tanulás bejegyzései

C vitamin és MemoLife... a tűzoltás része

Csütörtök, 8:00: T-25 óra

Hát, kérem 4 tétel maradt a végére a 25ből, de az a helyzet, hogy már az összeszámolásuknak is kétszer neki kellett futni, nem is beszélve a fent látható "T-25" bonyolult matematikai műveletek útján létrehozott eredményről. Kissé belassult az agyműködésem...
Pedig úgy érzem, hogy bírnám még, de sajnos most muszáj lefeküdnöm egy kicsit, mert ha tovább halogatom, akkor nem lesz, aki felébresszen. (Mármint kedvesem elmegy itthonról kicsit több, mint egy óra múlva, és vagy most lefekszek erre az egy órára, vagy estig az ágyra se nézek, ami hááát... nem biztos, hogy menne)

Mindenesetre azt a maradék 4 tételt már csak átlapozni fogom, és aztán jöhet a maradék két tantárgy, könnyed kis levezetésnek... Addig egy kis szem rehabilitáció.

Ön-szem-fotó... Ijesztő volt tükörbe nézni

Csütörtök, 11:30: T-21,5 óra:

Ahogy az sejthető is volt, nem sikerült az 1 órás szundi betartása.. Pontosabban, mivel képes voltam ébresztő előtt 1 perccel felébredni, megszavaztam magamnak némi hosszabbítást.. kétszer. Ráadásul a másodiknál véletlenül 11 óra helyett 21-re állítottam az ébresztőt (valszeg azt se láttam, mi van), és mégis sikerült most, 11-kor felébrednem. Ilyen se volt még; ebből is látszik, hogy van némi para.

MOst jöhet az előadás diának kinyomtatása, majd pedig a maradék tételek; tárgyak átnézése, ezúttal már kidolgozás nélkül, csak nézegetve...  Azt hiszem kissé elhatalmasodott a tűz, az oltás már szinte reménytelen; lesz a mi lesz!

 

Csütörtök, 16:30: T-16,5 óra:

Jóllakva, elégedetten ülök épp, egy pillanatnyit magamelé bámulva... Őőőő miért is?! Jaigen, nem azért mert megérdemlem, hanem mert túl az ebéden kissé lecsökkent az energiaszint. De már forr is a víz a következő, ipari mennyiségű és erősségű fekete teához, jön az utolsó felvonás.

Megvolt a próbaelőadás; és okozott is meglepetést a 12 perc rövidsége. Épp a felénél tartottam, amikor szóltak, hogy hát igazából ennyire van idő... Ezek után mintegy másfélórányi munka során sikerült a konzulensem óriási segítségével a felére faragni, ám lesz még ezzel némi simogatási munka... a további elpróbálásokról nem is beszélve, ez is a következő napirendi pont: diktafonra mondani egy itthoni próbát.

Ha ez megvolt, jön a másik két vizsgatárgy tanulása, majd cirka este 8-ra tervezek egy ágyba zuhanást, és 8 órányi masszív alvást... Reggel 4-től pedig a végső visszaszámlálás keretében egy nagy átismétlés.

Kész a tea, kezdhetjük!

 

Csütörtök, 19.15: T-13,75 óra:

Itt lenne a vége?! Küzdenék még, de már a szervezet nem hagyja... Ki-kihagy a winamp, és pislogásonként vált az óra perc mutatója. Felgyorsult volna az idő?! .. inkább csak én lassultam be. Pedig eddig ritka jól bírtam, se "pszichonátha", se gyomorbaj, csak a színtiszta küzdelem. Sőt, ma hajnali 6-ig konkrétan nem is ásítottam, és a furcsaság a dologban, hogy a délelőtt 3 órás szundi óta sem... Máskor meg majd szétesik az állkapcsom, annyit ásítozok.. Ki érti?!

A baj viszont az, hogy bizony nem értem a végére a másik két záróvizsga tárgynak. Mit végére?! Feléig se! ... Szerelés&Minőségbiztosítás című nagyszerűségből a tételek felénél járok, és hol van még a járműdiagnosztika?! ..

De NEM! Nem adom ám én fel, hát azért küzdöttem ennyit, hogy pont itt dőljek ki?! Na azt már nem, most csakazértis még ma este 8-ig (félóra, huh) végigveszem ezt a nyavalyást; alig 200 oldal van hátra (jaj)...
Könnyen lehet, hogy ez a mai utolsó bejegyzés, innentől minden perc számít, és hogy a záróvizsgán ne legyen gond, mindenképpen szükségem lesz 8 órányi alvásra, egyben... Ami után még kell egy teljes tananyag átnézés (3 óra), egy apró prezentáció csiszolás (fél óra), egy-két előadás elpróbálás (fél óra), és máris ott vagyunk, ahol a part szakad.

Te jó ég, milyen ünneplés lesz ebből, ha......

Hát, ez is eljött, a nagy változásokkal, fordulatokkal, és boldog élményekkel teli 2011. vége, és a még nagyobb várakozásokkal, nagy döntések árnyékával derengő 2012. kezdete.
Rövidesen, ha letudtam a hátralévő vizsgáimat, akkor írok majd egy nagy "évzáró" posztot itt, a blogomon, nameg ha jutok egy kis szabadidőhöz, akkor a vizsgaidőszak eleje óta készített lassan talán közel 800 fotót is utómunkázom, válogatom és feltöltöm a fotóblogra, viszont addig is egy kicsit a szokásostól eltérő, tanulós szilveszteri fotó:

Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!

