Kategória szerinti archívum: Gurulás

A tavasz halvány, kékes illata

This entry was posted in Gurulás and tagged akksi akkumulátor beköpött gyertya eger etz251 gurulás mz szerelés zárlat

A tavasz halvány, kékes illata mi más lenne, mint a kétütemű motor kipuffogóján előbukkanó kék füst?! 🙂 Végre a hőmérő feltornázta magát 7 fok fölé, és elő is kerültek a motorok. Eredetileg szerelés/rendberakás/mosás célzattal, de végül egy kis grulás lett belőle..

Eredeti terv az eltörött sárvédő rendberakása (fém lemezzel erősítése), nameg az elektronika rendbeszedése, de sajnos a gondok közbeszóltak.. Sajnos mivel 2 hónapig nem nagyon voltam itthon, így az akksi teljesen lemerült. Nem lett volna szabad hagyni, de nem tudtam szegénnyel foglalkozni. Így aztán apum ráakasztotta a töltőt még pár napja, viszont ezek után sem nyekkent meg a gépezet…

Kezdtem aggódni, hogy esetleg kitikkadt az 9 Ah-ás akksi, amire meg is volt az esély, viszont a beindítási próbálkozásuk után feltörő füst (az akksi mellől) egyből egyértelművé tette: itt kérem zárlat van!
A füst a közvetlenül az akksira csatlakoztatott szivargyújtó feszültségszabályozójából jött, amit gyorsan le is szedtem az akksiról. Úgy látszik, hogy valami fondorlatos módon a tél során egy szigetelés megadhatta magá. Mindenesetre elég durcsa, de a slag csőbe épített céner diódás szabályozó szépen magára olvasztotta a csövet..

Ezek után természetesen ki kellett próbálni a gépezetet! 🙂 Nagy nehezen be is indult, és mentünk egy nagy kört a városban. Lámpáknál le-le álltunk helyzetjelzővel, féklámpával és indexxel, ezeket még most nem bírta (alapjáraton).
A nagyobb baj az a város túlsó végén, a fenti fotó idejére leállítás után volt: Nem indult. Se szivatóval, se anélkül, se sehogy… Gyertya ki, megnéz, megdöbben: Őzbarnára ÉGETT gyertya. Úgy nézett ki, mint aminek az anódja épp elfogyóban van. Hogy ez most megégett, vagy egyszerűen csak elöregedett, jó kérdés, de kapott gyorsan tartalékból egy másik gyertyát, és már ment is tovább…

Az biztos, hogy a sárvédő rendberakása, az index relé digitális vezérlőre cserélése, és a hátsó indexek komplett cseréjén, kívül lesz itt még igény új gyertyák (fő és tartalék) beszerzésére is. Az akksi pedig épp töltődik a holnapi 10 fok reményében, remélem abból nem kell ismét újat beszerezzek (alig 1 éves 🙂 a hanyag téli bánásmód miatt…

Javítani való sárvédő...

Szezonzáró öröm Mátrázás 2

This entry was posted in Gurulás and tagged gurulás Kékestető mátra mókus motoros életérzés sz ezonzáró

Végre hosszú idő után úgy lehettem újra Egerben, hogy még jó idő is volt. Bár persze a szombati borongós-hűvös után egyáltalán nem volt biztos, hogy vasárnapra ragyogó motoros idő lesz belőle..
Reggel viszont tiszta ég, gyönyörű napsütés, és rekkenő hőség (tehát 17°C – októberben!) ébresztett minket. Rám fért már a napsütés, hiszen amióta újra Budapesten vagyok, napot csak ritkán látok… (betegség miatt arról a kevés jó időről is lemaradtam). Így aztán nem volt kétség, hogy nekünk apummal motorra kell pattannunk! 🙂

Gyönyörű, tiszta időnk volt

Délelőtt (egy kicsivel) indultunk, Sirok irányába, Kékes úti céllal. Az MZt már hetek óta nem mozdítottam meg, de egy úszófelakadás okozta benzinfolyáson túl nem volt semmi gondja a mély álomból való ébredéssel. Pöcc-röff volt az indulás, pedig egy hónapot biztosan állt.
Már a város határában éreztem, hogy nagyon elemében van a gépezet, tényleg imádja a hűvös időt! Úgy gyorsult ötödikben is, akár lankás emelkedőkön is, mint az álom, egy-két előzés során pedig úgy átszaladt a 100 fölött a mutató, mintha csak 70 lett volna… Lenézve a kilométerórára néha vissza kellett engedni a gázt 105-nél (kb háromnegyedes állásból), mert azért a megszorulástól ilyenkor is tartok.

