ksk bejegyzései

Pipa. (négyes diploma) ... Részletek hamarosan, most kidőlés!

Balra el. (...) Némi pihenő után:

Hát, ez az a poszt, amihez tényleg nagyon nehezen jönnek most a szavak, a gondolatok teljes zűrzavarában. De talán ha kezdésnek felidézem a múlt pénteket, könnyebb lesz. Igazából cseppet sem egy szép emlékről van szó, és az ilyeneket már rutinosan a "lomtárba" helyezem, amint lehet, de talán még utoljára, mások tanulságára is felidézem egy kicsit az államvizsga napját.

Előtte mindenki mondta, hogy "jaj, az már könnyű lesz", majd pedig meghallgattam a "tudtam előre, melyik tételt kapom" sztorikat, és ahogy közeledett a T-1 perc, egyre jobban rettegtem. Nekem se előre megmondott tétel, se kellően alapos felkészülés nem volt a zsebemben, sőt, szerelésből még tulajdonképpen igazi tételsor sem volt.

A sztorihoz hozzátartozik, hogy összesen ketten voltunk aznap vizsgázni (ebben a félévben pedig összesen 7-en végeztünk ezen a tanszéken). Ráadásul a BSc-seket egymagam képviseltem, ami nem volt túl jóhatással az idegállapotomra. Ezt ugyan enyhítette a tény, hogy kedvesem is ott volt velem, szurkolt, segített (hiszen a záróvizsga nyilvános, bárki bemehet), és nem utolsó sorban ezzel is készült a félév múlva esedékes sajátjára.

Én kezdtem, belecsapva a lecsóba, a 6 fős vizsgabizottságnak bemutattam 12 percben a szakdolgozatomat. Ezzel nem is volt probléma, bár állítólag rögtön a legelső diát sikerült véletlenül átugranom. A "csodatoll" kiválóan működött, a vizsgabizottság meg ha nem is végig, de azért nagyjából aktívan figyelt. Számomra meglepő volt, hogy tanáraink épp úgy dumálnak a hallatók előadásán ilyenkor, mint mi fordítva (a témától teljesen független dolgokról), méghozzá mindezt rögtön az első sorban, hogy még én is hallottam (második sor nem volt :)). Ennek ellenére sikerült mindig érdeklődő szempárt találni köztük, és volt végig szemkontaktus, ami nekem kifejezetten jót tesz.
Ezt követően a kérdésekkel sem volt gond, bár nem teljesen ilyenekre számítottam, mégis flottul dobtam rá a választ. Legalábbis szinte azonnal sikerült meglepően összeszedett, egyenest választ adni minden kérdésre.

A probléma a tárgyaknál (ezt követően) következett. A védés után megkaptam a két tételemet géptervből, és már várták is a választ. Első olvasatra kicsit kikeredett a szemem, aztán miután visszaszuszakoltam őket, végiggondoltam, "háháá, ezt tudom!" gondolattal összeraktam a fejemben, és belekezdtem. A baj az, hogy pár percnyi lendületes beszéd után a történet végére is értem, és nem volt tovább.
Sajnos a felkészülés során csak a tanszéki jegyzetből készültem, és onnan se írtam át mindent a kidolgozásomba, így hamar kifogytam a mondanivalóból.
A kíváncsi szempárok meg csak meredtek velem szembe. Ekkor jöttek a segítő kérdések, amiket lassú zakatolással dolgoztam fel, és jutottam arra megállapításra, hogy most se jobb. További (ekkor már kevésbé segítő) kérdések után megállapítottam, hogy bizony az előadás jegyzeteket is alaposan át kellett volna nézni, de ekkor ezzel nem mentem sokra, csak próbáltam összegereblyézni minden gondolatomat, hogy kibökjem az elvárt választ, miközben kicsit hallgathattam is egyetemi pályafutásom utolsó apró, alázó megjegyzéseit.

Küzdve, izzadva, de ebből is kimásztam végül, bár tény, hogy az említett megjegyzések csak mégjobban sodortak a pánikhangulat felé, de még időben úrrá lettem rajta. Mentem is a következő tárgyam két tételéért, amiket meglátva már rutinosan lepleztem a pánikot.

Ilyen tételre, mint amit húztam, még a tétellista kapcsán sem emlékeztem, amit tény, hogy mi, páran, még régen állítottunk össze, mivel tanárunktól nem kaptunk. A tételben lévő 3 betűs rövidítés kifejtése kapcsán viszont felvillant pár emlék: a mintegy 2 évvel azelőtti előadás foszlányaiból, és az ott elhangzottakból.
A vizsga előtt megivott rendbull minden összetevőjét felhasználva ezeknek az emlékeknek a mélyére ásásával sikerült összerakni a boldogsághoz szükséges válaszokat, de az biztos, hogy az akkor csenddel töltött másodperceket akkor és ott, hosszú, kínos óráknak éltem meg.

Ezt az akadályt is leküzdve az utolsó már játszi könnyedséggel ment: ezúttal a szerencsésebb tételek közül húztam, és kis gondolkodás után tényleg sikerült rendes, kerek, saját magamtól is elvárt válaszokat adni. A visszakérdezések csak csupán szubjektív véleményemre voltak kíváncsiak ("mit tenne Ön, ha"; "melyik említett kategóriába sorolná Ön azt, ha például..."), amik alapján reménykedtem, hogy talán a visszaadott lexikális tudás elégnek bizonyult.

Ezzel is végezve végre leülhettem, és ekkor, az előző percek emlékei egyszerre zúdultak rám, és borult be vele együtt szinte a látásom is. Ennyire rossznak éreztem az egészet összességében. Ez viszont nem gátolt meg abban, hogy végignézzem a kolléga védését (amit úgy éreztem, hogy csak én követek igazán – a vizsgabizottság, mint egy felbolydult méhkas), majd a válaszait, és a tételeit, aztán pedig jött a nagy kéztördelős szünet. Az az igazi gagyi-vetélkedők során előszeretettel alkalmazott, hosszan elnyújtott, sejtelmes zenével és fényekkel gazdagított pár percnyi csend, amíg megnézik a forgatókönyvben, hogy ki esett ki.

Na, hát sejtelmes zene, és fényjelenségek helyett valójában csak pár kiszűrődő zaj volt a teremből, majd az ajtónyitás, hogy bemehetünk. Elmondták az értékelésünket a diplomavédés kapcsán, meghallgattuk, melyik tárgyból hanyas, és hogy a vége mindkettőnknek négyes. MENNNYIIII? – hangzott el bennem a kérdés, majd még ugyanez kb tizenötször. Sikerült, túlestem rajta, meglett a hőn áhított érdemjegy is, de ami mindennél többet ért:

A tanszékvezető gratulációja, mely így hangzott: Gratulálok, mérnök úr! ... Ez zárta az elmúlt öt és fél évet; és nyitotta ki egy új élet kapuját. De erről hamarosan, másik posztban!

Az utóbbi napokban, szerda óta ismét szabadságon vagyok, de ezúttal nem a környező országokat járom, hanem itthon ülök, és tanulni próbálok. Hogy mi is vett rá így, a nyár vége felé arra, hogy tanuljak, munka helyett?!
A válasz egyszerű: Az áramlástan. Sajnos kudarcteljes vizsgaidőszakom során nem sikerült végleg búcsút venni ettől a tantárgytól, és még mindig kísért egy óóóriási baklövésnek köszönhetően, amit már le se merek írni. A lényeg, hogy nemhogy az év balfasza, de talán az évtizedét is megérné a dolog, annyira súlyos.

