EFOTT bejegyzései

No, kérem cucc összepakolva! Konzervek, csempészpiák, fürdőgatyák, és Bruti védelmi cucca a helyén, holnap reggel (vagy inkáb hajnalban - 7 óra) indulok az EFOTT-ra! :)

Ezen bejegyzés előtt szerettem volna még pár keresetlen szót szólni a TESCO össznépi vásárlói megtévesztéséről (aki az akciós újságjukban lévő Husky sátort akart volna venni, az tudja, hogy miről beszélek), vagy a Vodafone gusztustalan átverő kampányáról, de hogy valami szépről is: Egy csodálatos színházélményről, a Madáchaban játszott Spamelotról... Erről mindről egy-egy bejegyzés terve itt van a fejemben, de sose volt normálisan időm, hogy megírjam..

Most kipróbáljuk, hogy kibír-e a dolog egy szintén eseményekkel teli, aktív hetet, vagy sem... :)

Mindenesetre kell már a lazítás, kell már egy kis fesztiválozás, kell már egy kis koncert és fesztiválozó ember fotózás, kell már egy kicsit más, mint a 120-130 százalékon pörgés, ahogy mindig élem az életem. Annyira hirtelen jött el ez az időpont, hogy kicsit felkészületlennek is érzem magam, dehát ehhez az érzéshez lassan hozzászokok, hiszen amióta vége a félévnek, szinte napról napra élek, és mindig csak annyit tudok előre, hogy a következő nap mennyire zsúfolt... Minden nap így telik el, zsúfoltan, egyik a másik után. Rohangálás, telefonálás, futás, lábfájlalás, orvosnál várakozás, szakdoga agyalás, brainstormingolás, problémamegoldás, fotózás, sóder hordás, fotózás, utazás, vásárlás, segítés, szervezés, ügyintézés, kiabálás, mérgelődés, vezetés, dühöngés, motorozás, élvezkedés, színházba rohanás, gyönyörködés, sírva nevetés, hogy csak az utóbbi pár napot összefoglaljam címszavakban....

Az gáz, ha a tegnapra gondolok, és olyan, mintha egy hete lett volna?! Na, mindegy, én leléptem! :)

Pénteken 9 óra magasságában kicsit kemény volt az ébredés. Másnapnak esélye sem volt (minden ki lett izzadva), ellenben iszonyatos fáradtság uralkodott rajtunk, rajtam pedig még izomláz is. Lehet puding vagyok (jóhogy, hisz sajnos nem sportolok), deee az is lehet, hogy a tegnapi kb 4-5 órányi ugrálás hatott rám ennyire.
Reggel a meleg közel elviselhetetlen volt a sátorban, így inkább lementünk a strandra, és ott döglöttünk tovább. Strandon reggelizve gyorsan lehűtöttük magunkat a vízben, majd a parton fekve élveztük a közelgő szupervihar előszelét, valamint a szökőkúttól jövő vízpermetet. Hajh, nincs is jobb hűtés, 36 fokban!

Strandolás után ismét StandUp, ezúttal Kis Ádámmal, és ezúttal akkora tömeggel, hogy még állóhely is alig volt. Kis Ádám késve kezdése után nemsokkal megjött a beígért szupervihar is, ami így, óriási sörsátorban állva annyira nem is volt vészes. Nagyon nagy szél, mégnagyobb eső, viszont a standup után a sátorból kijőve üdítően hűvös és friss levegő. Jól esett!
A csapat nagy része a városba menekült a vihar elől, míg mi Takival és Ildivel még futottunk egy kört a fesztivál területén (már csak azért is, mert ismét jött egy nagy eső - tényleg futás volt). A sátorhoz visszaérve csendespihenőt fújtunk. Ekkor teljesen úgy éreztem, hogy nem fogok tudni aznap este bulizni, úgy éreztem, hogy nincs több erőm (elvégre nem aludtam túl sokat), így most próbáltam pihenni egy kicsit.
Sajnos emiatt le is maradtam pár koncertről, nameg egy "hangversenyről" is, ami a Beatrice és a Gulasch Exotica között volt a RedBull hangárban. Ami jobban bosszantott az az volt, hogy az engem érintő koncertek java ütötte egymást (előző nap is volt ilyen, de most különösen rosszul jött ki). Egy időben minden, 23 órakkor egyszerre kezdett a Tankcsapda, a Neo és SubBass Monster. (Akárcsak előző este a Kispál, a Belga és a Colorstar) Ezt egy kicsit ügyetlenül csinálták a szervezők!

