Végre újra biciklivel az Egyetemen. Máris legalább annyiszor, ahányszor az előző biciklimmel összesen tudtam menni, egészen az ellopásáig. Az esetből tanulva mostmár az új batár Tesco-s U-lakattal nagyon figyelmesen zártam a drótszamarat: Szigorúan csak látványos, feltűnő, frekventált helyen zártam le, és mindig a lehető legmerevebb pózban, hogy megmozdítani se nagyon lehessen. Egyelőre nem vitték el…
Viszont az most már figyelem az Egyetemen a többi biciklit, és a lakatok látványa elszomorít… Vannak relatíve egészen komoly biciklik is szinte csak spárgával "lezárva". Legolcsóbb, leggagyibb spirálzárak, amiket még az én olcsó és egyszerű bicskámmal is csak egy mozdulat elvágni.. Elszomorít a tény, hogy azokat a bicikliket, ha nem is most, de az Egyetemen előbb-utóbb garantáltan el fogják lopni. Valahogyan fel kellene hívni ezen kollégák figyelmét az őkt fenyegető veszélyre.
A veszélyen túl viszont újra óriási érzés biciklizni! Szegény MZ egy métert sem ment azóta, amióta megvan ez a bicaj, mindenhova ezzel mentem (rögtön tekerve is vele össz ~35 km-t). Nagyon bejön ez a szabadság, amit a biciklizés nyújt, a felfrissülés meg aztán pláne. Izomzatomon érzem is a fejlődést, pláne amióta felhordom gyalog, a lépcsőn a bicajt a másodikra.
A dolgot még megkoronáztam valamelyik nap egy fagyival is, ami aztán tényleg a boldogság netovábbja. A körúton egy járdára kitelepült fagyist kerülgettem minden alkalommal, kicsit mérges is voltam magamban, hogy így leszűkítik az egyébként iszonyatosan széles, jól és biztonságosan biciklizhető járdát, de addig-addig mentem el előtte, míg nem bírtam tovább, és vettem egy kétgombócos fagyit. Mostmár azőta tudom, hogy nincs is annál jobb, mint fagyival a kézben hazatekerni! 🙂
Pár hátránya viszont van a dolognak.. Például az, hogy amióta utoljára tekertem, azóta legalább 5-10 fokot emelkedett a hőmérséklet, és bizony mostmár hiába tekertem nagyon óvatosan, akkoris úgy néztem ki, mint akit leöntöttek egy vödör vízzel… Hiába, rendkívül izzadós vagyok, de talán még pár ilyen hét, mint ez a mostani, és lehet ez is elmúlik?! … Titkon ezt remélem
Aztán a következő gond az az ülés… Teleszkóp ide vagy oda, de a bicaj 5 kilométer után is úgy feltörte a fenekemet, hogy ülni is alig tudtam… Oké, lehet ehhez is csak idő kell, nade azóta már eltelt pár nap, és még mindig viszolyogva teszem le a hátsómat a nyeregre.
Ja, közben a bicikli zár elhelyezésére is meglett a megoldás.. A legelső padka, rögtön itt a sarkon megoldotta a problémát: A hátsó lengővillára erősített zártartó ripityára tört, ahogy a padkáról ledöccentem, tehát innentől kezdve a táskámra kívülről ráerősítve hordom a lakatot. Így még egyfajta védelmi fegyver funkciót is ellát, tehát két legyet egy csapásra!