eger bejegyzései

Sok-sok kérdés után most kicsit elébe is megyek a dolgoknak egy poszt erejéig:
Igen, tényleg Győrben dolgozok, és tényleg minden nap. Nem, nem gyakornokként, bár tény, hogy koliban lakok, és jelenleg sor mellett dolgozok, de errefelé minden kezdő mérnök a sor mellett indítja pályafutását (1-3 hétig), a koli pedig egy ritka, kiváltságos lehetőség. :)

A sor melletti munka pedig kemény. Elsősorban amiatt, hogy reggel 4.40-kor kell kelni, hogy 6-ra be is érjek, és onnantól 8 óra állás, szerelés, csavarozás, pakolás, vagy épp szaladgálás ezért-azért. De másképp nem ismeri meg igazán jól az ember azt, amivel aztán foglalkozni fog, így nekem 3 hetem van testközelből, alaposan belemászni (szó szerint) a V6-os benzines motorok (gyártásának) világába.

A koli pöpec, igazából össze nem hasonlítható a szokásos értelemben vett "kollégiummal". Tágas, kényelmes, saját fürdőszobás, saját konyhás, és így inkább hasonlít egy apartmanra, mintsem kolira. A lényegi különbség a közösségben van, hiszen itt mégiscsak együtt a banda (azaz a most kezdett hasonszőrűek), és mégiscsak leköti a közösség az ember üresjárati kapacitásait. (100%-ban)

(Az előző 3 hétvége időrendben, 1-1 képen)

Ezzel mindenesetre most "háromlaki" lettem, és a szabad hétvégéken egyszerre próbálok lenni Egerben, Budapesten és Győrött. Persze ez sose fog menni, de még épp csak a 2./3. hetemet taposom, így reménykedhetek abban, hogy az idő megoldja. Győrhöz a munka, Egerhez a család és a nyugalom, Budapesthez pedig a szerelem, és az egyetemi barátok kötnek, ami így nem egyszerű.

Az előző, szerelmes, plusz cimborákkal borozós budapesti hétvége, az az előtti egri kicsit futós, de kellemes hétvége, és a még egy héttel képpel korábbi győri wellness-hétvége a bizonyítéka annak, hogy ezt tényleg meg lehet oldani! (Képek feljebb :) )

Az utolsó pótpót ZH és járműdinamika házileadás óta kissé szétcsúszva, egy elég erős KIKAPCS állt be. A beállással nem is volt baj, épp időszerű volt, viszont mivel még most sem múlt el a hatása, kissé nehéz visszaállni a vizsgákra tanulós hangulatra. A vizsgák pedig itt vannak..

Az előző bejegyzésben említett esküvő fotózás után még pár napot Egerben maradtam. Régen voltam rendesen otthon, és ennél mégrégebben foglalkoztam az én régi, hű paripámmal, az MZ-mel. Most viszont összeraktam, lemostam, majd ámultam, hogy milyen jó kis gép is ez.

Az ereje nagyon rendben van, alig győztem 100 alatt tartani, viszont a honda után a futóműve kissé szokatlan volt. Bár szokatlan dolgokból volt bőven: a kemény kuplunghoz szokva csak úgy koppant a kuplung az első pár húzás alkalmával, nameg mivel régen mozgattam már meg, ezért az első pár nagy fékezésig az első fék egyáltalán nem fogott, a vékony felületi rozsda miatt.

Szerdán viszont már újra Budapesten voltam, hogy a pénteki vizsgámra készüljek, és bár folyamatosan csapatban tanultunk, a dolog hatásfoka mégis messze elmaradt az ilyenkor szükségestől... Pénteken ráadásul nem csak vizsga volt, hanem fotós iskolára készülés is kellett volna, de ehelyett gyűrűavató szakestélyre hangolódás lett belőle, és este 7 órától már az avatók tiszteletére rendezett vacsora..

Vacsora után egy fantasztikus este következett, egy komoly és színvonalas szakestély keretében, óriási asztaltársasággal, sok vendéggel, különleges hangulattal, és persze egy-egy mérföldkövet jelentő gyűrűvel. (Csak címszavakban)

A tavasz halvány, kékes illata mi más lenne, mint a kétütemű motor kipuffogóján előbukkanó kék füst?! :) Végre a hőmérő feltornázta magát 7 fok fölé, és elő is kerültek a motorok. Eredetileg szerelés/rendberakás/mosás célzattal, de végül egy kis grulás lett belőle..

