szakdolgozat bejegyzései

Pipa. (négyes diploma) ... Részletek hamarosan, most kidőlés!

Balra el. (...) Némi pihenő után:

Hát, ez az a poszt, amihez tényleg nagyon nehezen jönnek most a szavak, a gondolatok teljes zűrzavarában. De talán ha kezdésnek felidézem a múlt pénteket, könnyebb lesz. Igazából cseppet sem egy szép emlékről van szó, és az ilyeneket már rutinosan a "lomtárba" helyezem, amint lehet, de talán még utoljára, mások tanulságára is felidézem egy kicsit az államvizsga napját.

Előtte mindenki mondta, hogy "jaj, az már könnyű lesz", majd pedig meghallgattam a "tudtam előre, melyik tételt kapom" sztorikat, és ahogy közeledett a T-1 perc, egyre jobban rettegtem. Nekem se előre megmondott tétel, se kellően alapos felkészülés nem volt a zsebemben, sőt, szerelésből még tulajdonképpen igazi tételsor sem volt.

A sztorihoz hozzátartozik, hogy összesen ketten voltunk aznap vizsgázni (ebben a félévben pedig összesen 7-en végeztünk ezen a tanszéken). Ráadásul a BSc-seket egymagam képviseltem, ami nem volt túl jóhatással az idegállapotomra. Ezt ugyan enyhítette a tény, hogy kedvesem is ott volt velem, szurkolt, segített (hiszen a záróvizsga nyilvános, bárki bemehet), és nem utolsó sorban ezzel is készült a félév múlva esedékes sajátjára.

Én kezdtem, belecsapva a lecsóba, a 6 fős vizsgabizottságnak bemutattam 12 percben a szakdolgozatomat. Ezzel nem is volt probléma, bár állítólag rögtön a legelső diát sikerült véletlenül átugranom. A "csodatoll" kiválóan működött, a vizsgabizottság meg ha nem is végig, de azért nagyjából aktívan figyelt. Számomra meglepő volt, hogy tanáraink épp úgy dumálnak a hallatók előadásán ilyenkor, mint mi fordítva (a témától teljesen független dolgokról), méghozzá mindezt rögtön az első sorban, hogy még én is hallottam (második sor nem volt :)). Ennek ellenére sikerült mindig érdeklődő szempárt találni köztük, és volt végig szemkontaktus, ami nekem kifejezetten jót tesz.
Ezt követően a kérdésekkel sem volt gond, bár nem teljesen ilyenekre számítottam, mégis flottul dobtam rá a választ. Legalábbis szinte azonnal sikerült meglepően összeszedett, egyenest választ adni minden kérdésre.

A probléma a tárgyaknál (ezt követően) következett. A védés után megkaptam a két tételemet géptervből, és már várták is a választ. Első olvasatra kicsit kikeredett a szemem, aztán miután visszaszuszakoltam őket, végiggondoltam, "háháá, ezt tudom!" gondolattal összeraktam a fejemben, és belekezdtem. A baj az, hogy pár percnyi lendületes beszéd után a történet végére is értem, és nem volt tovább.
Sajnos a felkészülés során csak a tanszéki jegyzetből készültem, és onnan se írtam át mindent a kidolgozásomba, így hamar kifogytam a mondanivalóból.
A kíváncsi szempárok meg csak meredtek velem szembe. Ekkor jöttek a segítő kérdések, amiket lassú zakatolással dolgoztam fel, és jutottam arra megállapításra, hogy most se jobb. További (ekkor már kevésbé segítő) kérdések után megállapítottam, hogy bizony az előadás jegyzeteket is alaposan át kellett volna nézni, de ekkor ezzel nem mentem sokra, csak próbáltam összegereblyézni minden gondolatomat, hogy kibökjem az elvárt választ, miközben kicsit hallgathattam is egyetemi pályafutásom utolsó apró, alázó megjegyzéseit.

Küzdve, izzadva, de ebből is kimásztam végül, bár tény, hogy az említett megjegyzések csak mégjobban sodortak a pánikhangulat felé, de még időben úrrá lettem rajta. Mentem is a következő tárgyam két tételéért, amiket meglátva már rutinosan lepleztem a pánikot.

Ilyen tételre, mint amit húztam, még a tétellista kapcsán sem emlékeztem, amit tény, hogy mi, páran, még régen állítottunk össze, mivel tanárunktól nem kaptunk. A tételben lévő 3 betűs rövidítés kifejtése kapcsán viszont felvillant pár emlék: a mintegy 2 évvel azelőtti előadás foszlányaiból, és az ott elhangzottakból.
A vizsga előtt megivott rendbull minden összetevőjét felhasználva ezeknek az emlékeknek a mélyére ásásával sikerült összerakni a boldogsághoz szükséges válaszokat, de az biztos, hogy az akkor csenddel töltött másodperceket akkor és ott, hosszú, kínos óráknak éltem meg.

Ezt az akadályt is leküzdve az utolsó már játszi könnyedséggel ment: ezúttal a szerencsésebb tételek közül húztam, és kis gondolkodás után tényleg sikerült rendes, kerek, saját magamtól is elvárt válaszokat adni. A visszakérdezések csak csupán szubjektív véleményemre voltak kíváncsiak ("mit tenne Ön, ha"; "melyik említett kategóriába sorolná Ön azt, ha például..."), amik alapján reménykedtem, hogy talán a visszaadott lexikális tudás elégnek bizonyult.

Ezzel is végezve végre leülhettem, és ekkor, az előző percek emlékei egyszerre zúdultak rám, és borult be vele együtt szinte a látásom is. Ennyire rossznak éreztem az egészet összességében. Ez viszont nem gátolt meg abban, hogy végignézzem a kolléga védését (amit úgy éreztem, hogy csak én követek igazán – a vizsgabizottság, mint egy felbolydult méhkas), majd a válaszait, és a tételeit, aztán pedig jött a nagy kéztördelős szünet. Az az igazi gagyi-vetélkedők során előszeretettel alkalmazott, hosszan elnyújtott, sejtelmes zenével és fényekkel gazdagított pár percnyi csend, amíg megnézik a forgatókönyvben, hogy ki esett ki.

Na, hát sejtelmes zene, és fényjelenségek helyett valójában csak pár kiszűrődő zaj volt a teremből, majd az ajtónyitás, hogy bemehetünk. Elmondták az értékelésünket a diplomavédés kapcsán, meghallgattuk, melyik tárgyból hanyas, és hogy a vége mindkettőnknek négyes. MENNNYIIII? – hangzott el bennem a kérdés, majd még ugyanez kb tizenötször. Sikerült, túlestem rajta, meglett a hőn áhított érdemjegy is, de ami mindennél többet ért:

A tanszékvezető gratulációja, mely így hangzott: Gratulálok, mérnök úr! ... Ez zárta az elmúlt öt és fél évet; és nyitotta ki egy új élet kapuját. De erről hamarosan, másik posztban!

