Kategória szerinti archívum: MZ Club túra


MZ ETZ Tuning Project #13 – Nem az igazi! 2

Az előző bejegyzést azzal zártam, hogy a vizsgák után tesztelek egy nagyobb fúvókát és kisebb alapjárati fúvókát. Nos, hát ennek neki is estem a mai napon. Kiszereltem az összes létező fúvókát a karburátorból, és a dokumentációt kicsit felcsapva beazonosítottam őket:


(Sajnos csak telefon volt nálam fényképezés céllal, ezért ilyen pocsék a kép)

Az eddig megszokott alakú fúvókák után most ennek a kettőnek az ábrázata bevallom, hogy egy kicsit meglepett. A képen baloldali fúvóka a szívató rendszeré (60-as), a jobboldali pedig a keresett alapjárati rendszeré (B 36), ami ráadásul jól el volt dugva (közvetlenül a szivató fúvókája mellett volt, csak jó mélyen).
A két fúvókával a zsebben elindultam Egerben boltokat járni, hogy szert tegyek egy kisebb méretűekre. Első utam a Pacsirta útra vitt, mondván, hogy ott úgy is lesz, aztán kicsit furcsán néztek a kezemben tartott alapjárati fúvókára… Nem nyert!… Viszont a figyelmemet felhívták arra, hogy valszeg ez a fúvóka, ami nálam van, nem 36-os, hanem valaki előttem valószínűleg felfúrta nagyobb átmérőjűre
Hát kissé nem erre számítottam, hiszen ők robogókkal is foglalkoznak, csak kellett volna lenniük Dellorto alapjárati fúvókának… Még igazán hasonlójuk sem volt. Érdekes mód ez az alapjárati fúvóka nem pusztán egy fúvóka, hanem egyből egybe van építve egy úgynevezett keverő kehellyel, tehát egy hosszabb szárral, amin lyukak vannak, ami azt hiszem azt a célt szolgálja, hogy innen kapja a “levegő csavartól” a levegőt, ami aztán szippantja át a fúvókán az üzemanyagot, és közben még porlasztja is ezáltal.

No, segíteni nem sokat tudtak, bár adtak ötletet egy másik, kisebb fúvóka ráforrasztására, de egyelőre meghagyjuk ezt végső megoldásnak.
Egerben ráadásul azt se tudom, hogy van-e aprilia márkakereskedés, így jobbhíján egykori szerelőmet kerestem fel, aki kismotorok és gépek szerelésével foglalkozik… hátha tud valami robogós megoldást.

Hát, fúvókát adni ő sem tudott, ellenben egy igazi, magyarosan leleményes tippel megdobott:
Kísérleti jelleggel a fúvókát egy nagyon vékony drótszállal is lehet szűkíteni. Fogni kell egy sodort rézdrótot, kivágni belőle egy szálat, átfűzni a fúvókán, jól lerögzíteni (nehogy a vákum beszippantsa), és mehet vissza a helyére. Így máris kisebb lesz!

Kicsit óvakodtam tőle, de csak kipróbáltam… Szépen megkapta a drótszálát, beraktam a nagyobb főfúvókát, keverék csavart újra beállítottam, és irány Szarvaskő!
A gyorsulás továbbra is kellemes, tényleg mint amit hátbavágtak péklapáttal, viszont 100-nál megtorpant… Ott elfogyott a gép ereje, és amikor belenéztem a tükörbe, nem láttam semmit, akkora füst volt mögöttem.
Kezdtem nekikeseredni, viszont mire kiértem Szarvaskőre a füst alábbhagyott, és a motor ereje kicsit visszajöt.. Hoppá! Hát ennek tele a kipuffogója!
Valószínűleg amíg a súbertű magasabbra volt állítva, addig teleköpködte a kipuffogóját, aminek egy része a hosszú egyenes során éghetett ki belőle… Hazafeléjövet már érezhetően kellemesebben jött, és kevésbé is füstölt. Most a hosszú egyenes közepén 100-as tempónál behúztam a kuplungot, leállítottam a motort, majd szépen kigurultam az út szélére, és megnéztem a gyertyaképet. (így hiteles, ugyanis ekkorra a kartelben és az átömlőknél felgyülemlett üzemagyag a húzatástól átöblítődött, és csupán a gáz jelenlegi állapota -nyélgáz- befolyásolta az égést, és alakította a gyertyaképet)

