Ismét nem éppen eseménytelen napok után vagyok, a pörgés azóta is tart, és ennek is köszönhető az, hogy még blogot írni sem volt időm. Így most egy kicsit soványkább postot írok, amit majd utólag bővítgetek, az a biztos.

Talált kép, keddről 🙂

Az előző post még szerda előtt történt, ami aztán átnézésből, bevásárlásból, és még egy kis plusz mókából (második VillanjKörte szett beszerzése) állt, nameg egy cirka másfélórás beszélgetésből Bambival, az “MZ-k védőszentjével” (idéztem egy kupájáról 🙂 ), akitől sok jó tanácsot is tippet is kaptam.

Másnap, csütörtökön jött a nagy nap, és a pörgés négyzetre emelése: A honda órája megütötte a 2000. kilométert (megvételétől számítva), így ennek tiszteletére csütörtök reggel megcsináltam a nagy “A” kategória megszerzéséhez szükséges forgalmi vizsgát. Eddig az MZ révén, az utóbbi 5 évben (és mintegy ~30 ezer kilométeren) bőven elég volt az “A korlátozott” jogosítvány is, amihez csak egy apró, pár órás kiegészítés volt szükséges, amit sikerrel véghez is vittem. (Bár a hondába továbbra is csak benzin kell.. 🙂 )

Csütörtökön ez után elintéztem a zöldkártyát, és beszereztem a 12V-os csatlakozóhoz szükséges lengődugaljt. Ez utóbbiból lehet szükséges lesz még egy jobb, megbízható felkutatása is, ugyanis meglehetősen gagyi darabról van szó (mintegy 145 Ft-ért, újonnan). Frissítettem a térképeket mind a PDA-n, mind a telefonomon (redundancia itt most csak jót tesz 🙂 ), és kicsit elkezdtem összepakolni a dolgokat.

A mai, pénteki nap pedig a gondok ideje, azaz ha bármi baj van a motorral, az a mai teszt kör során kell, hogy kiderüljön. Így alakult, hogy ma idáig nyomtattam a környező országok túraterveit, és most készülődök a nagy tesztre… 🙂

2011.06.24. 22:22: Még egy utolsó igazító szerelés volt a doboztartón, amivel így végül tökéletesre sikerült hozni a dolgot, majd az oldaldobozokba iszonyatos súlyt pakolva összeállt a teszthez való állapot: 2 jól megrakott oldaldoboz, egy közepesen nehéz hátsó doboz, plusz utas. 🙂

A tesztútvonal az M2-Vác-Rétság-cukrászda-Vác-Dunakeszi-haza kör volt, és egy apró bakit leszámítva igen sikeres is volt. A motor gondolkodás nélkül hozta a 110-120-as tempót, és így megpakolva talán még inkább kezesbárány volt, mint egyébként! De tényleg, a két nehéz oldaltáska olyan szinten egyensúlyban tartotta a motort, hogy még az oldalszelet sem éreztük meg.

Egyedüli kellemetlenség az első gumi keménysége volt, ugyanis az egyik kanyarban konkrétan éreztem, ahogy csúszik ki az eleje, de még bőven lehetett korrigálni. Oka talán az is volt, hogy a hátsó rugó túl lágyra volt állítva, és így nem volt elég súly az első keréken talán (emelkedőn csúszott meg), így állítottam is a hátsó rugón, ami után lényegesen jobban tapadt az úthoz a gép.

Az említett baki pedig hazaérkezésnél volt: kicsit kiszámoltam a maradék üzemanyagot, és ez a kör pont akkorára sikeredett, hogy a végén 100 méterrel a cél előtt kifogyott. A meglepetés az volt, hogy elméletileg 350 km-t kényelmesen elmegy a gép a 19 literes tankjával, de a jelek szerint most utassal, dobozokkal, és 120-as tempóval bőven 5 liter fölött lehetett, és éppen a benzinkút előtt kifújt… Így volt egy 100 méternyi tolás, ami a kardánnak köszönhetően annyira nem is volt nagy cucc, mint amennyire hangzik (egy cirka 250 kilósra felpakolt gép esetében).

Ezt leszámítva semmi gond nem adódott, a dobozok, a GPS és a motor jól teljesítettek. Eszméletlenül élvezetes ezzel a géppel így, felpakolva menni, még talán kellemesebb annál is, mint amikor egyedül megy az ember. 🙂
Már csak egy összepakolás van hátra, egy holnap reggeli elektronika szerelés Zsombornál, és aztán az induláááás! 🙂