a Dobsinai jégbarlanghoz. A dolgozó emberekre való tekintettel az indulás 17 órakkor lesz (Budapestről), így nem szükséges szabadnap kivétele! A távolságot is ennek fényében lőttem be, hiszen munka után fáradtabb az ember… Továbbá fontos szempont, hogy ne sötétben tegyük meg a szép és látványos etapokat, ezért Rimaszombaton (Rimanska Sobota) kerestem egy szállást.
A távolság csupán 170 km, így d.u. 5 órás indulással, és 1-2 tankolással is várhatóan este fél 9 magasságában megérkezünk a szállásra. Az útvonalat tekintve: Budapestet az M2-es autópályán hagynánk el, amely Vácig ingyenesen használható! (Első találkozási pontra ennek fényében még javaslatokat várnék) Ezt követően 2-es főúton tovább haladva: Rétságnál jobbra, 22-esen Balassagyarmatnál az országot elhagyva, Nagykürtösnél (Velky Krtís) A 75-ös úton Losonc felé megyünk, ahol az 50-esen folytatva útunkat megérkezünk Rimaszombatra.
Szállásunk rendkívül olcsó lesz, csupán 7 euró/fő/éj (plusz üdülési adó, vagy hogy hívják..), 4 ágyas szobákban, közös zuhanyzóval (turista rész). Lepakolás és felfrissülés után, ha a csapatnak van ereje, akkor kisétálhatunk a városba, esetleg egy étterem keresése célzattal is, ahol ehetünk egy jó adag sztrapacskát, vagy vadast knéglivel, persze csak egy jó erős fokhamgyma leves után! 🙂
A szálláson tudtommal van társalgó is, ahol lehet még este beszélgetni/iddogálni, de a pihenés erősen javallott a következő két nap húzós etapjai miatt! Nehéz két nap előtti pihenés lesz ez, ezért tényleg érdemes lesz korán lefeküdni.
0. nap útvonala (170 km):

Nagyobb térképre váltás

1. nap, 2009.08.15. Szombat

Frissen, fitten, kipihenve ébredünk 8 órakkor, hogy 9-kor már úton is lehessünk. Kemény egy nap lesz, sok látnivalóval.
Az 50-es úton tovább indulva Tornaljánál egy elegáns balost vészünk, majd Rozsnyó előtt ezt megismételjük, egyesenesen Dobsina felé (ami tavaly kimaradt). A barlanghoz legkésőbb délig kellene odaérni, ennek fényében sürgetve leszünk, cserébe a fagyos jégbarlangban hűsölve csodálkozhatunk a természet ezen remekművén is. (terveim szerint 9 órás indulással 11 óra előtt érünk a barlanghoz, és így a 11 órás turnussal be is tudunk majd menni – óránként indulnak csoportok).
Legrosszabb esetben a 12 órás csoporttal megyünk, és addig meglátogatjuk a tavaly megismert rendkívül tetszetős éttermet a bejárattal szemben egy sztrapacskára. (ha pedig 11 órakkor jutunk be, akkor kijövetel után rögtön 🙂 ). A barlangban a túra útvonala 515 m (meleg ruha viselése elengedhetetlen, bent -4 fok is lesz!), a vezetés pedig kb fél óra. A belépő díj felnőttnek 7 Euró, diáknak 6.

Jóllakva és lehűlve (bár kint sem lesz melegünk) megyünk tovább Poprád felé, ahol tehetünk egy rövid kört (esetleg vásárlás céllal) a Magas Tátra lábánál fekvő városban (opcionális!). Innen ha a csapatnak van kedve (szintén opcionális), akkor egy kb 30 km-es kitérő keretében megnézhetjük a Csorba tavat. Ez az 1346 m magasan fekvő tó a leglátogatottabb tengerszem. Fotózkodás, és egy rövid séta keretében jól kiöblögethetjük a tüdőnket a friss hegyi levegővel. Innen kb 60 km-nyi hegyi út vezet az esti szállásig, ezért érdemes legkésőbb d.u. 4 óra felé tovább indulni.
Utunk a Magas Tátrát Kelet felől megkerülve, az 537-es úton folytatódik, érintve a Tátralomnic települését (ahonnan pazar kilátás nyílik a 2634m magas Lomnici csúcsra), előző megállónktól mintegy 20 kilométerre. Itt újabb fotózkodás, gyönyörködés, nézelődés, tüdő öblítés (ha temérdek időnk lenne, akkor lehetne itt egy jót libegőzni a csúcsra), majd folytatjuk a Tátra kerülést a 67-es úton. Ez egy igen kanyargós, hegyi út, érdemes hagyni rá időt, és mindenképpen sötétedés előtt végigmenni rajta. Ezért legkésőbb 6 óra magasságában érdemes elindulni Tátralomnicról, erre a kb 60 kilométeres, ám kb másfél órás etapra.
Szlovákiát elhagyva, Lengyelországba vezet ez az út, ekkor már a Magas Tátra északi vonulatainak társaságában.
Szlovák területen még tankolunk egyet (EURÓ), majd 20-30 kilométerrel arrébb, az esti órákban megérkezünk a szállásunkhoz, Zakopane-ban. Szállásunk szép faházakban lesz, remélhetőleg közel az esti belvárosi forgataghoz, ahová akár egy könnyed esti sztrapacskára helyi specialitásra (pl: Pirog, Zsurek) is le lehet ugrani. A szállás ára 50 Zlotyi lesz (3300 Ft-nak megfelelő pénzösszeg), és remélhetőlsg rendelkezésünkre áll majd valamiféle társalgó, ahol egy kellemes beszélgetésre is összeülhetünk.
Másnap mégnagyobb távot megyünk majd, ezért érdemes lesz korán lefeküdni.