Nos, nem éppen a vártak szerint alakult.. A gyertyakép továbbra is fekete volt, bár lehet még nem volt eleget járatva, hogy tényleg átöblítődjön, vagy pedig a gyertyáról nem tudott még lekopni a korom…
Mindenesetre a motor továbbra sem a vártakat produkálja. Nem nagyon megy 100 fölött, és valszeg továbbra is zabál… Azt hiszem ideje egy ultimátomut szabni a DellOrto karburátornak, és közben előkészíteni a gyárit a visszarakásra. Hétvégén lehet kipróbálom rajta a gyárit, kíváncsi vagyok 300 köbcentivel mit produkál…


Gyarapodó ménes – Tapasztalatok, bejáratás 2

A 300 köbcentire felfúrt henger felrakása óta a motort még igazán ki sem próbáltam, végig csak városban (és max a Megyeri hídig) tekeregtem, eddig összesen 200 kilométert. De végre elérkezett a nagy nap, amiről az előző bejegyzésben szép-hosszú beszámolót írtam. Következzen hát most az egész a motor tapasztalatokra alapozva.

Egerbe hazaérve, a garázs előtt... Gyönyörű, nem?! :)

Első ízben rendkívül pozitív, hogy a motor szinte gázadás nélkül megy ki 90 km/h-ig. Tényleg éppen csak kb 1/5-öd gázt kell húzzak, és 4000-es fordulatnál felváltogatva eszméletlenül jól gyorsul. Erősen húz 5. fokozatban is, ami eddig soha nem volt rá jellemző, és ha már negyed gázt adok, akkor érdemes erősebben kapaszkodni, úgy gyorsul. Amin meglepődtem az az, hogy a motor tulajdonképpen elhalkult!!! Nem tudom pontosan, hogy ez most a csapszeg csörgés megszűnésének, a komplett henger cseréjének, vagy pedig a +50 köbcentinek köszönhető, de az egyértelmű, hogy 90-nél akárhogy fülelek, nem hallom a motort. Fúj a szél, azt hallom, mint eddig, a motort viszont nem.
Ez előny és egy pici hátrány is egyben, ugyanis nem hallom azt, hogy egy emelkedőre érve mikor erőlködik a motor. A motor hangja csak félgáznál nagyobb gázadásra hallható (akkor már 90 fölött is), valamint 75 alatt.
Nagy előny még, hogy jóformán végig lehet ötösben közlekedni. Lelassulok városban 55-60-ig, ekkor éppen csak egy gondolatnyi gázzal, alacsony fordulaton eldöcög ötödikben, majd a várostábla felé közeledve egy kb félgázt húzva a motor szépen elindul (ÖTÖDIKBEN!), és kigyorsít szó nélkül 90-ig. Apumnak ezt elmondva kicsit hüledezett, neki ugyanis szinte egyáltalán nem gyorsul ötödikben. Hát eddig nekem sem tette… Most viszont ez igazi túramotor jelleg. 🙂 Emelkedők javarészén is elég volt később visszaváltani negyedikbe, bár ezt igazság szerint sokszor elvétettem amiatt, hogy nem hallom mikortól erőlködik a motor, és hogy mikor igényelné a negyediket. Emiatt sokszor túl későn váltottam vissza, a lendületet addigra elveszítve.

Otthon, a garázs előtt... Gyönyörű, nem?!