Mindenesetre hibámat jóvátevő szándékkal leadtam egy kérvényt, halasztott vizsgázási lehetőségre vonatkozóan, amelyet most először (a kar történetében) el is fogadtak, és így megkaptam a vizsgázási lehetőséget, egészen pontosan holnapra. Ez vett hát arra rá, hogy a legnagyobb hőségben is inkább tanuljak, hiszen ha ez sikerül, akkor a következő félévben már csak 3 tantárgyam lesz, darabonként 2-2 kredit értékben (azaz összesen 6 kredit), plusz a záróvizsga, és akkor végre búcsút vehetek ettől a kartól egy életre, és foglalkozhatok a munkámmal.

No, de persze a sok kudarc rányomta erre a mostani tanulásra is a bélyegét, amennyire csak rosszul mehet, annyira rosszul is megy. Kínlódás, vergődés, "elegem van már"-ozás, és lehetne sorolni, de valahogy csak próbáltam a napi 3 órányi tömegközlekedésemet hasznossá tenni.

Az alacsony motiváltságomat viszont végképp derékba törte egy tegnap esti email, idézem:
"Kedves Kollégák!
Talán értesültek róla, a nyáron dr. H. S., többek között a Vázszerkezetek tárgy oktatója elhunyt. Halála miatt a tanszék a tárgyat most ("kereszt" félévben) nem tudja indítani, ezért tárgyfelvételüket a tanszékvezető kérésére töröltem.
Megértésüket köszönve, üdvözlettel: XY"

Hát, kérem, ez a tárgy benne volt abban a 3 maradékban, és kérem ennyit arról,  hogy ennek a félév végén végeznék.. Helyette kaptam most még félév letöltendőt a BME-n, egyetlen, 2 kredites tárgy miatt, és marad a záróvizsga jövő májusra.

Érdekes, hogy azok az oktatók, akik azt tanítják nekünk, hogy "mérnök vagy, megoldod", és hogy meg kell oldanod a problémákat, most mégis a probléma megoldása (másik tanár kerítése, másik kar megkérdezése, netán munkahelyet váltó oktatók visszacsalogatása) helyett inkább széttárják a kezüket, megvonják a vállukat, és törlik a tárgyat ebből a félévből.

Ugyan ezt a hozzáállást, ennyi év után, ennyi hasonló (vagy még durvább) eset után már megszoktam/megszoktuk itt, de azért ez a plusz félév most mégis csak fáááj...

Járműtervezés és vizsgálat alapjai I. című tantárgy féléves nagyházijának aktuális konzultációján, a kinyomtatott rajz fölött elhangzó mondatok:

"Nekem ilyet ne hozzon, ebből nem látok semmit! Ez nem jó semmire! Az igazi mérnök papíron tervez, és csak utána bohóckodik a számítógépen!" [ördög műve, sic!]

Kirajzolt bordástengelyen méltatlankodva:
"Én nem tudom mi ez a virágminta, teljesen érthetetlen, ilyet tessék hozni [kézi skiccre böködve]!"

Azt hiszem felesleges kommentálni... Közlekkar emberi lénynek [beleértve minden ellenségemet] NEM ajánlott!

"Tisztelt Hallgató! Tájékoztatjuk, hogy Közlekedésmérnöki (6N-A0) képzésén a 'BMEKORHA105-Hő- és áramlástan II.' tárgyhoz tartozó Vizsgajegy eredményére Elégtelen lett beírva 2011.01.27. napon! "

Nos, tehát megpróbáltam... De minek? Nem mondom, hogy nem számítottam a kudarcra, de ez minden eddigi kudarcot felülmúl, minden eddiginél nagyobbat üt.
Hogy is történt? Hát... Szívesen mondanám, hogy egy szemét vizsgasor volt, meg mondanám, hogy szemét javítás is, de nem mondom! A mellettem vizsgázó kolléga hármassal átment, tehát ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a sor megoldható volt. Kell ennél jobb ellenérv?

Az első elméleti kérdés (Navier-Stokes egyenlet) pontosan az volt, amire számítottam, erre készültem leginkább, és azt hittem, hogy tudom is. A javítás után viszont kiderült, hogy ez nem így van. Az egyenlet egyes részeinek megnevezésénél az "egységnyi tömegre ható térerősség" nem egyenlő az "egységnyi tömegre ható térerősségből származó erő"-vel, valamint a „kiterjesztett Navier-Stokes” megnevezés nem egyenlő a „Reynolds átlagolt N-S egyenlettel” (még ha a kérdésre válaszoló megfelelő egyenlet is volt odaírva, csak a megnevezés különbözött...).
Arról nem is beszélve, hogy bár 2 héttel ezelőtti konzultáción lett tisztázva ennek az érvényességi feltétele, és bár azt írtam le, ami a konzultáció alapján egyértelmű volt, mégsem volt valamiért jó. Ez az első feladat, így csak a 60%-át érte a javítás után.

Tény, hogy a második elméleti feladatot nem tudtam, ahogy a 2 héttel ezelőtti vizsgán sem. Nem néztem át, mondván, hogy ez már volt, mégegyszer hátha nem. Öreg hiba. Az meg pláne, hogy emlékeztem rá, hogy pusztán az alapegyenlet felírása ért 5 pontot (50%) akkor, így ha most felírom jó lesz.. DE nem volt elég szép a görög delta betűm, és utólag hiába mondtam, hogy márpedig az nem „d” betű, és sajnos nem részleteztem az egyes részeit sem...

Ha eddig még ment is volna, sajnos a három gyakorlati példánál alaposan elvéreztem. Elsőt még áramlástan I-ből ismertem, és csak arra emlékeztem, hogy „furmányos”. A furmányra viszont többszöri próbálkozásra sem sikerült rájönni (azaz egy részére sikerült, csak azt a rákövetkező próbálkozásnál kihúztam). A második példa a jegyzet utolsó oldalairól volt, ami bár még ettől megoldható lett volna, azt önmagában már egy 50 percig kitartó példának tartom, így sokat nem is foglalkoztam vele. (Az egész vizsgára 50 perc van) Aztán pedig az utolsó feladatnak megörültem, könnyűnek látszott, azt hittem tudom, de sajnos minden eddigi példával ellentétben az egyik adat úgy volt megadva, hogy ahozz szükséges képletet már nem tudtam... Pedig azt a feladattípust is gyakoroltam, mint az összes többit, de hát...

Sajnos bebizonyosodott, hogy valóban nem tudok magolni, nem tudok szó szerint visszaböfögni egyenleteket, nem tudok szó szerint megtanulni 180 oldalnyi tömény matematikát, és szó szerint visszaadni. Most 18 órányi, valamint az előző 3 vizsgaalkalomra, alkalmanként még kb. ennyi ebben a hónapban, plusz az előző félév 3 vizsgaalkalmára is rengeteg tanulás is kevés volt ahhoz, hogy bemagoljam a dolgokat. Ennek a bukásnak köszönhetően így ezen a rohadt egyetemen még egy fél évet kellene töltsek, „súlyosbítva azt, ami amúgy is”.

