vizsga bejegyzései

Pipa. (négyes diploma) ... Részletek hamarosan, most kidőlés!

Balra el. (...) Némi pihenő után:

Hát, ez az a poszt, amihez tényleg nagyon nehezen jönnek most a szavak, a gondolatok teljes zűrzavarában. De talán ha kezdésnek felidézem a múlt pénteket, könnyebb lesz. Igazából cseppet sem egy szép emlékről van szó, és az ilyeneket már rutinosan a "lomtárba" helyezem, amint lehet, de talán még utoljára, mások tanulságára is felidézem egy kicsit az államvizsga napját.

Előtte mindenki mondta, hogy "jaj, az már könnyű lesz", majd pedig meghallgattam a "tudtam előre, melyik tételt kapom" sztorikat, és ahogy közeledett a T-1 perc, egyre jobban rettegtem. Nekem se előre megmondott tétel, se kellően alapos felkészülés nem volt a zsebemben, sőt, szerelésből még tulajdonképpen igazi tételsor sem volt.

A sztorihoz hozzátartozik, hogy összesen ketten voltunk aznap vizsgázni (ebben a félévben pedig összesen 7-en végeztünk ezen a tanszéken). Ráadásul a BSc-seket egymagam képviseltem, ami nem volt túl jóhatással az idegállapotomra. Ezt ugyan enyhítette a tény, hogy kedvesem is ott volt velem, szurkolt, segített (hiszen a záróvizsga nyilvános, bárki bemehet), és nem utolsó sorban ezzel is készült a félév múlva esedékes sajátjára.

Én kezdtem, belecsapva a lecsóba, a 6 fős vizsgabizottságnak bemutattam 12 percben a szakdolgozatomat. Ezzel nem is volt probléma, bár állítólag rögtön a legelső diát sikerült véletlenül átugranom. A "csodatoll" kiválóan működött, a vizsgabizottság meg ha nem is végig, de azért nagyjából aktívan figyelt. Számomra meglepő volt, hogy tanáraink épp úgy dumálnak a hallatók előadásán ilyenkor, mint mi fordítva (a témától teljesen független dolgokról), méghozzá mindezt rögtön az első sorban, hogy még én is hallottam (második sor nem volt :)). Ennek ellenére sikerült mindig érdeklődő szempárt találni köztük, és volt végig szemkontaktus, ami nekem kifejezetten jót tesz.
Ezt követően a kérdésekkel sem volt gond, bár nem teljesen ilyenekre számítottam, mégis flottul dobtam rá a választ. Legalábbis szinte azonnal sikerült meglepően összeszedett, egyenest választ adni minden kérdésre.

A probléma a tárgyaknál (ezt követően) következett. A védés után megkaptam a két tételemet géptervből, és már várták is a választ. Első olvasatra kicsit kikeredett a szemem, aztán miután visszaszuszakoltam őket, végiggondoltam, "háháá, ezt tudom!" gondolattal összeraktam a fejemben, és belekezdtem. A baj az, hogy pár percnyi lendületes beszéd után a történet végére is értem, és nem volt tovább.
Sajnos a felkészülés során csak a tanszéki jegyzetből készültem, és onnan se írtam át mindent a kidolgozásomba, így hamar kifogytam a mondanivalóból.
A kíváncsi szempárok meg csak meredtek velem szembe. Ekkor jöttek a segítő kérdések, amiket lassú zakatolással dolgoztam fel, és jutottam arra megállapításra, hogy most se jobb. További (ekkor már kevésbé segítő) kérdések után megállapítottam, hogy bizony az előadás jegyzeteket is alaposan át kellett volna nézni, de ekkor ezzel nem mentem sokra, csak próbáltam összegereblyézni minden gondolatomat, hogy kibökjem az elvárt választ, miközben kicsit hallgathattam is egyetemi pályafutásom utolsó apró, alázó megjegyzéseit.

Küzdve, izzadva, de ebből is kimásztam végül, bár tény, hogy az említett megjegyzések csak mégjobban sodortak a pánikhangulat felé, de még időben úrrá lettem rajta. Mentem is a következő tárgyam két tételéért, amiket meglátva már rutinosan lepleztem a pánikot.

Ilyen tételre, mint amit húztam, még a tétellista kapcsán sem emlékeztem, amit tény, hogy mi, páran, még régen állítottunk össze, mivel tanárunktól nem kaptunk. A tételben lévő 3 betűs rövidítés kifejtése kapcsán viszont felvillant pár emlék: a mintegy 2 évvel azelőtti előadás foszlányaiból, és az ott elhangzottakból.
A vizsga előtt megivott rendbull minden összetevőjét felhasználva ezeknek az emlékeknek a mélyére ásásával sikerült összerakni a boldogsághoz szükséges válaszokat, de az biztos, hogy az akkor csenddel töltött másodperceket akkor és ott, hosszú, kínos óráknak éltem meg.

Ezt az akadályt is leküzdve az utolsó már játszi könnyedséggel ment: ezúttal a szerencsésebb tételek közül húztam, és kis gondolkodás után tényleg sikerült rendes, kerek, saját magamtól is elvárt válaszokat adni. A visszakérdezések csak csupán szubjektív véleményemre voltak kíváncsiak ("mit tenne Ön, ha"; "melyik említett kategóriába sorolná Ön azt, ha például..."), amik alapján reménykedtem, hogy talán a visszaadott lexikális tudás elégnek bizonyult.

Ezzel is végezve végre leülhettem, és ekkor, az előző percek emlékei egyszerre zúdultak rám, és borult be vele együtt szinte a látásom is. Ennyire rossznak éreztem az egészet összességében. Ez viszont nem gátolt meg abban, hogy végignézzem a kolléga védését (amit úgy éreztem, hogy csak én követek igazán – a vizsgabizottság, mint egy felbolydult méhkas), majd a válaszait, és a tételeit, aztán pedig jött a nagy kéztördelős szünet. Az az igazi gagyi-vetélkedők során előszeretettel alkalmazott, hosszan elnyújtott, sejtelmes zenével és fényekkel gazdagított pár percnyi csend, amíg megnézik a forgatókönyvben, hogy ki esett ki.

Na, hát sejtelmes zene, és fényjelenségek helyett valójában csak pár kiszűrődő zaj volt a teremből, majd az ajtónyitás, hogy bemehetünk. Elmondták az értékelésünket a diplomavédés kapcsán, meghallgattuk, melyik tárgyból hanyas, és hogy a vége mindkettőnknek négyes. MENNNYIIII? – hangzott el bennem a kérdés, majd még ugyanez kb tizenötször. Sikerült, túlestem rajta, meglett a hőn áhított érdemjegy is, de ami mindennél többet ért:

A tanszékvezető gratulációja, mely így hangzott: Gratulálok, mérnök úr! ... Ez zárta az elmúlt öt és fél évet; és nyitotta ki egy új élet kapuját. De erről hamarosan, másik posztban!