Pihenő után azonban csak elindultunk a még mindig szemerkélő esőben, először is a HÖOK sátrába, ahol éppen a Retro School Band fokozta a hangulatot. Régi és új slágereket zenéltek meg, megalapozva az este koncertjeinek hangulatát. Innenaz esőruhát letéve, a hidegre való tekintettel hosszú nadrágra váltva, és a fényképezőgépet magamhoz véve indultunk ismét Lövivel Kiscsillag koncertre. Apró késés után a hangulat itt tovább fokozódott, és bár Kispált és Lecsót nagyon zavarta a nagyszínpad üvöltő zenéje (Depresszió koncert), mi észre sem vettük!

Na, és ez után kezdődött a várva várt Tankcsapda! Ekkora már el is felejtettem, hogy fáradt vagyok, vagy azt, hogy hangom már alig van, de még azt is, hogy iszonyat szomjas vagyok. Siettem előre, hogy készíthessek pár fotót, aztán pedig hogy nagyot bulizzunk ismét! :) Egy kicsit beszéljenek most helyettem a fotók (ami egy kompakt géphez képest szerintem egész jók lettek) - utolsónak hagyva az egész fesztiválon készített legjobb fotómat:

És akkor ez még csak az első 3 szám volt! :) Miután Lövivel találkoztam a megbeszélt helyen, bementünk a sűrűjébe, kb a 20. sorig, ahol aztán ismét egy "eresztd el a hajamat" jött, végkimerülésig! A Tankcsapda ismét nagyon megmutatta, hogy milyen bulit tud csinálni! Nem aprózták el a hangulat fokozást! Lukács Laci a számok közötti (olykor direkt félrevezetésekkel) tüzelte a népet, majd pedig néha a pirotechnika tette ugyanezt. Látványos lángok csaptak fel néha, amelyek a reflektorokig felcsaptak, és melegét még a 20. sor körül is erősen érezni lehetett. De nem csak lángok voltak, hanem a reflektoroktól lehulló szikrák is adtak a látványnak!
Két órán keresztül tartott ez az egyre fokozódó őrület, amikben ismét csak pár fotó erejéig álltam meg (meg néha levegőt venni).

Na, ez után a koncert után tényleg nem maradt sok erőnk, így hát megkerestük a többieket, és leültünk a "kajás" sörpadoknál. Betoltunk egy pár (nem is drága!) hamburgert (300 Ft-ért egész jó!), majd ismét egy jót beszélgettünk. A levegő viszont kezdett lehűlni, és így, jócskán leizzadva inkább bementünk még egy kicsit a HÖOK sátrába, ahol éppen akkor lett vége Tibi bácsi bulijának. 2-kor DJ Laca & DJ Szilveszter bulija kezdődött, amihez egy pár szám után egyszerűen nem volt már erőnk, így 3 óra körül kidőltünk...

 

Ismét egy jó buli volt ez a pénteki, és bár erőnk nem hagyta, hogy mindenütt ott lehessünk, ahol szerettünk volna, azért mégis sikerült 3-4 órán keresztül tombolni. :) Másnap reggel sajnos már 8 órakkor keltünk, hogy a 10 órakkor (+20 perc késés) érkező vonatot elérjük. Vicces volt a MÁV, mivel a jól megszokott két kocsis szerelvénnyel érkezett a vonat az őt váró párszáz ember közé. "Ezek komolyan gondolták?!", valamint a "váltsuk vissza a jegyünket" kijelentések után egy kis "van még hely" skandálást követően csak fel nyomultunk arra a két szerencsétlen vagonra, és Kiskunhalasi átszállásig állva mégiscsak a haza irányába tartottunk.

Ez volt hát a 2009-es, Bajai EFOTT az én szemszögemből. Akit érdekel, az összes képet fellelheti ITT (mintegy 185 fotó), amelyek közül a legjobbakat az előző 3 bejegyzésben megtalálja. Ugyan részemre kisebbet szólt, mint az eddigi 2 Hegyalja Fesztiválom, de úgy érzem, jövőre, 2010-ben is Pécsett, az EFOTT-on a helyem!