A  várost elhagyva hamar bemelegedett a gumi, és onnantól egészen Kékestetőig kopott is az oldala, ahogy kell. Bár a hűvös idő, és a falevelek révén általában visszafogott és aggódós voltam, dehát az ilyenkor ajánlott is.
Kékestetőig épp csak egyszer álltunk meg, tankolni. A paripa ismét 6 literes fogyasztást produkált, aminek jó része még városi közlekedésből ered. Végülis annyira nem sok, annak fényében, hogy cserébe igen jól megy is (erejével ráadásul nem is spórolok), teljesen elnézhető neki..

Útközben rengeteg motoros jött szembe, de érdekes, hogy egyre kisebb arányban intenek vissza. Pedig nekünk, motorosoknak ez az egyik legjobb ismérvünk a többi közlekedővel szemben: az együvé tartozás, és ennek egymásnak intéssel történő kifejezése… Ez egy életérzés (olykor életmód is), aminek szerves része az összeintés, és egymás tisztelete. Furcsa, hogy a motoros társadalom hígulásával ez egy kicsit kopni látszik… Vagy csak az MZ miatt lenne?! … Nem is tudom melyik verzió a kellemetlenebb.

No, de visszatérve: Kékesen tisztelegtünk elhunyt társaink emlékműve előtt, fotózkodtunk a magasságjelző kővel, mókussal barátkoztunk, hűtőmágnesre alkudoztunk, majd egy kellemes cappucino és pár fotó után tovább indultunk.
Én a Kékesről szigorúan leállított motorral, helyzetjelzővel, felnyitott sisakkal, fülig érő szájjal, csendben suhantam lefele, élvezve a szelet és a csendes suhanást, olykor 80 körül is… Az elágazó után még egy kicsit Gyöngyösnek tartottunk, aztán Abasár felé elkanyarodva, Markazon át jöttünk haza. (2005-ben ott vettem az én MZ-met.. 🙂 )

Összesen valamivel több, mint 100 kilométert mentünk, és csak azért ennyit, mert nekem a szavazás miatt kicsit iparkodnom kellett vissza, Budapestre, pedig lett volna még ötletünk még egy kis gurulásra… Összességében viszont fantasztikus volt! Az idő, a sokszínű táj, az út, és nem utolsó sorban az én hű paripám!

Idén alig több, mint 2000 km-t mentem vele. Most, a mai gurulásán fordult át a számlálója 30 ezerbe, 2005 nyarának végén pedig 2900 km-t mutatott ugyanez a számláló. Tehát az együtt töltött éppen 5 év alatt bizony >27100 kilométert mentem vele, ami bár lehetne jóval több is, azért elég szép teljesítmény… (az utóbbi 2-3 évben csak párezer km-t megyek vele évente).
Azért erre a közel 30ezer kilométerre büszke vagyok, a hű társamra pedig még inkább, akire ezen a télen egy nagyszervíz vár…


(A végén aztán volt még időnk egy mókás fotókísérletre is… 🙂 )

Az ország legjobb motoros etapja 1

This entry was posted in Gurulás and tagged bükk Felsőtárkány kanyar Lillafüred motoros útvonal

A hétvégén többször is kint voltam a Bükkben, és amikor az éjszakai fotót készítettük apummal, akkor jegyeztem meg neki, hogy milyen furcsa, hogy a Felsőtárkány-Lillafüred utat nem nagyon ismerik a motorosok, és nem fedezték még fel… Tettem mindezt a kijelentést úgy, hogy fényes nappal már rég jártam arra, és úgy, hogy rég volt már, amikor az ismerősöknek beszéltem róla, és fogalmuk sem volt, hogy hol is van az az útvonal.

