project bejegyzései

Végre elérkezett az idő (és pénz), hogy a gépet Bambihoz kivigyem, és megkezdődjön a Tuning Project új fejezete.

Sajnos az eddigi próbálkozások nem vezettek sok eredményre, a karburátor csere egy elhamarkodott és eltúlzott lépés volt. Sokkal célszerűbb lett volna (amit azóta Bambitól tudtam meg) a gyári karburátor nagyobbra fúrása. Nem is kellett volna sokkal, éppen csak egy kicsikével. De mindenek előtt a túrázóknak ajánlott tuning a motor 250-ről 300 ccm-re fúrása, ami így egy kis többlet nyomatékot kap, és szívesebben tartja az utazó tempót...

Erre került végre sor, megkapta a motor a már előre felfúrt 300-as hengert, az új, Lengyel (kétgyűrűs) dugót, és a hozzá módosított hengerfejet (ahogy a képeken látni). Ha már Bambinál volt a motor, akkor el lett intézve még pár apróság:

1, Amíg Bambi a hengert szerelte le, addig én a vaterán vásárolt Thor M303-as riasztót szereltem be. Kemény 6500 Ft volt, ami egy komplett riasztó szettet foglalt magába: központi egység, két távirányító, sziréna. "Egy másik motoros naplója" című blogban megtaláltam a beszerelés leírását, ami rémesen egyszerűnek tűnt, ezért még amikor a biciklimet ellopták, aznap leütöttem ezt a riasztót. Ma pedig beszereltem, és tényleg! Egyszerűbb, mint gondoltam! Pár forrasztás után már készen is volt, és hibátlanul működött! Zseniális!

2, A gépezet végre kapott egy valóban japán, erősített láncot, plusz még új láncvédőt a szakadt helyére. Tavaly kapta a jelenlegi Favorit láncot (Erdély túra kellős közepén kellett cserélni, mert az előző megdöglött, elkezdett szorulni), amivel azóta több mint 5000 km-t menve ismét cserélni kell, annyira kinyúlt. Most nem vacakoltam, Bambitól kaptam egy drágább, de sokkal jobb minőségűt, így bízok benne, hogy ez majd tovább bírja.

3, A már hónapok óta megvásárolt kerékcsapágyakat végre beleteszi Bambi, és remélem ezzel kicsit mérséklődik a gépezet szitálása (miután a kerekek kicentírozása, gumik kicserélése, lengőkar rendberakása, teleszkópok rendberakása, szilentek kicserélése után sem csillapodott, mostmár szinte csak ez maradt, ebben minden remény!)

4, Az új karburátorral együtt érkezett jelenség: Melegen lejjebb esik az alapjárat, ami falslevegőre engedett gyanakodni, méghozzá bemelegedés hatására érkező falslevegőre. Ezért aztán kap a gép új főtengelyszimmeringeket, biztos, ami biztos! Ha valahonnan, akkor onnan biztosan kaphatott fals levegőt, bemelegedés után.

5, Kis keresgélés után sikerült az új ZTech Túradobozhoz alátétet szerezni. Sajnos nagyon sok olyan esetről hallottam, ugyanilyen típusú, 50 literes (batár nagy) túradoboz tulajdonosoktól, hogy pár kátyú után egészen egyszerűen letört a doboz a tartóról. Nem is csoda, hiszen a rögzítése egy peremmel és egy csavarral történik, ahol a csavar mindenféle alátét nélkül pusztán a műanyagba kapaszkodik. A BME Angyalai túra során volt "szerencsém" látni, amint egyik kollégának a pontosan ugyanilyen doboza letörik a motorról, és akkor néztem, hogy a csavar, és körülötte némi műanyag a platnin maradt, tehát egész egyszerűen kiaszakadt a dobozból. Sajnos a gyártók kispórolták a fém alátétet, amit pótolva nagyban lehet növelni a doboz tartósságát! Na, hát ezt is pótoltam Bambinál, ráfért!
(Aki az én eddigi írásaim alapján vett ilyen dobozt, annak javaslom, hogy mielőbb szerezzen hozzá egy max 80 átmérőjű, kör alakú, 3-4 mm vastagságú lemezt, és cserélje ki a gyárilag hozzá adott füles csavart egy hosszabb imbuszra, majd így rögzítse a dobozt!!!!)