Hátránynak nevezhető viszont az, hogy félgáz fölött úgy különösebben nincsen semmi extra. Szóval ha már félgáznál többet húztam, akkor már tökmindegy mekkorát. Tulajdonképpen az egész út során 0 és negyed gáz között mozgott a gázkar, emelkedőn persze volt, hogy nyélgázt húztam, de az tulajdonképpen szinte mindegy félgáz fölött. Semmi különbség.
Mindez abban is érezhető, hogy kb 100 körül a gép ereje elfogy, onnantól már jóval kevésbé húz, pont úgy, mint eddig. Ráadásul húzósabb emelkedőknél is elég rendesen küzdött. Nem az igazi…

Mindez rossz karburálásra utal nekem, pláne azzal a jelenséggel együtt, hogy induláskor, és alacsony fordulaton piszkosul füstöl a gép. (megállok a pirosnál, és megelőz a füst – jelenség). Oké, bejáratós, tehát nem csoda, de azért néha túlzásnak érzem a pirosnál előző füstöt.

Naplementében, lerobbanva... Soha eddig még nem hagyott cserben.. Most először! lerobbanva... mint még soha!

Ezt a gyanúmat végül egy sajnálatos eset elég rendesen beigazolta. Hazafelé tartva, addigra már a kezdeti 200 km-t 550-re megfejelve úgy gondoltam itt az ideje kicsit meghajtani a gépet, talán már nem annyira vészes a bejáratási fázis. Így aztán Egert elhagyva beálltam egy 95-100 körüli tempóra, és végig így jöttem. Kerecsendet elhagyva gondoltam megnézem már, hogy megy 100 fölött, és húztam neki egy közel teljes gázt. Na, hát ezt nem kellett volna… A motor elkezdett ugyan gyorsulni, de nehezen érte el a 110-et, és ekkor hirtelen a motor elnémult, majd rá egy ezredmásodperccel a hátsó kerék satuzott, hangosan csikorogva blokkolt. Bizony, sajnos megszorult…
Szerencsére baleset helyzet nem lett belőle, az üvöltve sikító hátsókeréknek amilyen gyorsan csak tudtam, húztam egy kuplungot, így tudott tovább forogni. Kitettem egy jobbra indexet, és hagytam gurulni a motort. Közben szépen lassan váltogattam vissza. 50-60-as tempónál megpróbáltam kiengedni a kuplungot, de a hátsókereket ismét megfogta a megszorult dugattyú, ekkor kezdtem kissé aggódni (nagy a baj, ha nem forog tovább!). Kicsit tovább lassulva, megpróbáltam másodikba visszaváltva kiengedni a kuplungot, ekkor végre sikerült megforgatni a blokkot, így nem lett baj.

Az útszélén félreállva vártam, hogy hűljön kicsit (közben gyönörködtem a csodás naplementében), majd próbáltam óvatosan indítgatni, semmi…. Csörgő hangja szerencsére nem volt, így reménykedtem, hogy nagy baja nem lett. Bele sem merek gondolni, milyen terhelést kapott a dugattyú csapszege a 100 fölötti tempóval pörgő keréktől, a satuzás okozta súrlódó erőből, és az összes forgó alkatrész tehetetlenségi nyomatékából… A motor viszont csak nem indult.
Megnéztem a gyertyaképet (nameg a szikrát), ami sokat most nem árult el, csak azt, hogy a megszorulás előtt közel ideális mennyiséget kapott, előtte pedig túl sokat. (körbe mindenhol fekete, az anód pedig barnás árnyalatú volt)

szerelőkészlettel az út szélén...

Szikra volt, benzin volt, de akkor sem indult….. Nem értettem a dolgot, így megpróbálkoztam egy régi bevált technikával: üzemanyag a gyertya helyén át az égéstérbe, gyertya vissza, rárúg, és ….. most sem indul. Na, ekkor már végképp nem értettem a dolgot, így hívtam Szacsesz barátomat, aki ugyanezt tanácsolta, majd pedig pár próbálgatás és újabb telefon után kijött hozzám Egerből. (Ezúton is óriási köszönet neki!)
Innentől kicsit vicces a dolog: kijött, megnézte a szikrát, majd mondja, hogy be kell tolni…. Irányba álltam, rá a motorra, és ketten alaposan megtolták, majd kb 20 méter tolás után a motor beindult! … Továbbra sem értettem, de talán ez a nem-megmagyarázható jelenségek közé tartozik, amikor a motor megsértődik. Egyedül betolni viszont tuti nem tudtam volna, elég nagy tempó kellett neki, és hosszan.