Kedd, 23.01: T-58 óra:

Hogy mennyire volt effektív a mai nap?! ... Nem túlzottan; de legalábbis siralmasan ahhoz képest, mint amennyire kellett volna neki. A reggel úgy indult, mint egy nemlineáris végeselemes feladat gyökkeresése Newton-Rapson módszerrel... (na, ezt most még én sem tudom, hogy indul; de majd péntekre kenni-vágni fogom! - Ez egy tétel ugyanis)

A folytatáshoz kapcsolódó aláfestő zene:

Délre sikerült is beérnem az egyetemre, ahol jött a nagy küzdelem a gépterv gusztustalanabbik részével (valószínűségszámítás, matematikai statisztika, stbstb), valamint a nagy küzdelem a gondolataimmal, amik folyamatosan belepofáztak a tananyagba...

A februártól beköszöntő új élet részleteit fürkészték, és hangosan kiabáltak, hiába minden zene/koncentrálás próbálkozás... Ennek ellenére a gusztustalanabbik, kezdő 50 oldalt letudtam (a cirka 500-ból; JAJ!), holnap már a tárgy egy kicsit kellemesebb részével folytatom, nameg átbeszéljük a konzulensemmel az elkészült prezentációt, és a módosítandó részeket. Ha kell, hát üvölteni fog a zene, de a tévelygő gondolatoknak most jó lenne egy kis SHUT UP!!!

Ma a szakdolgozatom bírálatát is megkaptam, amit nagy tenyérdörzsöléssel vártam, de elolvasása után azért már nem voltam ennyire boldog.. Jó-jó, a bírálónak az a dolga, hogy a hibákat keresse, nade... meg is találta! Persze a hideg mellett volt benne meleg is, dicséretek, kiemelések, amik jól estek, de tény, hogy ha valaki, hát ő megtalálta a hibákat...

Hát kérem fel van adva a lecke péntekig! ... csak győzzek majd ünnepelni a másnapi házibulin! :)

Szilveszterkor az éjféllel érkező 2011 annyira hirtelen csapott le ránk, hogy még a himnuszba is csak a közepe felé tudtunk bekapcsolódni, nemhogy újévi fogadalmakat tenni. Tudom, hogy hülyeség ez a "fogadom, hogy az új évben.." kezdetű dolog, de akár még hasznos is lehet, pláne, ha itt a blogon le is írom őket..

Ahogy most visszaolvasgattam a blogomat, minden év elég letargikusan, rossz szájízzel, sok bajjal indult (2009, 2010, szép múlt: 2008). Így van ez most is, bár most nem a kilátástalanság, hanem inkább a tanulni nem akarás, és a tennivalók húzása-vonása miatt. Most éppen tele vagyok ötletekkel, tervekkel, lehetőségekkel, amik zajos csatákat vívnak egymással a fejemben... Ezek a csaták pedig elnyomják a "tanulni kéne, mert mindjárt itt a vizsga" gondolatokat, pont, mint ahogy a kudarc élmények nyomták el egy évvel ezelőtt..

Visszaolvasva a tavalyi fogadalmakat, azt kell mondjam, hogy igenis bejöttek, legalábbis, ami az év első felét illeti. Fél évig mondhatni minden egész jól ment, főleg a neptunban a teljesített krediteket nézve (az is igaz, hogy az egy kicsit könnyebb félév volt). Aztán utána a nyáron valahogy minden elromlott, és kisiklott. Igaz, ez talán a túl nagy fába vágott fejszémnek is köszönhető, már ami a szakdolgozat témáját illeti, és ami miatt minden felborult, ami addig felépült.

Viszont itt van most ez a 2011, és bár most nagy fogadalmakat nem akarok tenni (elég lenne a tavalyiakat betartani), azért jó kilátásokkal, reményekkel töltve indul. A szakdolgozat leadva, és már csak pár (5) tantárgy van hátra, amit kicsit berányékol az a tény, hogy immáron fizetősön, és amit már valaki fogalmazott: egy igazi bestof válogatás a leghúzósabb tárgyakból... Nade megcsinálom! Meg tudom csinálni! Miért is ne tudnám?!

A költői kérdésre persze bőven akad válasz: a hobbijaim miatt, amiatt, mert már belefáradtam, mert elegem van, mert dolgozni akarok és pénzt keresni, mert szeretnék önálló lenni, és minden olyan dolgot megvenni, amire vágyok, és mert.... ...  Minek ezt részletezni, aki olvassa ezt a blogot, tisztában van vele, hogy miért. Egyébként is költői volt a kérdés! :)

Viszont itt a másik oldal: be kell fejezzem, és odatenni mindent, hogy az iménti felsorolást végre a suli terhe és gondja nélkül vígan űzhessem. Élni a hobbijaimnak (amikből sajnos/szerencsére akad bőven), pénzt keresni, dolgozni, karriert építeni, ez mind-mind ott van az év második felének lehetőségeiben.

Mindamellett ott van még a suli fenyegetettsége is, hiszen most még mindig csak a BSc végére fogok érni, és ez után még illene egy MSc-t is csinálni... Kellene, és jó lenne, de ez minden érv, ami mellette szól, millió pedig ellene. Egy dolgot tudok csak biztosan: soha többé Közlekkar! Soha semmiben nem voltam még ennyire biztos, csak ebben, hogy MSc esetében a BMS KSK szóba se jöhet, még az ötlete sem merül fel.

Van helyette viszont még 3-4 másik ötlet, amelyeket munka mellett lenne jó végezni, és ezen munkákra is jelenleg 3-4 különböző terv van. (A frissen, szilveszter óta felmerülő negyedikért köszönet Percynek! ;) ) Mindegyik ötlet különböző városokban, különböző lehetőségekkel, teljesen más azt követő élettel kecsegtet. Van, ahol a pénz, van ahol a karrier, és van ahol talán a társadalmi elismerés lehetne a motiváló erő, amely utóbbi sajnos/szerencsére pont annyira éltet mint az előző kettő.

Így aztán döntések szempontjából nem lesz könnyű ez az év... Nagy súlyú és nehéz döntések várnak rám, amiket nem lehet majd sokáig halogatni. Ez alapján jelenthetem ki, hogy számomra a 2011-es év a döntések éve lesz, reménykedve abban, hogy csak keveset szúrok el közülük.. :)

A szakdolgozat kinyomtatott és gyönyörűen bekötött leadásával véget ért ez a hosszú és küzdelmes történet. Ezen is túl vagyok, és végre berakhatom ide azt a fotót, ami talán mindig is motivált:

Évekkel ezelőtt valahol egy blogon láttam egy hasonló fotót (sajnos most nem találtam meg), és azóta is az motivált, hogy én is egy ilyet csinálhassak. Hát, most itt van, elértem, itt a fotó, előttem pedig a szakdolgozat. Remélem mást/másokat is úgy motivál majd, mint ahogy engem motivált az a fotó.