Eredeti terv az eltörött sárvédő rendberakása (fém lemezzel erősítése), nameg az elektronika rendbeszedése, de sajnos a gondok közbeszóltak.. Sajnos mivel 2 hónapig nem nagyon voltam itthon, így az akksi teljesen lemerült. Nem lett volna szabad hagyni, de nem tudtam szegénnyel foglalkozni. Így aztán apum ráakasztotta a töltőt még pár napja, viszont ezek után sem nyekkent meg a gépezet...

Kezdtem aggódni, hogy esetleg kitikkadt az 9 Ah-ás akksi, amire meg is volt az esély, viszont a beindítási próbálkozásuk után feltörő füst (az akksi mellől) egyből egyértelművé tette: itt kérem zárlat van!
A füst a közvetlenül az akksira csatlakoztatott szivargyújtó feszültségszabályozójából jött, amit gyorsan le is szedtem az akksiról. Úgy látszik, hogy valami fondorlatos módon a tél során egy szigetelés megadhatta magá. Mindenesetre elég durcsa, de a slag csőbe épített céner diódás szabályozó szépen magára olvasztotta a csövet..

Ezek után természetesen ki kellett próbálni a gépezetet! :) Nagy nehezen be is indult, és mentünk egy nagy kört a városban. Lámpáknál le-le álltunk helyzetjelzővel, féklámpával és indexxel, ezeket még most nem bírta (alapjáraton).
A nagyobb baj az a város túlsó végén, a fenti fotó idejére leállítás után volt: Nem indult. Se szivatóval, se anélkül, se sehogy... Gyertya ki, megnéz, megdöbben: Őzbarnára ÉGETT gyertya. Úgy nézett ki, mint aminek az anódja épp elfogyóban van. Hogy ez most megégett, vagy egyszerűen csak elöregedett, jó kérdés, de kapott gyorsan tartalékból egy másik gyertyát, és már ment is tovább...

Az biztos, hogy a sárvédő rendberakása, az index relé digitális vezérlőre cserélése, és a hátsó indexek komplett cseréjén, kívül lesz itt még igény új gyertyák (fő és tartalék) beszerzésére is. Az akksi pedig épp töltődik a holnapi 10 fok reményében, remélem abból nem kell ismét újat beszerezzek (alig 1 éves :-\) a hanyag téli bánásmód miatt...

A munkám révén minden nap végigrohanok a városon egy oda-visszát, hol a belvároson keresztül (biciklivel elsősorban erre), hol kicsit gyorsabban a „négysávoson” (ebből sejthető, h ilyenből itt nincsen sok… :)), ilyenkor általában motorral. Ritkán mentem hazafelé is ugyanazon az útvonalon, hiszen valami kis elintézni való csak volt minden napra.

Így történt, hogy a fenti, címbeli megállapításra jutottam, ugyanis egyértelműen megállapítottam, hogy az egész városban kellemetlen kuka szag terjeng, némi rothadó nyalánkságok bűzével vegyítve. De tényleg, mindenhol, bármerre megyek.

Aztán most kicsit jobban figyelve egyszerű a magyarázat: az aszfalton széles csíkokban és foltokban terül el a bűz forrása, méghozzá valami rossz állapotú kukáskocsiból kifolyó lé formájában. Érzésem szerint a városban egyedül ez az egy autó teljesít szolgálatot, és ahogy nap mint nap járja az utcákat, újra és újra végigteríti a várost a bűzével. Minden városrészben másik napon érkezik a szemétszállító, heti rendszerességgel. Így garantáltan megmarad a bűz az utakon, hiszen minden héten kap egy kis frissítést, eső pedig mostanság nem sok volt, hogy leöblítse a kellemetlen foltokat…

Nem hiszem, hogy a turisták rajonganának a kellemetlen szagokért, pedig nem sokat kellene ellene tenni: Kicsit ki kéne kalapálni azt a kukásautót!!

Itt ez a háromnapos hétvége, ami az emberek többségének a felhőtlen szórakozást, lazítást, pihenést jelenti, vagy legalábbis a munka/suli világából kiragadott békés, nyugis, egyensúlyra törekvő perceket... Erre én meg bármennyire is szerettem volna, már megint nem sikerült a többségbe kerülni.