Ez után természetesen sokkal óvatosabban jöttem vele Budapestig, idáig már gond nélkül. Az első pár kilométeren még volt egy halk (és furcsa) csörgés valahonnan a henger felső részéről.. Valszeg a megszorulás következtében le lett gyalulva belőle egy pici, és míg az elkenés okozta sorja le nem kopott, addig csörgött…
Emiatt hamarosan ismét felkeresem Bambit, hogy megnézzük, milyen károkat okozott a megszorulás, aztán pedig a vizsgák után újrahangolom a karbit egy nagyobb főfúvókával, és egy kisebb alapjáratival!


Börzsöny túra – Bejáratás 2

Végre vége lett az egyetemi tartós hajszának, a rövid és néha
tarthatatlan határidőnek… Vége a szorgalmi időszaknak és a pótlási
hétnek,végre most kezdődik a vizsgaidőszak, aminek örülök. Ilyenkor
magamnak oszthatom be az időmet, és van X vizsgám, amikor csak erre az
X vizsgára kell tanulni, semmi másra, és mégcsak
házikat/jegyzőkönyveket sem kell leadni. Csak az az egy tárgy, ami
éppen fontos.

Frissen mosva :)

No, hát ennek fényében engedtem meg magamnak, hogy
a mai napot egy az egybe elmotorozzam. Tegnap este lementem a géphez,
és egy órán keresztül nyalogattam, simogattam, törölgettem és szépítgettem, majd éjszakára még ponyvát is kapott, nehogy egy csepp víz is érje.
Aztán ma délben érkezett apum Budapestre az MZjével, azzal a céllal, hogy végre újra együtt motorozunk egy kicsit. Rögtön indultunk is, a terv a Börzsöny felderítése volt, ami nekem már régóta érő álmom, ami most végre beteljesült. Rengeteget néztem a Diósjenő-Kemenece útvonalat térképen, meg a Dunakanyar Keleti oldalára is kíváncsi voltam már régóta.


Nagyobb térképre váltás

Így indultunk neki Vác irányába, amit rögtön a Megyeri hídnál el is gombáztunk, mert egy táblát elbambultunk, így rögtön rá kellett kanyarodni a hídra.. Sebaj, legalább ezen is végigmotoroztunk, ezáltal oda-vissza. Másodjára támadva Vácot, szépen elkerültük a kettes úton (ahogy terveztük), innen már meg sem álltunk Diósjenőig. Itt is érzésből próbáltunk közlekedni, aminek az lett a vége, hogy amikor már elfogyott az út alólunk, akkor megálltunk, és elővettük a GPS-t, hogy pontosítson. Nem is tévedtünk sokat, épp csak 2 utcával voltunk arrébb a Kemence felé vezető erdei úttól. Érdekes, hogy nincs kitáblázva sehol sem.

Amikor elfogyott az út Diósjenőn...Zöld háttérrel (Diósjenőn)

Az út erdei részénél viszont egy nagy behajtani tilos tábla, és "Erdei magánút" felirat ijesztett meg minket. Megálltunk tanakodni, mi legyen, és közben elhúzott mellettünk 1-2 autó is… Félreálltunk megnézni a térképet, hogy merre mehetnénk másfelé, mert azért tilosba mégse kéne… Térkép nézegetés közben egyszercsak nagy dübörgést hallunk, "motor jön!" … "azaz motorok jönnek" … " sok motor!". Majd pedig mint a filmekben, kezdtek áradni a csillogóbbnál csillogóbb bazinagy chopperek (legalább 30 db), integetve, némelyik dudálva, némelyik pedig a riasztóját csipogtatva… A hangzavar nekünk szólt, az út szélén álló két motorosnak, így hát reagálva a kedves fogadtatásra, rögtön csapódtunk is hozzájuk, és utánuk eredve a tilosba, csodálatos vidékekre jutottunk el. (De kár, hogy nem tudok menet közben fotózni… Olyan jó lenne valahogy ilyenkor!)