Kicsit már bánom, hogy nem kezdtem el előbb a "SzakdogaShow"-t, és tulajdonképpen már csak a finálét írtam ilyen show módban, de akit érdekel, némi utalásokat már hónapokkal ezelőtti bejegyzésektől fogva talál. Köszönöm azoknak, akik itt voltak, és követték, azoknak meg pláne, akik néha hozzá is szóltak valamilyen módon (akár személyesen, akár kommentben, akár facebook lájkolással).

És akkor jöjjön zárásként a SzakdogaShow a megszokott számokban, majd pedig linkekben:

11 bejegyzés SzakdogaShow címkével, 27 184 karakter, 18 ábra, 2 videó.

December 2. - v027, Dec. 4 - v028, v029, Dec 5. - v031, Dec 6. - v032, Dec 7. - v035, Dec 10. - időbeosztás, Dec. 13 - Episode II., Dec. 15 - Episode III., Dec 16. - IV: A nagy finálé

 

És igen, ez is eljött, itt van, sose gondoltam volna. Ez itt a vége lesz, kéremszépen, akárhogy is nézem. Sajnos a mai ZH 15 peresre sikerült, ami azt jelentette, hogy súlyos és gondterhelt sóhajok közepette ültem a közel üres lap felett, majd még nagyobb sóhajok után hasonló állapotba tettem le a tanári asztalra tudva azt, hogy ez most 40 ezer forintomba fog kerülni... Ez a tárgy (Iránytech2) IS átcsúszott a következő, fizetős félévre sajnos jópár társával együtt. Nem túl szép ez így.

Viszont mérgemben megrendeltem mégegy példányban a szakdolgozat kötését, hogy meglegyen nekem is. Neten kis kutakodás után sikerült az eredeti tervekhez képest töredék árért találni helyet, ahol kinyomtatják, bekötik, pikk-pakk. (150 Ft/lap-os színes nyomtatás helyett 30 Ft/lap!!) Plusz megvettem a már hónapok óta vágyott első stúdió vakumat, egy "VillanjKörtét", amely épp akciós volt, ezzel előre jutalmazva egy kicsit magamat... Ha hétvégén Budapesten maradok, majd ezzel készítem el magamról azt a fotót, amit a szakdolgozat belső oldalára kell majd beragasztani (amit majd még iziben valahogy elő is kell hívatni).

A 15 perces ppZH után volt egy jó hangulatú, utolsó szakdoga konzultációm, amiről bőséges anyaggal tértem haza. Lesz még mit csinálni rajta, de ez már tényleg csak a finálé. Holnap hajnalra a kész anyagot fogom már elküldeni utolsó ellenőrzésre, amiről ha hétfőn megakpom a zöld jelzést, azonnal megy is a nyomdába... Jöjjön hát az "élő" közvetítés:

2010.12.16. 17:28: v045, 163 741 karakter, 65 ábra, 6 táblázat, és a kivonat nagy része kihúzva.. Mégse lett jó!

2010.12.16. 23:48: v046, 163 847 karakter, 101 oldal, 65 ábra, 6 táblázat, és már majdnem teljesen készen vannak a mai konzultáción megbeszélt módosítáosk, de már minden bajom van, összeakad-leragad a szemem, és már a harmadjára kell sokat visszavonni, mert rossz oldalon írtam át valamit... Muszáj aludnm egy picit, itt már nincs mit tenni. Sajnos a délután nem voltam elég effektív, sokminden mást is csináltam, pedig már lehet készen is lennék... Sebaj, most kb 2 óra szundi, és aztán folyt köv!

2010.12.17. 2:40: v046, 162 970 karakter, 101 oldal, 65 ábra, 6 táblázat, és készen vannak a konzultáció során felmerült javítanivalók. Már csak a tegnap este óta ugyanúgy álló pár apró hiány befoltozása van hátra, aztán az egész dolgozat átnézése, simogatása... Tényleg jó dolog ez a 2 óra szundi! Ha pont 2 órát alszik az ember, egész könnyen felkel. Pont határon van a nagyonkevés és a kevés között, így könnyű kiszállni! :)

(Csak nem bírtam megállni, hogy ne próbáljam ki az új vakut portrézásra)

2010.12.17. 3:53: Nagy változások nincsenek a karakterszámban, nehezen veszem rá magam a hiánypótlásra, inkább csiszolgattam az anyagot. Az egér görgője viszont egyre hangosabb, az ujjamnak meg frankón izomláza lesz. 100 oldalas anyagban oda-vissza lapozgatás kissé fárasztó órákon keresztül...

2010.12.17. 5:04: v046, 164 087 karakter, 102 oldal, 65 ábra, 7 táblázat, és egyre kevésbé gondolom azt, hogy ez valaha is készen lesz. Ma hajnalban max befejezni fogom, de készen sose lesz, olyan része mindig lesz, amin még tudok finomítani. Most például miközben a "teendők" listámról egy -nagy- hiányosságot kihúztam, három apróságot hozzáírtam... Apróságok, amikkel rengeteg időt el lehet még szórakozni. Egyszer viszont le kell adni...

2010.12.17. 6:22: v050_FINAL, 164 192 karakter, 101 oldal, 65 ábra, 7 táblázat, és most már tényleg befejezem. Sikerült a többszörösen kibővített teendők listán végigmenni, már ami a törzsanyagot illeti, a mellékletek kupálása csak most kezdődik. Remélhetőleg az már 1-1,5 óra és pipa, lehet is majd összefűzni egy PDF-é.

2010.12.17. 7:37: vFINAL, 120 oldal. És késssszzz!! ... pontosabban befejeztem, mivel ha jobban megnézem, tuti találnék még 1-2 tennivalót. Megvolt a legutolsó kis simítatás is, kidekoráltam a mellékletet (nameg be is fejeztem, mivel hiányos volt), mindent kiraktam PDF-be, majd gyönyörűsségessen, iggényessen egybefűztem. Szép!
Ráadásul álmos sem vagyok, csak szimplán megőrültem... Kész, elküldve!

Jaigen, majd' elfelejtettem tudósítani, hogy hát már megint a szakdogával foglalkozok. Pénteken ugye az 5,5 órás vizsga előtt volt egy 3,5 órás konzultációm (rögtön a 4 órányi alvás után), ami során megkaptam a kinyomtatott, pirossal telejavított anyagot a konzulensemtől, sőt, jó alaposan átbeszéltük az egészet. Egy kicsit előre féltem ettől a konzultációtól, mert aggódtam, hogy mi lesz, ha nem tetszik majd az anyag neki, de kellemesen csalódtam. :) Tetszett neki, én meg tulajdonképpen örültem a kihúzásoknak, mivel sok-sok "Hiányzik" felirat is ki lett húzva, mivel nem érezte hiányát.