A jókívánságos fotó magyarázataként pedig egy rövid "képregény", amely szavak helyett is tökéletesen leírja az utóbbi napok történéseit:

Idővel lesz majd némi magyarázat is, de talán így is érthető, hogy ipari mértékben tanultunk a HŐÁG vizsgára az utóbbi időben.. :)

Pár nappal, vagy inkább már -héttel ezelőtt az volt a cél, hogy lesz egy igen rövid, épp csak két napos kis karácsony, és előtte-utána masszív tanulás. Na, hát mondanom sem kell, hogy a dolgok nem egészen úgy alakultak, és bár laptopot óvintézkedésből, direkt nem hoztam magammal, végül anélkül is kiválóan el lehetett ütni az időt! (Mondom ezt azoknak, akik még ezen felfedezés előtt állnak)

Pénteken jöttünk haza Egerbe kedvesemmel, és rögtön pörgésbe kezdtünk: utolsó, még hiányzó ajándékok beszerzése, ebéd náluk, aztán vacsora nálunk, majd másnap fordítva: ebéd nálunk, vacsora náluk, ajándékozásokkal közbeiktatva, majd vacsora után vissza egy kis társasjátékra (amiből csak egy kidőlve beszélgetés lett), és aztán ez a rendszer végtelenítve.. Egyik étkezés itt, a másik ott, mindkét helyen kiváló és jóízű beszélgetések, a legkiválóbb étkek előtt/után/közben, a lehető legjobb hangulatban, és társaságban.

Ha pihenés céljából jöttünk volna haza, akkor kívánni se lehetett volna jobbat! Tényleg példaértékű egy karácsony volt, két-három de néha már háromésfél család jól működő összjátékával, súrlódások, és problémák nélkül. Egyedül a rossz idő volt az, ami közbeszólt (megfázások és apró lebetegedések formájában), de amikor bementünk a városba forraltborozni, és fotózni, még a ködnek is tudtunk örülni, sőt! Belső kabátot öltve (bor), igazából észre sem vettük, hogy különösebben hideg lenne, az éjszakai fotók pedig még kézből is egész jól sikerültek (kézremegés stabilizátor: bor).

Ezzel az egésszel csupán az az egyetlen egy apró probléma van (a majd' 500 utómunkára váró fotón kívül), hogy a másodikai és negyedikei vizsgám fényében igazából nem engedhetnék meg magamnak lazítást. Persze ez már késő, hiszen megtettem...
Nade! Ember legyen a talpán, aki ellenáll ennyi jó beszélgetésnek, húsleveseknek, káposztás kacsasülteknek,  töltöttkáposztáknak, szarvassülteknek, kacsasülteknek, lassagnáknak, franciasalátáknak, kocsonyáknak, réteseknek, bejgliknek, gesztenyés sütiknek, Stühmer  szaloncukroknak, gerbeaud-knak (zserbó), mézeskalácsoknak és habcsókoknak, a legkiválóbb, díjnyertes borokról már nem is beszélve... Na ugye, hogy ugye?

(...)

Az tuti, hogy most viszont ideje kettesbe kapcsolni, felhergelni az asztali kislámpát, és éjt nappallá téve behozni a lemaradást. Másodikán vizsga, negyedikén még egy, és aztán már csak a záróvizsga választ el attól, hogy ezentúl MINDEN Karácsony legalább ilyen jó legyen! :)

Ezúton is köszönöm MINDENKINEK aki a részese volt ennek a közel egy hétnek, hogy emelte annak fényét! :)

Nos, a tegnap küldött "lécciléccilécci, had legyen pénteken" jellegű emailre megérkezett a válasz. Egyszerű és lényegre törő: "Több okból sem lehetséges". Nincs kifejtve, nincs indokolva, hiszen minek is. Nyilvánvaló.

Ez viszont gondolkodóba ejt, hogy van-e értelme így bemenni erre a vizsgára, hiszen holnap hajnalig már nagyon kevés az idő, és ráadásul ha az ember nem él a méltányossági adta lehetőséggel, akkor megmarad még további felhasználásra...

Addig viszont jön egy nagy maraton még, megpróbáljuk a lehetetlent... Megtanulni ezt a szart.

Update: 2011.01.26. 18:00: 2 óra 30 perc a mai nettó idő eddig. Jobb is lehetne, hiszen felkeltem 11-kor, de szinte hiába, mert délután 1-ig még mindig csak 15 perc nettó időt mutatott az óra. Bambultam, meg kínlódtam, igazán nem haladtam. Ráadásul amint elértük a másfél órát, kávé és fekete tea ide vagy oda, kidőltem.. :( Képtelen voltam odakoncentrálni, és így ébren maradni, így végül inkább lepihentem egy másfélórás "félórácskára"....
Azóta újult erővel haladok is, és de még mindig nem ott tartok, ahol már régen kellene... Nem lesz ez így jó..

Viszont a szundi során azt álmodtam, hogy átmentem a vizsgán! Elég beteges, de teljesen életszerű volt: a helyszín, az emberek, és a rettegés az eredményhirdetés előtt, az agyamba lüktető szívverés, és az elborító izzadtság, ahogy aggódok a nevem hallatán. Majd pedig a batár nagy szikla földetérése, ahogy hallom a pontszámot, és mondja utána a tanár: "csak egy pont kell az ötöshöz"... hehe! :) Elég perverz egy álom, mivel nekem jelenleg a kettes legalább ekkora kitörő örömöt tudna okozni.. pff, "jeles"...

2011.01.27. 0:24: 6 óra és 10 percnyi (nettó) tanulás és újabb 36 oldalnyi kézzel írott gyakorlás után még nagyjából pont egy napnyi tanulás kellene még, és jól állnék, de ez itt már reménytelen. Még 7 és fél óra, és vizsga.
Tanulom sorban az alapegyenleteket, a levezetéseket, és a lényegi egyenleteket, bár folyamatosan üvöltök belül, hogy ennek ugyan mi értelme?! Sose értettem, hogy miért jó levezetéseket tanulni?! Miért erre izgulnak egyes tanárok? Miért jó agyon bonyolított, integrál és differenciálegyenletekből álló levezetéseket visszaböfögni nekik? Megérteni úgyis csak nagyjából érti meg az ember, és vizsgán úgyse lenne arra idő, hogy gondolkodva leírja, csak arra van, hogy amit vers szerűen megtanultál, azt visszaböfögd.. Ennek mi értelme?! ...

Magolásból én mindigis rossz voltam. Verset se nagyon szerettem/tudtam tanulni, és most olyat magolni, ami nemhogy nem rímel, de még "olvashatatlan" is... hát igen nehéz. Főleg úgy, hogy utálom, gyűlölöm, rühellem, kinemállhatom, undorodoktőle... De már csak 7-8 óra és túl leszek rajta, akár hogy is lesz...