Nos, aztán vasárnap gurultunk egyet arra, és uhaaaa….. Kissé meggondolatlan volt a korábbi kijelentés, ugyanis alig győztem a kormányt fogni, annyiszor kellett inteni szembejövő motorosnak (egy szitáló MZ-vel pedig külön izgalmas kanyarban félkezezni 🙂 ). Rengetegen, csoportokban, sőt, fürtökben rajzottak a motorosok a hosszú hétvégén a Bükk legszebb, és az ország legjobb motoros útján. Oké, most biztosan felhorkannak, és túlzásnak vélik ezt a kijelentést, de ekkor kérem most ezeket, hogy először próbálják ki, és utána ha még mindig felhorkannak, akkor jelezzék felém, hogy hol van ennél jobb út!

Sokfelé jártam már az országban motorral (na és persze körülötte is), legszebb hegyvidékeink legtöbb kanyarját kipróbáltam már, de istenbizony nem tudok egy jobbat se mondani ennél a Bükki úttól. Tavaly újították fel (egy pár kilométeres szakasz kivételével), és bár van belógó növényzet miatt beláthatatlan kanyar, van néhol (bár most ritka kevés helyen) kavics felhordás, de ez csupán pár kanyar élvezetét rontja el, míg a többi száz felejthetetlen élményt nyújt.

Tavaly még szinte senki nem ismerte az ismerősi körből, mára azonban már mindenki kipróbálta, legalább egyszer. Egyértelműen felkapott hely lett hirtelen, aminek sajnos van egy hátulütője is: megnőtt az őrült “donor”-ok száma is. Több kanyarban is úgy jöttek szembe, hogy már átlógott az én sávomba, sőt volt, hogy tán csúszott is… Ezúttal én csak megijedtem a helyzettől, de ha egy busz, vagy egy rettegett sóderszállító kamaz lett volna alattam, akkor lehet a szembejövő motoros fogai közül kellett  volna kipiszkálni a 3-ast a “KAMA3” feliratból…
És bár most ez itt lehet viccesen hangzik, de akkor elég meredek helyzetnek éreztem, mert elég egy pici, apró kavics, vagy egy pár milliméternyi por, és máris összekötöttük volna nemlétező bajszunkat a kanyarban…

Egy szó mint száz: Motoros szívvel ajánlom mindenkinek ezt a látványos, és adrenalin bomba útszakaszt, és egyúttal megkérnék mindenkit arra, hogy a kipróbálás alkalmával inkább a tájat és a látványt élvezze, a kanyarokat elég lesz a második körben, amikor már ismeri egy kicsit az útszakaszt!

Tavaszodik! 1

This entry was posted in Gurulás and tagged etz251 gurulás mz szarvaskő szilvásvárad tavasz

Jelentem nyakunkon a tavasz! 🙂 Végre tavaszodik!

Itthon, amint kisütött a nap, előkerültek a motorok is, és némi akku töltés után apummal gurultunk egy jót. Jó volt, hogy bogarak még nincsenek, hó már nincs, cserébe volt némi vízátfolyás és kátyú.

Szilvásváradon aztán csak találtunk egy kis havat a parkolóba, fotózkodtunk is egy sort mellette… 🙂

2009 utolsó gurulása 1

This entry was posted in Gurulás and tagged 2009 eger etz251 naplemente ostoros szarvaskő télimotorozás

Hetek óta folyton motorozósat álmodok. Pedig eddig ritka volt az annyira mozgalmas álom, hogy motoron ülök, de most sorozatosan ilyen volt. Hol üldöztem, hol üldöztek, hol pedig koromfekete erdőben, szűk erdei utakon, ködös időben mentem. Érdekesek, és néha ijesztőek voltak, de talán csak a hiány szülte őket.