Eszméletlenül szép ez az útvonal!!! Mindenhol gyönyörű zöld dombok, így nem rohantunk, hanem inkább gyönyörködtünk a tájban. Átérve Kemencére, eredeti tervek szerint nem a Duna kanyar felé, hanem jobbra fordulva, Északnak jöttünk volna, viszont a motoros sereg balra fordult, így velük tartottunk mi is. Jól szervezett banda volt, rengeteg Árpárdsávos zászlóval, és Nagymagyarország motívumokkal (lehet, hogy a Gój motorosok voltak azok?!?!). A rengeteg motor látványa, az óriási csapat feelingje miatt gondolkodás nélkül mentünk velük jó darabig, de a dübörgő sereg csak megállás nélkül áradt, nem álltak meg sehol sem… A Duna kanyart meglátva nekem elállt a lélegzetem is, és apummal úgy döntöttünk, hogy lecsatlakozunk, és kicsit megállunk gyönyörködni.

"Zebegény Beach""Zebegény Beach"

Jobb helyen meg sem állhattunk volna, Zebegény magasságában egy "Beach" jelegű partszakasznál sikerült megállnunk, ahol igazi Balaton/tenger part hangulat volt, csak jóval kevesebb emberrel. Az óriási szélnek köszönhetően hullámok mosták homokos/kavicsos partot, a kiépített padoknál sétálva néhol gyerekek álltal összegyűjtött kagylók pihengettek, meg pár család sütkérezett, lábat lógatott a homokon.

"Zebegény Beach" "Zebegény Beach"

A legutóbbi Karinapos túrán kóstolgattuk ezt a vidéket, de akkor nem nagyon jártunk a Duna parton (szerencsére :D), ezt viszont most alaposan bepótoltuk… Gyönyörű!
A térképet megnézve megállapodtunk abban, hogy innen ismét Rétság felé véve az irányt, Balassagyarmat fel megyünk tovább, onnan pedig Salgótarján majd Sirok irányába haza.

Útközben még párszor megálltunk a tájban gyönyörködni, és néha fotózkodi. (mint pl a Visegrádi várral a háttérben). Rétság felé már rutinból ment a dolog, Balassagyarmat viszont még apumnak is új vidék volt. Itt már újra éhesek voltunk, úgyhogy valami olcsó étkezési lehetőséget keresve a belvásorban bukkantunk rá egy hamburgeresre… Jobbat nem is találhattunk volna! 550 Ft-ért akkora hamburgert adnak ott, hogy alig bírtuk megenni, pedig éhség az volt bőven. Alaposan meg volt pakolva gombával, zöldséggel, sajjtal, jó nagy darab husival.Az út menti padokon kényelmesen ücsörögve mindmegettük, majd haladtunk tovább az ország napsütötte vidkei felé. Ahogy haladtunk Salgótarján felé, egyre napfényesebb részre értünk (gyk: egyre több volt a lebarnult nép), de a 22-es út elkerülte a várost.

Visegráddal a háttérben Visegráddal a háttérbenVisegráddal a háttérben

Bátonyterenyénél rátértünk a 23-as útra, majd pedig Mátraballánál el is hagytuk, a 24-es felé, és végre elérkeztünk az egyik nagy kedvenchez, Sirokba.
Az a helyzet, hogy egyre több híres motoros részét ismerem meg az országnak, és egyre jobban azt gondolom, hogy a siroki kanyargós 24-es út a legjobb… Még ha a minősége most sokat is romlott az elmúlt 1-2 évben, akkoris ez szerintem az ország legjobb motoros útvonala, és szorosan mögötte a pár éve felújított Felsőtárkány-Lillafüred. Mindkettő Eger környéki út persze, de akkor sem csak az elfgultság beszél belőlem, hiszen jópár közkedvelt útvonalat bemotoroztam már az országban.

