A hétvégén többször is kint voltam a Bükkben, és amikor az éjszakai fotót készítettük apummal, akkor jegyeztem meg neki, hogy milyen furcsa, hogy a Felsőtárkány-Lillafüred utat nem nagyon ismerik a motorosok, és nem fedezték még fel… Tettem mindezt a kijelentést úgy, hogy fényes nappal már rég jártam arra, és úgy, hogy rég volt már, amikor az ismerősöknek beszéltem róla, és fogalmuk sem volt, hogy hol is van az az útvonal.

Nos, aztán vasárnap gurultunk egyet arra, és uhaaaa….. Kissé meggondolatlan volt a korábbi kijelentés, ugyanis alig győztem a kormányt fogni, annyiszor kellett inteni szembejövő motorosnak (egy szitáló MZ-vel pedig külön izgalmas kanyarban félkezezni 🙂 ). Rengetegen, csoportokban, sőt, fürtökben rajzottak a motorosok a hosszú hétvégén a Bükk legszebb, és az ország legjobb motoros útján. Oké, most biztosan felhorkannak, és túlzásnak vélik ezt a kijelentést, de ekkor kérem most ezeket, hogy először próbálják ki, és utána ha még mindig felhorkannak, akkor jelezzék felém, hogy hol van ennél jobb út!

Sokfelé jártam már az országban motorral (na és persze körülötte is), legszebb hegyvidékeink legtöbb kanyarját kipróbáltam már, de istenbizony nem tudok egy jobbat se mondani ennél a Bükki úttól. Tavaly újították fel (egy pár kilométeres szakasz kivételével), és bár van belógó növényzet miatt beláthatatlan kanyar, van néhol (bár most ritka kevés helyen) kavics felhordás, de ez csupán pár kanyar élvezetét rontja el, míg a többi száz felejthetetlen élményt nyújt.

Tavaly még szinte senki nem ismerte az ismerősi körből, mára azonban már mindenki kipróbálta, legalább egyszer. Egyértelműen felkapott hely lett hirtelen, aminek sajnos van egy hátulütője is: megnőtt az őrült “donor”-ok száma is. Több kanyarban is úgy jöttek szembe, hogy már átlógott az én sávomba, sőt volt, hogy tán csúszott is… Ezúttal én csak megijedtem a helyzettől, de ha egy busz, vagy egy rettegett sóderszállító kamaz lett volna alattam, akkor lehet a szembejövő motoros fogai közül kellett  volna kipiszkálni a 3-ast a “KAMA3” feliratból…
És bár most ez itt lehet viccesen hangzik, de akkor elég meredek helyzetnek éreztem, mert elég egy pici, apró kavics, vagy egy pár milliméternyi por, és máris összekötöttük volna nemlétező bajszunkat a kanyarban…

Egy szó mint száz: Motoros szívvel ajánlom mindenkinek ezt a látványos, és adrenalin bomba útszakaszt, és egyúttal megkérnék mindenkit arra, hogy a kipróbálás alkalmával inkább a tájat és a látványt élvezze, a kanyarokat elég lesz a második körben, amikor már ismeri egy kicsit az útszakaszt!