Na, ma aztán adtunk a hiánynak! 5 fok volt, napsütés, úgyhogy az tavaszi-őszi (értsd: vékony) dzsekim alá alaposan aláöltöztem, és kitoltam a vasat a garázsból. Huhúú, már pusztán ez mennnyire jóóóó volt! 🙂 
Szegény eddig egy hűvösebb, fűtetlen garázsban állt, ahol ráadásul virágok voltak, amik nem tesznek jót a levegő páratartalmának (a motor szempontjából), így már csak ezért is meg kellett mozgatnom, hogy a régi, jól bevált (bár szűk) helyre kerülhessen vissza.

Legalább 2 hónapja (63 napja) nem mozdítottam, legalább ennyi ideje nem motoroztam. El lehet képzelni, milyen volt újra ráülni! 🙂 
3. rúgásra gond nélkül indult a lelkem, és első ízben elindultam Szacseszhoz, megnézni miújság vele… Őt se láttam már ezer éve. Épp elmenőben volt otthonról, így kaptam félórát, míg visszajön. Több se kellett, máris elindultam Ostorosra. Útközben zakatolt az agyam, hogy jó lenne megnézni az Ostorosi tavat, de az odavezető köves-saras, esetleg havas földút nem a legjobb választás ilyenkor, aztán csak befordultam a kereszteződésnél.

Ostorosi tónál Ostorosi tónál

Nagy meglepetésemre gyönyörű, friss aszfalt fogadott! Hoppá! 
Felparcellázott telkek, földből kilógó közmű vezetékek, lámpaoszlopok, járda…. hát itt bizony nem kis változáson ment át a környék. Ugyan a tóig nem csináltak végig betonutat, de a bekötő része már annak is megvan. Ott már tényleg mocsár és hó volt, ezért azon az úton nem merészkedtem le, maradtam a friss aszfalton. (megj: azon a friss aszfalton mégfrissebb foltok, és kátyúk éktelenkedtek még bőven az igazi átadás és használata előtt… Ezúton is gratulálok a kivitelezőknek!)

Pár fotó, és az új telkek, épülő házak (villák) körbejárása után Szacseszhoz mentem, akivel jót beszélgettünk végre, sok-sok idő után újra. 🙂 Itt hívott már apum, aki szintén jönni akart ma motorozni, csak amikor elindultam nem volt itthon. Hazaszaladtam hát érte, és innentől már ketten mentünk egy kicsit a környékre.

Egy meglehetősen eltévedt angol taxi Egerben... hogy kerülhetett ide?! Szarvaskői vár a háttérben

Kis töprengés után a rövidtáv-nagyélvezet reményében Szarvaskő meglátogatásában állapodtunk meg, úgyhogy egy picit az átlagnál óvatosabban kimotoroztunk a kedvenc helyünkre. Az út néhol nedves volt, Szarvaskőben kétoldalt havas is, de szerencsémre nem csúszott…. pedig mennyire tartottam tőle, sajnos (ismét egy kis félelem)

Hazafelé még felmentünk a várhoz, megnéztük a naplementét, majd elmentünk teletankolni a vasakat a heti benzinár emelést megúszva. A gépezet alig 10 litert falatozott 196 kilométerre (ebből 45 km ma, a többi még Októberben került bele), ami azt jelenti, hogy fogyasztásunk ismét 10 liter alá csökkent! Megdöbbentő!

A 4,8 literes fogyasztást egyelőre nem tudom hová tenni. Persze, örülök neki, csak nem értem. Lehet, hogy a hidegnek köszönhetem?! Több hűtés kellene a motornak, vagy több levegő?!
Rettentően örülnék, ha a fogyasztás így is maradna, de félek a meleg beálltával már nem lesz ilyen kevés. Addig viszont meg kellene fejtsem, hogy minek köszönhetem a kisebb fogyasztást, hogy aztán tudjak tenni érte. Ha ennyi maradna, akkor 2010-ben a világból is kimegyek az én vasparipámmal! 🙂 (vannak tervek bőőőven)

Naplemente a várnál
Újra téliálom, a régi, jó, fűtött helyén

Nyári visszaemlékezés, postok folytatása hamarosan. Egy Tátra túra és egy balatoni gurulás még hiányzik a sorozat végéről.. 🙂