Augusztus 20-án csak álltam a nyüzsgő tömegben, mint egy búvalbaszott szamár, és néztem, ahogy mindenki jól érzi magát. A tüzijáték utáni nyüzsgés, a koncert, a jókedvű, hangos tömeg a szórakoztatás helyett inkább nyomasztottak, és ez a mai nap, a Népkertbe (egri Városliget) tett séta során se javult. Boldog párok, bulizó fiatalok csoportjai, vagy bandázó haveri körök mindenhol, én meg a búvalbaszott szamár. Ez egyedül egy különleges fotókiállítás megtekintéséig (Molnár Géza István fotóművész) oldódott fel, nameg egy apummal közös éjszakai fotózásig, az összes többi időben pedig marad a búval baszottság.

És hogy miért? .. Nos, talán egyszerű: a nővel, akivel tulajdonképpen együtt élem az életem, több, mint 3 hete nem találkoztam, és ami azt illeti, sokszor úgy érzem, hogy kettőnk közül csak nekem fontos az újra látás. A távolság csak fokozza a búval baszottságomat, az meg hogy 4-5 SMS-nél többre meg nem futja naponta meg csak tovább rontja. Ilyenkor ugye általában az ember a barátokhoz, haverokhoz menekül, de most még itt sincs mentsvár. Mindenki nyaral, vagy az ország valamely részén dolgozik, esetleg Budapesten tengeti napjait... Szana-széjjel, Egerben meg senki.

Én a nyaramat munkával töltöttem, itt, Egerben, és végig közben azon morfondíroztam, hogyan tovább. Na, nem a nyár hátralévő részében, hanem úgy nagyjából az életem hátralévő idejében (elég nagyjából, nem?). Budapesten már ott egy biztos pont, egy lakás, és én mégis itt Egerben dolgoznék szívesen, mármint ami a munkahelyet illeti. Jó légkör, neves cég, jó fizetés, boldog élet, de valahogy mégis Budapest felé húzna a szívem. Szeretem Egert is, mégiscsak élhetőbb, szüleim is itt vannak, alapom itt is van, de mégiscsak egy kisváros Budapesthez képest, és valamiért úgy érzem, hogy ha egyszer ide jövök, akkor itt ragadok. Nem akarnék itt ragadni, de magam sem tudom miért... (Pedig inkább itt tudnám elképzelni a családomat, mint Budapesten..)

Talán a szétszaladó barátikör miatt, talán az Egertől már egyszer elszakadás átélése miatt, és ami még igen valószínű: Jelenlegi helyzetben úgy sejtem, végleg elszakadnék kedvesemtől, ami több, mint 2,5 évnyi együttélés után szintén sokat nyom a mérlegen.
Dehát ezen tervek szövögetése közben is egyedül voltam minden pillanatban, úgyhogy kérem senki ne lepődjön meg enyhén feszült, és meglehetősen búvalbaszott hangulatomon... Ez most egy kicsit elszabott egy helyzet...

Heh, és erre djWinamp bedob egy számot, jó érzékkel:

Túl az EFOTTon egyből fejest ugrottam a munkába, ezért most is csak röviden jelentkezek be, innen:

Jó kis munkakörnyezet, mi?

Hogy milyen volt az EFOTT? Hmm... Maga a buli kissé lapos volt idén, keveseltem a koncerteket, és talán rosszul is voltak elosztva, és mindezt megfejelte a hőség, ami miatt 2 után mindenki kidőlt a csapatból. Viszont ez csak az egyik szempont, ugyanis egy másik szempontból ez volt életem egyik legjobb fesztiválja. Most voltam először fesztiválon szerelmemmel, és amennyire tartottam előtte a dologtól, olyan jól sikerült! Meleg volt, és laposak voltak kicsit a bulik, de jól éreztük magunkat egymás és a népes Közlekes EFOTT tábor társaságában. Több, mint 30 közlekes volt egy csapatban, így mindig volt okunk a jó hangulatra, Pécs szépségeiről (na, és hűsítő szökőkútjairól) már nem is beszélve.

Átéltünk egy fergeteges Ákos koncertet (amely óta irtózatosan Ákos rajongó lettem), egy kellemes Quimby koncertet, egy kicsit lapos Tankcsapda koncertet, és életem egyik legjobb Kispál koncertjét, amely egyben az utolsó is volt számomra (Kispáléknak pedig az utolsó előtti). A végén fájt is egy kicsit (és nem csak a lábam), mert nem értem, miért hagyják abba. A koncert pörgős volt, változatos, új és fergeteges (nincsenek rá szavak), és az egész banda szemmel láthatóan rettentően élvezte azt, amit csinált. Kreativitásból sem volt hiány, hiszen a sokatlátott Kispál koncertrejáróknak is volt bőven újdonság (pl egy szívbemarkoló vuvuzela szóló a záró Hang és fény c. számban, vagy némi Nirvanás majd FinalCountdown-os ákötés a számok között), de ők mégis feloszlanak... Utána kicsit szomorkás volt a hangulatunk.
Mentem még fel BungiJumpingra is fotózni, és kipróbáltam párszor a technikát zenekar fotózáshoz, és örömmel konstatáltam, hogy bizony megállja a helyét.

