bambi bejegyzései

A tudósításos, kicsit gyakorló bejegyzésem előtt arról írtam, hogy végre most jön egy hét nyugi, pihenés, rend rakás, lassítás, ilyesmi... Nos, azt hiszem nem lövök le poént, ha elárulom, hogy a a bizonyos, sokat látott fény az alagút végén már megint dudált..

Vasárnap, Budapestre felérve kénytelen voltam megállapítani, hogy ahogy az én szerelmem is mondta, valóban döglődik a fél lakás elektromos hálózata. A sercegés a biztosítékoknál nem volt túl jó előjel.

Éjszaka ráadásul valami zajra ébredtem a konyhából, amit aztán még sok követett a nyitott ablakon keresztül az udvarról. Hajnal 4 körül furcsa zajok voltak ezek, mintha valaki pakolna. Így aztán felkeltem, kinéztem az ablakon, és kisvártatva két alakot láttam nagy zajjal közlekedni a körfolyosón. Mire felfogtam, hogy mit művelnek, már a frissen lopott zsákmányokkal épp elhagyták az épületet (miközben én vártam, hogy a 112-n valaki végre felvegye a telefont). Besurranó tolvajok voltak kérem, ketten, a sötétben közlekedve minden egyes ajtót és ablakot ellenőriztek, hogy mi van nyitva. Ahol valaki nyitva hagyott valamit, ők cserébe kifosztották, úgy, hogy az illető ott aludt a lakásban. Így vitték el az alattam lakók egyik táskáját is. Hajnal 4-kor, amikor biztosan nincs senki sem ébren, akkor jöttek, és ebből kifolyólag nem is fordítottak sok ügyet a zajra... Megdöbbentő volt, és hiába próbáltam segítséget hívni, mire felvették volna a telefont, el is húztak az elkövetők.

Hétfő reggelre aztán megdöglött a biztosíték, a nagy szoba elektromos hálózata ki-be kapcsolgatott. Gondoltam megszerelem, hiszen az éjszakai gondok okozta késői kellés ellenére is volt időm, így elindultam fázisceruzát kutatni a környéken, mert ugye anélkül azért nem látnék neki (jó tudni előre, hogy hozzányúlhatok). Nos, ez a Keleti környékén tömegesen bezárt boltok révén kissé nehezen ment, így kb 1,5-2 órányi séta után találtam egyet. Hazamentem, és nekiestem a biztosítéktáblának, ahol egy kellemesen elégett automatát találtam. A leszerelésénél elakadtam, így hiába volt a sok kínlódás, végül szerelő után kellett néznem.

Ez azzal járt, hogy a szomszédoknál hosszasan beszéltük át az előző este eseményeit, majd egy villanyszerelő számát megszerezve másnap korareggelre sikerült megbeszélni egy gyors orvoslást. Így aztán a kedd se kezdődött sokkal jobban... A folytatása még aztán se volt jobb: fél napomat az egyetemen töltöttem, újabb munkákat vállalva.

Este viszont végre kedvesemmel is lehettem egy kicsit (miután ő munkából hazaérve még letudott egy spanyol órát), és elmentünk mozizni egyet. Ilyen kezdés után minden reményem a szerdában volt, ami viszont apum korareggeli érkezésével ismét nem a pihenésről szólt: Mentünk Bambi mesterhez apum motorjának rendberakása kapcsán. Bambinál jól elidőztünk, míg végül jól megebédelve, egy bankkártyát egy automatában hátrahagyva, viszont két jó motorral hazatértünk. Bambi mester a motorok nőgyógyásza, aki szinte ránézésből megmondja mi a motor gondja. Öröm nézni ténykedését, és bizony minden ilyen nézéssel töltött perc újabb cseppnyi tapasztalatot adhat az MZ-k lelkivilágának kiismeréséhez.

Hazaérve kedvesemmel főzésbe kezdtünk, miután második próbálkozásra sikerült bevásárolni a közeli tescoban (az első alkalmával bombariadó miatt kiürítettek minket). Végre ez már egy kis várva várt közös program volt, végén egy igen késői, de annál finomabb vacsorával. :)

Csütörtökön aztán sor kerülhetett a rendrakás és a pakolás elkezdésére is, de ekkorra már annyi tennivaló gyűlt össze a lakásban, hogy egész délelőttös ténykedésem is épp csak egy kicsit látszott a lakáson. Délután ráadásul egy munka kapcsán a belvárosba is be kellett mennem, így ez is félbemaradt, de végre ekkor már volt egy tennivaló listám, aminek a felééig eljutottam. Estére viszont csak punnyadás és filmnézés maradt a következő kiállításom helyszínének feltérképezése helyett....

Ezt követően a péntek reggel sem az a tipikus pihenőnap feelingel indult: 7 órakkor keltem, az előző postban olvasható tudósítás révén. De legalább a délután jobban alakult: Bepótoltuk a tegnap este kihagyott felderítést. Most már biztosan mondhatom, hogy a következő kiállításom helyszíne egy teaház lesz, időpontja pedig október közepe, de ezekről majd később, részletesebben.

A hét innen már rohanásban ért véget: egy kis rendrakás, mosogatás, őrült pakolás, és iszkiri haza, motorral, este 8-kor idulva. Útközben pedig menekülés az eső elől, még egy megszorulással útközben...
Itthon, Egerben pedig kezdődött az aktív "pihenés": egy kis betonozás várt rám szombat reggeltől... Így tartok most itt a pihenésre szánt hetem utolsó előtti estéjén, szinte már-már rettegve a holnap reggeltől, hogy mi lesz az újabb pihenés kitérítő program...

A nyári visszaemlékezés következő része most az ETZ Tuning Project új bejegyzéséhez gyűrűzik. Pár nappal a Tátra túra előtt a motor még mindig nem volt az igazi, még mindig keveseltem az erejét, az óriási fogyasztás mellett. Ezért döntöttem úgy, hogy a motor visszakapja az eredeti, gyári karburátorát, és elteszem a DellOrtót pihenni.

Így történt, hogy Augusztus közepén a motor visszakapta a gyári karburátort, méghozzá egyből apum motorjáról. Időközben ugyanis az én tökéletesen és kis fogyasztásra behangolt eredeti karburátoromat rátettük az apum motorjára (mivel az túl sokat fogyasztott), az övé pedig felkerült az enyémre, mindenféle módosítás nélkül. Nem sokat vacakoltam vele, feltettem, mentem egy kört, "jólesz"... és irány Budapest, elvégre másnap Tátra túra!

Igazság szerint a gyári karbrátorral sem volt rossz a motor gyorsulása, sőt! Bár annyira nagyon nem volt vad, mint előtte, azért meg lehetett vele elégedni. Nem spóroltam a gázzal, gondoltam derüljenek ki az erőviszonyok...

Nagy gázzal és 90 fölötti tempóval hagytam el Egert, rögtön nekifutva a Kerecsend felé vezető emelkedőnek. Na, az első meglepetés már itt kezdődött. Egy visszaváltás, nagy gáz, belső sáv, előzés és kihúzatás, viszont egyszercsak elfogyott a gépből az erő, mintha csak levettem volna a gyújtást. "Hohóó, ez a megszorulás jele, itt baj van!" A tempót visszavettük, ki a külső sávba, és csak ésszel...

Végiggondoltam, hogy mi lehetett ez, mert végülis nagy megszorulás nem volt. Lehúzódtam, megálltam, végiggondoltam, hogy mitévő legyek. Csavarhúzó a dobozban, de karburátor állításhoz nem volt sok affinitásom, így inkább tovább indultam, óvatosan. Visszafogottabb tempó, kevesebb gáz, "majd Budapesten nekiesek" megfontolás.

A következő meglepetésig azonban nem telt el sok idő, Kerecsend után jött a következő emelkedő. Direkt nem húzattam, óvatosan mentem, 70-es tempó környékén, és mégis hirtelen elfogyott az erő, ám ekkor már hiába cselekedtem gyorsan, mégis megszorult. Óriásit satuzott a hátsó kerék, ekkor már nem volt menekvés. Lassú, útról legurulás és finom visszaváltás után sem akart újra elindulni a gép, már sejtettem, hogy itt gond van. Út szélén megállva próbáltam berúgni, semmi...

A lejtőt kihasználva, egészen Kerencsendig visszagurulva (vagy 300 m!) sikerült nagy nehezen beindítani, és hálistennek a hangja rendben volt. Ekkor már nem vacakoltam, nekiálltam beállítani a karbit. Feljebb emelve a súbertűt adtam neki több benzint, majd utánhangoltam az alapjárati rendszert. Nos, ez után Budapestig már nem volt semmi gond.