6, Az örökös ülés leszerelés problémát is sikerült orvosolni, ami annyit jelentett, hogy eddig az ülést rögzítő két csavarhoz semmilyen módon nem lehetett hozzáférni. Egy Szacsesz által készített doboztartó konzol készült úgy el, hogy sajnos semmilyen kulcs sem fért hozzá a 13-as anyához, mindig egy villáskulccsal kellett felülről ráfogni, és ügyetlenkedve kitekerni (még a csőkulcs sem fért el). Bambi viszont adott egy kb 2 centi hosszú anyát, ami villámcsapás szerűen megoldotta ezt a problémát. Minden megoldásra gondoltam, csak erre nem! :) Egyszerű és nagyszerű! (ide majd szúrok be képet is, ha már itthon lesz a motor)

Ha minden igaz, mostanra már kész is a gép. Sajnos nem tudtam megvárni, amíg elkészül, órára kellett mennem, de holnap már azzal fogok hazajönni. Alig várom, hogy megérezzem a 300 ccm adta többlet erőt, amit majd az új láncon keresztül ad át a szinte új gumikra, új csapágyakon támaszkodva... :) Na, meg persze alig várom, hogy végre majd élesben is alkalmazhassam az új riasztót!

A hétvégi MZ Club + BME Angyala túra során végre kipróbálhattam a vasat 120-as fúvókával. Ez ugye azt jelenti, hogy a főfúvóka átmérője 1,2 mm, ami éppen 0,15 mm-rel kisebb(!!) mint a gyári fúvóka (ami 135-ös).

Érdekes, hogy még mindig úgy érzem, h a gép többet kap a kelleténél. Igaz, most nem nagyon volt lehetőségem gyertyaképet nézni, de hidegen egyértelműen sokat kap. A túra során nem nagyon mentünk 90-es tempó fölött, így a 0-90-ig tartományban eszméletlenül jól teljesített a gép. Bivaly gyorsulás, tetszetős (szinte nagymotor-) hang kigyorsításkor (tényleg másabb, erősebb, öblösebb!), és minden tempó jóformán minimál gázadással tartása. Ja, és ami még kifejezetten tetszett, hogy nagyjából 2500-as fordulattól képes dolgozni. Eddig ugye 2500-3000-es fordulat környékén nyélgázt rántva max megfulladt, most viszont átvált a tetszetős hangra, és elkezd dolgozni. Igaz, nem ugrik fel egyből 5000-es fordulatra, de szépen, morogva gyorsul.
Magasabb fordulat tartományba is kényelmesen kipörög, szó nélkül ki lehet húzatni 6000-es fordulatig (kicsit tovább is), viszont a mai nap tesztelve, ötödikben továbbra sem valami erős. 100 fölött továbbra is gyenge, és nem hajlandó megfelelően tovább gyorsulni.

Fogyasztást illetően sajnos még nem tudom, hogy mennyit evett a túra során, az biztos, hogy előtte tankolva (akkor még ugye 130-as fúvókával) több, mint 7 litert evett a drága... Hát, ... ezt meglátva elmorzsoltam pár könnycseppet.

Még a héten futok vele egy 10-15 km-es tesztet, hogy kiderüljön mit mond a gyertyakép... Bambitól megtudva ehhez legalább 10 kilométert kellene menni, városon kívül, hogy megtudjuk igazából hogy érzi magát a gyertya az égéstérben. Addig ugyanis nem tud kiűrűlni a városi közlekedés során a kartelben, és egyéb kis helyeken leülepedett üzemanyag, ami miatt ilyenkor mindig kicsit többet kap, és így mindig hazudik a gyertyakép...

No, viszont a Tuning Project folytatódik, Pénteken viszem a gépezetet Bambihoz, és kap egy 300-as hengert. Igen, ez "csupán" 50 köbcentivel nagyobb, viszont elméletileg az általam hiányolt nyomaték többletet ez már garantálni tudja, minimális fogyasztás módosulás mellett. Minden vágyam, hogy a 90-100-as utazót felpakolva, hegyen-völgyön garantálja. Mindemellett megkapja a motor a régóta megvásárolt 4 kerékcsapágyát, meg ha már ott van, lehet átesik majd egy kisebb átnézésen is...

Így péteken kezdetét veszi az MZ ETZ Tuning Project 300. És hogy mindezt miért csinálom?!
Nos, a válasz egyszerűbb a vártnál: Nincs pénzem nagymotorra.
A nagymotor nagy ára megfizetésén túl a fenttartására sem lenne pénzem, a nagyobb gépek óriási, egy nullával nagyobb szervíz költségei miatt.... Nincs 15-20 ezer Ft-om láncra, 40-50 ezer forintom fék felújításra, vagy 30-50 ezer forintom gumira... Az erő viszont hiányzik.
Nem akarok én 150 fölött száguldozni, csak egy 100as utazót szeretnék tartani megpakolva is, meg ha neadjisten autópályára mennék (ami gyébként ellenkezik az elveimmel, de előfordulhat, h sietek valahova), akkor szeretnék tudni 130-as utazót is tartani. Oké, ez MZvel sose lesz, de legalább egy előzés erejéig legyen benne elég tartalék.
Na, hát _ezért_ tuningolok én!