EFOTTos képek itt

No, de EFOTTról majd még később többet, úgyis fogok még a Közhírben is beszámolni róla. Addig is visszakanyarodok a rövidnek szánt bejegyzés címéhez: Olvad a hó a fejem fölül!

EFOTT után rögtön "másnap" újra kezdtem a ZF-ben a szakdolgozatomon történő munkálkodást. Az elmúlt pár napban viszont olyannyira lefárasztottam magam ezzel, hogy mire hazaértem jóformán csak aludni voltam képes, így a fesztiválos képek utómunkája is csak tegnap estére készült el, az egyéb feladataim helyett. Viszont már "csak" egy jegyzetírós munkám van hátra, és ez után végre magamra, kedvesemre és környezetemre is lesz időm, vagy 5-6 napon át! Ez már valami!

Ez a jövőhét lesz számomra maga a nyár, a pihenés, a "7 óránál többet alvás", a regenerálódás, és rend rakás bennem és körülöttem. Amint ez a nyugi letelik, folytatódik a pörgés: 1 hét Tátra (gyalog-)túrázás, majd utána auguszts végéig a ZF-ben töltöm napjaimat a szakdolgozatomat (és a jövőmet) építgetve. (közben pedig lesz még egy MZ-s Tátrrázás is Krakkóig).

Kell már egy kis lassítás, egy kis pihenés, és csak önmagamhoz (meg az én gyönyörű barátnőmhöz) alkalmazkodás... /Arról nem is beszélve, hogy a pénztárcám is lassításra bír.. pénz nélkül csak aludni lehet! :P/ ... ennyit a rövid bejelentkezésről.

Kedves Rendszeres Olvasóim, Kedves Erre Tévedők!

Szeretettel meghívlak Benneteket a közelgő fotókiállításom megnyitójára, amelyre Egerben, a Bartakovics Béla Közösségi Házban (azaz a "Művház", vagy "Művelődési ház") fog sor kerülni Május 14-én, 18 órakor.

Az Egri Kulturális és Művészeti központ "Kísérleti Fotógaléria" sorozatában kerülnek sorra az én fotóim az elmúlt évekből, "Égen, földön, föld alatt" címmel.

A kiállítást Demeter Pál, a Heves Megyei Fotóklub Elnöke fogja megnyitni, és lesz zenés kíséret is a képek mellé, valamint bemutatásra kerülnek a kiállításra nem került fotók. A kiállításon 35 darab képem lesz látható (amelyekből ízelítőt a fenti kollázs nyújt), méghozzá egészen Június 30-ig!

Tehát a kiállítás helyszíne: Bartakovics Béla Közösségi ház: Eger, Knézich Károly u. 8. (A Minaret mellett)
A megnyitó időpontja: 2010. május 14., 18 óra
A kiállítás megtekinthető 2010. június 30-ig, Hétfőtől-Péntekig, 9-től 19 óráig!

Végre apummal elindultunk egy jó nagy sétára a Bükkbe, és megnéztük milyen is havasan. Sajnos a jóidőről lemaradtunk, azaz éppen megelőztük: se hóesés, se napsütés. Szórt, és erős fény, így fotózásra nem sok lehetőség maradt.

Ellenben jó levegőn túrázni, kirándulni, és szép tájakat behavazva látni, annál inkább lehetett! :) Minden környékbeli lakónak melegen ajánlom a hasonló kiruccanásokat! :)
Eredetileg csak egy kicsit akartunk sétálni úgy, hogy valahol lerakjuk az autót, és egy kis séta. Egy kis győzködés után viszont sikerült rávennem apumat, hogy az autót tegyük le a Bükk "hátsó" bejáratánál, azaz a Felsőtárkány-Lillafüred közötti útszakasz közepén található Bányahegyi kapunál.