Ha valahova odaállítok, hogy ezt a rohadt 3,5 éves BSc-t, nekem 5,5 év alatt (?) sikerült elvégezni, rögtön az tudatosul belül a másik félben, hogy akkor ez biztosan rossz mérnök, rossz tanuló, vagy csak szimplán hülye. Hoffman Rózsa anyánk például már régen kicsapott volna (a KSK szerintem 90%-ával együtt), pár évre eltanácsolva a Közlekedésmérnöki szakmától. Lehet, hogy igaza van?!

Lehet nekem itt jelesre elfogadott szakdolgozatom, vagy jóformán csak jelessel zárt szakirányos tárgyaim, nem tudok magolni, nem tudok szó szerint visszaböfögni egyenleteket, tehát (BME értelmezése szerint) nem vagyok jó mérnök, nem vagyok alkalmas erre a kurva karra... Tényleg ebből áll a mérnökség? Tényleg ez a lényeg, hogy magolj orrba-szájba?! Tényleg ez kell ahhoz, hogy valaki mérnök legyen?!  ... Tényleg! Ez kell....

Nekem viszont nem biztos... Hogy most ezek után hogyan tovább?! ...
Hát, nem tudom. Nem látom értelmét annak, hogy újra nekifussak az áramlástannak, hiszen ugyanúgy csak kudarc lesz a vége, mint most. Semmi értelme, hogy újra megpróbálkozzak a szőrszálhasogató értékelésen átverekedni magam, mert úgysem sikerül (azért ezek után joggal mondhatom talán). Ötlet viszont van bőven:

1.    Itthagyom az egészet a picsába, és utánajárok, hogyan fogadnák el a tárgyaimat az Óbudai Egyetemen.
2.    Megcsinálom a gépészkaron az áramlástant, és megpróbálom elfogadtatni, amire a Közlekkar és Gépészkar közötti vezetőségi súrlódások miatt nem sok esély van..
3.    Utánajárok hogyan is lehetne egy semleges bizottság előtt vizsgázva kicsit kiszámíthatóbb követelményeknek eleget tenni.
4.    Szarok az egészre, elmegyek dolgozni, és mellette kisebb energia és idő befektetéssel előbb-utóbb pár éven belül befejezem valahogy a BSc-t, félévente 2-3 tárgyat vállalva, és inkább pénzt és tapasztalatot keresve.

A helyzetet súlyosbítja, hogy az áramlástanon kívül hátralévő 6 tantárgy a „best of legnehezebbek”, a legutálatosabb magolós válogatás... ... Boldogító, mi? Nem gondoltam volna, hogy már az évnek ennyire az elején ekkora döntést kell hozzak…

Amióta ide járok, nyilvánvaló volt, hogy ez a pár év nem az egészség jegyében fog telni... Rendszeres tanulások ellenére is vannak hosszú éjszakázások, nem normális zh torlódások, és eszméletlen szívatás, ami a jelenlétet illeti (laborok, gyakorlatok, stb...). Mindez persze azt okozza, hogy az ember a koffein/tein, de valamilyen káros tuning rabjává válik. És akkor itt még nem beszéltem az eszméletlen mennyiségű stresszről, amit az ember már az egyetemi pályafutása első heteitől kezdve kap. A bődületes stressz mennyiséget pedig fel kell dolgozni... Van, aki magába folytja (és aztán jár orvoshoz a gyomorproblémáival), van, aki rendszeresen kibulizza magából, de olyan is van, aki kiírja, vagy épp sporttal levezeti.

Na, én múlt szeptembertől ez utóbbi csoportba kívántam tartozni, és elkezdtem küzdősportolni. Több célom is volt ezzel: önvédelem tanulás (nyóckerben lakok, vazze!), sport az egészség jegyében, és persze feszültség levezetés. Eleinte heti két alkalommal jártam Krav-magázni, aztán a zh és vizsgaidőszak idején heti egy alkalomra redukálódott, majd végül mostanság alkalmam sem volt elmenni...

Minden este halál fáradtan esek haza, és sajnálom azt a 2,5+1 órát az edzésekre áldozni, főleg, ha másnap zh-mvan. Arról persze már nem is beszélve, hogy egy könnyed megfázáson, vagy akármilyen gyulladáson se lehet ilyen életmóddal túljutni. Egyrészt nincs időm elmenni az orvoshoz, másrészt nem tudnék mit kezdeni azzal az orvosi tanáccsal, hogy "pihenés". Mondták már párszor (pl amikor hónapokon át minden nap hőemelkedésem volt), de ezt szerintem ők sem gondolhatták komolyan... Pihenés?! BME mellett?! Hehehe, abból bizony sose lesz diploma!

No, persze a sport és mozgáshiányt a biciklizéssel próbálom kompenzálni, aminél meg sokszor az időjárás (nameg a technika) ellenem dolgozik, és sorozatba szedem össze a torokgyulákat...

Remélem a "megcsinálom, ha belepusztulok is" kijelentéseim megmaradnak a dacból tett kijelentések elméleti síkján; ahol a helyük van, kedves BME!

Beindult a gépezet újra, máris két hete húz a gépszíj rendesen... Elindult ez a félév, egy részemről teljesen új hozzállással, technikával, céllal. Talán ezért is volt az, hogy ilyen régóta nem került új bejeyzés a blogba.

Ezen bejegyzés első verzióját már az második napon, (02.09-én) kedden megírtam, "Elnézést, elkezdődött" címmel:

"Már lement az első két nap, az új fogadalmak fényében... Nem egyszerű! "Napközizésre" már az első nap délutánján is szükség volt, mert csak aznap két darab féléves tervezési feladatot kaptunk. Így, rögtön leültünk hárman a házival foglalkozni. 10-től 16-ig volt órám, ez után (ahogy terveztem), 18-g ültem bent, és foglalkoztam a házival (bár a többiek 5-kor elmentek). Ezek után fél7 körül hazaértem, ebéd, pár tucat email, egy vaterás ügylet és futás 8-ra edzésre...
23 órára értem haza. A gépet bekapcsolva már állt a bál: elmaradt közhíres munkák és feladatok, megválaszolatlan emailek, elfelejtett időpontok, megbeszélések.
Arról nem is beszélve, hogy a másnapra is készülnöm kellett volna, anyagok kinyomtatásával, és tananyagok beszerzésével. Vagy épp arról, hogy jópár cikk előkészítését vállaltam, amik nem kis szervezéssel járnak, és ezekkel is el voltam maradva.
Így persze nem sikerült éjfélkor lefeküdnöm, de talán az 1órás lefekvés is egész jónak mondható, ilyen körülmlnyek mellett. 7kor pedig kelni kellett, nem volt mese...