Talán ez volt az a jó hír, aminek hatására úgy gondoltam, hogy pikk-pakk befejezem majd a javítást, és ami miatt nem igazán haladtam vele a hétvégén. Jóformán átaludtam az egészet, visszamenőleg pótolva az alváshiányt... Így most dolgozhatok holnap délig folyamatosan, amikor is le kell adni újra a javított anyagot.. Jöjjön hát ennek a tudósítása:

Kezdeti állapot 2010.12.07-ról: v036, 166 428 karakter, 100 oldal, 71 ábra, 6 táblázat.

2010.12.13. 2:55: v037, 158 452 karakter, 98 oldal, 67 ábra, 6 táblázat, és csökken! :) A képaláírások utáni térköz növelése révén hiába csökkent sokat az oldalszám, és lettek kevesebben az ábrák, az oldalszám mégsem csökkent eleget... Nade ez épp folyamatban! :)

2010.12.13. 5:15: v038, 156 446 karakter, 98 oldal, 67 ábra, 6 táblázat, "Bazmeg már 5 óra van?!". Van itt baj, kéremszépen, már csak 7 óra van hátra, ami a javítandó 60 oldal fényében igen kevés, pláne, hogy még egy összefoglalást is meg kellene írni.. Utálom magam!

2010.12.13. 7:01: v039, 155 800 karakter, 98 oldal, 65 ábra, 6 táblázat, és mindjárt le kell adni... Egy elszállás miatt meg verziót kellett frissíteni. Az ilyeneket szeretem ilyenkor, sőt, egyenesen rajongok az ilyen pillanatokért. A javítgatásoknak még mindig csak kb a felénél tartok, a hiányzó összefoglaló változatlan, és épp a közepénél írok újra egy szép nagy részt... Mi lesz ebből?! .. Egyre jobban utálom magam...

2010.12.13. 8:18: v039, 156 077 karakter, 98 oldal, 65 ábra, 6 táblázat. Jáááájáááj, kezd megfenekleni az erő! Bele-bele bambulok a dologba, és gondolkodásra csak mérsékelten vagyok képes, pedig pont ez az a szakasz, ahol elkelne... A delet már tuti bukom, a kérdés csak az, hogy mennyivel..

2010.12.13. 8:58: A fáradtságon kívül felmerült a "nem tudom bazmeg" jelenség is, ami jelenleg nagyobb baj. Nézem a papírt, a piros tollal írt dolgokat, lapozgatom, és aztán bambulok a monitorra. Majd megint a papírra, nézem, és üresség. Ötletem sincs. Ott van, hogy újra kell írni egy-két részt, de ... üresség. Hogy?! Gondoltam megtöröm ezt a rossz passzt, és elolvastam pár ismerős blogjában a fejleményeket, hátha egy kis kizökkenés jót tesz, de ... már megint csak lesem a piros tollas cuccot, aztán bambulok bele a szélesvászonba... Feladom? .. Még ezt se tudom vazze!

2010.12.13. 9:10: Na, ez nem megy. Egy rohadt mondatot se tudok megfogalmazni.. Ott van több oldalon egy piros hullámvonal a margón, mellette a szöveg, hogy "leíró jelleg", és tudom, hogy ezt kellene átalakítani kicsit tudományosabbra, de nem megy. Nem csak fáradtság miatt, egyszerűen elegem van! Itt ülök fölötte, és órák óta egy kurva betűt se haladt az egész előre... Így marad vazze!

Itt most egy kicsit besokalltam, miután oda-vissza görgetve a 100 oldalnyi cuccot sehol sem tudtam normálisan hozzákezdeni a javítás folytatásához. Értelmetlen mondatokat szúrkáltam be, majd töröltem ki, és lapoztam tovább, ennek így semmi értelme. Most egy kis OFF, 1 db forró zuhany, 1 óra szundi, és 1 db reggeli következik, majd újra nekifutok, és ha más nem, estig legyőzöm!

2010.12.13. 15:14: v039, 155 441 karakter, 96 oldal, 64 ábra, 6 táblázat. Pfff, hát persze, hogy nem tudtam felkelni! Fejem mellett percekig üvöltő ébresztők emléke dereng. Üres tekintettel az órára bambulás, és a számjegyek tartós tanulmányozása mindaz, amire emlékszek 9:30-tól 13:20-ig. Dél helyett remélem éjfélig sikerül befejezni, és végre tanulhatok a pótpótZH-imra, bár lassan azok is egyre reménytelenebbek... Grrrrhhhh!

2010.12.13. 22:03: Nem megy bazmeg! Baj lesz ebből... Ülök fölötte, megírok egy fél mondatot, és kitörtlöm... Megint ülök egy sort, megint megírom, megint kitörlöm. Sehova se jutok így, képtelen vagyok értelmesen fogalmazni. Mégis hogy írjam le azt, hogy mi motivált?!?!?! Há' minden! ... wááá, tököm tele van a bevezetőkkel, összefoglalókkal, meg célkitűzésekkel! Ott van leírva, 95 oldalban, akit érdekel, olvassa el, vazze! wááááá

2010.12.13. 22:58: v040, 158 095 karakter, 103 oldal, 64 ábra, 6 táblázat, és kész a bevezető! Plusz megkapta a formai követelményekben foglalt üres bevezető oldalakat, ezért ugrott az oldalszám (ezeket most lusta voltam levonni a szummából). Hátra van még a célkitűzés újraírása, aztán az erre rímelő összefoglaló megírása, és még pár apróság hozzáírása, de a tököm oly' mértékben tele van, hogy az leírhatatlan...

2010.12.14. 0:20: Elkélne itten egy aprócska kis csoda.. Amolyan szarból kihúzós féle...

2010.12.14. 1:55: v041, 159 567 karakter, 103 oldal, 65 ábra, 6 táblázat, és kész a célkitűzés újraírása, plusz 1-2 hiányzó részlet. Lendületbe jöttünk most egy kicsit, magam sem tudom miért.. Lehet, hogy az összes magyarázat pusztán annyi, hogy én tényleg éjszakai bagoly lennék?! Amikor mindenki elmegy aludni, facebookon sincs semmi, a hírportálok is a reggelt várják, amikor az internet csendes, akkor lendülök be mindig. Hát ez se túl jó így, azzal a kb 3,5 órányi alvással meg pláne nem. Viszont ez a témához illusztráció fotózás egész jól felpezsdít minden alkalommal.. :)

2010.12.14. 4:17: v041, 163 534 karakter, 104 oldal, 65 ábra, 6 táblázat, és kész az összefoglaló. Mondjuk elolvasni sem merem, mert félek, hogy a felét kitörlöm, és ha jól sejtem, akkor a konzulensem nagy részét áthúzással díjazza majd. De legalább megvan egy alap, amit lehet javítani, pofozni, csiszolni. Eddig összefoglaló terén ez se volt. Perceken belül bemásolom a mellékleteket is, akkor aztán lesz szép megszaladás az oldalszámban.... pedig rohadtul nem kellene ilyen hosszúnak lennie, de ez akkor a nagy falat, hogy rövidebben tényleg nem lehet megoldani... Most, hogy belenéztem pár évfolyamtárs szakdolgozatába, meg kel állapítsam, hogy én hülye bazinagy fába vágtam ezt a pici, kicsorbult fejszét.. És akkor még csodálkozok, hogy szenvedek miatta...