Innen gyalog lehet tovább menni a Bükki Nemzeti Park területén, ahol mi a nagy hóban, néha az útról letérve, és rövidítve próbáltunk eljutni a Nagy Mezőig, azaz a Bükk fennsík közepére. Ugyan a küldetés 1,5 órányi gyaloglás után meghiusult, mert a közelgő sötétedés miatt jobbnak láttuk a visszafordulást, de utóbb kiderült, hogy már nagyon közel voltunk hozzá. Béertük hát egy dimbes-dombos mezővel, közvetlenül a Nagy Mező mellett, de legközelebb biztos tovább megyünk! :)

Ajánlom minden kedves ismerősömnek, hogy ha teheti, robbanjon ki egy kicsit a természetbe, a betondzsungel, szmog és stressz fellegvárából a zöldbe/fehérbe, akár csak egy rövid séta erejéig!

Jó nagy megdöbbenést szült nálam Bruti lemerülése. Na, nem konkrétan az, hogy nem végtelen az akkuja kapacitása, hanem az a reménytelen szélmalomharc, amit egy akksi töltésért vívtam/vívok.

A töltő ugye Budapesten maradt, így miután a tartalék akksi is lemerült, próbálkozni kezdtem ismerősöknél, hogy hátha van valakinek BP-511-es akksihoz való töltője, itt Egerben. Nem volt. Aztán próbálkoztam a heol.hu szerkesztőjénél, aki meg is adott két fotós elérhetőséget, de sajnos mindketten külföldön voltak. Másnap (vasárnap) az Agria Pláza üzleteinél próbálkoztam: PhotoHall, és ElectroWorld. Hiába volt a PhotoHall-ban ismerős, sajnos nincs nekik Canon gépük, se kiegészítőjük. Az ElectroWorldről nem is beszélve.

Mindenhol csak Sony, Olympus, meg Fuji gépek és kiegészítők, Canon sehol, de még Nikon is alig. Megdöbbentem.
Hétfőn a helyi fényképészek következtek. 3 helyen jártam, és szinte biztos voltam benne, hogy valahol csak találok Canon EOS gépet, és ott majd fel is tudják tölteni az akksimat... Erre kiderült, hogy sehol sincs Canon. Persze az is előfordulhat, hogy csak nem akartak segíteni, de egy akksi feltöltése senkinek sem fáj, ennyit még a legszigorúbb boltos is segítene... talán.

Reményt vesztve próbáltam segítséget kérni MSNen (kiírva), iwiw üzenőfalon, de még facebook üzenőfalon is, és sehol semmi. Elfogyott az ötlet, nincs töltő...
Hogy a fenébe tűnhettek el minden boltból és fényképésztől a Canon termékek?! Mivel fotóznak Egerben a profi fotósok, ha nem Canonnal vagy Nikonnal?! Mi van veled Canon?!

Régen örültem már ennyire a nagy hónak.. Most végre nincs vizsga, Egerben vagyok, és épp nincs a nyakamon több tonnányi tennivaló, így megengedhettem magamnak, hogy délután kicsit visszamenjek 10 évet, és igazi gyerekként örüljek a hónak... Ha már 2 éve nincs igazán lehetőségem síelni menni, akkor legalább itthon élvezzem ki a havat. :)

Így történt, hogy Adri barátnémmal elindultunk szánkózni a szakadó hóesésben. Sajnos a szánkók a padláson pihengetnek pár éve, ezért csak két nejlonzsákkal felszerelkezve vágtunk neki. Zsebjármű. :)
Kigyalogoltunk az utca végébe, és birtokba vettük az utca végi meredek lejtőt. Pár próbacsúszás után csináltunk egy kis nejlonzsákos pályát, amin lehetett száguldozni... Fantasztikus kis pálya kerekedett belőle, csak az a pár kiálló kő ne lett volna... A fenekem azóta is sajog, de jó móka volt újra 15 évesnek lenni, jót hülyültünk! :)

Ez után a városba mentem fotózni, brutival... Nagy pechemre sajnos bruti lemerült, és a töltőt Budapesten hagyva esélyem sem volt folytatni a fotózásnak, pedig most az új állvánnyal könnyen tudtamvolna fotózni, a város pedig gyönyörű!
Nincs véletlenül valakinek Eger környékén Canon EOS300D-hez (LBP-511-es akksi) megfelelő töltője??? Holnap este is jó lenne újra fotózni, tovább tesztelni az új állványt. :)

Hetek óta folyton motorozósat álmodok. Pedig eddig ritka volt az annyira mozgalmas álom, hogy motoron ülök, de most sorozatosan ilyen volt. Hol üldöztem, hol üldöztek, hol pedig koromfekete erdőben, szűk erdei utakon, ködös időben mentem. Érdekesek, és néha ijesztőek voltak, de talán csak a hiány szülte őket.