Talán a fenti képből és leírásból érződik, hogy ez a félév ritka nehéz lesz számomra.. A címben szereplő "elnézést" éppen ezért szentelném ennek a bekezdésnek:
Sajnos most KariNapok ide vagy oda de az 1 éven belül végzés érdekében ritka antiszociális leszek. Olyan, hogy szabadidőm, most már egyáltalán nem lesz, így rengetegszer fogok "nem"-et mondani a felkérésekre, bár iszonyatosan nem akarok! Nagyon szeretem, amikor barátok, ismerősök hívnak mindenhova, és csak bátorítani tudok mindenkit, hogy ezzel a jövőbeni "nem"-ek ellenére se hagyjon fel! Nagy küzdelem ellenállni a csábításnak (amikor csak a tanulás, vagy a korai lefekvés minden indokom), de most muszáj. Sokkal jobban szeretnék a barátokkal msn-en, az E-épületben, vagy sör mellett beszélgetni, mint otthon, vagy  az egyetemen tanulni, ebben biztos lehet mindenki! :) viszont most fél évig uborkaszezon lesz, és kénytelen leszek sok-sok nemet mondani.
Ezekért előre is elnézést, és kérlek titeket, hogy tartsatok ki velem, és megértően hívjatok továbbra is!"

Ezen írásom óta eltelt már közel 2 hét, és csak egyre aktuálisabb... Minden nap reggel 8-ra megyek (bár eddig ez kétszer nem sikerült), délután 4-ig szinte mindig van órám, és bizony 6-ig bent is vagyok, tanulok. Rengeteg előnye, és egyben rengeteg hátránya is van ennek a rendszernek, mivel most még annyi szabadidőm sincs, mint amennyi eddig sem volt. Hazaérek 7 (de néha 8-9) óra környékén, ebédelek, és az email áradat csillapítása után nekifogok jegyzeteket nyomtatni, hasznos dolgokat csinálni... Eszeveszett nehéz ilyen kevés szabadidővel gazdálkodni!

A múlthét nem is sikerült emiatt valami jól, mivel még régről vállalt közhíres munkáim múlt hétvégére értettek meg, és akkor kellett volna igazán nagyon alkotva lerendezni őket. Ez persze nem sikerült, így hét közben, azokban a szűk, 7-8 óra után kezdődő intervallumokban próbáltam megoldani a lehetetlent úgy, hogy még megbeszélések is minden nap voltak (MűTerem, Közhír, stb..). Persze ebből az lett, hogy 2-3 óráig fent voltam, és mivel 7-kor kelni kellett, ezért kezdett megingani a rendszer lényege, azaz a nap közbeni aktív figyelés és tanulás. Csütörtökre ettől sikerült annyira kimerülni, hogy nem jött össze a 7 órai felkelés, így az első órát kénytelen voltam kihagyni...
Viszont cserébe a munkáimat befejeztem, és mivel most egy jódarabig nem vállalok nagy falatot, nem is lesz több egy ideig.

Elég kellemetlen a tudat, hogy egy begubózó, elzárkózó, csak a tanulásnak élő valaki kell, hogy legyek, de ennyi felvett kredittel, ennyi (7 db) tervezési feladattal, és még ezen kívül eszméletlenül sok házi feladattal nem tudok mit tenni. Fél évig megszűnök létezni, ha ezt a fél évet sikeresen akarom zárni, és még túl is akarom élni...

Viszont hogy egy kis pozitívumot is mondjak: az új rendszer, amikor működik, akkor igen jól működik! :) Az éjféli fekvés eredményeként még ugyan most se tudok könnyen kelni 7 órakkor, de általában sikerül, és ami a legjobb: az órákon tudok figyelni, gondolkodni, fejben ott lenni. Eddig ez se volt meg eléggé (bár eddig nem hallgattam ennyi érdekes -szakirányos- tárgyat). Ami még számomra is megdöbbentő, az az, hogy a délutáni holtidőszakom szépen lassan megszűnni látszik. A délelőtti figyelés képessége délután 4-re, a napközi kezdetére sem lankad, és este 6-ig is kitart, némi koffein rásegítéssel. Tudok gondolkodni, számolni, házit csinálni, tanulni, pedig eddig mindigis ekkor volt a "holt időszak", amikor csak alvásra voltam jó...

A "Napközi" intézményét egyébként meglehetősen jól sikerült kiterjeszteni, és több szakirányos kollégával is már együtt toljuk, segítve egymást a házik elkészítésében... Az elmúlt két hét sikeres és jó pillanataira (persze most csak tanulás terén) visszagondolva felmerül bennem egy nagy kérdés: Eddig ezt mi a fenéért nem így csináltuk??? - Álljon hát itt ez a kérdés az utókornak, akik majd talán okosabbak lesznek.

Végre túl vagyok a mechanikán, megcsináltam, befejeztem a mecha3, dinamikát... De milyen keservesen! Ennyit még egyik tárggyal sem küzdöttem, mint ezzel a fránya mecha3-mal, ami ráadásul a többség szerint nem is nehéz tantárgy..

El is gondolkoztam azon, hogy mi lehetett ennek az oka. Pontosan megállapítani most sem tudtam, de úgy sejtem, hogy mivel nem vagyok magolós fajta, tényleg minden azon múlik, hogy mennyire értem, látom át a dolgokat.

Mechát eddig sose tanultam közösen, mindig otthon szenvedtem a feladatokkal, így ha valamit nem értettem, akkor hosszas kínlódás után vállat vontam, majd felírtam egy "emlékeztetőre", mondván, hogy jól jön ez még. (gyarkan egyből puska formátumú volt ez az emlékeztető, amit viszont használni nem tudtam)

Aztán most, Takival, majd aztán Attilával tanultam közösen. Itt ha valamit nem értettem, azt vagy a másik fél elmagyarázta, vagy utána néztünk. Arról nem is beszélve, hogy a megoldásra vonatkozó ötleteim sokszor meg lettek vétózva ("nem úgy van az!" :) ), így egy-egy vita során kellett bizonyítani az igazamat, vagy belátni, hogy tévedtem... Így kénytelen voltam teljesen megérteni a mecha legtöbb részét, hiszen másképp nem tudtam volna alátámasztani az állításaimat. A legtöbb, eddig ellenségesnek tűnő képletet sikerült megjegyeznem, hiszen már tudtam, hogy honnan ered, és így le is tudtam az ismert törvények és tételek alapján vezetni.

Tulajdonképpen elég (nagyon jól) tudni a dinamika két alaptörvényét (impulzus/lendület, és perdület), a megmaradási tételeket, és a testek tehetetlenségi tenzorait. Ezekkel már szinte mindenre jó voltam, csak megfelelően érteni kellett őket. Talán ez nem volt meg eddig.
A durva viszont az, hogy azokat a képleteket, amiket a fentiekből nem tudtam származtatni, az istennek se tudtam megjegyezni. Ha a fejem tetejére álltam, akkor sem ment be, és használni se nagyon tudtam őket.. Ha nem tudtam valamely igen jól ismert fizikai törvényhez, tételhez, akármihez kötni, akkor azt nem tudtam megjegyezni sem.

Jóformán csak azt tudom megtanulni, aztán pedig használni, amit maradéktalanul értek. Ha értem, akkor viszont kreatívan tudom használni, nem ismert, bonyolultabb feladatokban is. Szemben a többséggel, akik akár mindet megtanulják (ha máshogy nem, hát bemagolják), majd az ismert feladattípusoknál jól is használják... Nekem ez nem megy. Nekem érteni kell... Meg is kaptam párszor, hogy "ne akarj már mindent megérteni"..