A karbi állítgatása közben felhívtam Bambi mestert, hogy már 70-nél is képes megszorulni, aki egyből invitált hozzá, a műhelyébe. Estére értem oda, Bambi már várta az alanyt. :)

Első ízben a karburátornak estünk neki, kapott nagyobb főfúvókát, és újra beállítottuk hozzá a motort. Bambinak megemlítettem, hogy érdemes lenne ránézni a gyújtásra, mert már rég ellenőriztem, így hát levettük a deknit, és előkerült a műszer. Itt ismét jött egy kis meglepetés, mert bár nem volt rossz a gyújtás, de már végállapotban volt, sok állításra már nem volt lehetőség, állítani pedig csak kellett... Ráadásul a motor elméletileg kétszer gyújtott, ami több gondnak is köszönhető volt.

Ígyhát Bambi nekiesett kicserélni a először a kalapácsot, majd az egész gyújtás alaplapot, és amikor még így sem stimmelt, akkor már a gyújtás házat piszkálta, hátha csak rosszul van összerakva. Ha már ott tartottunk, látszódott a főtengely szimmering, és az is, hogy kicsikét ereszt már, ezért inkább azt is kicserélte.

Több órányi próbálkozás és vacakolás után végre sikerült megtalálni a megfelelő beállítást, ekkor már jócskán éjfél után. Kipróbáltuk, felpörgött, szépen duruzsolt! :) Ekkor megörültem, hogy újra jár a motor, tehát nagy baj már nem érhet! :)
Bambi, gigászi tapasztalatát bevetve, leellenőrizte, hogy mennyire erős a motor: kezét a kipuff végéhez tette, másikkal pedig a gázt rángatta, és azt figyelte, hogy mennyire erősen pufog a gép. Ekkor megállapította, hogy bizony le van folytva.

300 köbcentire váltáskor egy igen fontos dolog elmaradt, mégpedig a kipuffogó kismértékű átalakítása, a nagyobb köbcentinek megfelelően. Elméletileg, tiszta kipuff esetén erre nincs nagy szükség, ám én elfelejtettem, hogy a pár éve lecserélt, akkor még új kipuff valószínűleg már egyáltalán nem tiszta.

Bambi a probléma megoldására egy precíziós műszert vett elő, egy enyhén már használatos, másfél méteres vasrúd formájában, amit a köszörűn finoman kihegyezett, majd a kipuff végébe rakta. Ezt követően elő vett egy finommechanikai szerszámot, azaz egy nagy kalapácsot, és alaposan elkezdte beütni a vasrudat a kipuffogón. Kb 20-30 centi után egy szorító fogóval kivette a rudat, majd jött az első indítás!

Nos, a gépnek csodás hangja lett, annyi biztos, és Bambi már a folytással is elégedett lett. Kb 2-ig kínlódtunk vele, így az első próbaútra a hazamotorozás közben került sor. Már ekkor érezhető volt, hogy valami bizony megváltozott. Dinamikusabb gyorsulás, szebb (és egyben nagyobb) hang, szóval tetszetős volt! Az első igazi próbaút a másnap délután kezdődő, háromnapos Tátra túra volt, amiben majd a következő bejegyzésben részletesen is írok! :)

Addig is legyen annyi elég, hogy a régi karburátort visszatéve, gyújtás és kipuffogó hangolást követően a motor az egész túrán eszméletlenül teljesítétt. Hazafelé végig 100-as tempóval jöttünk az M2-es autópályán, és a gép hegyen-völgyön kényelmesen tartotta a tempót, felpakolva is. Végre elértem a célt, olyan erős lett a gép, amilyennek szerettem volna, legalábbis ami az erejét illette!

A történetnek viszont itt még nincs vége, ugyanis a fogyasztás továbbra is gigászi, mintegy 6,5-7 liter.... van még min dolgozni!

Végre elérkezett az idő (és pénz), hogy a gépet Bambihoz kivigyem, és megkezdődjön a Tuning Project új fejezete.

Sajnos az eddigi próbálkozások nem vezettek sok eredményre, a karburátor csere egy elhamarkodott és eltúlzott lépés volt. Sokkal célszerűbb lett volna (amit azóta Bambitól tudtam meg) a gyári karburátor nagyobbra fúrása. Nem is kellett volna sokkal, éppen csak egy kicsikével. De mindenek előtt a túrázóknak ajánlott tuning a motor 250-ről 300 ccm-re fúrása, ami így egy kis többlet nyomatékot kap, és szívesebben tartja az utazó tempót...

Erre került végre sor, megkapta a motor a már előre felfúrt 300-as hengert, az új, Lengyel (kétgyűrűs) dugót, és a hozzá módosított hengerfejet (ahogy a képeken látni). Ha már Bambinál volt a motor, akkor el lett intézve még pár apróság:

1, Amíg Bambi a hengert szerelte le, addig én a vaterán vásárolt Thor M303-as riasztót szereltem be. Kemény 6500 Ft volt, ami egy komplett riasztó szettet foglalt magába: központi egység, két távirányító, sziréna. "Egy másik motoros naplója" című blogban megtaláltam a beszerelés leírását, ami rémesen egyszerűnek tűnt, ezért még amikor a biciklimet ellopták, aznap leütöttem ezt a riasztót. Ma pedig beszereltem, és tényleg! Egyszerűbb, mint gondoltam! Pár forrasztás után már készen is volt, és hibátlanul működött! Zseniális!

2, A gépezet végre kapott egy valóban japán, erősített láncot, plusz még új láncvédőt a szakadt helyére. Tavaly kapta a jelenlegi Favorit láncot (Erdély túra kellős közepén kellett cserélni, mert az előző megdöglött, elkezdett szorulni), amivel azóta több mint 5000 km-t menve ismét cserélni kell, annyira kinyúlt. Most nem vacakoltam, Bambitól kaptam egy drágább, de sokkal jobb minőségűt, így bízok benne, hogy ez majd tovább bírja.

3, A már hónapok óta megvásárolt kerékcsapágyakat végre beleteszi Bambi, és remélem ezzel kicsit mérséklődik a gépezet szitálása (miután a kerekek kicentírozása, gumik kicserélése, lengőkar rendberakása, teleszkópok rendberakása, szilentek kicserélése után sem csillapodott, mostmár szinte csak ez maradt, ebben minden remény!)

4, Az új karburátorral együtt érkezett jelenség: Melegen lejjebb esik az alapjárat, ami falslevegőre engedett gyanakodni, méghozzá bemelegedés hatására érkező falslevegőre. Ezért aztán kap a gép új főtengelyszimmeringeket, biztos, ami biztos! Ha valahonnan, akkor onnan biztosan kaphatott fals levegőt, bemelegedés után.

5, Kis keresgélés után sikerült az új ZTech Túradobozhoz alátétet szerezni. Sajnos nagyon sok olyan esetről hallottam, ugyanilyen típusú, 50 literes (batár nagy) túradoboz tulajdonosoktól, hogy pár kátyú után egészen egyszerűen letört a doboz a tartóról. Nem is csoda, hiszen a rögzítése egy peremmel és egy csavarral történik, ahol a csavar mindenféle alátét nélkül pusztán a műanyagba kapaszkodik. A BME Angyalai túra során volt "szerencsém" látni, amint egyik kollégának a pontosan ugyanilyen doboza letörik a motorról, és akkor néztem, hogy a csavar, és körülötte némi műanyag a platnin maradt, tehát egész egyszerűen kiaszakadt a dobozból. Sajnos a gyártók kispórolták a fém alátétet, amit pótolva nagyban lehet növelni a doboz tartósságát! Na, hát ezt is pótoltam Bambinál, ráfért!
(Aki az én eddigi írásaim alapján vett ilyen dobozt, annak javaslom, hogy mielőbb szerezzen hozzá egy max 80 átmérőjű, kör alakú, 3-4 mm vastagságú lemezt, és cserélje ki a gyárilag hozzá adott füles csavart egy hosszabb imbuszra, majd így rögzítse a dobozt!!!!)

6, Az örökös ülés leszerelés problémát is sikerült orvosolni, ami annyit jelentett, hogy eddig az ülést rögzítő két csavarhoz semmilyen módon nem lehetett hozzáférni. Egy Szacsesz által készített doboztartó konzol készült úgy el, hogy sajnos semmilyen kulcs sem fért hozzá a 13-as anyához, mindig egy villáskulccsal kellett felülről ráfogni, és ügyetlenkedve kitekerni (még a csőkulcs sem fért el). Bambi viszont adott egy kb 2 centi hosszú anyát, ami villámcsapás szerűen megoldotta ezt a problémát. Minden megoldásra gondoltam, csak erre nem! :) Egyszerű és nagyszerű! (ide majd szúrok be képet is, ha már itthon lesz a motor)

Ha minden igaz, mostanra már kész is a gép. Sajnos nem tudtam megvárni, amíg elkészül, órára kellett mennem, de holnap már azzal fogok hazajönni. Alig várom, hogy megérezzem a 300 ccm adta többlet erőt, amit majd az új láncon keresztül ad át a szinte új gumikra, új csapágyakon támaszkodva... :) Na, meg persze alig várom, hogy végre majd élesben is alkalmazhassam az új riasztót!