Na, ma aztán adtunk a hiánynak! 5 fok volt, napsütés, úgyhogy az tavaszi-őszi (értsd: vékony) dzsekim alá alaposan aláöltöztem, és kitoltam a vasat a garázsból. Huhúú, már pusztán ez mennnyire jóóóó volt! :) 
Szegény eddig egy hűvösebb, fűtetlen garázsban állt, ahol ráadásul virágok voltak, amik nem tesznek jót a levegő páratartalmának (a motor szempontjából), így már csak ezért is meg kellett mozgatnom, hogy a régi, jól bevált (bár szűk) helyre kerülhessen vissza.

Legalább 2 hónapja (63 napja) nem mozdítottam, legalább ennyi ideje nem motoroztam. El lehet képzelni, milyen volt újra ráülni! :) 
3. rúgásra gond nélkül indult a lelkem, és első ízben elindultam Szacseszhoz, megnézni miújság vele... Őt se láttam már ezer éve. Épp elmenőben volt otthonról, így kaptam félórát, míg visszajön. Több se kellett, máris elindultam Ostorosra. Útközben zakatolt az agyam, hogy jó lenne megnézni az Ostorosi tavat, de az odavezető köves-saras, esetleg havas földút nem a legjobb választás ilyenkor, aztán csak befordultam a kereszteződésnél.

Nagy meglepetésemre gyönyörű, friss aszfalt fogadott! Hoppá! 
Felparcellázott telkek, földből kilógó közmű vezetékek, lámpaoszlopok, járda.... hát itt bizony nem kis változáson ment át a környék. Ugyan a tóig nem csináltak végig betonutat, de a bekötő része már annak is megvan. Ott már tényleg mocsár és hó volt, ezért azon az úton nem merészkedtem le, maradtam a friss aszfalton. (megj: azon a friss aszfalton mégfrissebb foltok, és kátyúk éktelenkedtek még bőven az igazi átadás és használata előtt... Ezúton is gratulálok a kivitelezőknek!)

Pár fotó, és az új telkek, épülő házak (villák) körbejárása után Szacseszhoz mentem, akivel jót beszélgettünk végre, sok-sok idő után újra. :) Itt hívott már apum, aki szintén jönni akart ma motorozni, csak amikor elindultam nem volt itthon. Hazaszaladtam hát érte, és innentől már ketten mentünk egy kicsit a környékre.

Kis töprengés után a rövidtáv-nagyélvezet reményében Szarvaskő meglátogatásában állapodtunk meg, úgyhogy egy picit az átlagnál óvatosabban kimotoroztunk a kedvenc helyünkre. Az út néhol nedves volt, Szarvaskőben kétoldalt havas is, de szerencsémre nem csúszott.... pedig mennyire tartottam tőle, sajnos (ismét egy kis félelem)

Hazafelé még felmentünk a várhoz, megnéztük a naplementét, majd elmentünk teletankolni a vasakat a heti benzinár emelést megúszva. A gépezet alig 10 litert falatozott 196 kilométerre (ebből 45 km ma, a többi még Októberben került bele), ami azt jelenti, hogy fogyasztásunk ismét 10 liter alá csökkent! Megdöbbentő!

A 4,8 literes fogyasztást egyelőre nem tudom hová tenni. Persze, örülök neki, csak nem értem. Lehet, hogy a hidegnek köszönhetem?! Több hűtés kellene a motornak, vagy több levegő?!
Rettentően örülnék, ha a fogyasztás így is maradna, de félek a meleg beálltával már nem lesz ilyen kevés. Addig viszont meg kellene fejtsem, hogy minek köszönhetem a kisebb fogyasztást, hogy aztán tudjak tenni érte. Ha ennyi maradna, akkor 2010-ben a világból is kimegyek az én vasparipámmal! :) (vannak tervek bőőőven)

Nyári visszaemlékezés, postok folytatása hamarosan. Egy Tátra túra és egy balatoni gurulás még hiányzik a sorozat végéről.. :)

Befejeződött ez a nyavajás szorgalmi időszak... Ennyi, vége!

Jövő hétre még vár egy rakás pót ZH (számszerint 3), és akkor már csak egy vizsga lesz hátra, ha minden jól megy. Alig várom már a pillanatot!