Jogos a felszólítás, mert szerintem ilyen oktatási színvonal mellett lehetetlen megérteni a dolgokat. A megértéshez rengeteg idő kell, mert az előadásokon, vagy épp a gyakorlatokon nem megértetés, átadás a tanárok célja. (tisztelet a kivételnek). Többségüknek csak "az anyag leadása" a cél, és mivel a BSc-n idő nincs, ezért a magyarázatok kihúzásával fér csak bele "az anyag" a keretbe. Töményen, nyersen, különösebb magyarázatok nélkül. Évek, évtizedek óta ugyanazt tanítják, így ha mégis lenne tömör magyarázat, annak érthetetlenségét már észre sem veszik, fogalmuk sincs, milyen az órájuk hallgató fejjel, arról meg talán soha nem is lesz, hogy milyen a BSc hátrányai miatt gyorsan megtanulni mindent (nem mintha lenne bármi előnye is).

Ekkor persze lehetne mondani, hogy "biztos bennem van a hiba, hisz ez se teljesíthetetlen, sokan megcsinálják"...... Hja, mint ahogy annak a 20 embernek is sikerült 3,5 év alatt végeznie. Nade kérem, 330-ból!!! Az a boldog 6% (!!), aki most friss Bsc diplomával lezárt egy korszakot szerintem a természetes zseni arány a magyar társadalomban. Az a 6% nagyon tud valamit (vagy magolni, vagy gyorsan megérteni), és azt aktív közösségi élet nem tartozik az egyetemi céljaik közé. Az a 6% nyugodtan nevezhető természetfeletti zseninek... nincs rá más magyarázat.

A címben is szereplő kulcsszavakhoz érve visszatérnék a kis kanyar után azt hiszem rá kell gyúrnom az "otthon, ön/csoportos erőből mindent megérteni" technikára... A bemagolás, és értelem nélkül bevágás nem az én világom. Viszont a "mindent megértés" a lehetetlent súrolva rengeteg időt igényel, ezért biztosan kíván áldozatot. Közhír, MűTerem, fotózás, karinapok, videózás, barátnő... Nem fog így menni, lesz még szükség változtatásra.

Nameg nem ártana még egy pár kalap szerencse sem... "50% szerencse, 50% tudás", szokták mondani, ami szerintem a KSK esetében 70% szerencse, 30% tudás.
Összesen 3 mecha vizsgalehetőség volt, amiből az első kettő ugyanaz volt, ráadásul könnyebb is szerintem. Aki a második alkalomra ment, az biztosan átnézte az előző vizsgasort, így nagy előnnyel és jó esélyekkel indult... Nos én egy nappal ezen vizsgaidőpont előtt leadtam a vizsgát (nem mertem nekiindulni, hiszen előre nem lehetett tudni), és felvettem a 28-ai, harmadik vizsgát.
Nos, ez nem csak más volt, de szerintem még nehezebb is, így a négyes reménye szerte foszlott, és be kellett érnem egy kettessel... :( De legalább meglett végre!

 

Akartam valami ütős illusztrációt készíteni ehhez a poszthoz, de mire a megvalósításhoz értem volna elfelejtettem, hogy is nézett volna ki... Ha van valakinek ötlete egy a fentiekhez illeszkedő fotóhoz, az ne habozzon megosztani! :)

Az elmúlt hetekben nem nagyon volt időm és erőm ide is kitenni az első hivatalos fotós munkáim képeit, viszont most pótolnám ezt linkekkel. A Picasás tárhelyemre mindig szépen töltögetem fel, hogy onnan majd egyszer ide átpakolom őket, de erre eddig nem került sor. Pedig volt már három is:

Az első egy apró meló volt, ahol is a Közhír ülésén kellett fotózzak. Cél a jó hangulatot visszaadó képek, valamint mindenkiről legalább egy-egy lesi-portré, azaz egy-egy kifejezetten őt ábrázoló kép. Ez még tényleg csak egy kis apróság volt, az eredménye pedig ITT látható, pár pedig kiemelve:

Aztán a második komolyabb képsorozat a VW Tranyó találkozón készült, dehát erről már írtam (itt ni). Aztán jött az első komoly, igazi fotós megbízás, méghozzá a BME-KSK gólyabál fotózása. Na, ez tetszett igazán. Amolyan "bulifotós" feladat, mint a rendezvény második hivatalos fotósa. Tetszett is nagyon, készült is rengeteg kép, amik közül még válogatni is nehéz.  Picasán ott az összes! :) (Később aztán készítettem belőlük Közhír hátlapot)

Aztán most csütörtökön volt a következő fotós munkám. A feladat egy állókép készítése volt, a karácsony szellemében, a Közhír címlapjára. Egy ötlettől vezérelve a díszkivilágított Bartók Béla utcán fotózgattam, állvánnyal. Két apró (ám végzetes) hibát azonban csak sikerült elkövetni: Az egyik az időpont mgválasztása: tán nem csúcsforgalomban kellett volna, a másik az, hogy a fáradtság és sietség miatt ISO 400-on hagytam a gépet... De majd legközelebb erre is figyelek.. Párszor nem tudtam megállni, és csináltam fekvő képet is. Az összes a szokásos helyen, párat pedig ide is kiemelek:

Huh, na hát nagyjából ezek az első fotós munkáim jobb képei. Remélem hamarosan lesz még folytatás.. :)

Egy apró kis közhellyel élve: „Az ellentétek vonzzák egymást”… Így van ez a címben szereplő két, egymást tökéletesen kioltó két fogalommal is..

Ez a kép Takival hőtanozás közben készült, ahogy mindketten készültünk a második vizsgára... Tesco-s májkrémes kenyér, fokhagymakrémmel (az egészség jegyében), és egy kis energiaital a vizsgára tanulás elősegítése végett... Másnap korán reggel jött a hőtan vizsga (még csupán csak másodjára), aminek az eredményhirdetésén ismét nagy boldogság: meglett az áramlástan rész! Igaz, volt benne egy kis savanyú szájíz is, mert ha nem nézek el egy nyavalyás reláció jelet, akkor a hőtan rész is csont nélkül (sőt, lehet hármassal) meglett volna... Nem sokon múlt!

Eredményhirdetésről hazaérve egy rövidke szundi után már ültem is le mechanikát tanulni, elvégre másnap délben már jött is a következő vizsga. Taki átjött 7 órára, elvégre egységben az erő, még akkor is, ha mást tanulunk (ő továbbra is hőtant tanult), deee... valahogy annyira nagyon nem ment most a dolog... Dekoncentráltság, fáradtság, és „tököm tele ezzel az egésszel” érzés..