Sajnos a siroki úton drasztikusan megnőtt a kátyúk száma az elmúlt 1 évben, viszont ésszel közlekedve továbbra is nagyon élvezetes útvonal. Hazafelé jövet ez tette fel igazán az i-re a pontot… Börzsönyben és Dunakanyarban gyönyörködtünk, Sirok környékén pedig örömmotorozásban kitörve csapattunk egy jót! Ilyenkor imádom ezt az országot! 🙂

Végezetül pedig újra a régi, kényelemes helyén pihenhet (ha csak egy éjszakát is) a motorom. Igaz, régi helyét az új dobozzal már egy kicsit kinőtte:

a régi helyén

(A tuning projecttel kapcsolatos tapasztalatokról pedig majd a következő postban, hamarosan.. ez már így is túl hosszú!)


MZ ETZ Tuning Project – Hűazannya!

Nos, megtörtént! Múlthét kedden elhoztam a vasat Bambitól, cserélt, 300-as hengerrel, új hátsó kerékcsapággyal, új lánccal, új főtengely-szimmeringgel, riasztóval stbtsb…
Bejáratós a kicsike, nagyon óvatosan közlekedek vele azóta is, és az utóbbi egy hét alatt végre belekerült 100 kilométer. Igaz, mindez 90%-ban városban (ezért csak ennyi).

Első mozdulattól is érezhető volt, hogy jóval erősebb lett a gép, viszont valami fondorlatos módon érzetre most mégtöbbet kapott. Főleg így városban, többször is kopogott, és fuldokoltt, úgy, mint amikor túl nagy volt a főfúvóka. Igaz, talán azért, mert most jóval kisebb gázzal jártam, egyrészt a bejáratás miatt, másrészt nem igényelte. De tényleg. Nagy gáznál nem szokott fuldokolni, viszont most szó nélkül gyorsult ki 90-ig úgy, hogy egyszer sem kért negyed gáznál nagyobbat!!!
Megdöbbentő volt, hogy milyen kis gázzal volt hajlandó gyorsulni, viszont ez a fuldoklás is eléggé megdöbbentett, nameg el is keserített egy kicsit. Már-már azon gondolkodtam, hogy visszacserélem a régi karbit, amit még előző hétvégén felhoztam Egerből, biztos, ami biztos alapon.
Bambi elváláskor annyit mondott, hogy nézzem meg az alapjárati fúvókát, mert kisgáznál a gép sokat kap, és erről az tehet. Nos, ezt akkor még nem is tudtam, hogy mennyire igaz!

Hétvégén viszont a neten keresve találtam pár nagyon hasznos leírást a karburátorok nemi életéről. Az egyik alaposan és részletesen írja le, elsősorban a dellorto karburátorok felépítését, beállításait, tuningját. Épp csak végiglapozgattam, ami annyira máris elég volt, hogy belássam: A karburátorok némileg bonyolultabbak, mint gondoltam! Fő rendszer, segédrendszer, alapjárati rendszer, indító rendszer, venturi cső, síktolattyú vs súber, súber bemetszés, tű alak, tű hossz és szélesség, Pilot jet, és még rengeteg dolog, amik mind befolyásolják a motor viselkedését. Mindezt tényleg csupán olvasgatás szintjén is magamba szippantottam.

