Ritkán szoktam film ajánlókat írni a blogba, de ez részben annak köszönhető, hogy ritkán van időm filmet nézni.
Na, most viszont hogy vége a szorgalmi időszaknak nevezett keresztre feszítésnek, végre akadt egy kis időm régi kedvenc szórakozásomnak, szenvedélyemnek, ellazítómnak: egy kis filmezésnek.
Angelus (KisGarfield) top100-as fimlistája biztosította az utóbbi idők legjobb filmnézéseim alapját, ám azokról a filmekről már nem karok írni, Angelus megtette helyettem, kívánló listába sorolva ajánlóit.

Most egy olyan film került sorra, ami új (2008-as), de mégse sokat hallottam eddig róla. Alapvetően az IMDB értékelései alapján választom ki az arra érdemes filmeket, és ez is egy az igen magasan értékeltek közül (7,5/10).
Általában szeretem a (bank)rablós filmeket a csavart cselekményszál, ötletes megoldások, és a tartós szurkolások miatt. Sok kedvenc van, legnagyobb a Confidental (Lépéselőny) fantasztikus csavarásai miatt, nemsokkal lemaradva követi az Olasz meló a akciójelenetei és a minimorissai miatt, és most úgy nézki fellép a dobogóra a "Banki meló" is.
Eleinte nem köt le nagyon, sok szálon indul a cselekmény, és kicsit nehéz is követni. Nem is baj, ennyi figyelést a készítők sem vártak el. A Szállítóból, Crankből és az Olasz Melóból megkedvelt Jason Statham-nek állati jól áll a csavart elméjű bandafőnök szerep, és az egyre nagyobb slamasztikába mászásást, és annak megoldási próbálkozását csak az koronázza meg, hogy egy igaz történettel van dolgunk!

Lehet tippelni, bankrablásról van szó, amit a '70-es években óriási botrányok, leleplezések, lemondások hada követett. Viszont ha többet mondanék, az már spoiler lenne.. 🙂 Legyen elég annyi, hogy a film bemelegítő 10 perce után feszülten figyel az ember, a végére pedig a szurkolások közti érzelmi szálakra is feszülve figyel.
Nem mondom mindent vivő alkotásnak, mert vannak jobb filmek, de annyit mondhatok, hogy a komolyabb műkedvelőknek is kellemes 2 órás kikapcsolódást nyújthat ez a kis krimi-thriller kombó! Jó szívvel ajánlom!