Az az elszomorító, hogy még mindig nem értem az anyag végére, és tényleg az az egy nap kellene még, amire az engedély is lehetőséget ad, csak ugye "Több okból sem lehetséges". (főleg ha csak ilyen indokokat -kifogásokat- keresünk) Csak reménykedek benne, hogy hajnali 2-ig legalább megközelítem a tananyag végét ezzel a magolós módszerrel, majd pedig 3-ig feladatokat nézek át, és mondjuk 4-ig ismétlek. Onnan már csak egy három órás hiperalvással lent termek a sarki kisboltban, beszerzem a koffein(atom)bombátmat (cocaine), és megyek vizsgázni... jaj.

2011.01.27. 3:33: Kerek nettó 8 órányi tanulás után teljesen kétségbeesve.. Ilyenkor érzi csak igazán az ember, hogy voltaképpen semmit sem tud, tényleg kellene még az az egy nap... 2 óráig persze, hogy nem jutottam el a végéig, helyette jól falhoz vágtam a jegyzetet, de nem lett jobb. Dühkitörés ide, vagy oda, még a jegyzet negyede bőségesen hátra volt, amikor már a magolós módszerről rég letéve a füzetbe írós módszert is feladtam. Úgyis olyan szerencsém lesz, hogy minden az utolsó 10 oldalról fog szólni, hiszen mostmár a tanár tudja, hogy jó lett volna még nekem egy nap. Mi sem egyszerűbb egy szivatáshoz, mintsem, hogy az anyag végéről kérdez.

Ez a magolás egyébként is kudarcot vallott. Írtam én rengetegszer, de annyira hasonlít ez a sok szar, hogy miután leírtam a tizediket, és visszatérnék próbából az elsőre, össze-vissza keverek mindent.. Nincs ennek semmi értelme. Talán annak sem, hogy bemenjek... Ha nem történik valami csoda (például hívják ki a felügyelő tanárt a vizsga közben egy félórára), akkor ezen nem valószínű, hogy átmegyek... Így aztán ha reggel nagyon szigorú és elszánt tekintete lesz, akkor lehet inkább hátat fordítok, és megfutamodok.

Szép remények!

Ugyebár a kezdés mindig nagyon nehéz. Különösen igaz ez nálam. Elkezdeni valamint iszonyatosan nehezen tudok, de aztán, ha már belelendülök, inkább abba se hagyom, nehogy megint bele kelljen majd kezdeni a szünet után.

Ezért kezdődött a nap is igen nehezen (nameg mert megint sokáig kukorékoltam fent), így a délelőtt máris kiesett. Ezek után is csak sok bénázás után ültem le tanulni, és bizony kemény dolog a stopperral tanulás. Több órányi könyv fölött ülés, és füzetbe jegyzetelés is csak 45 percnyi nettó tanulási időt eredményezett. Elvégre mindig megállítottam a stoppert, amikor nem koncentráltan a tanulással foglalkoztam...
Ráadásul a 45 percnyi tanulás után újra rámtört az álmosság (8 órányi alvás ide vagy oda), és lementem a hidegbe felfrissülni, nameg a jó drága Memolife-ot (1800 Ft vazze!) beszerezni. A hatása lehet, hogy csak placebo, de nekem most a placebo is jól jön, csak hasson.

Újabb 45 percnyi nettó tanulásidő (vagy 2 óra alatt jött össze) után viszont elkerülhetetlen volt a szundi, ezért ledőltem fél órára (amiből talán nem meglepetés, hogy 1 egész lett). Ezek után, este 10 óra óta tart egy hajrá, ahol hozzádobtam még egy órányi nettó tanulást, és így tartok most közel az éjfélhez, a tervezett 5 óra félidejénél. Nem mondanám túl jó állásnak, de úgyis ilyen kor jön nálam a "csúcsidő", az igazán effektív, hasznos pörgés, talán majd most be is hozom azt a maradék 2,5 órát... Akárhogy is, update hamarosan!

Update: 2011.01.05. 3:49: 4 óra 31 perc nettó idő, és kidőlök... Nem sikerül már a tervezett 5 órát elérni, de a nagyobb baj inkább az, hogy még mindig tulajdonképpen az alapoknál tartok. Ahhoz, hogy "áramlástan professzorrá" váljak (vagy legalább annak árnyékává), újra kell tanuljam az alapokat is (Áramlástan I.), mivel úgy igazán jól sose tanultam meg, csak nagyjából, és rohanásban... Így egészen idáig csak azokat tanultam, és még nem is értem a végére..... Bízom benne, hogy a most következő szundi után már látni fogom a méltányossági kérelmem eredményét, és bízom benne, hogy pénteknél nem korábbra írják ki a vizsgát.... :) Mára stopper STOP.

Hogy miért nem írok 2011 eleje óta?! ... Jó kérdés, nem tudom! De tényleg!

Az a helyzet, hogy rengeteg dolog van, amit le szeretnék írni, van, amit el is kezdek, de aztán amikor átolvasom, egy fancsali arckifejezéssel kitörlöm az egészet.. Nem jó. Nem elég jó.

Aztán amikor eszembe jut valami, hogy leírjam, akkor meg arra gondolok, hogy "áhh, azt a múltkorit kéne befejezni", és mivel annak újrapróbálkozására nincs kedvem, ezért aztán nem kerül ki semmi sem.. Furcsa dolog ez! .. Akárcsak a tárgyak kapcsán: sokadjára újrakezdeni egy tárgyat a legszarabb. Akkor már nincs kedve az embernek foglalkoznia vele.

Na, de most ez a poszt akármilyen szar is lesz, kirakom, ha törik, ha szakad. Aztán majd idővel megírom a "Post|A|Ládáról" című sikertörténetet (ezt töröltem a először), a múltheti kellemes fotós kirándulást a János hegyre, egy új, Androidos telefon jövevényt, vagy a most szombati Budapest-Bamakó rajtot, és az azt követő Közlekedési múzeum meglátogatást.

Éppúgy elkezdtem már ezeket fejben megírni, mint azt a végtelen dühöt és elkeseredettséget sugalló posztot, amit az Áramlástan "elégtelen" vizsgaeredmény után akartam írni, vagy azt, ami a még mindig a kizökkent és szétcsúszott napjaimról szólna..