2010.12.14. 4:36: v042, 177 418 karakter, 120 oldal, 87 ábra, 6 táblázat, a két melléklettel együtt. Hát ez így egyben nem is lesz jó, melléklet inkább külön lesz majd kinyomtatva, mert így elcseszi az oldalszámokat is, úgyhogy nem vacakolok. Egyelőre csak az érzés kedvéért lett egybetéve.. 120 oldal vazze!! ... Duplája, mint kéne, és biza ez cseppet sem előny! - A bíráló meg fog őrülni, ha ezt meglátja..
Ráadásul még most is vannak hiányzó részek, bár már igen kevesen vannak.. :) Mára viszont CTRL+S... Pár óra múlva konzultáció, utána pedig nekem mindenképpen ZH-kra kell tanulni... Félő, hogy bukós lesz így ez a pénteki határidő...

No, kérem a mai napon lesz a nagy leadás, akárhogy is próbálom ezt nem tudomásul venni. Sőt, az hagyján, hogy ma, konkrétan 2 óra múlva lenne célszerű a konzulensemnek elküldeni az anyagot, ami jelenleg még nem nevezhető kész állapotúnak.

Alvás terén most is túllőttem a 2 órás célon, és 3 óra lett belőle, de ennyi még tlaán belefért. Ennyi szó szaporítás után jöjjön az aktuális helyzet:

2010.12.07. 9:50: v035, 161 186 karakter, 98 oldal, 71 ábra, 5 táblázat, és csak hízik. Ez nem túl jó, tekintve, hogy egy BSc-s szakdolgozat átlagos terjedelme 70 (!!!!) oldal. Fogalmam sincs, hogy ebből hogy fogok én 70 oldalasat csinálni, de az biztos, hogy fájdalmas egy sebészi beavatkozás (vagdosás) lesz. Pláne úgy, hogy még mindig vannak hiányzó részek, még így, a költségelemzéses fejezet végefelé közeledve is...

2010.12.07. 10:50: v035, 163 506 karakter, 99 oldal, 71 ábra, 6 táblázat, és kész a költségelemzéses rész. Olyan szépre hoztam ki a történet végét, hogy még magam is megkönnyeztem. Most aztán hanyatt-homlok hiánypótlás.. Kissé necces ez a dél...

2010.12.07. 11:40: v036, 166 428 karakter, 100 oldal, 71 ábra, 6 táblázat.. "Így marad!" Hangzik bennem sokadjára a belső kiáltás. 8 helyen található még a margó szélére kiírt "!!HIÁNYOS!!" felirat, amikkel most nem tudok mit kezdeni. Van ahol csak egy bekezdés hiányzik, van, ahol akár egy fél oldalnyi leírás is, és van ugye az "összefoglaló", ami teljes egészében hiányzik. Hát, ezek most így maradnak, a margó szélére kiírt hiányos felirattal együtt. Majd a második felvonásban, azaz a konzulensem átjavítása után belekerül, amire szombaton tervezek sort keríteni. Addig visszont hawaii-dizsi-detox ideje lesz menteni a félév tárgyait, és vészesen belekezdeni tanulni a pót-pót ZH-kra, csinálni a házikat, és menteni a krediteket.... Mára CTRL+S, és küldés.

...Folytatjuk...

Közeleg a finálé első fordulójának a vége, azaz az időpont, amikor leadom a belső konzulensemnek javításra. Az oldalszámok elszaladtak, azóta se érem utol őket, az alvásigényről nem is beszélve.. A tervezett 2 óra helyett 5 órát sikerült aludni. Nincs az az ébresztő, telefonos beszélgetés, nógatás, akármi, ami meggyőzhetne ilyenkor arról, hogy jobb felkelni, és csinálni a szakdogát, mint még 10 percet aludni..

(forrás: http://hungarfield.freeblog.hu/)

2010.12.06. 13:39: verziószám: v032, 144 150 karakter, 88 oldal, 61 ábra...

2010.12.06. 14:50: verziószám: v032, 144 796 karakter, 89 oldal, 63 ábra, 4 táblázat. Még mindig csak bővül, és még mindig sok van hátra a lényegi részből. Oldalszám alapján már rég befejeztem, de amíg a lényegi rész nem teljes, addig fabatkát sem ér az egész. Én meg folyton aludnék, meg minden mást csinálnék.. jaj!

2010.12.06. 17:15: verziószám: v033, 148 574 karakter, 92 oldal, 64 ábra, 4 táblázat. Még mindig csak hízik, és csak hízik. Fájdalmas ollózások lesznek ebből a végén. Ráadásul akkorákat ásítok, hogy még szerencse, hogy van monitorom... Pedig egy hőág pZH eredmény megpillantása elég rendesen felnyomta a pumpát, majd ledugózta egy elkeseredő hangulattal.

2010.12.06. 21:10: verziószám: v034, 151 696 karakter, 93 oldal, 68 ábra, 4 táblázat. Nem áll túl jól a széna.. Másolódnak befele a még félig hiányzó fejezet már korábban elkészített részei, a karakterszám meg rohan felfele az oldalszámmal. Voltunk már 105 oldal fölött is, és leszünk újra is. Ez még nagy gond lesz! Ráadásul gondolatvilágom a vízszintes sík nyújtotta élvezetek körül forognak (szundi!). Előbb-utóbb rabul ejt...

2010.12.07. 0:22: verziószám: v034, 154 424 karakter, 95 oldal, 70 ábra, 4 táblázat... Rabul ejtett! Előbb-utóbb sejthető volt, hogy elcsábulok egy rövidke szundira, és az is, hogy annyira azért nem lesz rövidke. Fél órát terveztem, aztán közel 2 óra lett belőle, rengeteg ébresztő kinyomással. Végülis még mindig jobb, mintha reggel ébredtem volna, nemde?! :)

2010.12.07. 1:50: verziószám: v034, 155 392 karakter, 95 oldal, 71 ábra, 4 táblázat. Több ezer karakternyi sallang helyére hasznos tartalom került, és már tényleg "csak" egy, költségelemzős fejezet hiányzik. Ez után még egy összefoglalást kell megírni, valamint pár apró, félbehagyott, vagy hiányzó részletet, és kész... Ezeket számbavéve még egy hét, és elkészülök holnapra! :)

(Végül csak járt itt a Zsákos Frodó Mikulás, és itt hagyott egy batyut - azaz most csináltam lazításképp)

2010.12.07. 5:02: verziószám: v034, 158 401 karakter, 96 oldal, 71 ábra, 4 táblázat. Volt itt kérem egy alkotói válság az elmúlt pár órában, itt ültem fölötte, és nem tudtam leírni a lényeget. Végig kellett többször gondoljam, füzetbe jegyzetelni, és csak utána sikerült nekilódulni, és megírni költségelemzős rész egyik fontos részét. A másik részéhez pedig itt a vázlat, viszont most megint K.O., 2 óra szundi következik... Azaz CTRL+S mára!