Az előző postban leírt történet hangulata valamiért az egész hetemet megpecsételte, így sose volt igazán hangulatom semmihez. De nagyon nem. Csak ültem, néztem, és nem tudtam semmi értelmeset csinálni, hangulatom annyi volt, mint egy depressziós droidnak.

Most viszont a helyzet változott, ma ugyanis egyetem után szinte egész nap Bambinál szereltünk! :) Kapott az MZ új gáz és szivató bowdeneket (vééégre!), Bambi nagyon szépen és jól megcsinálta nekem őket, meg az MZ ETZ Tuning Projecthez csinált nekem új, 120-as fúvókát, egy 165-ösből felforrasztva.

A gép jó lett, bár épp csak egy rövid tesztig (tankolásig) próbáltam ki, hiszen ma egész nap esett, végig esőben (hol szakadóban, hol kevésbé szakadóban) motoroztam.

Holnap viszont... hűű, holnap:

Első nagy találkozója lesz a BME Angyalai motoros klubnak, aminek nemrég óta tagja vagyok, így ott a helyem. Út közben viszont csapódunk Dobogókőig az MZ Club idei első (és jó idő esetén minden idők legnagyobb) túrájához. Feliratkozva több, mint 50 motor van, amiből jó idő esetén 40-45 remélhetőleg ott lesz, amihez majd még csapódik a BME Angyalai klub 18 nagymotorja! :)
Így megyünk majd kb 50-60 motorral egészen Dobogókőig, ahol a két csapat elválik: MZ Club megy Tinnye felé (Üvegtigris), a BME Angyalaival pedig megyünk Esztergom felé tovább, Párkány, majd egy kis Szlovákia, és a Duna túlpartján haza.

Alig várom már, ráadásul az i-re a pontot feltéve, mindezt talán szerelmemmel, végre! :)

A csütörtöki Járműterv TF1 házileadás miatt most csak röviden és tömören a hétvége eseményeiről. Volt egy kis kikapcsolódás, és az egész hétvége a Pilis körül forgott.

Kezdődött a szombat egy Karinapos túrával, ahol elvonatoztunk Zebegénybe, majd onnan át gyalogoltunk a kilátót érintve NagyMarosba. Nagy úra volt, mind távban, mind szintemelkedésben, viszont feldtette velünk az, hogy szomjasak nem voltunk... :) (lásd első kép + 1 méteres benzincső)

Aztán folytatódott a hétvége egy Pilis-gurulással, tesztelve a technikát. Erről majd később hosszabban, egyelőre legyen annyi elég, hogy a jó időre való tekintettel elgurultam, megtankolni a motort (16 litert fogyasztott az utóbbi 200 kilométeren!!!), egy icipicit lemostam (nem vittük túlzásba), majd megnéztem egy térképet, és elindultam Dobogókő felé. Sose voltam még ott, a kilátás eszméletlen! Az út viszont nem nyűgözött le, valahogy többet vártam tőle. Azt hittem lesz olyan jó, mint az Eger környéki motoros-csapatós utak (24-es, 25-ös, Felsőtárkány-Lillafüred), de egyelőre engem nem nyűgözött le.

Dobogókő környékét kicsit besétálva, felültem a motorra, és máris visszafelére vettem az irányt, egészen pontosan Tinnye felé, hogy megnézzem a filmből híres Üvegtigris büfét. Amikor már azt hittem rossz irányba megyek, megtaláltam! :) Pár fotó után tovább indultam, de direkt nem a legegyértelműbb útvonalon mentem, hanem letértem Sólymár felé, ugyanis még hazafelé útbaejtettem nővéreméket a XII. kerületben. GPS és térkép nélkül, érzésből mentem, ami annyira jól sikerült, hogy egy-két "hűbanyek, hol vagyok?! No, mindegy, itt jobbra!" után a lehető legrövidebb útvonalon értem nővéremék házához....... Mostmár értem, amikor mindenki azt mondja: "eltévedni nem lehet". Direkt elkerültem a forgalmas nagy utakat, és inkább a kisutcákon közlekedtem egy belőtt irány után, és láss csodát, bejött! Ajánlom mindenkinek!

 

MZ ETZ Tuning Project #6:

Amúgy a Tuning Project még nem az igazi, a motor sokat rakoncátlankodott, van még rajta munka, amíg tökéletes lesz... Kigyorsításokkor gyakran a gyújtáshibákra utaló tüneteket produkálta (ami szinte kizárt), valamint továbbra is a "túl sokat kap" tünet volt sokszor, amikor hörgött, szenvedett, és füstölt... A gyertyakép is egyelőre ezt igazolja: fekete mint az éjszaka, de nem értem miért, hiszen már kisebb fúvóka van benne, mint a gyári BVF karburátorokban szokásos... 135-ös van azokban, most ebben pedig 130-as van. Arra számítottam, hogy a gyertyakép fehér lesz, és szegény lesz neki a keverék, de ezekszerint nem... Bár félek, hogy ezt a fekete gyertyaképet valami más okozza.. Csak még nem tudom mi?!?!

A Project előző bejegyzései: http://grafur.freeblog.hu/tags/tuning/

Végre, kb egy hónap után újra otthon voltam, hogy összerakhassam a vasparipát, és lezárva a tuning projectet, feljöhessek vele Budapestre. Szombat reggel fogtam neki a szerelésnek, kezdésnek a hátsókerék kivételének. Új hátsógumit kapott a gép (ráfért), amit még pár hónapja vettem vaterán 8000 (!!!) FT-ért ajándék új belső gumival és benne a postaköltséggel is. Más szóval: 8000 Ftért vettem házhozszállítással azt, amit bolban most 14400 + 2000 Ft-os áron tudtam volna megvenni (igaz, ez jelenlegi ár (köszi válság!), akkor még csak 9 ezer volt a külső gumi, és 1500 a belső).

Miután megkapta az új hátsó gumit, leszereltem a régi dobozt, és így egy kis időre a pótféklámpát is. Az előző dobozom vándorol át apum gépére, itt pedig jöhetett az új doboz helyének előkészítése, ami a pótféklámpa átszerelésével kezdődött. Ez után jöhetett a gép összerakása. Kis küzdelem árán gond nélkül felment a szívászajtompító, majd a légszűrő, és amikor végre felkerült az ülés is, lelkesen próbáltam indítgatni a gépet.

(Igen, így nagy a doboz, de állítólag, ha felülök nem tűnik nagynak)

Szivató, 1-2 rugás, de semmi... Még 1-2, aztán még 10-20, és akkor sem. Kezdtem nekikeseredni, hogy most miért nem indul. Első reakcióként megnéztem a gyertyát, van-e szikra. Van! De még mekkora! Sub-ee elektromos gyújtásának köszönhetően akkora szikra van, hogy jóformán csak azzal is tudna menni a gép, benzin nélkül! :D
Szikra tehát volt, a gyertya viszont nem volt lucskos.. A karbi megpiszkálása után kiderült a turpisság: a sok-sok közdarab és barkácsolás ellenére a szivató bowden még mindig hosszú, és nem húzta fel a szivatót.. :( A megoldás pár nagygázas rárugás lett gyújtás nélkül, így tulajdonképpen nem is kell az a szivató. Bowdent viszont csinálni kell hozzá és a gázhoz is.. Van valakinek ötlete hozzá, hogyan, kivel, hol?????

(Ideiglenes bowden megoldás, ideig-óráig.. Ide kellene egy végleges!)

Nagy lelkesedéssel öltöztünk be apummal, és indultunk tankolni, hogy csapassunk egy kört. A gép azonban hörgött, szenvedett, és 4000 környékén minden alkalommal meghalt. Nem karburátor hibának tűnt, sokkal inkább gyújtás- vagy gyertyahiba tüneteit hozta a jelenség. Tankolni csak elmentünk, és utána még egy kicsit próbálkoztunk, de a dolog nem lett jobb.

Vissza a garázshoz, majd egy gyors gyertya csere (darabokban csüngött rajta a korom), majd pedig főfúvóka csere, kisebbre, és láss csodát! Pöcc-röff, és hibátlan felpörgés! Próbakör az utca végében, a gép 100-ig negyedikben gond nélkül gyorsul. (eddig nem ismertem a "túl sokat kap" jelenséget... hát mostmár tudom, hogy valójában ez volt az.)

(Innen látszik, hogy még a kissebbik, 140-es fúvókával is sokat kap... - fekete gyertyakép!)

Tehát menetkész! Ami azt jelentette, hogy irány haza, gép felpakol, és indulás Budapestre.
Az új, 60 literes doboz most kicsinek bizonyult, mert annyi cuccom lett végül, hogy nem fért bele minden. Így felkerült a gépre a tanktáska is, amit ráadásul nagy méretre kellett nyitni, és még mögém is felkerült egy plusz sisak és a sulis dzsekim a hátsó ülésre. "Kicsit" tele volt a gép...