Másfelől pedig még egy kis belső felháborodás azon, ahogy beosztják a vizsgákat. Minden vizsgaidőpont keddre és szerdára van meghirdetve. Mintha csak ebből a két napból állna a hét (jó, oktatóknak lehet így néz ki egy hét). Így ha egyik héten elmész hőtanból vizsgázni, akkor vagy még aznap mész egy másik tárgyból, vagy másnap reggel 8-kor, jobb esetben délben. De akkor sincsenek elosztva a vizsgaidőpontok, és ugye minden tárgyból általában 4 vizsga van, nemtöbb, amiből kettővel élhetsz (egy tárgyból pedig mehetsz 3. alkalommal is). Ép elme szerint ugye egy vizsgára 2, de legalább 3 nap felkészülés kell (kivéve ugye a hőtant, mert arra 3-4 hét is kevés), így aztán hetente egy vizsgánál többet nem nagyon lehet teljesíteni...Sőt, ahogy az ábra fest nálam, jelenleg egyetlen vizsgát egyéb vizsgát sem lehet teljesíteni, ha az ember hőtanozik... Semmi mást! (ahogy eddig sem sikerült)

Vizsgaidőszak eleje óta folyamatosan, minden nap 5-6 (vizsga előtt mégtöbb) órában foglalkozok hőtannal (immáron 3. hete), így bebukva a többi vizsgát, és a hőtant még mindig... Ilyen húzós vizsgaidőszakom sose volt még.... eddig még sose vizsgáztam hőtanból. Eddig mindig vártam, hogy végre vizsgaidőszak és nyugi legyen, leadandó és ZH mentes 4 hét, erre tessék, itt az a pár, nyavalyás hőtan vizsga, és máris borult minden..
A történetet folytatva, nagy tanulás sajnos már nem volt, csak pánikolás. Ültem a mechanika feladatok fölött, néztem ki a fejemből, szinte zsibbadt az agyam, és nem volt hajlandó semmit sem befogadni… Az eredménye persze meg is lett: másnap Cocaine ide vagy oda, jó alaposan megbuktam… NYOLCadjára.. Ebből az utolsó két alkalommal képtelen voltam vizsgára készülni, kimerültség miatt, az előző három alkalommal meg nem mehetett át az, aki korábban szerezte az aláírását (mivel a tanárok nem kedvelték egymást)… Három különböző tanárnál tanultam ezt a tárgyat, akik ugyan azonos témakörből de három homlokegyenest különböző módon kérdeztek, és különböző gondolkodást igénylő feladatot adtak a vizsgán…
Erre most vehetem majd fel a tárgyat ötödjére, ismét új tanárnál, ismét újfajta vizsgák elébe nézve.. Hurrá,hurrá,hurrá… Ellenben igen elszántan: ÖTÖS lesz!

Amióta KSK-s vagyok, azóta számomra a vizsgaidőszak a megkönnyebbülés, a felszabadulás, a lazasággal szinoním fogalom. BSc-nek köszönhetően nincsen túl sok vizsgánk, helyette van agyonzsúfolt, őrült hajszás szorgalmi időszak, amihez képest könnyed levezetés a vizsgaidőszak. legalábbis VOLT eddig. Eddig ugyanis sohasem vizsgáztam még Hő- és Áramlástanból. Három nyavajás vizsgám lenne erre a 4 hétre (+mindegyik duplázva), és kezdem visszasírni a szorgalmi időszak háziktól, leadandóktól, ZH-któl, kisfeladatoktól és ellenőrzőfeladatoktól dús, alváshiányos napjait...

Másból sem állnak napjaim, mint áramlástan tanulás, egészen a mai (nekem) első hőtan vizsgáig. Mondanám, hogy látástól vakulásig, de sajnos ez nem teljesen igaz, mert sokszor tányleg el tud szaladni az idő.... Viszont rájöttem, hogy igazán jól egységben az erő (és ez az egység nem mindig jó, ha több, mint 2-3 fő). Ezért aztán amikor csak lehetett, akkor Taki átjött, és közösen szenvedtük végig az áramlástant. Hol ő magyarázott nekem, hol pedig én neki, így talán mind a kettőnknek sikerült kordában tartani a "mindenhez van kedvem csak tanuláshoz nem" érzést. Így legalább kedvünk közösen sem volt, ellenben nem csesztük el az időt minden mással foglalkozással.

Tanultunk és gyakoroltunk, ameddig csak bírtuk... Hajnal 2-ig, 3-ig, mikor mennyi koffein/tea állt rendelkezésre.. Csinálni kellett. Nem írtam most blogot, jóval kevesebbet foglalkoztam emailekkel, és próbáltam az állandó fórumozás mániámat (sok-sok motoros klubban) kicsit visszaszorítani, több-kevesebb sikerrel. Az biztos, hogy amikor Taki itt volt, akkor inkább csak tanulással foglalkoztunk, tehát mindenképpen hasznos dolog csapatban dolgozni. Kivétel az, amikor már túl nagy a csapat, és amiatt nem megy a tanulás, mert mindig van miről beszégetni. Ez volt múlthét pénteken is, hőtanozás címén az E épületben, ahol összeültünk jópáran okosodni. Hasznosnak hasznos volt, mert tényleg tanultunk, csak mellette sok idő ment el minden mással is...

Az intenzív csapatmunka eredménye ma délután 4 óráig kiderül, sajnos minden bizonnyal lesz még revans... Eddig még nem nagyon ismerek olyan embert, akinek első vizsgaalkalommal meg is lett volna a tárgy, és valószínűleg én sem leszek kivétel...

A teljes kialvatlanság és szétcsúszottság ellenére a harc folytatódik, holnap Mecha3 vizsga, amire nagyjából csak beszagolok, hogy megtudjam mennyit nehezedett tavaly óta. Ma délutánom lesz rá felkészülni, ami egészen biztos, hogy kevés lesz, de legalább megpróbálom. Aztán jövőhéten Gépelemek2 vizsga másodjára, meg valószínűleg hőtan vizsga, szintén másodjára... Nekem KELL ez a 11 kredit, amit ez a 3 tárgy adhat!!!!

Amikor meg már nem hat sem a tea, sem az energiaital vagy a kávé, akkor felfrissülésként átmegyek a másik szobába, és dartsozok egyet a tegnap kidekorált darts táblán... Tökéletes feszültséglevezetésnek bizonyul: mélyen tisztelt, ám kevésbé kedvelt tanárunk arcképe díszeleg a táblán, körönként 3-3 darts nyíllal a fejében! Nagyon jó frissítő, jobb mint a koffein! :D
(képet a cenzúra ura - tehát a lelkiismeret - nem enged közölni erről)

Minden vidám, minden színes, örömteli, kellemes, szép és fantasztikus! Minden szó örömet okoz, minden "meglett a hőtanom" mondat után a hangom elcsuklik, és könny szökik a szemembe. Boldog vagyok. De valami leírhatatlanul. Olyan, mintha ilyet még nem is éreztem volna, legalábbis az Egyetemen talán még nem.

Meglett a hőtanom! :) Meglett a hőtanom! :D Meglett a hőtanooooom!!!!! :D :D :D

Eszméletlenül boldog vagyok. Oké, ez még csak az aláírás, a vizsga még csak most jön, de eddig ez is elérhetetlennek tűnt, és most tessék, itt van, már be is csusszant a zsebembe! Sokkal többet jelent most ez az öröm, mint maga a tény, hogy sikerült legyőznöm egy régi ellenséget. Sokkal többet jelent annál a 3 kreditért, amiét most a utóbbi időben vért izzadtam.

Ez most valami más. Valami sikeres, valami összejött, valami elindult, valami .... valami, ami lendületet adhat, újra!

