A gumid kopjon,ne a lelked! – harmadiknap


Eloszor szamokban: 225 km
Ossz tav eddig: 720 km
Fogyasztas: jobb nem tudni…
Es szoban: Nem kicsit csiposen indult a ma reggel, meglehetosen
faztunk, annak ellenere, hogy en mar majdnem mindent felvettem
magamra, amit csak lehetett. Igy tortent, hogy hajnal 6kor, 3 oraval a
tervezett ebreszto elott kimentem egy forro zuhanyra. Igy meg raadasul
a kemping melletti tavat lathattam a hajnali fenyjatekban, de mire
visszaertem fenykepezovel, addigra veget ert.. Hiaba, ezt latni kell!
Vegul kicsit visszafekudve, 10kor kelve,11kor sikerult elindulnunk, a
satrat, es a cuccokat hatra hagyva, csupasz motorokkal a
Nockalmstrasse latvanyut fele.
Mar az odavezeto, tempos hegyi ut is lenyugozo volt, a falvak
hangulata pedig tovabbra is a hetvegi bekesseget, es nyugalmat
arasztottak (hetfo ellenere).
Mar feluton a latvanyut fele eszmeltunk ra, hogy okosabb lenne meg
most tankolni, a megnovekedett fogyasztasom miatt jobb az ovatossag.
Visszafordulva, benzinkutat keresve par egzotikus utacskan vegighozott
a navi, majd megtankolva irany a layvanyut!
Az ut ‘belepoje’ 8 euro volt, de mar az elso kanyarok utan tudtuk hogy
megerte. Ragyogo, napsuteses ido volt egesz nap, szaraz, tiszta utak,
a latvanyut aszfaltjat pedig mintha direlt motorosoknak talaltak volna
ki! Kivalo minosegu, sima, hibatlan jol tapado, tiszta.
Felmentunk az elso hagora, majd egy padra kiulve elovettuk a jofele
hazai kozerveket, a gazfozot, es jol megkajaltunk, ami egy helyi
turistalatvanyossagnak is elment. Ez utan elmentunk a vegeig, mint
elso ismerkedo kor, majd hatra arc, es visszafele mar ket-harom
megallasos csapatas. Gyonoru szerpentineken, es ket hagon vitt vegig
az ut, sokszor pedig alig gyoztem fegyelmezni a tekintetemet, hogy
inkabb az utat nezzem, mintsem a hegyeket. (kepek.grafur.hu cimen mar
vannak kepek!)
A visszafele csapatas egeszen a bejaratig tartott, ahol egy ujabb
hatraarcot veve ujra csapathattunk, a mar jobban ismert
szerpentineken, es vegigmentunk a 30 km-es latvanyuton. A gumik vegre
nem csak kozepe koptak, kezdtek ujra gombolyodni.
Kemeny mai megallapitasom, hogy bizony itt nehe a honda 52 loereje is
keves (pl egy 24%os emelkedon gyorsitaskor), vagy kanyarok utani
kigyositasnal. Az is mai megallapitas, hogy ez a motor eszmeletlenul
melyre dontheto, ugyanis en mar ugy ereztem, hogy mindenem a foldon
van, a labtarto megsem ert le, es a gumin is maradt meg a majrecsikig.
Egy biztos: iszonyatosan elveztuk, metunk volna meeeeeg!
Sokat fotoztunk, es emiatt jol elhuzodott az ido, visszafele mar
iparkodni kellett, mert 6ig lehetett csak ezen a szakaszon motorral
csapatni (bar nem tudom miert), es egyebkent is meg vasarolni is
akartunk masnapra Murauan, itt pedig minden bezar 7kor.
Visszafele eleg temposan jottunk, majd a helyi Lidlben jol
bevasaroltunk masnapra. A varosban aztan kicsit koroztunk meg a PDAn a
WifiFofum nevu progit futtatva, szabad wifit vadaszva. Hamarosan
talaltunk is (jo lassan tekeregve) szabad wifit, ahonnan sikerult
vegre feltolteni regbeigert kepeket. Ide beszurogatni sajnos most nem
tudom oket, mivel csak emailes uton tudok irni, igy majd csak
otthonrol, de akkor mar Brutis kepeket! 🙂
Visszaerve a satorhoz meg egy jot fozocskeztunk, majd hosszas
fejvakaras utan eldontottuk a masnapi utiranyt: Grossglockner.
Legszebb, legjobb, legdragabb latvanyut, ami raadasul kicsit messze is
van, de bvallaljuk. Kemeny lesz a holnap. Joejt!

Hozzászólás