Nos, a tegnapi napot azon kívül, hogy elemeiben elszúrtam, még a "sontán másnaposság"-nak elnevezett nyavalyám is tovább fokozott. Fejfájás, émelygés, rosszullét, minden, teljesen spontán, ahogy szokott szombatonként. Megbélyegezte ez elég rendesen a napot. Gondolkodni is fáj, így elsősorban olyan dolgokat próbáltam csinálni, amikhez ezt nem kell. Ilyen például pár ábra kijavítása, vagy egy régóta halogatott, utolsó határidős munka, egy közhír hátlap (ide majd be is szúrom, ha megjelent az újság :) ). Tudom, ezt ilyenkor nagyon nem kellene csinálni, de ha egyszer elvállaltam, és ha egyszer határidő van, meg kell csinálni, és ráadásul ehhez több kedvem és erőm volt tegnap, mint a szakdogával haladni.. :( Elsősorban ez az egészben a legnagyobb baj.

Persze ezt a helyzetet lehetett még tovább fokozni: tegnapi kései kelés, és egész napos szenvedés miatt jó későn feküdtem le, így ez ma is ismétlődik: alvásigény az egekben, és délutáni kelés.... Nem értem, hogy ilyenkor miért nem bírom redukálni az alvásigényt. Ok, hétközben megy a hajtás, de hétvégére képes 9-10 órás OFF is beütni, ami úgy nyilvánul meg, hogy a 11 órától délután 2-ig, 3-ig csak nyomkodom ki az ébresztőket, és állítgatom későbbre. Magamnál vagyok, nem álmomban teszem ezt, teljesen ébren ilyenkor inkább a "még 10 perc", vagy "még félóra szundi" tűnik a leginkább racionális döntésnek. Túl fáradtan dolgozni ugye nem lehet...

Na, de ennyi nyavalya, baj és nyígás után most legalább haladok... Mai kezdő állapot:

2010.12.05 16:50: verziószám v029, 140 106 karakter, 76 oldal, 58 ábra... Innen szép győzni!

2010.12.05 18:55: verziószám: v030, 141 850 karakter, .. oldal, 58 ábra, plusz egy táblázat, plusz egy baromi nagy pofáncsúszás: Most kaptam meg a tanszék formai követelményét, és most állapítottam meg, hogy a "többszörös => 1,5"-ös sorköz NEM egyenlő az "1,5 sor", azaz a másfeles sorközzel. Ezen felismerés, és átállítás az eddigi 76 oldalas szakdogát 93 oldalasra rúgja.... Ez nem jó hír! ... tekintve, hogy legalább 1 fejezetnyi anyag még most is hiányzik...
Plusz a tanszéki 2 centis bal margó is torzítja az egészet, és hipp-hopp 99 oldal lett az anyag. EZ nem jó, nagyon nem!

2010.12.05 19.10: Forrongás, düh... Tán nem a félév elején kellett volna a tanszéki formai követelményekhez hozzájutni?!?! Hiába kértem többször is már, nem kaptam meg, csak most, amikor egy már végzett kollégától kértem. Fasza ezt így, ilyenkor megkapni... Gyűlölöm a Times New Romant! Meg a másfeles sorközt is!

2010.12.05. 20:29: verziószám: v031, 135 839 karakter, 88 oldal, 58 ábra. Nyugi van, meg beletörődés. Kis nyugtató elkalandozás, plusz oldalszám redukáló formázgatás után újra munkában! Ezentúl cél a tartalmi bővítés mellett, a terjedel zsugorítása is. Szép kis feladat, nem? Ábrajegyzék például a francnak se kell, máris nyertem 3 oldalt! :)

1. ábra: Alakuló káosz, 3. kávé...

2010.12.05. 22:49: verziószám: v031, 137 425 karakter, 87 oldal, 58 ábra. Jelenleg a számok kevésbé reprezentálják a haladás mértékét, ugyanis eddig csak hányaveti módon bemásolt, korábban elkészített jegyzőkönyveket faragtam át a szakdolgozathoz megfelelően. Felvezetés, indoklás, célok, minden kutyafüle. Lassan viszont úgy érzem, hogy egy levelet is szakszövegként írok meg, hivatkozásokkal, képaláírásokkal, irodalomjegyzékkel... (lásd: 1. ábra - képaláírás)

2010.12.05. 23:55: verziószám: v031, 137 473 karakter, 86 oldal, 59 ábra. "Amennyit hozzáírok, máshol annyit törlök". Jó móka! Kapott még egy egész oldalas táblázatot, a terjedelem pedig mégis csökkent! Egy a fejlécben talált, véletlenül ott maradt, felső margót lejjebb nyomó sortörés kiszedése csodákra képes! :) Ezzel az egyszerű akcióval vagy 3 oldalt hoztam a terjedelmen, miközben a tartalom bővült. Hö, király vagyok! :) (vállveregetés)

I'm a Ninja (annyira borzasztó, hogy meg kell osszam):

Nemrég valami úton-módon ezt megnéztem... Így aztán garantáltan ébren leszek reggelig!

2010.12.06. 3:40: verziószám: v031, 140 063 karakter, 87 oldal, 61 ábra. Boldog mikulást! Én ébren várom, de csak nem jön... Pedig 1-2 csodát hozhatna abban a zsákjában, lenne rá igény! Írom a hiányzó részeket, a karakterszám az oldalszámmal karöltve emelkedik. Sose voltam még emiatt bosszús...

2. ábra: "van zsákodban minden jó"

2010.12.06. 5:34: verziószám: v032, 143 529 karakter, 88 oldal, 62 ábra. A Mikulás nem jött. Én viszont néha egyre nagyobb anomáliákba futok, amik magyarázata csak úgy ontják a karaktereket... Ez baj. Mára viszont CTRL+S, és reménykedek, h 2 óra múlva felkelve tudom folytatni..