Nem kis küzdelem van mögötte... Pénteken ugye aktívan hőtanoztam reggeltől estig, szombaton este végig, vasárnap ismét reggeltől estig, este egy kis megszakítással, mert kedvesem nagyon rosszul lett, és mentőt is kellett hívni. Aztán vasárnap éjjel Takival folytattuk, hétfőn pedig magamba küzdöttem. Hétfő este fogtam bele a gépelemek házi befejezésébe, abban a reményben, hogy a számolással sokat nem kell vesződnöm, mert életemben először megkértem mást, hogy csinálja meg helyettem... Nem tettem eddig ilyet, de most kénytelen voltam, ahhoz, hogy sikerüljön a hőtan és a gépelemek is.
Viszont este 10 órakkor derült ki, hogy a másnak is van ZH-ja, így nem tudta igazán végigszámolni, viszont egy egyórás telefonálás segítségével elmagyarázta, hogyan is kellene megcsinálni. Hát... végülis az is valami.

Este 10kor fogtam így neki a házi ismételt befejezésének (harmadjára nekifutva), azzal a tudattal, hogy így a hőtant veszélyeztetem. Már éjfélkor láttam, hogy ez ha megfeszülök sem lesz kész, volt amit újra kellett rajzolni. Folyamatosan és megállás nélkül csináltam, rajzoltam, számoltam, rajzoltam, majd 6-kor láttam, hogy ha nem gyorsítok valahogy, akkor nem lesz befejezve. Hát.. gyorsítottam: Elkezdtem egy az egybe lemásolni egy házit, nem törődve a számokkal, csakis csak a képletekkel. Durr bele... nyilván így nem jó, de talán a 20. oldal számolás és dokumentáció után már nem feltűnő, talán megúszom.

7-ig csináltam, 7kor pedig még átnéztem a hőtant, és mentem 8-ra ZH-t írni. Személy szerint én úgy éreztem, hogy nem volt könnyű, voltak igencsak szívatós részek, votlak, amikkel küzdöttem, de Mr.Koffein itt is kisegített (most azért nem a Cocaine).
Eredményt 12-re ígértek, gondoltam addig még rajzolgatok egy kicsit, majd elmegyek kinyomtatni, és leadom a gépelemeket. Most direkt nem a CopyGeneralba mentem, mivel nincs mindig ennyi pénzem, dokba kerül, így mentem az olcsóbbikba, ahol meg jó hosszú sor volt........ Így leadás előtt már mehettem is délre a hőtan eredményemért.

5 perccel idő előtt érkeztem, éppen csak meglettek az eredmények, amikor kopogtattam a tanár irodájánál. Mondom a nevet, keresik a papírt, izzadságot törlök a homlokomon, a másik kezem görcsbe rándul, gyomromat egy nagy nyeléssel visszanyomom a helyére, majd jön a válasz:"20 pont, sikerült, megvan az aláírása!". Pillanatnyi képzavar, kapcsolás, közben valószínűleg az arcomra az őrület és a boldogság furcsa keveréke ült ki, a tanár elismétli: "Mehet vizsgázni"

Innentől a bevezetőben leírt állapot konstansként beállt, mentem házit leadni.
Félúton jött szembe a tanár, akinek a házit le kellett adnom, észrevettem, megyek felé, majd köszönés után egyből ezzel fogad: -

- "Írtam magának emailt, nem olvasta?!"
- "Nem, nem láttam."
- "Csütörtökre lett módosítva a leadási határidő, megbeszéltük a többiekkel."
- szóhoz sem jutás, örülés vagy nem örülésen gondolkodás... - "Húú, hát köszönöm, de végülis már megvagyok vele."
- "Fújja ki magát, nézze át a számolásokat, hegesztést, csavart, és adja le jól, hogy ne legyen vele gond"
- "hát... azok már végülis megvannak"
- "Hmm, dehát múlthéten még nem voltak"
- "igen, igen, de tegnap óta volt egy hosszú éjszakám és a ma reggeli ZHig elkészültem velük"
- "Hát, akkor akár leadhatja most is, döntse el!"
- "Ömm, maradnék a csütörtöknél, de esetleg átnézné TanárÚr?!"
- "Nem, konzultáció leadás előtt volt, mostmár nem lehet"
- "Sebaj, akkor csütörtökön, köszönöm!!"

Szóval minden boldogságos, de annyira, hogy még a rettegett tanszékbe is szorult egy cseppnyi emberség! 

"Kizökkent az idő, Ó" ...... VÉGRE! Elindultam, megvan az út, Jack, menni fog, mint régen!

"Ha nem lesz KARó, lesz RóKA!"

Erre jutottunk Takival hajnali 2 magasságában, 2-3 órányi hőtanozás és pár hőtan feladat után. A szlogen jobb, mint gondolnánk, ugyanis a tömegáram képletéből, pontosabban annak megjegyzéséből származik. Eredetileg én úgy jegyeztem meg a tömegáram képletét, hogy C * A * Ró (amiból lett nekem a karó - sebesség * felület (keresztmetszet) * sűrűség), de most Takitól hallottam, hogy ő meg a "Ró * C * A" sorrendben jegyezte meg, ami meg jobban is hangzik: Róka. 

Így talán majd most ezért nem lesz KARó a Hőtan ZHm, és talán ezért lesz majd utána RóKA! :D

Enneka hőtannak HOLNAP sikerülnie kell. Nincs olyan, hogy nem. 3. féléve hallgatom ugyanazt a tárgyat, 3. féléve nagyjából értem is, és még csak nem is utálom. De 3. féléve nem tudok továbblépni a 10 pont bűvköréből (20-tól van meg a ZH). Lehet, hogy a nagy részét értem, és lehet, hogy a nagy részét már gyakoroltam, de nem elég jól. A ZHn legtöbbször apró kis hülyeségekből kerekítek ki egy akkora nagy marhaságot, hogy tényleg 10 pont, nincs mit tenni.

De most ez nem így lesz. A egész pénteket végig hőtanoztam, hol Takival, hol Gézával (reggeltől estig), szombaton még az új dolgokat tisztázgattam magamban, és gyakoroltam pár feladatot, majd vasárnap ismét kezdtem egyedül, folytattam Gézával, majd befejeztem Takival a hőtanozást. Úgy érzem most, hogy végre hasznos is volt ez a rengeteg időráfordítás, nem úgy, mint talán eddig, amikor nem gondolkodtam eléggé, amikor gyakoroltam (csak mechanikusan próbáltam megtanulni). Gondolkodni kell, ennyi a lényeg. Ennyi volt a lényeg a Járműelemek pótZHn is (többek közt). Most menni fog!

A valós nap szlogenje pedig a két fenti videóból remélem tisztán átjön mindenkinek!

Azt hiszem a fenti két fogalommal (jóindulat és emberség) teljesen le lehetne írni a BME tökéletes ellentétét. Ezt tulajdonképpen eddig is tudtam, és átéltem már sokszor, a mai nap egy a sok közül, de jöjjön inkább a törétnet eleje:

Meglett, sikerült! Járműelemekből sikerült megírnom a HARMADIK legjobb pót ZH-t! A harmdik legjobbat, a kb 40-50 emberből, ami azért nem is rossz... Napersze... Ha viszont megmondom, hogy 29 pont lett a 61ből (47%), akkor talán már nem is olyan jó. A legjobb az 41 pont lett (68%), a második legjobb pedig 35 (58%).