Addig is egy pár facebook kiírás az elmúlt hetekből:

"A T-comban egyedül a szerelői a jó fejek... Az ember megrendel valami jót, majd pedig a szereléskor kap mégjobbat! :) Vivát felvevős IPTV, és wifis modem! :)"

Hőtan tanulás közben: "i-s diagram.. Keresztbe áll a szemem --- a szemüvegem tőle.."

"Tisztelt Hallgató! Tájékoztatjuk, hogy Közlekedésmérnöki (6N-A0) képzésén a 'BMEKOJJA551-Szakdolgozat' tárgyhoz tartozó Évközi jegy eredményére Jeles (Bejegyzés dátuma: 2011.01.03.) lett beírva 2011.01.04. napon!"

Áramtan vizsga után: "A nap mondata: "Én nem erre gondoltam" - by G**sz, vizsga reklamációnál. Sajnos a mi csoportunk nem jó telepátiában, mivel nem nagyon ment át senki sem.. Persze a korrektség kérdése fel sem merült, hiszen nyilvánvaló: Mindenki hülye! ... ennyi. Remélem lesz pár álmatlan, csuklós éjszakád G**sz!"

Ez az új mottóm. Bár még nem működik tökéletesen, de tény, hogy egy hasznos kis mondóka, amit egyik kollégától hallottam, amint valaki a tanulmányainak nehézségére panaszkodott. "Te akartad!" hangzott keményen, de lényegre törően.

Hát, ezt is én akartam. Ezt az orbitálisan nagy szopást, amit a BME, a KSK és a Bolognai képzés egyvelege okozott, fűszerezve hozzá nem értéssel és kapkodással a BSc képzés bevezetését illetően. Na, ezt nem én akartam, de ez az, ami senkit sem érdekel.

(Szélesvászonra váltva folyik a munka :) )

Kicsit a távlati, sokszor lerágott témáról áttérek inkább a jelen dolgaira, mivel a fenti dolgokról regényeket tudnék zengeni, és ez az, aminek megírására nincs időm. Ahogy sajnos másra sem. Ennek oka a szakdolgozat, a munka, és a millió dolog, ami még engem érdekel, és az én tökéletes balfaszságom, amikor szigorú időbeosztásról vagy time managementről van szó. Mert biza a jelenlegi 15 kreditnyi tantárgynak, a szakdogának és a munkának egyszerre sem kellene ekkora elhavazást, mindenben elcsúszást, és bazinagy kudarcokat eredményeznie. Ha kicsit kevésbé balfasz módon sikerülne az időmet beosztani, egészen más lenne a gyerek fekvése. Ezt akarnám!

Csak a múlthét végére nézve végülis én akartam azt a hőág pótZH-t is megírni, mivel én nem akartam tanulni a rendes ZH előtt. A ZH után én akartam reggelig dolgozni, majd reggel buszra ülni, Egerbe hazamenni, ott egy kicsit haladni a dolgaimmal, majd visszabuszozni Budapestre, hogy részt vegyek a szalagavató szakestélyemen. Ennek fényében én akartam azt a cudar másnaposságot, amit talán inkább a kimerültség okozott, mintsem a sör, mivel ez utóbbiból korántsem volt annyi, mint az előbbiből. Így aztán megint odajutottam, ahol a part szakad: egy eredményesnek tervezett hétvége vége felé közeledve kapkodva próbálom egyenesbe hozni az elvesztegetett idő miatt csúszásban lévő dolgokat. Ezt akarom!

Ennyi "én akartam" után már szeretnék egyenesben lenni végre, letudni a régóta gyűrés alatt lévő kötelezettségeket, és végre túllenni ezen az egészen, hogy aztán azt csinálhassam, ami hasznosabb, amivel pénzt keresek, amit szeretek... Ezt akarom!

Nos, ez a hétvége is elröppent... Vele együtt mégegy hét, a címből pedig érezhető ennek a sikeressége. Eddig ZH-k terén 3:0-ra vezet az egyetem, és egyszerűen nem tudom mi van velem...

Zéró lelkesedés, zéró sikerélmény... Ez is lehetett volna akár ennek a kis rövid postnak a címe. Jól jönne már az utóbbiból egy csipetnyi, hogy újra legyen valami kis lendület, ennek a félévnek a végéhez. Mert bizony az mindjárt itt van, én meg még a szakdolgozat első oldalaival küzdök. Ezt is jóformán ezen a hétvégén hoztam össze, és csak ezért nem pusztán a "kevesebb" szó van itt pár sorral feljebb egymagában, nagy betűkkel, hanem ott van mellette a "több" is..

Ez a poszt is most olyan... erőtlen... Lehet, hogy belefáradtam már ebbe az egyetemi életbe?!

Azt hiszem ez a cím már sokat sejtet az elmúlt pár hetemről, azaz a félév zárásáról. Sajnos a félévközis (nem-vizsgás, hanem ZH-s) hőág elbukása után a kudarc sorozat nem torpant meg, hanem éppen hogy új erőre kapott.

Bár épp ma sikerült jelesre javítani a 12 kredites tárgyam vizsgáját fáradtságos és hosszadalmas munka, és egy igen kemény vizsga után, de most mégis lefelé görbül a szám. Rossz bele gondolni, hogy mi mindent elcsesztem ebben a félévben. Pedig olyan jól indult...

Az előző bejegyzésekből azt hiszem érezhető, hogy elhagyott a lendület, a lelkesedés, kedv és minden egyéb létező motiváló tényező, ami a hőtan tanulásra képes lett volna rávenni. Így aztán a közöstanulás reményében a több, mint két héttel ezelőtti, első hőtan2 vizsgám előtt minden nap 11 óra körül bementem a koliba, és Ödönnel egészen este 8-9-ig együtt tanultunk. Szépen átrágtuk magunkat  a feladatokon, bár neki nem kevés előnye volt már, hiszen ő már nem először küzdött a tárgyal, míg nekem minden új volt. Sajnos képtelen voltam magamtól az elméletet is kellő mélységgel elsajátítani, így feladatmegoldások során szépen rá kellett jöjjek mindenre. (bár ez gyakorlati szempontból talán hasznosabb is, hiszen jobban megjegyeztem azt, amire magamtól jöttem rá.)

Nos, az első vizsga, közel 3 héttel ezelőtt, csütörtökön ezek után sem sikerült... Kicsit neki keseredtem, mert utána már csak egyetlen vizsgaalkalom maradt a javításra, aminek ráadásul igen szép tétje is lett egyből. (erre a tárgyra épül a hőág2 -nem ám a hőág1-re-, így az átcsúszik fizetősbe, ha nem sikerül). Nem mondom, hogy agyon tanultam rá magam (hiszen este a koliból hazaérve már csak pihenni tudtam), de azért arra számítottam, hogy legalább a hőtan rész sikerült a "Hő és áramlástan 2" vizsgájából, így az egy héttel későbbi vizsgaalkalomra már elég lett volna pusztán áramlástanból készülni, mivel azt a részt már nem kellett volna újraírni.

No, de ez nem sikerült, így készülhettem egyszerre mindkettőből. Ekkor még a közös tanulás sem sikerült, ugyanis a koliban többen próbáltunk egyszerre megküzdeni az áramlástan rejtelmeivel, viszont mindenki már túl volt az összes típusfeladat megértésén és gyakorlásán, én meg akkor láttam nagyjából először (nem kell meglepődni, elméleti képzésünk van; miért is láttam volna feladatokat?! - de erről majd máskor...). Sajnos mindenkinek igen nagy tét volt ez az áramtan vizsga, így érthető is, hogy esetleg nem azzal akartak bajlódni, hogy nekem szájbarágják a dolgokat.
Így kicsit korábban hazajőve a koliból (volt ez hétfőn; szerdán pedig a vizsga), nekiültem és alaposan elkezdtem magam végigrágni az elméleten (ha nem kínlódtam volna ennyit, ezzel már rég végeznem kellett volna ekkorra). Kitűztem célul, azt, ami oly keveseknek sikerült eddig: második vizsgaalkalmon teljesíteni a  tárgyat.
Teljesen kívülállóknak biztosan viccesen hangzik, aki viszont már vizsgázott Sánta tanár úr, valamint Gauss tanárúr vizsgafeladatsorai fölött izzadva, az tudja, hogy milyen kihívás ez.

Másnap, kedden Orlandóval leülve kaptam a feladatokhoz egy-egy igen jó alapot biztosító gyorstalpalót. Elmagyarázta az egyes típusfeladatok megoldási menetét, nameg azt, hogy mire kell vigyázni, mire kell figyelni, mi a buktató. Szerencsére ekkor mindent meg is értettem, és ettől a pillanattól kezdve nem is tűnt olyan nehéznek ez az áramlástan. Logikusan, gondolkodás útján (és végre nem csak mechanikusan) megoldható feladatok. Tényleg könnyűnek éreztem.

Hazaérve gyakorlást terveztem, de csak kínlódás lett belőle. Este 9-re értem haza, és először az elmélet átnézését terveztem (elvégre a vizsgán elméletet is kérdeznek, aminek ugyanúgy 50%-osan teljesítettnek kell lennie), viszont itt valami elcsúszott.... 3-4 soronként belealudtam az anyagba az asztalnál ülve úgy, hogy nyakra-főre ittam az egyre erősebb fekete teákat, vagy épp próbáltam mindenféle frissítő technikával ébrenmaradni. A már régebben emlegetett "T-kick" nevű bitangerős fekete tea után például egész kellemeset szunyókáltam, gond nélkül, sajnos. Ha épp nem aludtam el, akkor ébren álmodtam mindenféle őrültséget, hol az egyenletekkel, hol nélkülük. Hajnal 3 órára olyannyira reménytelenné vált a helyzet, hogy feladtam, és egy korai kelést helyeztem kilátásba.

Ebből az lett, hogy 6-kor fel is keltem (már a vizsga napjánál járunk), és nekiültem még gyakorolni, valamint "emlékeztetőt" gyártani. Sajnos amint ez utóbbival elkészültem, ismét beütött a krach, és elkezdtem bólogatni, így inkább 9 óra felé visszafeküdtem kedvesem mellé aludni egy picit... Na, hát ebből az lett, hogy 11-ig nem is nagyon tudtam felkelni, és ekkor már indulni is kellett vizsgázni.

A vizsgára beérve beneveztem még egy energiaitalra, hiszen most teljesíteni kellett, nem számított semmi más. A teljesítéssel aztán úgy éreztem nincs is gond, a hőtan elmélet minden részét megpróbáltam leírni, viszont a 3 feladat közül csak egyet tudtam teljesen, egy másikat pedig csak elkezdeni. Éreztem, hogy kevés ez így, de itt nincs idő gondolkodni. A hőtan rész a versszerűen bemagolt elméleti levezetések és feladatok világa, ahol 50 perc van 7 feladatra (ez alapján vélem úgy, hogy jól teljesíteni csak az tud, aki bemagolja, megértés nélkül... köszi Bsc!).
No, aztán az áramtan feladatsort megkapva, az sem tűnt vészesnek, bár sajnos az elméletet nem nagyon tudtam, viszont a 3 gyakorlati példából úgy éreztem 2-t teljesen sikerült megcsinálni.

Eredményhirdetés másnap reggel volt, amikor szembesülnöm kellett a valósággal: A kapkodás és gyakorlatlanság miatt az iszonyat kevés idő alatt sajnos elég hibát vétettem ahhoz, hogy egyik rész sem sikerült. A hőtan 1 pont híján (az 50-ből), az áramlástan pedig 6 pont híján (szintén 50-ből). Na, ez az eredmény ilyenkor kellemetlen..... Utálok pár ponttal lemaradni, és miután megtekintettem a javított vizsgát, akkor utáltam csak igazán ezt a helyzetet... Apró idióta hibákat vétve úsztak el az értékes pontok, és a sok apró hiba révén jutottam oda, ahol a part szakad: "Hő és áramlástan 2 tárgyhoz tartozó Vizsgajegy eredményére Elégtelen lett beírva 2010.06.17. napon!"

Ez volt a 17. kredit, amitől ilyen fájdalmas búcsút kellett vennem ebben a félévben... A legrosszabb az az egészben, hogy nem érzem úgy, hogy ne tudtam volna ezt teljesíteni. Apró kis hibákon elcsúszva buktam el a pontokat, és ha azok a kis hibák nincsenek, akkor az idézetben is "Elégséges" lenne, legalább. Hiába, hogy képtelen voltam magamtól sokat tanulni, azt a keveset elég effektíven töltöttem, ezért úgy éreztem, értem és tudom az anyagot, és nem is tűntek nehezeknek a vizsgafeladatok. Csak ugye az idő, a gyakorlás, a rutin, és a koncentráció.... talán ezek hiányoztak ehhez az 1+6 ponthoz...

(kicsit nagyobban itt)

Ezek után viszont nem volt pihenő: csütörtök délutántól intenzíven, majd pedig péntek reggeltől mondhatom, hogy csak 4-5 órás alvás pihenőkkel, megállás nélkül készültünk Géza barátommal a mai vizsgára, amelyhez kaptunk némi házifeladatot: 20-20 darab ábra elkészítését digitálisan. Na, hát péntektől Géza jóformán ideköltözött, és reggeltől hajnalig csináltuk az ábrákat, míg végül ma hajnali 6kor befejezve, aztán pedig egy már említett, kemény vizsga után bezsebeltük az ötöst ezért a tárgyért... Ezzel lezárult a félév 17-22 állással éppenhogycsak a sikeres kreditek javára... gyalázatos!

Hát, izé... rosszul áll a széna.. Már most alkalmaznom kell a fekete teák fekete levesét, azaz a brutál koffein tartalmú T-Kicket, mert már most le-leragad a szemem... Pedig még a Járműdinamika negyedénél sem tartok, 8-tól ZH, és utána délig van házileadás szenzorikából, majd 1-ig hőtanból... Nem lesz ez így jó!

Épp csak 168 óra kellene még holnapig...

Update 0:52 :

Nagyágyú bevetve

Update 04:36:

Hát, ez kérem gyalázatos, csúfos kudarc... Föladni kényszerülök a járműdinamikát, ez így nem fog menni... Túl sok, túl bonyolult, túl teleatököm. Sokkal több időt igényelne ez a tárgy, de sajnos mindig ez húzza a rövidebbet a többi tantárggyal szemben, és így sose áldozok rá elég időt... Nagyon sok az anyag, és egyes részei nagyon felfoghatatlanok. 100-100 kérdés van Járműdinamikából és Hajtástechnikából, amelyeknek most csak a második 50-50 blokkja a feladat, de ez pont a gusztustalanabbik része. Némely kérdés egy-egy oldal töményen képletekkel vagy épp mátrixokkal teleírva, én meg azt hittem, hogy majd most a pótlási héten jól megtanulom...

Persze azt továbbra is fenntartom, hogy ha nem lett volna ennyi elcsúszott házi, talán még sikerült is volna, de ez így.... Az elméletnek a feléig jutottam el (a töredékét megjegyezve), és az agyonbonyolított lengőrendszeres számításokba bele se kóstoltam. Utálom a komplex számokat, ők is utálnak engem.

Csúfos és gyalázatos ez a vereség, 4:0-ra vezet ez a rohadt tárgy, és mostmár igazán nagyon elegem van belőle. Be akarom fejezni végre, túl akarok lenni rajta, de ezt a töménytelen maszlagot képtelen vagyok a fejembe verni. Pláne szedett-vetett jegyzetekből, hiszen a tanszéki jegyzet még a mai napig nem készült el, így nincs nyomtatott, komplett, összeszedett, tanulható anyag a tantárgy második feléhez... Ez így már megint FAIL! Pont úgy, mint szinte pontosan egy évvel ezelőtt...

Most pedig jöhet egy maratoni, reggelig tartó házi készítés... Csak bírjam koffeinnel.

Update 07:03:

Hiányzó (szenzorika) házi összecsapva, elkészült. Erre az egyre (eddigi házijaimmal szemben) egyáltalán nem leszek büszke, de eleve nem is nagyon volt miből dolgozni, rossz volt a témaválasztás is. De elkészült. Hőtan házi is ki lett javítva, viszont egyre kevesebb értelmet látok abban, hogy bemenjek Járműdinamika pótpótZH-ra... Fölösleges kapkodásnak érzem, hiszen 1 óra múlva kezdődik...

Hát, izé, ez volna itten a négyszázadik bejegyzés... Sose gondoltam volna, hogy ez a blog valaha is el fog idáig jutni, azt meg pláne nem, hogy erre ilyen sokan nap mint nap kíváncsiak lesznek mások is... Megdöbbentő.

Ugyanakkor pont ennél a közel ünnepélyes alkalomnál is sajnos siránkozásra görbül a szám, mivel olyannyira nincs szabadidőm, mint eddig még soha. Ebbe pedig alaposan bele lehet pistulni, és egyre inkább csak gázolok bele az "elegem van" egyre mélyebb jelentéseibe. Most, itt a 400. bejegyzés révén szívesen írtam volna a rosszul összerakott és szemétrevaló új fiat autókról, mint egy új fiat kvázi résztulajdonosa; vagy épp az egykor fényes Csepel Művek mai lehangoló állapotáról, mint valaki, akit megfogott érzelmileg a pusztuló gyárváros látványa.

De ezekhez órák kellenek, nekem pedig perceim sincsenek. Lehangoló. Az pedig pláne, hogy hiába a küzdés, a foggal-körömmel kapirgálás ezen a rohadt egyetemen, csak jönnek sorban azok az elmaradhatatlan, kurva kudarcok. Ezeknek persze mindenhol ott kell lenniük. És amilyen elánnal megérkeznek, pontosan ugyanolyan lendülettel rebben szét a kitartás apró kis felhője...

Pedig most még nem is olyan óriási ez a kudarc, csak az lesz, ha tovább gyűrűzik. Most épp csak a Hőág pótZH-m nem sikerült, amiben szinte biztos voltam, hogy igen jó lett. Ezzel szemben kemény 6 embernek sikerült a pót ZH. Ezzel mintegy 10 főre emelkedett az első ZH-t sikeresen teljesítők száma a 80-ból (az egyetemi képzésesekkel együtt), amely boldog 10 között természetesen én nem vagyok ott.. Apró megjegyzés, hogy ebből a 10-ből tán egynek sem lett 60% fölötti eredménye..... Hát most tényleg mire jó ez????
Mindez egy már szakirányos, érdekes és izgalmas tantárgynál, ahol motorok jellemzőiről, jelleggörbéiről, kompresszorok, turbinák és sugárhajtóművek működéséről, kialakításáról, jellemzőiről tanulunk. Tök érdekes lenne az egész, ha nem törnék az ember kedvét derékba az értelmetlenül eltúlzott számonkérések (az oktatás színvonalához képest), és a vérengző javítási módszerek... Most tényleg miért kell ez???