A tegnapi nagy lendület után most némi hanyatlás van, ami elsősorban egy reggeli (sikertelen) ZH reklamációnak, és egy szintén nem túl fényes Hőág 2. ZH-nak köszönhető. Ez aztán adott a hangulatnak és a feszültségnek is, melynek sosincs jó vége. Most se. Viszont ezek a posztok most nem a napi élmények beszámolásáról, hanem a szakdogáról szólnak. Jöjjenek hát a tegnap megismert számok folytatásai:

2010.12.04. 0:27: verziószám: v028, 132 110 karakter, 72 oldal, 53 ábra, amik közül jópár gyönyörű fotókra cserélődött a jobb szemléltetés végett. A tegnap előkészített vázlatok alapján nekiestem a hiányzó részeknek, de fordítási nehézségek, és a rossz hangulatnak köszönhetően kissé döcögősen haladok. Na, de holnap! Holnap csoda fog történni, és minden hiányzó részt közel kész állapotúra írok! Ámen! :)

2010.12.04. 2:05: verziószám: v028, 134 516 karakter, 73 oldal, 54 ábra. Van egy új álmom! :) Most egy kicsit ez hajt. De nem mondom ám meg, csak ha majd valóra válik. Ennyit leírok ide, és ha beteljesül, majd erre a két sorra fogok hivatkozni, hogy nekem ez volt az álmom! ... csak hogy tudjátok!

2010.12.04. 4.00: verziószám: v029, 139 026 karakter, 75 oldal, 58 ábra. Kezdek túllőni a célon, ami az irodalmokutatásos részt illeti. Még a végén ki kell húzzak belőle, hogy ne boruljon az arány. A szakdogák átlagos terjedelmét így is bőségesen át fogja lépni, és inkább egy diplomaterv terjedelmű lesz a cucc... Viszont mára CTRL+S..

 

 

Ja, ha külön kategóriát nem is, azért egy egyedi "címkét" kap minden ilyen bejegyzés, amely legyen ezennel "SzakdogaShow" címmel ellátva.. :) A címke így összegyűjti az összes finálés bejegyzést. (Észrevettem, hogy ez motivál... Motivál, hogy minden bejelentkezésnél párezerrel nagyobb számot írhassak ide, a verziószám után, a "karakter" szó elé... Tessék mondani, ez ugye nem jelent nagy bajt?! :) )

 

Az ütős, és jól átgondolt cím után most egy szintén jól átgondolt, és még ütősebb idézettel rukkolnék elő:

"Tisztelt Hallgató!

Postai levélként – amely várhatóan néhány napon belül a Neptun rendszerben szereplő értesítési címére megérkezik - az alábbi határozatot küldtük el Önnek:

Határozat:

Értesítem, hogy amennyiben bejelentkezik a 2010/11/2. félévre, attól kezdődően pénzügyi státusza átsorolás miatt megváltozik, tanulmányait a megküldött levélben megnevezett szakán (képzéskód: a megküldött levélben megnevezett képzéskód) a költségtérítéses képzésben folytathatja.

...

A Neptun tanulmányi rendszerben levő adatok alapján megállapítottam, hogy Önnek eddig (a 2010/11/1-es félévvel bezárólag) a fent megnevezett képzésén, valamint másik képzésén a megküldött levélben közölt államilag támogatott megkezdett féléve volt, tehát kimerítette az egyéni támogatási időt, ezért a 2010/11/2. félévétől költségtérítéses pénzügyi státuszba kerül át.

...

Egyúttal tájékoztatom, hogy amennyiben ez a határozat jogerőre emelkedik, és Önnek az adott kar dékánja beiratkozása feltételéül előírta a költségtérítés első részletének befizetését, akkor azt e határozat jogerőre emelkedését követően kirójuk, amelynek a befizetési határideje 2011. január 30."

Aranyosak, nem? .. Nincs is benne semmi meglepetés, csak a tudat és a tudatosítás az igazán rossz. Ami csak hab a tortán annak fényében, hogy eddigi 5 éves pályafutásom alatt most fordult elő legeslegelőször, hogy kihagytam egy ZH-t. Sőt, helyből kettőt is, mivel egy időpontban kellett volna 2 ZH-t írjak (BME-n megszokott dolog..), így én egy harmadikat választottam: a szakdoga írást...

Nem tettem még eddig ilyet, ahogy eddig olyan se volt, hogy 5 perc után kijöjjek egy ZH-ról. Mindig is megpróbáltam a rendelkezésre álló időben valamit összerakni az információ morzsákból, amik rendelkezésre álltak, de múlthéten nem láttam ennek a próbálkozásnak az értelmét, így 5 perc után felálltam és kijöttem irányítástechnika2 ZH-ról... Hát, bitang rossz érzés felállni, és magadon nevetve kijönni, miközben a többiek szolidarítva, de rajtad röhögnek...

Ettől az érzéstől kíméltem meg most magam, és mégcsak be se mentem a pót ZH-ra. Ismét csak 5 percre futotta volna, annak meg mi értelme, hogy újra tudatosítom valamelyik javító fejében, hogy "ez az a srác, aki egy szót se tanult a pótZH-ra se".

Ellenben megvan az elszántság és a szándék: szakdoga leadása után nekiülök, és úgy megtanulom ezt a tárgyat, hogy gyönyörűen görbüljön majd a pót-pótZH-ra adott jegyem, aztán pedig a vizsgáé méginkább. A vizsgás tárgyakat mindenképp le kell tudjam ebben a félévben, nem maradhat több belőlük.. Úgyhogy most 1-2 hétig már másnak sem élek, csak a szakdogának, utána pedig újabb 1-2 hétig csak az eddig elbukott tárgyak megmentésének, és aztán januárban, a vizsgákon gyorsan átesve másnak se fogok élni, csak a barátoknak, kártyapartiknak, és lazításnak!  ..... ÁMEN! :)

Álljon itt ez a poszt intőül az utánam feltörekvő generáció számára, valamint magamnak arra az esetre, ha megint ilyen hülye lennék...

Mostanra már bizonyos, hogy szakdolgozat mellett 7 darab, nem is túl könnyű tantárgyat csinálni úgy, hogy közben még egy teljesen más témájú TDKval is kínlódik az ember, és ráadásul még a szakdoga témájának is direkt jó nehezet vállal be, hogy valamit tényleg le is tegyen az asztalra, nem lehet. Legalábbis úgy nem, ha már féllábbal legszívesebben az Életben lenne (nagy betűvel), ezért távmunkában dolgozgat, és tanulni szinte már képtelen a vállát nyomó belefáradás érzése miatt. Egyszerűen elege van, sokadjára fut neki a legtöbb tárgyának, amiket egykoron szeretett és élvezett, ám a számonkérések stílusa és a tanárok hozzáállása módszeresen elvette a kedvét, és megutáltatta vele a szeretett tárgyait is. Mindet.

Így, ezt nem ajánlom senkinek, még akkor sem, ha úgy gondolja, hogy az alagút, vagy az állami támogatás végének közelsége majd jobban motiválja... NEM! Nem motivál! Itt már nincs motiváció, bármennyire is ez lenne a leglogikusabb.