A leírásból megtudtam, hogy a főfúvóka valójában csak a 3/4-ed gáznál nagyobb gáz esetén dolgozik egymagában, ez alatt folyamatosan kap a rendszer üzemanyagot az alapjárati rendszerből is. Ráadásul ezt a mennyiséget az alapjárati fúvókán kívül a levegő csavar, vagy a keverék állító csavar szabályozza. (kettő közül általában csak az egyik van a karbikon, és ez a típuson belül még kitudja mi minden függvénye) A kettő között nagy a különbség, pont ellentétesen működnek. A levegő állító csavart KIFELÉ csavarva SZEGÉNYÍTJÜK a keveréket, míg befelé csavarva dúsabb lesz. A keverék állító csavar esetében viszont befelé csavarva szegényedik, kifelé csavarva dúsul a keverék… nem mindegy! Szóval első megtudni, hogy nekünk melyik is van!
Leszaladtam a motorhoz, lefotóztam a karbit, és már meg is volt a jól eldugott csavar. Rögtön a levegő oldali toroknál volt, így ez egy levegő állító csavar. (ha a motoroldalon lett volna, akkor keverék állító csavar lett volna)

Innentől a beállítás már a szokásos, BVF karburátoroknál is megszokott: Alapjárati csavar jól becsavar (ezzel beállítva egy magas, állandó fordulatot), majd a levegő állító csavart elkezdtem kifelé tekerni. Addig tekertem, amíg a motor a legnagyobb fordulatszámot el nem érte. Amint megvolt a legjobb pörgést előídéző csavarállás, egy negyednyit visszacsavartam, majd visszaállítottam az alapjáratot, és már készen is volt.

A változás….. DÖBBENETES! Apró kézmozdulatra ugró fordulat (nagyon pörgős lett a gép!), kis gázzal is tökéletes viselkedés, a kopogás pedig elmúlt (bár még motorféknél jelentkezik). És mindemellett erősebb is lett! Nagyon tetszik a változás, negyed gázzal gyorsul a gép hibátlanul 90-ig (fölötte míg bejáratós, nem próbálom), és minden fordulatról elkezd dolgozni.

Viszont az erős füstölés még nem szűnt meg (oké,oké, bejáratós, lehet azért 🙂 ), meg gondolom ettől még a fogyasztásom sem lesz a régi… Ezért a vizsgák után végigolvasom a teljes, 34 oldalas karburátor leírást, kiokítom magam belőle, majd nekikezdek a karburátor alapos és pontos behangolására! Egy jól behangolt karbival sikerülhet visszaszorítani a fogyasztást, az erő megtartása mellett… Ezzel folytatódik majd a tuning project!

Ja, hátha másnak is hasznos, a leírások, amiket vadásztam:
http://www.scribd.com/doc/9641108/Dellorto-Manual  (ha kell valakinek, el tudom küldeni PDFben)

(a többi forrását sajnos nem találom, de ha valaki igényli, elküldhetem emailben!)


MZ ETZ Tuning Project X – 300 ccm 2

Végre elérkezett az idő (és pénz), hogy a gépet Bambihoz kivigyem, és megkezdődjön a Tuning Project új fejezete.

Sajnos az eddigi próbálkozások nem vezettek sok eredményre, a karburátor csere egy elhamarkodott és eltúlzott lépés volt. Sokkal célszerűbb lett volna (amit azóta Bambitól tudtam meg) a gyári karburátor nagyobbra fúrása. Nem is kellett volna sokkal, éppen csak egy kicsikével. De mindenek előtt a túrázóknak ajánlott tuning a motor 250-ről 300 ccm-re fúrása, ami így egy kis többlet nyomatékot kap, és szívesebben tartja az utazó tempót…

Erre került végre sor, megkapta a motor a már előre felfúrt 300-as hengert, az új, Lengyel (kétgyűrűs) dugót, és a hozzá módosított hengerfejet (ahogy a képeken látni). Ha már Bambinál volt a motor, akkor el lett intézve még pár apróság:

1, Amíg Bambi a hengert szerelte le, addig én a vaterán vásárolt Thor M303-as riasztót szereltem be. Kemény 6500 Ft volt, ami egy komplett riasztó szettet foglalt magába: központi egység, két távirányító, sziréna. "Egy másik motoros naplója" című blogban megtaláltam a beszerelés leírását, ami rémesen egyszerűnek tűnt, ezért még amikor a biciklimet ellopták, aznap leütöttem ezt a riasztót. Ma pedig beszereltem, és tényleg! Egyszerűbb, mint gondoltam! Pár forrasztás után már készen is volt, és hibátlanul működött! Zseniális!