A hétvégi MZ Club + BME Angyala túra során végre kipróbálhattam a vasat 120-as fúvókával. Ez ugye azt jelenti, hogy a főfúvóka átmérője 1,2 mm, ami éppen 0,15 mm-rel kisebb(!!) mint a gyári fúvóka (ami 135-ös).

Érdekes, hogy még mindig úgy érzem, h a gép többet kap a kelleténél. Igaz, most nem nagyon volt lehetőségem gyertyaképet nézni, de hidegen egyértelműen sokat kap. A túra során nem nagyon mentünk 90-es tempó fölött, így a 0-90-ig tartományban eszméletlenül jól teljesített a gép. Bivaly gyorsulás, tetszetős (szinte nagymotor-) hang kigyorsításkor (tényleg másabb, erősebb, öblösebb!), és minden tempó jóformán minimál gázadással tartása. Ja, és ami még kifejezetten tetszett, hogy nagyjából 2500-as fordulattól képes dolgozni. Eddig ugye 2500-3000-es fordulat környékén nyélgázt rántva max megfulladt, most viszont átvált a tetszetős hangra, és elkezd dolgozni. Igaz, nem ugrik fel egyből 5000-es fordulatra, de szépen, morogva gyorsul.
Magasabb fordulat tartományba is kényelmesen kipörög, szó nélkül ki lehet húzatni 6000-es fordulatig (kicsit tovább is), viszont a mai nap tesztelve, ötödikben továbbra sem valami erős. 100 fölött továbbra is gyenge, és nem hajlandó megfelelően tovább gyorsulni.

Fogyasztást illetően sajnos még nem tudom, hogy mennyit evett a túra során, az biztos, hogy előtte tankolva (akkor még ugye 130-as fúvókával) több, mint 7 litert evett a drága... Hát, ... ezt meglátva elmorzsoltam pár könnycseppet.

Még a héten futok vele egy 10-15 km-es tesztet, hogy kiderüljön mit mond a gyertyakép... Bambitól megtudva ehhez legalább 10 kilométert kellene menni, városon kívül, hogy megtudjuk igazából hogy érzi magát a gyertya az égéstérben. Addig ugyanis nem tud kiűrűlni a városi közlekedés során a kartelben, és egyéb kis helyeken leülepedett üzemanyag, ami miatt ilyenkor mindig kicsit többet kap, és így mindig hazudik a gyertyakép...

No, viszont a Tuning Project folytatódik, Pénteken viszem a gépezetet Bambihoz, és kap egy 300-as hengert. Igen, ez "csupán" 50 köbcentivel nagyobb, viszont elméletileg az általam hiányolt nyomaték többletet ez már garantálni tudja, minimális fogyasztás módosulás mellett. Minden vágyam, hogy a 90-100-as utazót felpakolva, hegyen-völgyön garantálja. Mindemellett megkapja a motor a régóta megvásárolt 4 kerékcsapágyát, meg ha már ott van, lehet átesik majd egy kisebb átnézésen is...

Így péteken kezdetét veszi az MZ ETZ Tuning Project 300. És hogy mindezt miért csinálom?!
Nos, a válasz egyszerűbb a vártnál: Nincs pénzem nagymotorra.
A nagymotor nagy ára megfizetésén túl a fenttartására sem lenne pénzem, a nagyobb gépek óriási, egy nullával nagyobb szervíz költségei miatt.... Nincs 15-20 ezer Ft-om láncra, 40-50 ezer forintom fék felújításra, vagy 30-50 ezer forintom gumira... Az erő viszont hiányzik.
Nem akarok én 150 fölött száguldozni, csak egy 100as utazót szeretnék tartani megpakolva is, meg ha neadjisten autópályára mennék (ami gyébként ellenkezik az elveimmel, de előfordulhat, h sietek valahova), akkor szeretnék tudni 130-as utazót is tartani. Oké, ez MZvel sose lesz, de legalább egy előzés erejéig legyen benne elég tartalék.
Na, hát _ezért_ tuningolok én!