És akkor a fenti tantárgy az egyik, itt meg nem nevezett oktatója ilyen kedves üzenettel még bele is rúg az emberbe egyet lendületből, hogy jó legyen:
"A zh megoldások a J415 ajtaján - szokás szerint - megtekinthetők, remélhetőleg mindenki okulására. Mindenki tudja mit írt, ott pedig láthatja, hogy mit kellett volna." (ezt még a rendes ZH után, amely 4 embernek lett sikeres)
Tényleg attól leszek majd jobb mérnök, hogy itt szarrá aláznak, belém rúgnak és még kb le is köpködnek?! Vagy tán már nem a mérnökképzés ennek a rohadt profitcenternek a célja?!?!

Olyan, mintha ennek az egész kurva BME-nek a fő profilja a mérnökképzés helyett az emberek megtörése lenne. Megtörése ez a kitűzött céloknak, az idegrendszernek, az eddigi életnek, és lassan már mindennek...

...

Nos, miután sikerült magammal együtt mindenkit alaposan lehangolni, kérlek titeket klikkeljetek a következő linkre, ahol Taki valami eszméletlenül jól leírta a jelenlegi és a hamarosan kényszeresen bekövetkező lelkiállapotomat:

G(ép ész?) élet blog: The Show must go on

Ez meg csak úgy, mert csak:

A holnapi napon kemény 15 kredit múlik, 2 ZH keretében. Egy 12 kredites "Járműgyártás folyamatai" című tárgy, és egy Hőtan2 ZH-i várnak rám, tulajdonképpen már kevesebb, mint 10 órán belül.

Most olyan szívesen mondanám, hogy a legkomolyabb, és eddig legjobban tetsző 12 kredites, szakirányos tantárgy eddig két füzetet teleírt tanagyaga a fejemben van, de sajnos nem érzem ezt. Nagyjából teljes a pánik, annak ellenére, hogy a napközi rendszerét betartottam, és minden nap tanultam. Most úgy érzem, minden hiába volt, és teljesen üres vagyok. A hőtan 2-ről nem is beszélve.

Valahogy nincs ínyemre az a tárgy, akárhogy is próbálom felfogni. Mindenki mondogatta, hogy "áá, az könnyű", így bekategorizáltam magamban könnyű tárgynak, és ezzel az agyam pár agysejtnyi kapacitást sem hajlandó ráfordítani. Pedig akik ezt mondták, azok mind hazudtak! ... talán ezért vettem fel már másodjára.

A pánikot csak fokozza, hogy a napi 12 órányi távollevés (Egyetemen), és az ezzel szemben álló 5-6 órányi alvások úgy kisütöttek (már az 5. hétre), hogy nincs erőm, kapacitásom tanulni. Koffeinre immáron teljesen immunissá sikerült válni, amit a kb 1-2 órája megivott "Power is back" feliratú energiaital a legjobb bizonyíték..... Alig látok ki a szememen az álmosságtól, ez meg itt virít nekem (üresen), hogy "Power is back"..

Már épp csak egy hét kéne a 10 óra múlva kezdődő ZH-khoz, és már csupán mégegy élet a hátralévő 1 évhez...

Beindult a gépezet újra, máris két hete húz a gépszíj rendesen... Elindult ez a félév, egy részemről teljesen új hozzállással, technikával, céllal. Talán ezért is volt az, hogy ilyen régóta nem került új bejeyzés a blogba.

Ezen bejegyzés első verzióját már az második napon, (02.09-én) kedden megírtam, "Elnézést, elkezdődött" címmel:

"Már lement az első két nap, az új fogadalmak fényében... Nem egyszerű! "Napközizésre" már az első nap délutánján is szükség volt, mert csak aznap két darab féléves tervezési feladatot kaptunk. Így, rögtön leültünk hárman a házival foglalkozni. 10-től 16-ig volt órám, ez után (ahogy terveztem), 18-g ültem bent, és foglalkoztam a házival (bár a többiek 5-kor elmentek). Ezek után fél7 körül hazaértem, ebéd, pár tucat email, egy vaterás ügylet és futás 8-ra edzésre...
23 órára értem haza. A gépet bekapcsolva már állt a bál: elmaradt közhíres munkák és feladatok, megválaszolatlan emailek, elfelejtett időpontok, megbeszélések.
Arról nem is beszélve, hogy a másnapra is készülnöm kellett volna, anyagok kinyomtatásával, és tananyagok beszerzésével. Vagy épp arról, hogy jópár cikk előkészítését vállaltam, amik nem kis szervezéssel járnak, és ezekkel is el voltam maradva.
Így persze nem sikerült éjfélkor lefeküdnöm, de talán az 1órás lefekvés is egész jónak mondható, ilyen körülmlnyek mellett. 7kor pedig kelni kellett, nem volt mese...

Talán a fenti képből és leírásból érződik, hogy ez a félév ritka nehéz lesz számomra.. A címben szereplő "elnézést" éppen ezért szentelném ennek a bekezdésnek:
Sajnos most KariNapok ide vagy oda de az 1 éven belül végzés érdekében ritka antiszociális leszek. Olyan, hogy szabadidőm, most már egyáltalán nem lesz, így rengetegszer fogok "nem"-et mondani a felkérésekre, bár iszonyatosan nem akarok! Nagyon szeretem, amikor barátok, ismerősök hívnak mindenhova, és csak bátorítani tudok mindenkit, hogy ezzel a jövőbeni "nem"-ek ellenére se hagyjon fel! Nagy küzdelem ellenállni a csábításnak (amikor csak a tanulás, vagy a korai lefekvés minden indokom), de most muszáj. Sokkal jobban szeretnék a barátokkal msn-en, az E-épületben, vagy sör mellett beszélgetni, mint otthon, vagy  az egyetemen tanulni, ebben biztos lehet mindenki! :) viszont most fél évig uborkaszezon lesz, és kénytelen leszek sok-sok nemet mondani.
Ezekért előre is elnézést, és kérlek titeket, hogy tartsatok ki velem, és megértően hívjatok továbbra is!"