Persze nekem a 25 pont volt a cél, hiszen ebben a rohadt pontgyűjtő akcióban már csak ennyi hiányzott az aláíráshoz. Nyilván emiatt sokan félvállról is vették, valakinek már ennyi sem hiányzott, de nemhinném, hogy emiatt lettek ilyen eredmények. Azt sem, hogy csak hülyék vannak itt. Ahogy a ZH első fordulóján sem: ott alig volt 20 fölötti pontszám. Miért?! Na, ennek jártam most utána.

Egyrészt a ZH az annyira sok és összetett volt, hogy szerintem 90%nál jobbat egyik tanárunk sem tudna írni (pláne nem két óra alatt), de megkockáztatom: az országban sem nagyon sokan.. Pláne olyan értékelések mellett, ahogy az működik!

2 órára 10 feladatot kap a delikvens, van benne minden: elmélet (levezetések, bizonyítás félék, ábrák, rajzok), és jó ropogós, alaposan megtekert számolások. Talán ha valakinek a komplett Zsáry féle Gépelemek I, II. a fejében van oda-vissza, és hibátlanul tudja, akkor nem gond neki az elmélet (mert persze azoknban is akad 1-1 csavar, nehogymár egyszerű legyen), és ha valaki zsigerből tudja az összes képletet, akkor a számolásokkal már tud mit kezdeni, némi gondolkodás után.

Nos, én megcsináltam 10-ből 9 feladatot, így titkon abban reménykedtem, hogy lesz sikere a munkámnak, és talán sikerül "bosszút állnom" azért, amiért nem fogadták el a házimat. 29 pontnál azért jobbat reméltem.... Nem hagytam ennyiben, megtekintettem a ZH-t (elsősorban azért, hogy tudjam mit csináltam jól és mit rosszul, hogy a vizsgán már jól csináljam):

Az első, 10 pontos feladat, csapágyazás, be kellett rajzolni egy csapágyat, egy kicsit (számomra) megtekert szövegezéssel körítve. Amikor megkérdeztem a tanár úrat, hogy nekem az miért nem volt jó, amit rajzoltam, és hogy kellett volna, akkor némi hebegés-habogás után próbált rávezetni valamire. Miután rávezetett pár triviális dologra, utána mondta, hogy "na, hát akkor hogy rajzolná le?!" ... pont ezt akarom megtudni... "A Zsáry tankönyvben van sok szép ilyen ábra, nézegetni kellene őket". ((Hja, csak épp a tanszék által "kötelező irodalomként" nem ez a könyv van feltüntetve, hanem egy másik (Szendrő féle Gépelemek, alig 8 ezer forintért), amire egész egyszerűen ennyit mondott a tanárúr: "Ja, hát az vacak!" .. Nekem persze "az a vacak" volt meg, így)) ettől nem lettünk okosabbak, de lenyeltük.

Tovább menve kíváncsi voltam egy feladatra, ami kicsit nyakatekert volt, de Mr.Koffein segítségével gondolkodva csak rájöttem a lényegére, és jól megoldottam. Szinte a végeredményig pipák voltak benne, majd egy részeredmény (157) átjavítva (154), és két pont levonva a NYOLCból (-25%). Kérdezem, hogy innen mi hiányzik, mit rontottam el, erre: -"Elszámolta" -"Erre a kerekítési hibára gondol TanárÚr?!" "igen arra... gondoljon csak bele, ha egy hidat kell terveznie 40 tonnás terhelésre és maga 39 tonnára tervezi, az baj"...... Hja, csak egy hidat nem 12 rohadt perc alatt tervezek, mint amennyi idő van egy ilyen feladatra, és egyébként a "hiba" amit ejtettem, kemény 2%-os eltérés, ami azért általában 5%-ig nem jelent problémát, még egy hídnál sem.... De persze ezt csak magamban gondoltam...

Még pár hasonló ilyen pont levonást észrevéve a ZH-t inkább nem is néztem tovább, visszaadtam. Ez után gondoltam megkérdezem, hogy mikor van a pótpót leadása a visszadobott háziknak.. Rosszul tettem... Az első reakciója: "Ja, tényleg, hát magának még le kell adnia, tényleg, tényleg... Ejj, akkor elrontottam, véletlenül már be is írtam magának az aláírást, de ezt mindjárt töröljük is" - és ment a géphez. Közben hozzá tette, hogy "hát igen, maga az egyetlen akit a pótleadás érint, hiszen a többieknek nem lett elég pontjuk, így feladták." (Hja, mint Géza barátom, akinek szintén visszadobták, és 3 pont kellett volna neki a 80-hoz, hogy meglegyen, de nem mehetett javító ZHra...)
Kis gondolkodás után kibökte "hát, akkor kedd a határidő!"...... Nagy nyelés, apró izzadságcseppek homlokon, majd kicsit vékonyabb hangok: "húú, tanárúr, nem lehetne szerda a határidő, kedden van egy GyakIV-m". Megvonta a vállát, jó feltűnően, flegmán, majd "nem. Kedd. Az a központi leadási határidő, a központi." Kicsit kerekebb szemmel folytattam: "Ömm, azt hittem lesz a pótleadásra egy hét a visszakapott házitól számolva"... "hát, akkor rosszul gondolta! Nem lehet, a jövőhét a pótlási hét, akkor kell.".... (megj: ezekszerint neki kedden véget ér a hét...) .. "Központi időpont, akkor adja le mindenki".......... újabb szem kerekedés, mert felderengett valamelyik előző mondata "maga az egyetlen".... Közben még párszor megvonta a vállát.

Erős és mélyröl  jövő lüketetést és feltörő dühöt kezdtem érezni, meg kezdtem hallani egy halkan suttogó hangot, ami így szólt: "ÜSD! ÜSD MEG!"... Ezért úgy döntöttem rövidre zárom a beszélgetést, megköszöntem a lehetőséget, hogy megnézhettem a ZHt, majd még egy utolsó kérdést tettem fel:
-"Esetleg el lehet kérni a pótZH feladat sorát, gyakorlás célzattal?"
-"Nem, nem lehet. Most a ZH-n gyakorolt, nem?!"
-"De, gyakoroltam, de jó lenne végigcsinálni újra az összes feladatot, hogy lássam mit rontottam el."
-"Hát azt most látta, megnézte, ami jó, de feladat lapot nem adunk ki."
... lüktetés, egyre hangosodó hang ...
- "Rendben, köszönöm, viszlát!"......
Gyors léptek, ajtó becsuk, dühkitörés elfojt.

...

Lehet az átlag embert ez nem idegesít fel, én mindenesetre azóta is pattanásig feszült idegekkel ülök.. Mit ülök?! Majd felrobbanok! Pedig már azóta motoroztam is egyet a városban..
Azóta is itt van előttem a flegma arc, a vállvonogató geciskedés (bocsánat, erre nincs más szó), az együttérzés, emberség és a jóindulat teljes hiánya... Jobb nem belegondolni, hogy milyen gyerekkora/diákéve lehetett egy ilyen embernek! Pláne úgy nem, ha feldereng egy-két gyakorlat, ahol papírról nézve, mekegve-makogva, másik tanár segítségével sem tudta átadni a feladat lényegét.......

Íme a hétvégi (najó, csak vasárnap délutáni, meg hétfő délelőtti):

A sikert aztán csak az ezért kapott négyes koronázta! :) :)