Így, 7 tárggyal, és a szakdogával az eddigiekhez képest laza órarenddel szétesik az ember ideje, nincs benne rendszer, és a nagy bukáshoz talán TDK se kellett volna, elvérzés lett volna anélkül is. Pláne úgy, hogy a szakdogát egy otthoni cégnél írva még emiatt is borult a rendszer, hétközben is haza kellett néha menni (akár előadások kihagyása árán is), otthon pedig még annyira sem tudok tanulni, mint máshol...

Na, de van még itt hátra 2 hét, hogy mindezt jóvá tegyem. 2 hét, amiben le kell adni a szakdogát, és meg kell menteni a maradék tárgyakat. Mivel ez lehetetlen, ezért ilyenkor jön szóba a rangsorolás, és egyes tárgyak elbukásának tudomásul vétele... Egy biztos, hogy ez így nem jó...
Lassan viszont beér a buszom Budapestre (csütörtök este ellenére), letudva a mai napra jutó 4. buszon töltött órámat is, miután ma hazabuszoztam Egerbe a reggeli órákban, és most vissza. PDA is le akar merülni, ezért zárom soraimat egy lényegretörő zárszóval:

Ne higgye senki sem azt, hogy ha már voltak gondjai az egyetem ideje alatt a motivációval és időbeosztással, akkor az majd az utolsó félévekre mind megjavul, és minden menni fog, mint a karikacsapás, pusztán a fizetős félévek fenyegetettsége, vagy a nagybetűs Élet közelsége miatt! Nem! Pont az imént említettek révén lesz minden eddiginél is kevesebb kedve a tanulással, a tanárok szívózásával,  a házikkal vagy a ZH-kra készüléssel foglalkozni... Így NE csináld!

Ez az új mottóm. Bár még nem működik tökéletesen, de tény, hogy egy hasznos kis mondóka, amit egyik kollégától hallottam, amint valaki a tanulmányainak nehézségére panaszkodott. "Te akartad!" hangzott keményen, de lényegre törően.

Hát, ezt is én akartam. Ezt az orbitálisan nagy szopást, amit a BME, a KSK és a Bolognai képzés egyvelege okozott, fűszerezve hozzá nem értéssel és kapkodással a BSc képzés bevezetését illetően. Na, ezt nem én akartam, de ez az, ami senkit sem érdekel.

(Szélesvászonra váltva folyik a munka :) )

Kicsit a távlati, sokszor lerágott témáról áttérek inkább a jelen dolgaira, mivel a fenti dolgokról regényeket tudnék zengeni, és ez az, aminek megírására nincs időm. Ahogy sajnos másra sem. Ennek oka a szakdolgozat, a munka, és a millió dolog, ami még engem érdekel, és az én tökéletes balfaszságom, amikor szigorú időbeosztásról vagy time managementről van szó. Mert biza a jelenlegi 15 kreditnyi tantárgynak, a szakdogának és a munkának egyszerre sem kellene ekkora elhavazást, mindenben elcsúszást, és bazinagy kudarcokat eredményeznie. Ha kicsit kevésbé balfasz módon sikerülne az időmet beosztani, egészen más lenne a gyerek fekvése. Ezt akarnám!

Csak a múlthét végére nézve végülis én akartam azt a hőág pótZH-t is megírni, mivel én nem akartam tanulni a rendes ZH előtt. A ZH után én akartam reggelig dolgozni, majd reggel buszra ülni, Egerbe hazamenni, ott egy kicsit haladni a dolgaimmal, majd visszabuszozni Budapestre, hogy részt vegyek a szalagavató szakestélyemen. Ennek fényében én akartam azt a cudar másnaposságot, amit talán inkább a kimerültség okozott, mintsem a sör, mivel ez utóbbiból korántsem volt annyi, mint az előbbiből. Így aztán megint odajutottam, ahol a part szakad: egy eredményesnek tervezett hétvége vége felé közeledve kapkodva próbálom egyenesbe hozni az elvesztegetett idő miatt csúszásban lévő dolgokat. Ezt akarom!

Ennyi "én akartam" után már szeretnék egyenesben lenni végre, letudni a régóta gyűrés alatt lévő kötelezettségeket, és végre túllenni ezen az egészen, hogy aztán azt csinálhassam, ami hasznosabb, amivel pénzt keresek, amit szeretek... Ezt akarom!

A mai napon úton-útfélen bárki, aki az ismerősök közül szembe jött azzal a kérdéssel nyitott, hogy "mi a baj?". Már kezdtem azt hinni, hogy talán rám van írva valami, ami miatt mindenki ezt kérdezi elsőre, de akárhogy is néztem, egy pici felirat se volt rajtam... Akik ezt kérdezték, valami mást olvashattak le rólam, amit nem feltétlen betűk fejeznek ki.

Az már persze más kérdés, amikor valaki egy "miújság?" kérdéssel nyitott nálam, és a jelenlegi időszak hangulatának megfelelően csak egy "semmi jó"-ra tellet tőlem. Ezekre nyilvánvaló volt a "mi a baj?" kérdés, amikre konkrét válasz helyett csak a "szokásos szar"-t tudtam felhozni... Tehát minden.

Az idő (azaz annak hiánya), az egyetem, az, hogy mindenből szarul állok, az, hogy kb annyi életkedvem van, mint egy hintalónak, az, hogy semmi sem igazán a terveim szerint alakul, az, hogy egy lazának tervezett félév helyett úgy el vagyok havazva, mint még sose, ugyanakkor amikor tanulni kellene, a hatásfok a béka segge alatt valahol mélyen pihen. Azt gondolná az ember, hogy 5 évnyi egyetemista élet alatt megtanulta már, hogyan kell jó hatásfokkal tanulni, de sajnos rá kell ébrednem, hogy talán ilyenkor tudja ezt legkevésbé. Nagy kulcsszó a "belefáradás", amit eddig nem ismertem ilyen mértékben.

Igazi jóbarátként ezt a helyzetet szavak és különösebb kommunikáció nélkül felismerte Taki, aki egyből egy gyógysörre, és egy már régóta halogatott, igazán ránkférő beszélgetésre invitált a minap, amit a lelkiismeretem miatt kénytelen voltam visszautasítani. Tény, hogy a becsavarodás és az örök búval baszottság elől a gyógysör egy kiváló mentsvár lehetne, viszont mi helye az örömködésnek, ha a kötelezettségeimnek képtelen vagyok eleget tenni?! ...

Ilyesmi gondolatmenet mellett választottam inkább a szakdolgozattal való foglalkozást ma estére is, mondatonként egyre nagyobb kétségbe esve nézve az eddig megírt karakterek számát... Tényleg jót tenne egy aprócska csoda..