Az előző post írásakor azt gondoltam, hogy még egybejegyzés a témában, és azzal lezárul az MZ ETZ Tuning projectem... Deeee ez nem így van, most épp úgy érzem, hogy sohasem fog lezárulni! :)

No, történt ugyanis, hogy tegnap az egyetem mellett egy kisebb forgalmú helyen (I épület mellett) nekiálltam, és kicseréltem a főfúvókát kisebbre... Azaz csak cseréltem VOLNA, ugyanis a kölcsönfúvókák között amelyik 130-as, annak nem 1-es, hanem legalább 1,5-ös a menetemelkedése, így nem ment be a helyére! :(

Vasárnap pedig szeretnék a géppel egy kicsit csapatni, ezért a probléma sürgős megoldásért kiáltott. Végigtúrtam a netet, találtam vagy 4-5 helyet, ahonnan megfelelő, 130-as fúvókát tudtam volna rendelni, de mindenhonnan 1500 Ft-os postaköltséggel, igaz másnapra... Így aztán inkább kiírtam pár szübajöhető budapesti bolt címét (a GPSbe), és suli után nyakamba vettem a várost (füstölve, döcögve, szenvedve). Kezdésnek a futár motoros bolthoz mentem, akik sajnos nem tudtak segíteni (bár azért vettem egy 1 méteres benzincsövet a holnapi Karinapos túrára! - szívószál lesz ;) :D) Így aztán átsétáltam az 50 méterrel arrébb lévő Kelemen motoralkarész bolthoz, ahola nagyon lelkes segítő srác nem tudott megfelelőt adni, viszont _ingyen_ elcserélte az én bazinagy fúvókámat egy azonos menetű, kisebb fúvókára! (ez azért jó, mert ezt fel tudom így fúrni)
A két bolt közötti szaladgálásban váltott egy motoros kolléga, akivel elkezdtem beszélgetni, és ajánlott egy Aprilia szervízközpontot, Dunakeszi mellett... Nem volt rossz ötlet, de mindenek előtt Bambit akartam felhívni, az MZk királyát, mitöbb Istenét, az MZ Club igazán lelkes, profi szerelőjét, akinél jobbat nem hordott még hátán a föld. .. Éppen ezért nem akartam az én apróságaimmal zavarni, de csak felhívtam, hogy tud-e nekem fúvókát nagyobbra dörzsárazni.

Tudott! :) Méghozzá úgy, hogy nagy szeretettel fogadott is rögtön a műhelyében. A boltokat otthagyva, máris száguldottam füstölve döcögtem le hozzá a Gubacsi útra. Kis küszködés és telefonos segítség után meg is találtam, és iszonyatosan készségesen neki is állt a fúvóka dörzsárazásának. Sőt, saját készletében talált egy másik kicsit is, így egyből kettő fúvókám lett, így tudom majd még cserélni, finomhangolni.

Ha már ott voltam, mondta Bambi, hogy találjam ki, mi kell a még a géphez.... így kapott új  blokkcsavart (amit valami fondorlatos módon elhagytam), meg új (HeliCoil) menetet a jobb tükörnek, sőt még egy kis gumibakot is a berúgókarhoz, amit eddig észre sem vettem, hogy elgyepálódott... 

Visszafelé már nem pöfögve, hanem egy lelkes, pörgős és erős motorral jöttem (Bambinál a fúvókát is kicseréltem), és végre megvan az a kis tartalék erő, amiért ez az egész tuning ment.

A hatás elsőre csak nehezen érezhető, a gép ugyanúgy indul nagy gázzal, ugyanolyan jól megy, mint előtte, azzal a kölönbséggel, hogy lehet tovább is húzni a gázt, nem is kicsit! Most még, amíg a gázkart nem cserélem ki, au egyből nyélgáz húzása kicsit körülményes, viszont a hatás érezhető: dőlni kell előre elindulásokkor... :)
Sajnos több tapasztalat még nincs, ugyanis Bambitól egyből hazafele jöttem, és nem úgy, ahogy ésszerű lett volna, hanem úgy, hogy megint megismerjek egy szeletet a környékből (nyócker), így belegabalyodtam pár egyirányúba a sűrűjében...

A lényeg, hogy a project folytatódik: Ha minden igaz, 19-én viszem Bambihoz a gépet, fel lesz fúrva 300 köbcentire... Beszégetve Bambival jöttem rá, hogy tényleg ezzel kellett volna kezdeni, nameg mondott olyan tippeket is, amiket ha előbb tudok, akkor egészen másképpen fogok bele ebbe az egész tuning projectbe... Na, sebaj, vasárnap gurulás a Pilisben (ha túlélem a holnapi karinapos túrát), és aztán meglátjuk, hogy megy a gép!