Az elmúlt egy hétben volt igen sok feszültséggel és veszekedéssel tűzdelt Járműterv házileadás (TGM 500 v2), volt 3 órányi alvás után Zh írás, majd Trófeában Közhíres ünnepi dőzsölés, plusz ennek másnapján két pót ZH... A hét elején még azon ment a fejtörés, hogy vajon megélem-e még a pénteket, aztán szerdai 3 órás alvás után kifejezetten a nemleges válasz tűnt a legvalószínűbbnek. Most viszont, ismét 4-5 órányi alvás után, pénteken még élek, megvagyok, és megyek látogatóba az unokahúgomhoz!!

Lazításra semmi esélyem, hiszen a jövőheti utolsó hajrára még rá kell feszülni, ezért a 6. hétvégémet is Budapesten töltöm (egy huzamban), ami azt jelenti, hogy jövőhét ilyenkor már 7 hete leszek folyamatosan Budapesten... Furcsa, hogy mégsem utálom még mindig eléggé ezt a várost, de azért mostmár hazavágyok. Csendbe, nyugalomba, kevés ember közé, és ahová méginkább: a Bükkbe és a motoromhoz!

A lájtos ezévi motoros szezont még le sem írtam igazán itt a blogon, de rövidesen, a trófeás és házileadásos postok megírása után visszatérek az augusztusi memoárok írásához, és végre újra felidézem majd a jó kis Tátra túrát, vagy a Balatoni Angyalos csobbanást..... Szép emlékek... De hiányzik!

 

Ha a jövőhetet is túlélem, akkor nincs mi megállítson, nincs akadály, és féllábbal bírni fogok ezentúl minden akadályt... Bár nem elhanyagolható kérdés a "túlélés, de hogy?!".
Legalábbis ezt vetették fel a minap a hangok.. ;)

 

Kilométer hosszú tennivalók lista ellenére, az összecsapódó hullámok lágy fröcskölése mellett csakazértis elmentem apummal az egri várba sétálni, az ő napján. Azaz az Egri Vár napján. Október 17-e ez, kéretik mindenkinek feljegyezni ezt a napot, mert ilyenkor még borongós hideg ellenére is érdemes Egerben, a Várban lenni!

 

Ilyenkor igazi várhangulat fogadja a látogatókat, jelmezes emberkék harcolnak egymással úton-út félen, vagy éppen csak elmenetelnek a bámészkodók mellett dobbal, zászlóval, kardokkal. Árusok középkori jelmezekben állnak a minden szuvenírral ellátott pultjuk mögött, vagy épp veszik ki a fatüzelésű kis kemencéből a frissen elkészült kenyérlángost. Kicsit arrébb a környék kalapálástól hangos, épp valakinek egy személyes szuvenír készül, pénzérme formájában.

Persze nem minden ingyenes, így egriként inkább csak az ingyenes részeket látogattuk most meg. Így mentünk le a nemrég felújított Dobó bástya gyomrába, ahol 2 emelet mélyen van egy nagy konferencia terem, majd újabb 2 emelettel lejjebb egy 2 szintes kiállító terem. A kialakítása rendkívül kreatív, a vár "alapjait" képző domb sziklái képzik a terem falát, jócskán belógva. Ezek elé függesztve lehetett nézegetni egy lengyel plakátkiállítás és egy neves lengyel festő képeit. Meg kell hagyni, igen hangulatos az egész, és történetesen ez is ingyenes volt.
Ennek ellenére valamiért csak pár ember szállingózott arrafelé.

A vár többi részére viszont inkább a kellemes tömeg volt elmondható. Mindenhol voltak emberek, de nem az a mennyiségű, amelytől lépni sem lehetett volna. Amolyan pont kellemes egyensúlyban volt.
Körbejártuk az egészet, voltunk midnen részén. Egy kis pihenőként még egy kenyérlángost is bedobtunk, aminek ára még itt is a Budapesti árak alatt van (500 Ft).

 
 

 

Aztán voltunk a régóta lezárt, ún. Török kerben is, ahol az 1960-as évekig az egriek romantikus találkahelye, egy kellemes, rózsalugasos söröző volt. A nap alkalmából kivételesen ide is be lehetett menni. Mára sajnos csak rom az egész, ugyanis az '50-es években bezárt, majd a '60-as években feltúrták az egészet egy ásatás miatt. Épületnek, rózsalugasnak nyoma sincs, ellenben egy rejtett bejáratát megtaláltuk a Kazamantának, amit sajnos már felfalaztak.
Állítólag itt hamarosan újra söröző/étterem lesz, vannak rá tervek, hogy ezt felélesszék. El is hiszem, mert maga a hely fantasztikus, nagyon jó hangulata van a várfallal körülvett kis udvarnak, aminek a bejárata rögtön a várkapu után jobbra nyílik. Jó lenne, ha itt újra működne valami romantikus hangulató vendéglátó hely, bár ahogy belegondolok, az már valszeg nem nekünk, egrieknek szólna..