A szombati nap útvonala (230 km):

Nagyobb térképre váltás

2. nap, 2009.08.16. Vasárnap
A vasárnapi nap egy kicsit keményebb lesz, mind távolság, mind kanyargás és talán hideg tekintetében. 8-kor kelve először is rácsodálkozunk az ablakból látható gyönyörű tájra, majd 9 órakkor elindulva egy kicsit még távolodunk a Tátrától Északi irányba, csak hogy Szlovákiába visszatérhessünk. Amint átértünk, rögtön visszakanyarodunk a hegyek lábaihoz, majd egy kis szerpentinezés után elérünk Lipótszentmiklósra (Liptovsky Mikulas). Ez a békés város télen felkapott síparadicsom, viszont most csak átsuhanunk rajta, hogy nemsokkal utána ismét délre fordulva megkezdhessük az Alacsony Tátra keresztül szelését!
Az Ördöglakodalma nyereg legmagasabb pontján, a hágó 1232 m-es legamagasabb pontján megállunk majd egy kicsit pihenni és nézelődni.
A látványos és izgalmas hegyi út után Breznoba érkezünk, ahol ha már elég éhesek vagyunk, ebédelhetünk kegy sztapacskányit. Avagy dönthetünk úgy is, hogy 20 km-rel nyugatabbra, Besztercebányán ebédelünk, ahol egy kellemes sétával is egybeköthetjük a jóllakást.
Ebéd közben érdemes lesz elgondolkodni a pár órával azelőtt látottakon, ugyanis az Alacsony Tátrán átkelve egy kicsit más kultúrába (így építészeti stílusba is) érkezünk. Míg Északabbra a fakitermelésen és papírgyártáson volt a hangsúly, addig a Tátra ezen oldalán inkább a bányászaté és a kohóké a fő szerep, más szokásokkal, más stílussal. Remélhetőleg tisztán látjuk majd a különbséget.
Breznóban ebédelve egy izgalmas és festői szépségű, kanyarokban gazdag hegyi úton folytathatjuk utunkat (529-es út), déli irányban Nagykürtösre érkezve. Besztercebányás étkezés esetén egy kevésbé kanyargós és látványos, ám annál haladósabb úton folytatjuk túránkat (66-os), Zólyom felé, ahol ha időnk engedi, megnézhetjük a híres várat. (jegyárakat sajnos nem sikerült kiderítenem)

Mindkét út variációnak egy a vége: érkezés Magyarországra, Balassagyarmatnál. Itt már csak egy utolsó közös tankolás keretében zajló elköszöngetés, és búcsúzás a program, majd mindenkinek irány haza, kinek-merre célszerű.

A vasárnapi nap útvonala (Brezno-i ebéd esetén; 340 km):

Nagyobb térképre váltás

Besztercebányás, Zólyom várás opció esetén (350 km):

Nagyobb térképre váltás

 

Teljes túra útvonal, egyben (715 km):

Nagyobb térképre váltás

A fényképek többsége a panoramio.com (GoogleEarth) weboldalról származnak.


Ajjaj, jövőhét szombat…

Óó, már megint… Már megint az az őrült csábítás, ami elcsalogat a tankönyvektől messzire. Három napos hétvége lesz a következő, amiből egy nap nem tanulás, azaz egy teljes nap feláldozása luxus, nade pont előtte pénteken lesz kész a 300 köbcentis motorom, és pont van a BME Angyalai klubbal egy őrültjó túraterv kibontakozóban:

Nem is az útvonal a különleges benne, hanem a Velencei közös csobbanás egy _grillezéssel_ egybekötve!!!!Lemegyünk motorral, jön egy szervízautó, hoz grillező cuccot, csobbanunk, közben készül egy kis husi, kajálunk a tóparton, lazulunk, és aztán haza motorral… hát létezik ennél kellemesebb kikapcsolódás?!

Valahogy bele kellene férnie az időmbe, meg a pénzembe, ami Bambitól hazafelé jövet már igen szűkös lesz…

Viszont addig, amíg nem írom meg a múlthét szombatr-vasárnapról az élménybeszámolór, addig itt ez a kis videó, amit Jeges csinált az első BME Angyalai túráról: