Ha lehetne a freeblogban alcímet írni, akkor itt az szerepelne, hogy "Az MZ-s nem fázik, csak érzékeli a hideget!". De mivel nem lehet, ezért kénytelen leszek rávezetni mindenkit, hogy miért is álltam múlt vasárnap kb fél órát forró zuhany alatt.

 Történt ugye nemrég, hogy terveztem egy "Zemplén vártúrá"-nak nevezett kirándulást múlt hétvégére az MZ klubbal. Nos, múlthéten végig kánikula volt, viszont az időjósok esővel fenyegetőztek a hétvégére. Meglepő módon sajnos sokan visszamondták így a túrát a clubból (pedig tavaly a végig ázás ellenére csak élvezte a banda.. 🙂 ), de idén nem akart mindenki bőrig ázni. Így voltunk szombat reggel csupán 4-en (Mladi, Samu, TZrider, én) a találkozó helyszínén (plusz anyumék autóval egy szakaszig). Meglepő volt a kis létszám, de viszont egyben egy kicsit érthető is: a szikrázó napsütés ellenére dermesztően hideg volt, és valószínűleg erre  a hirtelen fordulatra kevesen számítottunk.
Viszont mi kevesen is, de elindultunk! 🙂 Kezdésnek csapattunk egy jót a Bükkben (kép fent az útvonalról), itt csatlakozott pár kilométerre Skorpio és Homz, de aztán Göncre már késve érkeztünk, így nem néztük meg ott a Huszita házat (nameg elmaradt a leszervezése a látogatásnak..), sőt a hollóházi múzeumot sem, hanem spuriztunk Sátoralaújhelyre (egy Hollóházi pihenő-melegedő-ebéddel). Nem akartuk lekésni a délután 4-ig nyitvatartó libegőt, ezért aztán szinte rohantunk. Nos, 4 előtt 5 perccel oda is értünk, nem késtük le, de egész egyszerűen nem is indították be 10 fő alatt. Kutyahideg révén pedig a kutya sem akart felmenni. Így hát pórul jártunk, bár ez a pórul járás egy kellemes csapatással is együtt járt. Libegő helyett viszont csak elindultunk fel a Magas hegyre, és egészen a sípályáig jutva motoroztunk egy erdeit! 🙂

Még itt úgy döntöttünk, hogy megyünk a szállásra, Kőkapura, a vadászkastély melletti ifjúsági szállóba. Itt Gyurma éppen a tűzgyújtásnál csatlakozott hozzánk, és a kis létszám ellenére egy hangulatos-nyársalós-beszélgetős-borozós este kerekedett a nap végére.

Másnap már 7-kor talpon volt az 5 fős banda, és rögtön Samu motorjával kezdtük, aki előző nap kicsit rendetlenkedett. Gyors érintkező csiszolás után már szépen is járt a 300-as gépezet (érdekes mód mindenki 300-as volt, csak én nem 🙂 ), 9-kor pedig már úton voltunk Szlovákia felé a reggeli hidegben.
Nem akármilyen út várt ránk. Úgy döntöttünk, hogy Kassa kihagyásával Krasznahorkaváralja felé megyünk, mert megtetszettek a térképen a kanyarok. Mutatom:

Úgyhogy dermesztő hideg és felkészületlen ruházat ide vagy oda, de mi 5-en bementünk ám a hegyekbe, megnéztük a szemet gyönyörködtető tájakat, csapattunk az eszméletlen kanyarokban, mentünk az 1 sáv széles erdei utakon, és megjártuk a környék talán legszebb szerpentinjeit.

Igaz, hogy csak 7-8 fokos volt a levegő, látszódott a lehelet, és sajnos a túratervben szereplő helyek nagy részét is kihagytuk. Betlérre is csak egy sétára ugrottunk be, a Dobsinai jégbarlangot meg vmilyen átalakítás miatt Augusztus végén bezárták, de persze ezt elfelejtették kiírni a honlapjukra. De tulajdonképpen a táj a kanyarok és a látvány miatt mindenképpen megérte, mégha nem is Vártúra, hanem TÁJtúra is lett belőle. 🙂
Dobsinai jégbarlang helyett a bejárattal szembeni étteremben ettünk egy mesés Sztrapacskát (amit Magyarul kértünk, és MAGYAR pénzzel fizettünk!), ittunk egy forró teát, majd nagy gázzal elindultunk hazafelé, Telgárt irányába.
Rimaszombatnál már oszlott a csapat, majd a határon (Salgótarjánnál) átérve már csak hárman tartottunk Budapest felé. Mladival és TZriderrel úgy döntöttünk, hogy nem bírjuk az egyenest (3-as út), és úgy megszoktuk a kanyargást, hogy Mladi helyismeretére hagyatkozva inkább a 21-es úton mentünk Budapest felé.

Nos, a legvégére egy apró szemerkélést még azért begyűjtöttünk, majd végül este 8-ra haza is értünk, Budapestre. Ütős kis túra volt, már csak azért is, mert az addigi forró idő miatt nem számítottam arra, hogy ilyen hideg lesz, így meleg ruha híján kétnapi ruha (alvós cuccal és esőruhával) egyszerre volt rajtam, hogy ne fagyjak meg. Mindez a fagyoskodás viszont nagyonis megérte azért a tájért, és azokért a kanyarokért, amiket ott kaptunk a hegyektől a Felvidéken.
Az már biztos: Jövőre is megyünk! Csak jövőre nyáron, és Szlovák szállással, legalább 3 napra! Ki jön velünk jövőre, hmm?

(ja, képek nem nagyon készültek, mert nem akartunk megállni -és megfagyni- fotózni. Amik készültek, azok itt vannak: ÖSSZES KÉP)