Vagy talán az évtzedé?! Na, mindegy, az biztos, hogy a most következő történet révén méltán leszek esélyes mindkét igen rangos címre. Na, lássuk azt az önlejáratást:
Izgulós reggellel indult a nap, a nagy nap, ami korántsem a ma esedékes labor,házik és pótZH miatt lett “nagy”. Sokkal inkább a mai Yamaha tesztnap miatt lett nekem fontos. Múlthéten ugyanis felhívtak, hogy van lehetőség a Yamaha modelljeinek kipróbálására, méghozzá a Hungaroringen. Ingyen. Csupán jogsi és felszerelés kell, és már lehet is menni. Anyumék hétvégén fel is hozták a teljes cuccom, és vártuk ezt a napot. Nagyon.
-De hogy is megyek ki?! -Jaigen, HÉV megy oda, megyek HÉVvel! … -ekkor még nem tudtam.
Labor után szaladtam is a sisakért, csizmáért, nadrágért, kabátért és irány az Örs! Eredetileg 11re akartam kint lenni a ringen, de ekkor még csak az Örsig sikerült eljutni. Sebaj. Megvan a jegy, indul a hév, még mindig a reggeli aligvárom-izgalom, de azért tanulok, 17 órakkor ZH.
12 óra. Felnézek a füzetből, Mogyoród. Megérkeztünk, hurrá!… Lelkesedésem hamar le is csillapodott, amikor megtudtam, hogy innen 3km a ring. Huh. Az nem kevés, de vállalható. A vasutas fickó finomam hozzátette, hogy ma én vagyok a harmadik, aki ezt kérdezi, és aki elindul… Lelkesedünk, megyünk!
Gyalogolok mint állat, dombok, szőlők között egy keskeny aszfaltcsíkon. Tűz a nap, ideje levenni a kabátot, így kézben jön tovább a sisak és motorosgatya társaságában… Kicsit tompulva, de lelkesedünk.
13 óra, még most is gyalogolok, de hallom a ring hangját, száguldó lóerők dübörögnek, nagyon lelkesedünk. Végre megpillantom a pályát, bódottá’, aztán keresem a bejáratot… Még mindig lelkesdünk… Bejárat megvan, látóhatáron belül, lelkes, de azért megnézem GPSen. Lelke…. MI???? Még 3 kilométer?! Naneeee… Huh. Tompolunk. Megnézem mégegyszer, tényleg annyi. Korábban kellett volna hinni neki…
Belátok a pályára, így a rengeteg motor láttán egy kis lelkesedés, és indulás… 100 méter után disznó nagy emelkedő, de nemadjuk fel, csakazértis lelkesedünk! Dombtető után úgyis mindjárt ott vagyunk! Végre dombtető! Bódottá’, és … hupppp.. Van még kb 4 ilyen a tömeggel körülvett főbejáratig… áááá … Lelkesedjünk? GPS még 2,7 km-t mond, meg kb fél órát… Pff, ő persze nem látja a dombokat…
De nem is az erőnléttel lenne a baj, bírjuk mi, hanem inkább az idővel. Vissza kell érni, Zht kell írni… Nem lelkesedünk.. Látva a hátra lévő utat, a tömeget a bejáratnál, az órát a kezemen, megfordul a feladás ötlete a fejemben… Telefonálok… Nem lelkesedünk… A felmerült ötletből elhatározás lesz: feladjuk!
Ok, akkor már “csak” haza kell jutni. Első gondolat, hogy stoppolok, de aztán a kb 100 méterre lévő település táblája -Szilasliget- lebeszél erről. Elvégre itt van hév! Hmm, lehet itt kellett volna leszállni?! … Namindegy. GPS nem ismeri az itteni megállót, nembaj saccra megvan, nincs messze!
Nos, újabb 2 km séta közben az elsuhanó motoros rajok láttán nem kicsit halmozódott bennem a balfaszság és csalódottság érzések különleges szorzata. Pár helybélit megkérdezve megtaláltam a megállót, aztán 10 perc üldögélés után ismét megállapíthattam, hogy a hévnél “balra tarts” van, tehát rossz oldalon ülök. Balfasz! “Valaki lőjön le!” érzésel átültem a túloldalra, és azóta itt ücsörögve írok a PDAn… Ezek után a kedves olvasókra bízom az itt eltöltött időre vonatkozó következtetések levonását…
Hol kell átvenni a díjat?
Ps: Éppen végszóra jött a hév, így újabb boldogító másfélórás békávézás után, tejes kudarccal sikerült hazajutni. De legalább kirándultam egy nagyot jó levegőn, szép tájon (, sok cuccal), és megtudtam, hogyan NEM lehet kimenni a Hungaroringre… Egy dolog viszont pozitív: A hazaérés pillanatában elkezdődött felhőszakadás csúnyán lekésett; nem áztam el! Wehehe!
höhö, bocsi, leírva innen nagyon vicces volt 🙂 a díj jár, de át tudom érezni.Kb mint amikor húzod a gázt és az ismerős vröhöhdöhöhőőőőő és megáll, majd a “ja már most is res van a benzin csap” című felismerés majd napon gyaloglás.
Amúgy én kinn voltam akkor, megsúgom, hogy még ha nem adtad volna fel akkor se ültél volna motorra, mert addigra az össszes hely betelelt!
Üdv
Hehe, hát köszönöm az infót, nem is tudom, hogy most sírjak, vagy nevessek! 😀 Mert végülis az lett volna csak igazán balfaszság, ha elküzdöm magam odáig, aztán mondják, hogy betelt minden…. így tulképp “megkíméltem magam”.. 😀
Az általad leírt napon tolós mókából is kijárt nemrég, azt is megörökítettem, itt a blogon:
http://grafur.freeblog.hu/archives/2008/08/05/Erdely_tura_1/ -> 1. nap! 🙂
Üdv,
GrafUr
Ja olvastam:) vmikor reggel BME angyalai fórumról jutottam a horvát országos túrádhoz és mostanra (jó azért csináltam mást is ma) olvastam végig az utobbi majdnem két évedet, nem vagyok ilyen fantic általában, de érdekes volt egy nap alatt látni mennyit változtál. Vicces volt olvasni, hogy kb én is így változtam egyetemen, első év bulizás haverok stb, aztán iszonyat fos eredményeim voltak, akikkel előadás helyett söröztem azok hip-hopp nem voltak sehol, mert kirugták őket… aztán mélypont, hogy mégis kell e ez nekem, mindennel épphogy utolsó pillanatban végeztem csak, aztán úgy döntöttem neki látok, és akkor is én leszek az erősebb, pont úgy ahogy te most januárban. És lám-lám tavasszal 4,54 as átlag 38 kredit, elöző fél év 5,43 as átlag 40 kredit. Szóval szorítok neked, remélem menni fog a felemelkedés 🙂 Persze hozzá tartozik, hogy tavaly egy büdös kis genny, névszerint Jáccint az elektrótanszékről megvágott és most egy azaz egy tárgyam van hivatalosan és azért nem diplomázhatok, szóval innen a sok szabad idő blog olvasásra.
Ja amúgy anno én is megírtam a motor tologatós sztorimat: http://dpet.blogter.hu/143507/blog_megint
csak kb akkor tájt amikor te elkezdet írni a blogod én abbahagytam, pedig mókás lenne visszaolvasni, de ez van.
Üdv! Peti
Jesszus, dpet, amikor írtál 1:35 volt! Jó sokat olvashattál, volt itt sok hülyeség is..
Egyszer viszont én is visszaolvasom egylevegőre magamat, hogy lássam tényleg annyit változtam-e. 🙂
A te benzin kifogyós sztorid se semmi, tetszett! 😀 Mondjuk nekem biztos nem lett volna utána annnnyira jó kedvem.. 😀
Amúgy most ezzel a kommenteddel öntöttél egy kis adag lelket, mert jó tudni, hogy nem vagyok ilyen helyzetben egyedül. Csak egyelőre félek, hogy az elhatározások, és a tervek, fogadalmak kevesek, ide több kell…. Valamit le kell adjak, valamire azt kell mondjam, hogy nem, mert most épp szétszakadok, és megint nem sikerülnek a ZHk.. 🙁 Pedig nekem is jó lenne egy olyan 5,43-as átlag! 🙂
A jó példát nagyon köszönöm, az tuti, hogy amint lesz egy kis időm elolvasom a blogodat, hogy tudjam, nagyjából hogy csinálhattad, hogy kezdted el! 🙂 – – Bár ezt akár majd talán személyesen is elmondhatod az első BME Angyalai túrán! 🙂
Hát szívesen segítek, ha tudok 🙂
De hozzá tartozik, hogy logisztikus vagyok :), bár az se fenékig tejfel mint ahogy a gépészek azt gondolják:) Sajnos a “zéhetedik emelet” nagyon megutáltatta velem a gépész dolgokat, annyira nincs is hozzá vénám, szóval nem eröltettem.
Amúgy nálam a nagy “felismerés” az volt, hogy nem lehet mindent megcsinálni. Ki kell találni, hogy mi az amiből jó a 2es, és mi az amire oda teszed magad, és ha azt eldöntöd akkor úgy is csináld. Pl így lett a nagy mumus hőtan nekem 4es, de akkor már 4edszerre csináltam, és igazából a régi táblázatom miatt nem lett csak 5ös 🙂 Nem lehet mindent csinálni, szerintem nálad is az a gond, hogy túl sok mindent próbálsz egyszerre, és idővel sikerülni is fog, csak sokkal több időd megy rá. A másik, hogy ha neki ülsz tanulni akkor tanulj, legyél ott agyilag, fél óra koncentrált tanulás sokkal többet ér mint 2 óra ide is egy kicsit oda is egy kicsit gép elött tanulás.
Nekem pl a brutál dolgok, mint elektró, matek szigó stb.úgy lett meg, hogy beültem a könyvtárba és tanultam. Reggel bementem suliba kb 11re ebédeltem kb 2 kor és 5-ig 6-ig benn maradtam, és az tiszta tanulás volt 5-6 óra. Otthon meg este nyugodtt lélekkel filmeztem, barátnőztem edzettem stb. hétvégén meg megkértem a bátyámat, hogy a számító gép táp kábeljét őrizze meg nekem estig 🙂 Persze ha gépen kellet csinálni valamit az más.
Másik, hogy minden ilyen tanulás utána vmit mozogtam, hogy ne csak agyilag legyek zokni, hanem fizikailag is és ezért tényleg jól ki tudtam aludni magam (úszás, bicikli, kondi de legalább egy jó nagy séta a barátnőmmel)
Hát nekem nagyjából ennyi volt, de ez személy függő, neked kell rájönni, hogy mit hogyan kell csinálni.
Motorom sajna szervízben van, egy mocsok kis elektromos hibát keresnek rajta már vagy 3 hete, szerintem a szervizes már rémeket lát ha vki azt mondja neki 636, de csak kész lesz vmikor.
Szóval kitartás, szurkolok 🙂
Üdv! Peti
Hát, igazság szerint, máris segítettél!
Most, júrműdinamikára már a net nélküli szobában tanultam (sajnos csak részben), de alakul a dolog!
Igazság szerint Kedden könyvtárban akartam tanulni, de az akarat mellé elszántság nem párosult, így nem sikerült bemennem a könyvtárba… Viszont már meg is van a hely, ami megfelel majd az én tanulós “könyvtáramnak”.. 🙂
Bár magam alatt vágom a fát, ha most hétvégén hazamegyek a motoromért… De már nagyon kell, tényleg haza megyek érte.. 😀
Köszi a tippeket, és a szurkolást! 🙂
Talán a jdinamika eredménye után lesz egy kellemes/nagyon nem kellemes post itt a blogban…