2, A gépezet végre kapott egy valóban japán, erősített láncot, plusz még új láncvédőt a szakadt helyére. Tavaly kapta a jelenlegi Favorit láncot (Erdély túra kellős közepén kellett cserélni, mert az előző megdöglött, elkezdett szorulni), amivel azóta több mint 5000 km-t menve ismét cserélni kell, annyira kinyúlt. Most nem vacakoltam, Bambitól kaptam egy drágább, de sokkal jobb minőségűt, így bízok benne, hogy ez majd tovább bírja.

3, A már hónapok óta megvásárolt kerékcsapágyakat végre beleteszi Bambi, és remélem ezzel kicsit mérséklődik a gépezet szitálása (miután a kerekek kicentírozása, gumik kicserélése, lengőkar rendberakása, teleszkópok rendberakása, szilentek kicserélése után sem csillapodott, mostmár szinte csak ez maradt, ebben minden remény!)

4, Az új karburátorral együtt érkezett jelenség: Melegen lejjebb esik az alapjárat, ami falslevegőre engedett gyanakodni, méghozzá bemelegedés hatására érkező falslevegőre. Ezért aztán kap a gép új főtengelyszimmeringeket, biztos, ami biztos! Ha valahonnan, akkor onnan biztosan kaphatott fals levegőt, bemelegedés után.

5, Kis keresgélés után sikerült az új ZTech Túradobozhoz alátétet szerezni. Sajnos nagyon sok olyan esetről hallottam, ugyanilyen típusú, 50 literes (batár nagy) túradoboz tulajdonosoktól, hogy pár kátyú után egészen egyszerűen letört a doboz a tartóról. Nem is csoda, hiszen a rögzítése egy peremmel és egy csavarral történik, ahol a csavar mindenféle alátét nélkül pusztán a műanyagba kapaszkodik. A BME Angyalai túra során volt "szerencsém" látni, amint egyik kollégának a pontosan ugyanilyen doboza letörik a motorról, és akkor néztem, hogy a csavar, és körülötte némi műanyag a platnin maradt, tehát egész egyszerűen kiaszakadt a dobozból. Sajnos a gyártók kispórolták a fém alátétet, amit pótolva nagyban lehet növelni a doboz tartósságát! Na, hát ezt is pótoltam Bambinál, ráfért!
(Aki az én eddigi írásaim alapján vett ilyen dobozt, annak javaslom, hogy mielőbb szerezzen hozzá egy max 80 átmérőjű, kör alakú, 3-4 mm vastagságú lemezt, és cserélje ki a gyárilag hozzá adott füles csavart egy hosszabb imbuszra, majd így rögzítse a dobozt!!!!)

6, Az örökös ülés leszerelés problémát is sikerült orvosolni, ami annyit jelentett, hogy eddig az ülést rögzítő két csavarhoz semmilyen módon nem lehetett hozzáférni. Egy Szacsesz által készített doboztartó konzol készült úgy el, hogy sajnos semmilyen kulcs sem fért hozzá a 13-as anyához, mindig egy villáskulccsal kellett felülről ráfogni, és ügyetlenkedve kitekerni (még a csőkulcs sem fért el). Bambi viszont adott egy kb 2 centi hosszú anyát, ami villámcsapás szerűen megoldotta ezt a problémát. Minden megoldásra gondoltam, csak erre nem! 🙂 Egyszerű és nagyszerű! (ide majd szúrok be képet is, ha már itthon lesz a motor)

Ha minden igaz, mostanra már kész is a gép. Sajnos nem tudtam megvárni, amíg elkészül, órára kellett mennem, de holnap már azzal fogok hazajönni. Alig várom, hogy megérezzem a 300 ccm adta többlet erőt, amit majd az új láncon keresztül ad át a szinte új gumikra, új csapágyakon támaszkodva… 🙂 Na, meg persze alig várom, hogy végre majd élesben is alkalmazhassam az új riasztót!