Így indultam el este 6 órakkor Budapestre. A gép eleinte kicsit fuldoklott, majd menet közben, Gyöngyöstől kicsit javult. 110-ig negyedikben szó nélkül gyorsul, úgy felpörög 7 ezerig, mint eddig sose. Ötödikben viszont fuldoklik, nem szereti ott a nagy gázt, tehát még mindig sok neki az üzemanyag. Sötétben már nem volt kedvem fúvókát cserélni, így maradt ez a nagy (140-es), és maradtam 90-100 közötti tempón. Így, nyakig felpakolva is gond nélkül vette negyedikben, a 90-et tartva az emelkedőket, sőt a Gyöngyösi emelkedőn (hosszú, szenvedős), 90-ről 100-ra gyorsítva még előzni is tudott, tehát lényegesen erősebb! - csak még hangolni kell.

"Vicces" dolog volt, hogy Gyöngyösig jóformán zéró forgalom volt, így ha az autósok nem is, az állatvilág ellenem volt. Rögtön Eger után pár madár akart nekem jönni, akik miatt le kellett fékezzek, hogy ne üssem el őket, ahogy átrepülnek előttem. A Kál-Kápolna felé vezető egyenesben kb 3 róka akart kijönni elém, majd a vasúti átkelőnél egy óriási méretű madár repült felém oldalról. Hatalmasat fékeztem, így elkerültük az ütközést, a madár berepült elém, és valami eszméletlen módon, kb 7-10 másodpercig repült előttem, kb 60-as tempóval, alacsonyan az út fölözz. Alig győztem fékezni... Fejmagasságban volt, szóval nem esett volna jól. Nem tudom mi lehetett, méretre elég nagy volt, sas/bagoly/fácán... Vicces volt nézni hátulról, ahogy ott repül tőlem alig pár méterre egy ekkora nagy madár. Szerencsémre egy óvatos dudálás után irányt váltott, így újra felvehettem az utazótempót.

A Ludasi elágazás után, az íves Gyöngyös felé vezető elkerülőn pedig egy őz próbált leszedni a motorról. Éppen csak a szembejövő autó fényében láttam meg, hogy konkrétan előttem áll az úton keresztben egy őz. Nagy fék, majd reflektorral villogás után szerencsére leszaladt az útról, így innentől Gyöngyösig már csak 2-3 róka próbált megszívatni.

Nem tudom mi volt ma, de Gyöngyösön már kezdtem azon gondolkodni, hogy mit tettem az állatvilág ellen, hogy most mindenki ellenem van...
Gyöngyösről kiérve szerencsére már nagyobb forgalom volt (ennek is jó régen örültem ennyire), és innentől már csak az állat autósok jelenthettek gondot.

Egészen a Budapest előtti Kerepesig különösebb érdekesség nélkül jöttem, mígnem egy pirosnál álló teljes autósort megelőzve beálltam egy szép hondás mellé. Zöldnél csak finoman indultam, nehogy azt higgye, hogy versenyezni akarok, de csak nem előzött meg. Egyszercsak dudál, mondom mi a fene. Felnyitom a sisakot, mutatom, hogy jöjjön mellém, mellém jön, erre a másik motoros: "Nem te vagy a GrafUr?" .... :D Mély döbbenés részemről, és csak egy halk "De igen, én vagyok", válasz, majd egy intés, hogy álljunk le oldalra.

Megállok, gép leállít, és a dudáló motoros bemutatkozik: Mzsombor, a BME Angyalai klubból, akivel ugyan még sosem találkoztam, de miután végigolvasta a blogomat felismerte az új dobozt és a megpakolt MZ-t. (nem vagy semmi, Zsombor! :D) Ki gondolta volna?! :)
Na, úgyhogy Kerepesen félreállva egy 20-30 percet biztosan elbeszélgettünk, megnéztem a gyönyörű Honda VFR-jét, csorgattam a nyálamat a hangjára, majd elindulva egy pár kilométert közösen motoroztunk kicsit a Budapest Táblán túlig.

Hazaérve kidőltem, hosszú volt a nap. A gépnek sikerült egy jó helyet találni, innentől itt pihenget egy darabig, és várja hogy megkapva a kisebb főfúvókát tökéletessé váljon a Tuning Project. Bár igazság szerint az igazi megoldás NEM a kisebb főfúvóka, hanem a több levegő lenne. Ehhez a szívászajtompítót kellene átalakítani nagyobb furatúra, valamint megoldani a többlet levegőt a légszűrőn keresztül. Na, hát ez, a tökéletes megoldás még várat magára, de előbb utóbb ezt is megcsinálom majd!