Innen, a Török kertből viszont ki lehet jutni a várkapu fölé, ami ugyan most így kicsit balesetveszélyes, de annál izgalmasabb! :)
A várkaput elhagyva, a már 3 órás séta után hazafelé vettük az irányt, de pesze a Dobó utca, Dobó tér és a Széchenyi utca fotózása nem maradhatott ki.

Brutival jól kijöttünk végig, de még szoknunk kell egymást. Sokkal-sokkal több dolgora kell figyelni egy ilyen géppel, mint a kis kompakktal. Megkockáztatom azt is, hogy sokkal könnyebb Brutival rossz képet csinálni, mint a kis A700-assal. Mivel ott az automatika megoldja, nameg élőképet nézel, és addig állítod, míg jó nem lesz. Itt viszont belenézel a keresőbe, állítgatsz egy sort, átállítod a záridőt, a fehéregyensúlyt, az ISO-t, átteszed máshová a fókuszt, majd ismét belenézel, és ugyanaz a kép fogad, a keresőn keresztül. Ellövöd a képet, aztán a kis kijelzőn próbálsz rájönni, hogy ez vajh bemozdult-e vagy sem. :)

 

Na, nem mintha panaszkodnék, nagyon élveztem, és közben sokat tanultam. A telével csínnyán kell bánni, mert az bizony max telén (200 mm) igényli a legalább 1/150-es záridőt, nameg a mélységélesség is borzasztóan pici telézéskor. A "p" üzemmóddal is csínnyán kell bánni, mert hajlamos azonos fényviszonyok mellett egyszer túlexponált, majd alulexponált képet csinálni. Sokkal jobb egy fix záridővel fotózni, akkor nem ért sok meglepetés.
A teljesen automata fókusz meg nem a barátom, mert sosem arra fókuszál, amire én szeretném. Szóval tényleg szoknunk kell még egymást, de ez a 4 órányi fotózgatás nagyon jót tett, készült is 170 kép! :)

A válogatott galéria ITT nézhető meg.

Atyaég, micsoda pörgés! A mai nap szokásos kávézással indult, majd mikor javában autocadban rajzoltam a rajzolni valómat borult hirtelen minden, ugyanis az egyik gyakornok társam leszervezett egy üzemlátogatást Sirokba. Kivitt minket autóval, és ott jól megnéztük a Mátrametál Kft tubusgyártó és aeroszol flakon gyártó (hidegfolyató) üzemét, majd átballagtunk az egykori MFS 2000, ma Ruag lőszergyárba, és megnéztük az ottani gyártósorokat is.. (Az első linken van egy "bemutatkozás" oldal, ahol van egy videó, benne részletesen a gyár bemutatása.. ajánlom!)

Ez után vissza a munkahelyre, ahol kaja után már mentünk is egy kis előadásra, ahol a hőkezelő egyik tapasztalt vezetője tartott jó részletes előadást (eddig is hallottunk és láttunk sok mindent, de most lett teljes a kép), majd jól megnéztük a hőkezelés minden részét és berendezését.
Épp csak egy kólányi pihenő után át az új raktárba, amit pár hete adtak át, és megnézük a "terminátor otthonát", azaz a teljesen robotizált raktárat is, ahol az alig 12 tonnás robot pakolgatja a palettákat 40-50 km/órás sebességgel.
Aztán levezetésként és pihenésként megnéztünk még egy fémmegmunkáló eljárást az egyik társammal, amit még eddig nem néztünk. Megnéztük hogy hántolják a fogaskerekeket, és a gép mellett dolgozó emberkétől hallottunk sok érdekes dolgot.

Ez után már a szokásos fülig érő vigyorral, zenével a fülemben hazatekertem. A pontot az i-re csak egy patakparti barack fa tette fel, ami mellett lassítva barackkal a kezemben tekertem tovább, és hogy ne érjen túl hamar véget a boldogságos tekerés, még tettem egy kis kitérőt, hogy átlépjük a 10 km-es mennyiséget.
Ja, múlthéten meg a Firth Rixson egri kovácsüzemét néztük meg, az se volt semmi!