Hát, ez is eljött, a nagy változásokkal, fordulatokkal, és boldog élményekkel teli 2011. vége, és a még nagyobb várakozásokkal, nagy döntések árnyékával derengő 2012. kezdete.
Rövidesen, ha letudtam a hátralévő vizsgáimat, akkor írok majd egy nagy "évzáró" posztot itt, a blogomon, nameg ha jutok egy kis szabadidőhöz, akkor a vizsgaidőszak eleje óta készített lassan talán közel 800 fotót is utómunkázom, válogatom és feltöltöm a fotóblogra, viszont addig is egy kicsit a szokásostól eltérő, tanulós szilveszteri fotó:

Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!

A jókívánságos fotó magyarázataként pedig egy rövid "képregény", amely szavak helyett is tökéletesen leírja az utóbbi napok történéseit:

Idővel lesz majd némi magyarázat is, de talán így is érthető, hogy ipari mértékben tanultunk a HŐÁG vizsgára az utóbbi időben.. :)

Az utóbbi hetek meghatározó motívuma volt az áramlástan tanulás, és annak teljes mértékű utálata... Ez az ellentét nem kevés problémát is szült, ugyanis mindent akartam, csak tanulni nem, főleg ezt... Így viszont, mivel "tanulni kell" semmi másba se fogtam bele igazán, ezért pang most a blog is.

Pénteken (azaz holnap) viszont vége, a holnapi nap lesz a Final Countdown. Vagy az én idegrendszeremmel, vagy az áramlástannal, de valamelyikkel leszámolok holnap. (Áramlástan vizsga) Sajnos az "utálom", és a "minden mást, csak ezt ne" jelleg miatt kissé nehezen megy rá a készülés, de azért bízom valamelyest abban, hogy az évek, és a tapasztalat már felkészített erre a vizsgára.

A vizsga hőtan része sikeres most is, mint előző félévben, már csak ennek kell sikerülnie, de mint a BME-n soha, így jóindulatra most sem számíthatok... Holnap déltől kezdődik a "móka", és vagy kacagás lesz a vége, vagy ... vagy nem tudom, de baj, az biztos.

Még egy dolog biztos: szombat este lesz itt egy nagy lepel-lerántás, és egy "show" nyitás a blogon, tessék majd vissza-vissza nézegetni aznap! :)

"Tisztelt Hallgató! Tájékoztatjuk, hogy Közlekedésmérnöki (6N-A0) képzésén a 'BMEKORHA105-Hő- és áramlástan II.' tárgyhoz tartozó Vizsgajegy eredményére Elégtelen lett beírva 2011.01.27. napon! "

Nos, tehát megpróbáltam... De minek? Nem mondom, hogy nem számítottam a kudarcra, de ez minden eddigi kudarcot felülmúl, minden eddiginél nagyobbat üt.
Hogy is történt? Hát... Szívesen mondanám, hogy egy szemét vizsgasor volt, meg mondanám, hogy szemét javítás is, de nem mondom! A mellettem vizsgázó kolléga hármassal átment, tehát ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a sor megoldható volt. Kell ennél jobb ellenérv?

Az első elméleti kérdés (Navier-Stokes egyenlet) pontosan az volt, amire számítottam, erre készültem leginkább, és azt hittem, hogy tudom is. A javítás után viszont kiderült, hogy ez nem így van. Az egyenlet egyes részeinek megnevezésénél az "egységnyi tömegre ható térerősség" nem egyenlő az "egységnyi tömegre ható térerősségből származó erő"-vel, valamint a „kiterjesztett Navier-Stokes” megnevezés nem egyenlő a „Reynolds átlagolt N-S egyenlettel” (még ha a kérdésre válaszoló megfelelő egyenlet is volt odaírva, csak a megnevezés különbözött...).
Arról nem is beszélve, hogy bár 2 héttel ezelőtti konzultáción lett tisztázva ennek az érvényességi feltétele, és bár azt írtam le, ami a konzultáció alapján egyértelmű volt, mégsem volt valamiért jó. Ez az első feladat, így csak a 60%-át érte a javítás után.

Tény, hogy a második elméleti feladatot nem tudtam, ahogy a 2 héttel ezelőtti vizsgán sem. Nem néztem át, mondván, hogy ez már volt, mégegyszer hátha nem. Öreg hiba. Az meg pláne, hogy emlékeztem rá, hogy pusztán az alapegyenlet felírása ért 5 pontot (50%) akkor, így ha most felírom jó lesz.. DE nem volt elég szép a görög delta betűm, és utólag hiába mondtam, hogy márpedig az nem „d” betű, és sajnos nem részleteztem az egyes részeit sem...

Ha eddig még ment is volna, sajnos a három gyakorlati példánál alaposan elvéreztem. Elsőt még áramlástan I-ből ismertem, és csak arra emlékeztem, hogy „furmányos”. A furmányra viszont többszöri próbálkozásra sem sikerült rájönni (azaz egy részére sikerült, csak azt a rákövetkező próbálkozásnál kihúztam). A második példa a jegyzet utolsó oldalairól volt, ami bár még ettől megoldható lett volna, azt önmagában már egy 50 percig kitartó példának tartom, így sokat nem is foglalkoztam vele. (Az egész vizsgára 50 perc van) Aztán pedig az utolsó feladatnak megörültem, könnyűnek látszott, azt hittem tudom, de sajnos minden eddigi példával ellentétben az egyik adat úgy volt megadva, hogy ahozz szükséges képletet már nem tudtam... Pedig azt a feladattípust is gyakoroltam, mint az összes többit, de hát...

Sajnos bebizonyosodott, hogy valóban nem tudok magolni, nem tudok szó szerint visszaböfögni egyenleteket, nem tudok szó szerint megtanulni 180 oldalnyi tömény matematikát, és szó szerint visszaadni. Most 18 órányi, valamint az előző 3 vizsgaalkalomra, alkalmanként még kb. ennyi ebben a hónapban, plusz az előző félév 3 vizsgaalkalmára is rengeteg tanulás is kevés volt ahhoz, hogy bemagoljam a dolgokat. Ennek a bukásnak köszönhetően így ezen a rohadt egyetemen még egy fél évet kellene töltsek, „súlyosbítva azt, ami amúgy is”.

Ha valahova odaállítok, hogy ezt a rohadt 3,5 éves BSc-t, nekem 5,5 év alatt (?) sikerült elvégezni, rögtön az tudatosul belül a másik félben, hogy akkor ez biztosan rossz mérnök, rossz tanuló, vagy csak szimplán hülye. Hoffman Rózsa anyánk például már régen kicsapott volna (a KSK szerintem 90%-ával együtt), pár évre eltanácsolva a Közlekedésmérnöki szakmától. Lehet, hogy igaza van?!

Lehet nekem itt jelesre elfogadott szakdolgozatom, vagy jóformán csak jelessel zárt szakirányos tárgyaim, nem tudok magolni, nem tudok szó szerint visszaböfögni egyenleteket, tehát (BME értelmezése szerint) nem vagyok jó mérnök, nem vagyok alkalmas erre a kurva karra... Tényleg ebből áll a mérnökség? Tényleg ez a lényeg, hogy magolj orrba-szájba?! Tényleg ez kell ahhoz, hogy valaki mérnök legyen?!  ... Tényleg! Ez kell....

Nekem viszont nem biztos... Hogy most ezek után hogyan tovább?! ...
Hát, nem tudom. Nem látom értelmét annak, hogy újra nekifussak az áramlástannak, hiszen ugyanúgy csak kudarc lesz a vége, mint most. Semmi értelme, hogy újra megpróbálkozzak a szőrszálhasogató értékelésen átverekedni magam, mert úgysem sikerül (azért ezek után joggal mondhatom talán). Ötlet viszont van bőven:

1.    Itthagyom az egészet a picsába, és utánajárok, hogyan fogadnák el a tárgyaimat az Óbudai Egyetemen.
2.    Megcsinálom a gépészkaron az áramlástant, és megpróbálom elfogadtatni, amire a Közlekkar és Gépészkar közötti vezetőségi súrlódások miatt nem sok esély van..
3.    Utánajárok hogyan is lehetne egy semleges bizottság előtt vizsgázva kicsit kiszámíthatóbb követelményeknek eleget tenni.
4.    Szarok az egészre, elmegyek dolgozni, és mellette kisebb energia és idő befektetéssel előbb-utóbb pár éven belül befejezem valahogy a BSc-t, félévente 2-3 tárgyat vállalva, és inkább pénzt és tapasztalatot keresve.

A helyzetet súlyosbítja, hogy az áramlástanon kívül hátralévő 6 tantárgy a „best of legnehezebbek”, a legutálatosabb magolós válogatás... ... Boldogító, mi? Nem gondoltam volna, hogy már az évnek ennyire az elején ekkora döntést kell hozzak…

Nos, a tegnap küldött "lécciléccilécci, had legyen pénteken" jellegű emailre megérkezett a válasz. Egyszerű és lényegre törő: "Több okból sem lehetséges". Nincs kifejtve, nincs indokolva, hiszen minek is. Nyilvánvaló.

Ez viszont gondolkodóba ejt, hogy van-e értelme így bemenni erre a vizsgára, hiszen holnap hajnalig már nagyon kevés az idő, és ráadásul ha az ember nem él a méltányossági adta lehetőséggel, akkor megmarad még további felhasználásra...

Addig viszont jön egy nagy maraton még, megpróbáljuk a lehetetlent... Megtanulni ezt a szart.

Update: 2011.01.26. 18:00: 2 óra 30 perc a mai nettó idő eddig. Jobb is lehetne, hiszen felkeltem 11-kor, de szinte hiába, mert délután 1-ig még mindig csak 15 perc nettó időt mutatott az óra. Bambultam, meg kínlódtam, igazán nem haladtam. Ráadásul amint elértük a másfél órát, kávé és fekete tea ide vagy oda, kidőltem.. :( Képtelen voltam odakoncentrálni, és így ébren maradni, így végül inkább lepihentem egy másfélórás "félórácskára"....
Azóta újult erővel haladok is, és de még mindig nem ott tartok, ahol már régen kellene... Nem lesz ez így jó..

Viszont a szundi során azt álmodtam, hogy átmentem a vizsgán! Elég beteges, de teljesen életszerű volt: a helyszín, az emberek, és a rettegés az eredményhirdetés előtt, az agyamba lüktető szívverés, és az elborító izzadtság, ahogy aggódok a nevem hallatán. Majd pedig a batár nagy szikla földetérése, ahogy hallom a pontszámot, és mondja utána a tanár: "csak egy pont kell az ötöshöz"... hehe! :) Elég perverz egy álom, mivel nekem jelenleg a kettes legalább ekkora kitörő örömöt tudna okozni.. pff, "jeles"...

2011.01.27. 0:24: 6 óra és 10 percnyi (nettó) tanulás és újabb 36 oldalnyi kézzel írott gyakorlás után még nagyjából pont egy napnyi tanulás kellene még, és jól állnék, de ez itt már reménytelen. Még 7 és fél óra, és vizsga.
Tanulom sorban az alapegyenleteket, a levezetéseket, és a lényegi egyenleteket, bár folyamatosan üvöltök belül, hogy ennek ugyan mi értelme?! Sose értettem, hogy miért jó levezetéseket tanulni?! Miért erre izgulnak egyes tanárok? Miért jó agyon bonyolított, integrál és differenciálegyenletekből álló levezetéseket visszaböfögni nekik? Megérteni úgyis csak nagyjából érti meg az ember, és vizsgán úgyse lenne arra idő, hogy gondolkodva leírja, csak arra van, hogy amit vers szerűen megtanultál, azt visszaböfögd.. Ennek mi értelme?! ...

Magolásból én mindigis rossz voltam. Verset se nagyon szerettem/tudtam tanulni, és most olyat magolni, ami nemhogy nem rímel, de még "olvashatatlan" is... hát igen nehéz. Főleg úgy, hogy utálom, gyűlölöm, rühellem, kinemállhatom, undorodoktőle... De már csak 7-8 óra és túl leszek rajta, akár hogy is lesz...

Az az elszomorító, hogy még mindig nem értem az anyag végére, és tényleg az az egy nap kellene még, amire az engedély is lehetőséget ad, csak ugye "Több okból sem lehetséges". (főleg ha csak ilyen indokokat -kifogásokat- keresünk) Csak reménykedek benne, hogy hajnali 2-ig legalább megközelítem a tananyag végét ezzel a magolós módszerrel, majd pedig 3-ig feladatokat nézek át, és mondjuk 4-ig ismétlek. Onnan már csak egy három órás hiperalvással lent termek a sarki kisboltban, beszerzem a koffein(atom)bombátmat (cocaine), és megyek vizsgázni... jaj.

2011.01.27. 3:33: Kerek nettó 8 órányi tanulás után teljesen kétségbeesve.. Ilyenkor érzi csak igazán az ember, hogy voltaképpen semmit sem tud, tényleg kellene még az az egy nap... 2 óráig persze, hogy nem jutottam el a végéig, helyette jól falhoz vágtam a jegyzetet, de nem lett jobb. Dühkitörés ide, vagy oda, még a jegyzet negyede bőségesen hátra volt, amikor már a magolós módszerről rég letéve a füzetbe írós módszert is feladtam. Úgyis olyan szerencsém lesz, hogy minden az utolsó 10 oldalról fog szólni, hiszen mostmár a tanár tudja, hogy jó lett volna még nekem egy nap. Mi sem egyszerűbb egy szivatáshoz, mintsem, hogy az anyag végéről kérdez.

Ez a magolás egyébként is kudarcot vallott. Írtam én rengetegszer, de annyira hasonlít ez a sok szar, hogy miután leírtam a tizediket, és visszatérnék próbából az elsőre, össze-vissza keverek mindent.. Nincs ennek semmi értelme. Talán annak sem, hogy bemenjek... Ha nem történik valami csoda (például hívják ki a felügyelő tanárt a vizsga közben egy félórára), akkor ezen nem valószínű, hogy átmegyek... Így aztán ha reggel nagyon szigorú és elszánt tekintete lesz, akkor lehet inkább hátat fordítok, és megfutamodok.

Szép remények!

Nos, megvan a méltányossági kérelem eredménye: péntekig pótolhatom a vizsgát... Péntekig... A tanszék viszont kiírta a vizsgát csütörtök hajnali 8ra. Hát ez a 'jaj'..

Jelenleg 1 óra 32 percnyi tanulásnál tartok, szinte semmi, pedig kb du. 2 óta ezzel foglalkozok... Igaz egy nagy mosogatásnyira, valamint egy 'Legyen inkább pénteken, lécciléccilécci' email írásnyira megszakítottam a dolgot, de most aztán....
Most aztán b.a.j. van.

Update: 2011.01.26. 2:30: nettó 5 órányi tanulás után csak most kapcsoltam be az asztali gépet. Eddig a "nagyon muszáj" dolgokat telefonról megoldottuk, ahogy a bejegyzés előző részét is. Érdekes, hogy most az idővel sokkal jobban álltam egészen este 11-ig, addig ugyanis sikerült nettó 4 órát koncentráltan tanulni, ott viszont lemerült az akksi, és akármit csináltam, képtelen voltam odafigyelni... Így aztán volt egy rövid, fél órás szundi, ami után idáig csak a vergődés volt...

A gyomrom már tudja, hogy nagy a baj, mivel még mindig csak az anyag felénél tartok, pedig ha tényleg csütörtökön vizsgázok, akkor ma már a teljes átnézést, tanulást be kellene fejezni, hogy szerdán, vizsga előtti napon végig csak ismételjek... Nem jó ez így, és a gyomrom ezt tudja, van is minden baja...

Megírtam már 20 oldalnyi gyakorlást (+5 oldalnyi magoló gyakorlást a képletekből..), és ha hozzávesszük az előző vizsgákra összeírt kb 60 oldalt, akkor már nemsemmi mennyiségű gyakorlás van mögöttem... Mégis ha hirtelen azt kérdezné valaki, hogy vezessek le egy képletet, akkor csak pislognék meglőve... Nem jó ez ííígy!

Mivel a szakdogánál bejött (már ami a szakdogára vonatkozó eredményességemet illeti), ezért most bevetem itt is a show bizniszt, mint az ön-motiváció egy speciális esetét.

Ez most azt akarja jelenteni, hogy az előző, "Hórihorgas nagy FAIL" bejegyzést követően leadtam a méltányossági kérelmemet, amit várhatóan keddig el is bírálnak, és bizakodva a pozitív eredményben, nagyjából csütörtökön mehetek ismét vizsgázni áramástanból.

Ez azt jelenti, hogy nekem bizony áramlástan professzorrá kell válni ebben a szűk pár napban, mivel a vizsgára minden bizonnyal négyszemközt, a tanár úr irodájában, de legalábbis igen kis létszámmal (mégis írásban) fog sor kerülni. Ráadásul egyedileg, nekem összeállított sorral, amitől semmi jót sem remélhetek.

Az utolsó alkalom, és a félév csúszás igen érezhető és súlyos veszélye ellenére sincs sajnos semmi erőm ehhez az egészhez (jelenleg), és mégcsak a motivált sem vagyok (mivel jelenleg még az elkeseredés íze lebeg a számban), DE!
Elkezdem itt ezt a show mókát, ahogy a szakdogával is anno, csak ide majd nem karakterszámok, hanem áttanult órák száma fog kerülni.
A holnapi naptól minimum 5 órát kellene intenzíven az áramlástannal foglalkozni, ahogy a vizsgáig végig, és talán ha mindig ide kiírom az aktuális helyzetet, akkor a szégyenérzet majd nem hagyja, hogy mással foglalkozzak...

Szóval kezdődjék az ÁramtanShow, peregjenek az órák, induljon az izgulás, méghozzá a NULLA állásról...

fail [feıl] I. fn 1. elégtelen [osztályzat] 2. without fail feltétlenül, minden bizonnyal II. ige 1. (in sg) kudarcot vall (vmiben), nem sikerül (vmi) 2. megbukik [vizsgán] 3. (to do sg) elmulaszt (vmit megtenni) 4. elromlik, meghibásodik, tönkremegy

Ez a kis szócikk az akadémiai szótárból származik, és sajnos jelenleg a szó összes jelentése meglehetősen jól passzol rám. Az egyetlen szerencsétlen, és ócska "kis" vizsgámmal bajlódtam ebben az egész januárban, nem is volt más, csak ez. Hő és áramlástan II. (Ennek a tantárgynak a vizsgája a gyakorlatban két részből áll, és amióta rájöttek, hogy egyszerre a két részből közel lehetetlen elérni az elégséges szintet, azóta lehetőség van két nekifutásból, külön-külön részekből megcsinálni a vizsgát. Ezen kikötéssel mondhatni két vizsgám volt ebben a hónapban.)

Talán emiatt nem írtam a blogra sem, a lelkiismeretem nem hagyta, hiszen tanulni kell... Így történt, hogy minden próbálkozás ellenére nem sikerült kiismerni a tanár gondolatvilágát, és rájönni, hogy egyes kérdéseivel pontosan mit is akar látni a papíron. A vizsgákról úgy jöttem ki, hogy "minden bizonnyal" meglesz, sőt még jó jegyre is számítottam, a vége pedig mindig "kudarc", és "bukás" lett.

Az, hogy ez a tárgy elégtelennel zárult, sajnos azt vonná maga után, hogy a ráépülő Hőág2-t nem tudom felvenni, ami ellehetetleníti a következő félévben végzést, és plusz félévet vonna maga után. Azért ilyen hórihorgas ez a fail, mert ez nem akármekkora veszteség. Még egy év ezen a "Beszarsz Mire Elvégzed" rövidítésével fémjelzett borzalmon, és megőrülök. Ezt nem bírnám ki.
Ezért döntöttem most úgy, hogy kijátszom azt, amire egy képzés alatt csak egyszer van lehetőség: A méltányossági kérelmet, és ezzel megpróbáok még egy vizsgaalkalmat kikönyörögve teljesíteni a tárgyat. Ez most azt jelenti, hogy nagyjából 1-1,5 hét áll rendelkezésemre, hogy áramlástan professzorrá váljak.........

Azt hiszem ez a cím már sokat sejtet az elmúlt pár hetemről, azaz a félév zárásáról. Sajnos a félévközis (nem-vizsgás, hanem ZH-s) hőág elbukása után a kudarc sorozat nem torpant meg, hanem éppen hogy új erőre kapott.

Bár épp ma sikerült jelesre javítani a 12 kredites tárgyam vizsgáját fáradtságos és hosszadalmas munka, és egy igen kemény vizsga után, de most mégis lefelé görbül a szám. Rossz bele gondolni, hogy mi mindent elcsesztem ebben a félévben. Pedig olyan jól indult...

Az előző bejegyzésekből azt hiszem érezhető, hogy elhagyott a lendület, a lelkesedés, kedv és minden egyéb létező motiváló tényező, ami a hőtan tanulásra képes lett volna rávenni. Így aztán a közöstanulás reményében a több, mint két héttel ezelőtti, első hőtan2 vizsgám előtt minden nap 11 óra körül bementem a koliba, és Ödönnel egészen este 8-9-ig együtt tanultunk. Szépen átrágtuk magunkat  a feladatokon, bár neki nem kevés előnye volt már, hiszen ő már nem először küzdött a tárgyal, míg nekem minden új volt. Sajnos képtelen voltam magamtól az elméletet is kellő mélységgel elsajátítani, így feladatmegoldások során szépen rá kellett jöjjek mindenre. (bár ez gyakorlati szempontból talán hasznosabb is, hiszen jobban megjegyeztem azt, amire magamtól jöttem rá.)

Nos, az első vizsga, közel 3 héttel ezelőtt, csütörtökön ezek után sem sikerült... Kicsit neki keseredtem, mert utána már csak egyetlen vizsgaalkalom maradt a javításra, aminek ráadásul igen szép tétje is lett egyből. (erre a tárgyra épül a hőág2 -nem ám a hőág1-re-, így az átcsúszik fizetősbe, ha nem sikerül). Nem mondom, hogy agyon tanultam rá magam (hiszen este a koliból hazaérve már csak pihenni tudtam), de azért arra számítottam, hogy legalább a hőtan rész sikerült a "Hő és áramlástan 2" vizsgájából, így az egy héttel későbbi vizsgaalkalomra már elég lett volna pusztán áramlástanból készülni, mivel azt a részt már nem kellett volna újraírni.

No, de ez nem sikerült, így készülhettem egyszerre mindkettőből. Ekkor még a közös tanulás sem sikerült, ugyanis a koliban többen próbáltunk egyszerre megküzdeni az áramlástan rejtelmeivel, viszont mindenki már túl volt az összes típusfeladat megértésén és gyakorlásán, én meg akkor láttam nagyjából először (nem kell meglepődni, elméleti képzésünk van; miért is láttam volna feladatokat?! - de erről majd máskor...). Sajnos mindenkinek igen nagy tét volt ez az áramtan vizsga, így érthető is, hogy esetleg nem azzal akartak bajlódni, hogy nekem szájbarágják a dolgokat.
Így kicsit korábban hazajőve a koliból (volt ez hétfőn; szerdán pedig a vizsga), nekiültem és alaposan elkezdtem magam végigrágni az elméleten (ha nem kínlódtam volna ennyit, ezzel már rég végeznem kellett volna ekkorra). Kitűztem célul, azt, ami oly keveseknek sikerült eddig: második vizsgaalkalmon teljesíteni a  tárgyat.
Teljesen kívülállóknak biztosan viccesen hangzik, aki viszont már vizsgázott Sánta tanár úr, valamint Gauss tanárúr vizsgafeladatsorai fölött izzadva, az tudja, hogy milyen kihívás ez.

Másnap, kedden Orlandóval leülve kaptam a feladatokhoz egy-egy igen jó alapot biztosító gyorstalpalót. Elmagyarázta az egyes típusfeladatok megoldási menetét, nameg azt, hogy mire kell vigyázni, mire kell figyelni, mi a buktató. Szerencsére ekkor mindent meg is értettem, és ettől a pillanattól kezdve nem is tűnt olyan nehéznek ez az áramlástan. Logikusan, gondolkodás útján (és végre nem csak mechanikusan) megoldható feladatok. Tényleg könnyűnek éreztem.

Hazaérve gyakorlást terveztem, de csak kínlódás lett belőle. Este 9-re értem haza, és először az elmélet átnézését terveztem (elvégre a vizsgán elméletet is kérdeznek, aminek ugyanúgy 50%-osan teljesítettnek kell lennie), viszont itt valami elcsúszott.... 3-4 soronként belealudtam az anyagba az asztalnál ülve úgy, hogy nyakra-főre ittam az egyre erősebb fekete teákat, vagy épp próbáltam mindenféle frissítő technikával ébrenmaradni. A már régebben emlegetett "T-kick" nevű bitangerős fekete tea után például egész kellemeset szunyókáltam, gond nélkül, sajnos. Ha épp nem aludtam el, akkor ébren álmodtam mindenféle őrültséget, hol az egyenletekkel, hol nélkülük. Hajnal 3 órára olyannyira reménytelenné vált a helyzet, hogy feladtam, és egy korai kelést helyeztem kilátásba.

Ebből az lett, hogy 6-kor fel is keltem (már a vizsga napjánál járunk), és nekiültem még gyakorolni, valamint "emlékeztetőt" gyártani. Sajnos amint ez utóbbival elkészültem, ismét beütött a krach, és elkezdtem bólogatni, így inkább 9 óra felé visszafeküdtem kedvesem mellé aludni egy picit... Na, hát ebből az lett, hogy 11-ig nem is nagyon tudtam felkelni, és ekkor már indulni is kellett vizsgázni.

A vizsgára beérve beneveztem még egy energiaitalra, hiszen most teljesíteni kellett, nem számított semmi más. A teljesítéssel aztán úgy éreztem nincs is gond, a hőtan elmélet minden részét megpróbáltam leírni, viszont a 3 feladat közül csak egyet tudtam teljesen, egy másikat pedig csak elkezdeni. Éreztem, hogy kevés ez így, de itt nincs idő gondolkodni. A hőtan rész a versszerűen bemagolt elméleti levezetések és feladatok világa, ahol 50 perc van 7 feladatra (ez alapján vélem úgy, hogy jól teljesíteni csak az tud, aki bemagolja, megértés nélkül... köszi Bsc!).
No, aztán az áramtan feladatsort megkapva, az sem tűnt vészesnek, bár sajnos az elméletet nem nagyon tudtam, viszont a 3 gyakorlati példából úgy éreztem 2-t teljesen sikerült megcsinálni.

Eredményhirdetés másnap reggel volt, amikor szembesülnöm kellett a valósággal: A kapkodás és gyakorlatlanság miatt az iszonyat kevés idő alatt sajnos elég hibát vétettem ahhoz, hogy egyik rész sem sikerült. A hőtan 1 pont híján (az 50-ből), az áramlástan pedig 6 pont híján (szintén 50-ből). Na, ez az eredmény ilyenkor kellemetlen..... Utálok pár ponttal lemaradni, és miután megtekintettem a javított vizsgát, akkor utáltam csak igazán ezt a helyzetet... Apró idióta hibákat vétve úsztak el az értékes pontok, és a sok apró hiba révén jutottam oda, ahol a part szakad: "Hő és áramlástan 2 tárgyhoz tartozó Vizsgajegy eredményére Elégtelen lett beírva 2010.06.17. napon!"

Ez volt a 17. kredit, amitől ilyen fájdalmas búcsút kellett vennem ebben a félévben... A legrosszabb az az egészben, hogy nem érzem úgy, hogy ne tudtam volna ezt teljesíteni. Apró kis hibákon elcsúszva buktam el a pontokat, és ha azok a kis hibák nincsenek, akkor az idézetben is "Elégséges" lenne, legalább. Hiába, hogy képtelen voltam magamtól sokat tanulni, azt a keveset elég effektíven töltöttem, ezért úgy éreztem, értem és tudom az anyagot, és nem is tűntek nehezeknek a vizsgafeladatok. Csak ugye az idő, a gyakorlás, a rutin, és a koncentráció.... talán ezek hiányoztak ehhez az 1+6 ponthoz...

(kicsit nagyobban itt)

Ezek után viszont nem volt pihenő: csütörtök délutántól intenzíven, majd pedig péntek reggeltől mondhatom, hogy csak 4-5 órás alvás pihenőkkel, megállás nélkül készültünk Géza barátommal a mai vizsgára, amelyhez kaptunk némi házifeladatot: 20-20 darab ábra elkészítését digitálisan. Na, hát péntektől Géza jóformán ideköltözött, és reggeltől hajnalig csináltuk az ábrákat, míg végül ma hajnali 6kor befejezve, aztán pedig egy már említett, kemény vizsga után bezsebeltük az ötöst ezért a tárgyért... Ezzel lezárult a félév 17-22 állással éppenhogycsak a sikeres kreditek javára... gyalázatos!

Végre túl vagyok a mechanikán, megcsináltam, befejeztem a mecha3, dinamikát... De milyen keservesen! Ennyit még egyik tárggyal sem küzdöttem, mint ezzel a fránya mecha3-mal, ami ráadásul a többség szerint nem is nehéz tantárgy..

El is gondolkoztam azon, hogy mi lehetett ennek az oka. Pontosan megállapítani most sem tudtam, de úgy sejtem, hogy mivel nem vagyok magolós fajta, tényleg minden azon múlik, hogy mennyire értem, látom át a dolgokat.

Mechát eddig sose tanultam közösen, mindig otthon szenvedtem a feladatokkal, így ha valamit nem értettem, akkor hosszas kínlódás után vállat vontam, majd felírtam egy "emlékeztetőre", mondván, hogy jól jön ez még. (gyarkan egyből puska formátumú volt ez az emlékeztető, amit viszont használni nem tudtam)

Aztán most, Takival, majd aztán Attilával tanultam közösen. Itt ha valamit nem értettem, azt vagy a másik fél elmagyarázta, vagy utána néztünk. Arról nem is beszélve, hogy a megoldásra vonatkozó ötleteim sokszor meg lettek vétózva ("nem úgy van az!" :) ), így egy-egy vita során kellett bizonyítani az igazamat, vagy belátni, hogy tévedtem... Így kénytelen voltam teljesen megérteni a mecha legtöbb részét, hiszen másképp nem tudtam volna alátámasztani az állításaimat. A legtöbb, eddig ellenségesnek tűnő képletet sikerült megjegyeznem, hiszen már tudtam, hogy honnan ered, és így le is tudtam az ismert törvények és tételek alapján vezetni.

Tulajdonképpen elég (nagyon jól) tudni a dinamika két alaptörvényét (impulzus/lendület, és perdület), a megmaradási tételeket, és a testek tehetetlenségi tenzorait. Ezekkel már szinte mindenre jó voltam, csak megfelelően érteni kellett őket. Talán ez nem volt meg eddig.
A durva viszont az, hogy azokat a képleteket, amiket a fentiekből nem tudtam származtatni, az istennek se tudtam megjegyezni. Ha a fejem tetejére álltam, akkor sem ment be, és használni se nagyon tudtam őket.. Ha nem tudtam valamely igen jól ismert fizikai törvényhez, tételhez, akármihez kötni, akkor azt nem tudtam megjegyezni sem.

Jóformán csak azt tudom megtanulni, aztán pedig használni, amit maradéktalanul értek. Ha értem, akkor viszont kreatívan tudom használni, nem ismert, bonyolultabb feladatokban is. Szemben a többséggel, akik akár mindet megtanulják (ha máshogy nem, hát bemagolják), majd az ismert feladattípusoknál jól is használják... Nekem ez nem megy. Nekem érteni kell... Meg is kaptam párszor, hogy "ne akarj már mindent megérteni"..

Jogos a felszólítás, mert szerintem ilyen oktatási színvonal mellett lehetetlen megérteni a dolgokat. A megértéshez rengeteg idő kell, mert az előadásokon, vagy épp a gyakorlatokon nem megértetés, átadás a tanárok célja. (tisztelet a kivételnek). Többségüknek csak "az anyag leadása" a cél, és mivel a BSc-n idő nincs, ezért a magyarázatok kihúzásával fér csak bele "az anyag" a keretbe. Töményen, nyersen, különösebb magyarázatok nélkül. Évek, évtizedek óta ugyanazt tanítják, így ha mégis lenne tömör magyarázat, annak érthetetlenségét már észre sem veszik, fogalmuk sincs, milyen az órájuk hallgató fejjel, arról meg talán soha nem is lesz, hogy milyen a BSc hátrányai miatt gyorsan megtanulni mindent (nem mintha lenne bármi előnye is).

Ekkor persze lehetne mondani, hogy "biztos bennem van a hiba, hisz ez se teljesíthetetlen, sokan megcsinálják"...... Hja, mint ahogy annak a 20 embernek is sikerült 3,5 év alatt végeznie. Nade kérem, 330-ból!!! Az a boldog 6% (!!), aki most friss Bsc diplomával lezárt egy korszakot szerintem a természetes zseni arány a magyar társadalomban. Az a 6% nagyon tud valamit (vagy magolni, vagy gyorsan megérteni), és azt aktív közösségi élet nem tartozik az egyetemi céljaik közé. Az a 6% nyugodtan nevezhető természetfeletti zseninek... nincs rá más magyarázat.

A címben is szereplő kulcsszavakhoz érve visszatérnék a kis kanyar után azt hiszem rá kell gyúrnom az "otthon, ön/csoportos erőből mindent megérteni" technikára... A bemagolás, és értelem nélkül bevágás nem az én világom. Viszont a "mindent megértés" a lehetetlent súrolva rengeteg időt igényel, ezért biztosan kíván áldozatot. Közhír, MűTerem, fotózás, karinapok, videózás, barátnő... Nem fog így menni, lesz még szükség változtatásra.

Nameg nem ártana még egy pár kalap szerencse sem... "50% szerencse, 50% tudás", szokták mondani, ami szerintem a KSK esetében 70% szerencse, 30% tudás.
Összesen 3 mecha vizsgalehetőség volt, amiből az első kettő ugyanaz volt, ráadásul könnyebb is szerintem. Aki a második alkalomra ment, az biztosan átnézte az előző vizsgasort, így nagy előnnyel és jó esélyekkel indult... Nos én egy nappal ezen vizsgaidőpont előtt leadtam a vizsgát (nem mertem nekiindulni, hiszen előre nem lehetett tudni), és felvettem a 28-ai, harmadik vizsgát.
Nos, ez nem csak más volt, de szerintem még nehezebb is, így a négyes reménye szerte foszlott, és be kellett érnem egy kettessel... :( De legalább meglett végre!

 

Akartam valami ütős illusztrációt készíteni ehhez a poszthoz, de mire a megvalósításhoz értem volna elfelejtettem, hogy is nézett volna ki... Ha van valakinek ötlete egy a fentiekhez illeszkedő fotóhoz, az ne habozzon megosztani! :)

Nos, most egy darabig nem tudtam blogot írni, mivel tanultam. Azaz sajnos rohadtul nem, csak tanulni akartam, és a lelkiismeretem nem engedte, hogy a bloggal, vagy bármi mással szúrjak el időt. Mégis végül ha másképp nem, hát az asztalnál, a mechanika fölött ülve szúrtam el az hosszú órákat... Elfogyott a lelkesedés és a lendület, elegem lett, pedig ez az egyetlen egy kis nyavalyás vizsga van csupán erre az egy hónapos vizsgaidőszakra (kivételesen), ami azt jelenti, hogy ha ezen a mechanika 3-on (immáron igen-igen sokadjára) túljutok, akkor van közel egy hónap szabadidőm, amíg azt csinálhatom, amit akarok.

Hiába a lelkesítő szabadság gondolata, mégsem volt elég lendület ahhoz, hogy a seggemen maradjak, és megfelelő intenzitással, odafigyeléssel gyakoroljak és tanuljak. Hiába. Pedig ez a félév nem erről a "hiábáról" szólt eddig, ugyanis egészen jól sikerült... Csupán 2 tárgyat buktam el, ezen kívül minden meglett, méghozzá egész jó eredménnyel, úgy, hogy közben társasági életben is aktívabb voltam, edzésekre is ímmel-ámmal eljártam, és a kedvesemmel is egyenesbe jöttem.

A mai vizsga előtt, tegnap azért csak sikerült leülni, és végre rendesen tanulni, bár ehhez az kellett, hogy bemenjek az egyetemre, és ott bent tanuljak. Másképp nem ment. A délutáni vizsga előtt már-már kezdtem úgy érezni, hogy menni fog, sikerült átnézni mindent, megérteni a feladatokat, és egyszer átfutni a beugrók mintafeladatait. Kezdtem azt hinni, hogy menni fog.

Aztán eljött a vizsga pillanata, megkaptam a beugrót. 30 perc, 5 feladat. Eddig ilyen sose volt, pedig már 4. féléve vizsgázok a tárgyból. Ez már legkevesebb a 7.-8. vizsgám volt, de most először volt beugró. Minden félévben másik tanár vitte a tárgyat, így minden félévben új és megintcsak újfajta gondolkodást igénylő feladatsorok voltak. Hát most megint!

60-ból csupán csak 4 embernek nem sikerült az 5-ből 3 feladat hibátlanul (ez volt a minimum), és bizony én köztük voltam. Már megint.... Méghozzá ennyire csúfosan, ennyire megalázóan, kaptam is az egyest. Már megint. A NYOLCADIKat...

Itt azt hiszem eltört valami bennem. Hazafelé forrongott bennem a düh, a méreg, és a tehetetlenség érzete egyszerre. Sok minden kavargott a fejemben: "nem nekem való ez", "fel kell itt mostmár adni", "elég volt", "feladom, itthagyom a közlekkart", "értelmetlen szívatás, elég volt!".

Feszített az idegesség, valahogy le kellett vezetnem. A -7 fokos hidegben jobb híján elmentem sétálni, nem tudtam jobbat. Át a 7. kerület sötét részein, be a Városligetbe, üvöltő zenével a fülemben barangoltam, amerre a lábam vitt, és amerre megállás nélkül tudtam menni (értsd: nem volt piros), nem is figyeltem merre megyek.

Kb a Városliget közepére sikerült lenyugodni annyira, hogy a fenti(és azoknál még drasztikusabb) gondolatokat sikerüljön elhessegetni a képből, és újra tudjak tisztán gondolkodni... Gondolkodni azon, hogy most mi legyen... Ugyan itt még az egész vizsgaidőszak, de már csupán egy vizsgaidőpont, ráadásul Január végén. Ezzel a teljes szabadidő ellőve, és a remény még mindig messze attól, hogy ezen a rohadt, nem is nehéz tárgyon valaha is átmegyek.

Tehát változásra van szükség, változtatnom kell. A lehető legtöbb dolgomon. Az elhatározás a műjégpályánál született meg: Ha törik, ha szakad, ezt a szart mostmár mindenképpen befejezem, méghozzá 1 éven belül! Egyetlen éven belül!

Az elhatározás szép, talán motiváló erőnek is jó lesz, ha leülök, és végigszámolom, hogy mely tárgyakat kell még teljesítenem, és mikor, ahhoz, hogy ez teljesüljön... Végigszámoltam, 13 tárgy, mintegy 64 kredit értékben hiányzik még (szakdogával együtt). Menni fog!

Elhatározás, és motiváció pipa, viszont magától nem fog menni, kell valami áldozat is ezért. Nem is kicsi. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, a hétköznapokon is változtatnom kell, rendszert kell vigyek a mindennapokba. Be kell járjak az előadásokra, és a gyakorlatokra, amik minden nap 8-tól kezdődnek, és délután 2-4-ig tart. Tehát minden nap 7-kor kelés, 8-tól suli, és délutánig órákon ülés.
Csak az órákon tanulás viszont édeskevés a cél eléréséhez, ezért napi legalább 2 órát kellene tanulni ahhoz, hogy sikerüljön a terv. Ez pedig, mint bebizonyosodott, itthon nem fog menni. Tehát szükséges magamnak bevezetni újra a "napközi" fogalmát, azaz órák után még két órát bent tölteni valahol az egyetemen, tanulással. Másképp nem fog menni. Itthon aztán lehet kicsit pihenni, meg TV mellett házit csinálni.

Ez így azt jelenti, hogy reggel 8-tól délután 4-ig, majd pedig délután 6-ig az egyetemen kell legyek, és tanulással kell foglalkozzak. Ez napi 8-10 óra, ennyivel talán sikerülhet a terv, viszont ahhoz, hogy ez effektív legyen, pihenni is kell. 
Ehhez legalább 7 órányi alvás szükséges, különben hiába minden. A 7 órai keléshez és a 7 órányi alváshoz viszont éjfélkor le kell feküdni. És EZ ITT a fenti gondolatmenet leghúzósabb pontja. Az éjféli lefekvés.

Ha ez utóbbit sikerül megcsinálnom, akkor talán lavinaszerűen menni fog mind. Csak ennyi kellene, hogy éjfélkor lefeküdjek, és akkor talán nem a születés fájdalmával ébrednék reggelente. Így sikerülne időben felkelnem, majd aztán kellő mennyiségben teljesíteni is.
Azaz nem: Nincs több talán, nincs több szarakodás, és gondolkodás, csak a cél, és az érte vállalt terv van, semmi más. Hiszem, hogy az éjféli lefekvéssel menni fog, akkor is, ha hülyeségnek hangzik! Hinnem kell valamiben, hogy 1 év múlva leadjam a szakdolgozatom!

... Addig is január végéig napi 3 órával megtanulom ezt a rohadt dinamikát, méghozzá annyira, hogy legalább 4-est írok belőle. Elég volt a szarakodásból, elég, elééég!

Vége van, mostmár tényleg! Updatelés helyett inkább külön postot írok.

Meglett a Járműelemek2, sikerült, igaz csak kettessel... Maga a vizsga nem is rosszul, 27 pont lett az 50-ből, és 20-tól volt meg. Egy kis statisztikai kitérő:
Ebből a tárgyból csupán 84 induló volt félév elején, ami nem valami sok ahhoz képest, hogy ez mindenkinek kötelező tárgy, a 4. félévben. Mégis a társaság fele a mi évfolyamunk volt (6. félévesek), tehát az alattunk lévő évfolyam 300 emberéből, kb csak 40-50 lehet egyenesben, 4. féléves. Nos, tehát a 84 indulóból a három vizsgaalkalom alatt összesen 38 ember érte el az elégséges szintet, ami 45%... Mondhatni még egész jó arány.

Az viszont már talán kevésbé, hogy a legjobb eredményt elért kollégák 36 pontot értek el az 50-ből (72%), és mindösszesen ketten voltak a boldog 38-ból. Ezt követi 3 kolléga, akik 33 pontot értek el, ami már csak 66%...  Ami azt jelenti, hogy a társaság közel 90%-a (34 ember) 66% alatt teljesített... Igaz, ettől még lett pár "jó", és "közepes" eredmény is, de azok elsősorban a félévközbeni hozott pontokból jött össze.

Most akkor mi tényleg ennyire hülyék lennénk?!
Tényleg mindenki ennyire buta lenne közülünk?! És akkor ennek a tárgynak a bukási rátája még kispiskóta a hőtan eredményeihez képest... Tényleg ennyire buták vagyunk?!

Úgy gondolom, hogy egy kicsit talán érdemes lenne ezeken (és az előzőkben elírt) statisztikákon elgondolkodnia azoknak, akik ezeket a vizsgasorokat összeállítják, és kicsit jó lenne átgondolni azt, hogyan is működik ez a képzés, hogyan is találták ezt ki, és hogyan is kérik számon azt, amit nem is nagyon adnak le..........

No, hát visszatérve a keserűségből az örömbe, végülis sikerült 15 kreditet megcsinálnom a 30ból... Egyedül az vígasztal a sok bukás mellett, hogy a nehezén talán túl vagyok. Mármint ami a nagyon nehéz, és mindeddig legyőzhetetlennek tűnt tárgyakat illeti. Túl vagyok rajtuk, ami üdítő... Oké, maradt még egy pár mumus, mint az iránytech, járműdinamika és még páran, de az igazán rettegetteket már letudtam.

Szóval van ok az örömre, már csak azért is, mert itt a nyár, és mert holnap végre motorozok egy nagyon jót a Mátrában az MZ Clubbal! :)

És igen, sikerült! A harmadik vizsgán odab@sztunk az rht tanszéknek amolyan Zsolti a Béka stílusban! wáháháhá! :)

Szóval meglett a hőtanom is, így sikerült teljesítenem a Hő és Áramlástan vizsgát, mindesszesen csupán 3 vizsgaalkalommal! ... Ez egész jó a nagy átlaghoz képest... Elég menő dolog, ha valaki 3 vizsga után átmegy. És sikerült! :) El sem hiszem.
Sőt, olyannyira sikerült, hogy 2 pont kellett volna még a hármashoz, mivel csupán 58 pontot sikerült így összegyűjteni, és 60-tól lett volna hármas.. Hiába néztem meg és könyörögtem, nem kaptam plusz két pontot, pedig titokban nagyon reménykedtem, hogy a harmadik vizsgán olyannyira sikerül odavágni, hogy egyből hármas lesz....
Hát, ez nem jött össze, viszont így is benne lehettem a boldog 13 (azaz TIZENHÁROM) százalékban, akiknek meglett ezen a vizsgán. 95 emberből csupán tizenhármunknak sikerült elérni az elégséges szintet az utolsó vizsgaalkalmmon, ami szerintem egy elég erős szegénységi bizonyítványa NEM a diákságnak, hanem ennek az egész oktatásnak!
Akik most megbuktak, egy se hülye ember. Ráadásul ezt a tárgyat idén 229-en vettük fel, amiből 174 már legalább egyszer hallgatta és legalább egyszer megbukott. Ez annyi, mint a társaság 75%-a, aki nem először vette fel a tárgyat, és valszeg nem az első két-három-x vizsgáján van túl... Mégis csupán 13%-nak lett meg az utolsó vizsgaalkalmon, amin szerintem érdemes lenne elgondolkodnia az oktatóknak egy kicsit... (Első vizsgán 1,56 %-nak sikerült (1 ember), másodikon 11,16%-nak, harmadikon pedig sajnos nem tudom, de biztosan 20% alatt)
A tárgyat felvett 229-ből kb 41-nek lett meg a tárgy (18%), ami azt jelenti, hogy a maradék 188 ember (82%) ismétli a tárgyat a következő félévben (vagy csak a vizsgáit).... Szerintem ezek elgondolkodtató mutatószámok, amiknek jó lenne felkutatni egyszer az okait. Pláne úgy, hogy idén sokkal jobbak ezek az arányok, mint tavaly, amikor még nem lehetett külön két részletben csinálni a vizsgát...

Na, de elég a panaszkodásból, a lényeg, hogy nekem sikerült (bár örömöm bajtársaim miatt nem felhőtlen), és az, hogy pénteken jön a tényleg-final-countdown, Járműelemek2 utolsó vizsga formájában...
Sajnos egy "apró" hibát elkövettem a lenti képen látható kormány formályában. Még múlthét végén ütöttem le a vaterán KEMÉNY 700 Ft-ért, és nem bírtam ki, hogy elmenjek érte:

Ma kipróbáltam, és elmondhatom, hogy egy gyerekkori vágyam vált valóra! Végre! :) És mindez 700 Ft-ért, hibátlan! :)
Viszont hogy a problémáknak elejét vegyem, Márkó holnap érkezik, és lakik itt a vizsgáig. Azzal a céllal érkezik, hogy az "egységben az erő" elvet folytatva, tanuljunk a pénteki gépelemek vizsgára. Eddig ebben a szellemben tanultunk Takival minden nap, ellenben ő már "nyaral", úgyhogy jön Márkó kolléga, és jól odavágunk a Járműelemek tanszéknek is, mint Zsolti a Béka!

Holnap hőtan vizsga... Harmadjára! .. Nagy a tét, ennek sikerülnie kell. Áramtan megvan, már csak a hőtannak kell meglennie. Meglesz!