Ezen írásom óta eltelt már közel 2 hét, és csak egyre aktuálisabb... Minden nap reggel 8-ra megyek (bár eddig ez kétszer nem sikerült), délután 4-ig szinte mindig van órám, és bizony 6-ig bent is vagyok, tanulok. Rengeteg előnye, és egyben rengeteg hátránya is van ennek a rendszernek, mivel most még annyi szabadidőm sincs, mint amennyi eddig sem volt. Hazaérek 7 (de néha 8-9) óra környékén, ebédelek, és az email áradat csillapítása után nekifogok jegyzeteket nyomtatni, hasznos dolgokat csinálni... Eszeveszett nehéz ilyen kevés szabadidővel gazdálkodni!

A múlthét nem is sikerült emiatt valami jól, mivel még régről vállalt közhíres munkáim múlt hétvégére értettek meg, és akkor kellett volna igazán nagyon alkotva lerendezni őket. Ez persze nem sikerült, így hét közben, azokban a szűk, 7-8 óra után kezdődő intervallumokban próbáltam megoldani a lehetetlent úgy, hogy még megbeszélések is minden nap voltak (MűTerem, Közhír, stb..). Persze ebből az lett, hogy 2-3 óráig fent voltam, és mivel 7-kor kelni kellett, ezért kezdett megingani a rendszer lényege, azaz a nap közbeni aktív figyelés és tanulás. Csütörtökre ettől sikerült annyira kimerülni, hogy nem jött össze a 7 órai felkelés, így az első órát kénytelen voltam kihagyni...
Viszont cserébe a munkáimat befejeztem, és mivel most egy jódarabig nem vállalok nagy falatot, nem is lesz több egy ideig.

Elég kellemetlen a tudat, hogy egy begubózó, elzárkózó, csak a tanulásnak élő valaki kell, hogy legyek, de ennyi felvett kredittel, ennyi (7 db) tervezési feladattal, és még ezen kívül eszméletlenül sok házi feladattal nem tudok mit tenni. Fél évig megszűnök létezni, ha ezt a fél évet sikeresen akarom zárni, és még túl is akarom élni...

Viszont hogy egy kis pozitívumot is mondjak: az új rendszer, amikor működik, akkor igen jól működik! :) Az éjféli fekvés eredményeként még ugyan most se tudok könnyen kelni 7 órakkor, de általában sikerül, és ami a legjobb: az órákon tudok figyelni, gondolkodni, fejben ott lenni. Eddig ez se volt meg eléggé (bár eddig nem hallgattam ennyi érdekes -szakirányos- tárgyat). Ami még számomra is megdöbbentő, az az, hogy a délutáni holtidőszakom szépen lassan megszűnni látszik. A délelőtti figyelés képessége délután 4-re, a napközi kezdetére sem lankad, és este 6-ig is kitart, némi koffein rásegítéssel. Tudok gondolkodni, számolni, házit csinálni, tanulni, pedig eddig mindigis ekkor volt a "holt időszak", amikor csak alvásra voltam jó...

A "Napközi" intézményét egyébként meglehetősen jól sikerült kiterjeszteni, és több szakirányos kollégával is már együtt toljuk, segítve egymást a házik elkészítésében... Az elmúlt két hét sikeres és jó pillanataira (persze most csak tanulás terén) visszagondolva felmerül bennem egy nagy kérdés: Eddig ezt mi a fenéért nem így csináltuk??? - Álljon hát itt ez a kérdés az utókornak, akik majd talán okosabbak lesznek.

Na, a nagy terv első pontja egyelőre még kissé döcögős. Mondhatjuk úgy is, hogy a legfontosabb pontja az egész tervnek egyelőre nem működik, bármennyire is szeretném.

Igaz, hogy most vizsgaidőszak van, nincs kényszer arra, hogy korán keljek fel, hiszen ott a vizsga csütörtökön, nekem meg "csak" tanulni kell, amikor tudok. Mindegy, hogy reggel, vagy este, a lényeg, hogy tanulni.

Ugyanakkor jó lenne korán kelni, hogy a szorgalmi időszak indulásával ne legyen fejenvágós egy teljesen új napirend, de hogy a fenébe feküdjek korán, ha tanulás (és munka) szempontjából ilyenkor vagyok a leginkább hatékony?! Jobban pörög éjjel az agyam, jobban tudok koncentrálni, és jobban mennek a grafikai munkák is...

Nappal meg mindig van valami apró bizbasz dolog, amivel órákat lehet elszúrni. Valahogy mindig elveszek a gép előtt egy nyavajás link miatt, amit "nem kéne, de..." csak megnézek, és aztán jön a lavina utána. 3 órával később nagy nehezen leülök tanulni, és akkor jön egy telefon, hogy ezt meg azt kellene csinálni, vagy épp szól az emlékeztető, hogy lejár egy aukció a vaterán, és jó lenne figyelni a végét.
De ha nem telefonon, akkor az ajtón toppan be a váratlan, és szakítja meg a kínkeservesen elkezdett, szinte már felesleges szinten működő, alacsony hatékonyságú tanulást. (Persze ez lehet nem így lenne, ha a belső késztetés tíz körömmel a falat kaparva nem sikítana segítségért, amint leülök tanulni, hogy valaki mentsen meg innen....) ... A teljesen spontán beütő (majd tanulás kezdetekor erősödő) spontán másnaposságról már nem is beszélve (fejfájás, hányinger, szédülés, gyengeség).

Mondtam már, hogy utálom a dinamikát? ... Amúgy ha van valakinek tippje az éjféli fekvésre való átállás módjáról, akkor azt örömmel fogadom! :)

Ja, amúgy a képen látható vadonat új fülhallgatót kemény 1200 Ft-ért vettem a vaterán, és olyan  álomhangzása van, hogy azt leírni nem lehet.. Mindigis ilyenre vágytam.. :)