A péntek már egészen másképp kezdődött. 2 év után újra fesztivál területen, sátorban ébredni máris megadja a feelingjét a napnak. Ez egyszerűen hozzátartozik a zenei fesztiválokhoz, hogy 7-8 óra felé kiabálásokra, majd 9-kor zenére, és napsütés okozta hőgutára ébredsz. Leírva és elmondva ez mind rossz, de akkor és ott, abban a helyzetben tökéletes indítása a napnak.
Sátorban ülve, májkrémes kenyeret tolni pizza krémmel pedig a csúcsok csúcsa, nem is kívánhatna jobb reggelit az ember!

Reggeli után kimentünk a városba beszerző (és kávézó + fagyizó) körútra. Baja azt hiszem jól tűrte a helyzetet. Ugyan maga a Petőfi sziget is jól elszigeteli a fesztivált a várostól, de azért a sziget hídja mégis csak rögtön a belvárosba vezet. Bármennyire is próbálták, a nagyszínpad tisztán hangzott az egész városban, és ezt egészen jól türték a bajaiak. Ugyan voltak boltosok, akik unalmas munkájuknak csak egy zavaró pontja voltunk mi, fesztiválozók (és vásárlók), viszont voltak, akik észrevették az üzletet benne, és mosolyogva, a hangulatot átvéve csinálták meg egy kis tovább nyitva tartásukkal éves forgalmukat. Így kell ezt!

Délelőtt jól belángosoztunk, söröztünk, és fürödtünk a Sugovicában (a szigetet körülvevő Duna mellékág). Árnyékban döglöttünk, és nagyokat csobbantunk a szabad strandon. Őrült jó hely ez a Baja!
Viszont sokáig nem pancsolhattunk, mert az aznapi StandUp-ra siettünk, ahová kicsit késve még a sátor végében is alig találtunk helyet. Aranyosi Péter jól megmozgatta a nagyérdemű rekeszizmait, viszont a nagyszínpadon induló zene a hátsó sorok számra félbeszakítani a nevetést, elnyomó hangerejével. (Nagy hiba ennyire közel tenni egymáshoz a színpadokat!)
Nevetés után még megnéztük a civil falut, ahol mindenféle szervezettel lehetett megismerkedni (mintegy 60 szervezet!). Számomra kissé megdöbbentő, hogy két politikai párt is (LMP és Jobbik) is itt volt, kiadványokkal kampányolt, és érdekes programokkal csábította szimpatizánsait. Nálam ez a fesztiválozásba nem igazán fér bele, de állítólag ez itt, az EFOTT-on megszokott dolog, így hát megszoktuk!

A városba kiülve kajáltunk egyet, majd a Budapestről frissen érkezett csapatunk második felével (valamint 2 liter borocskával) elindultunk a péntek estébe!
Kezdésnek egy 30y-nal nyitottunk, ahol a többiek hátrébb leülve megvárták, amíg én tombolok (meg fotózok) egy jót. :) Igaz, hogy a sátor állítás miatt csak a második felére értünk oda. Itt már közel sem volt olyan visszafogott a közönség (mint tegnap)!

A nagyszínpadnál maradva számomra most következett a fesztivál csúcspontja: Kispál koncert. Lövi barátommal az első sorokban állva vártuk a koncert kezdetét, ahol már ekkor jó hangulat volt. A koncert előtti utolsó percekben én egy kicsit elhagytam a helyemet, hogy bemehessek fotózni az első 3 szám erejéig. Hát, számomra ez is egy új élmény volt, és bár kompakt fényképezőgépemmel (Canon PowerShot A700) erősen kisebbségben voltam, úgy érzem azért kihoztam belőle és a helyből a maximumot!

A harmadik szám után megkezdődött az "eresztd el a hajamat!", és Lövivel végig meglehetősen elől kiénekeltük magunkból az év fáradalmait és bosszúságait. Minden Kispál koncert után azt mondom, hogy "ez volt a legjobb", és ez a pénteki sem volt különb! Végkimerülésig ugrálva és táncolva kiadtam magamból mindent, amit csak ki lehetett (helyére bort töltve), és épp csak pár fotóra álltam meg a tömeg közepén.

A KÉT órás koncert meglehetősen kivette az erőnket, így négyen maradva átmentünk a Velkepopovice-i Karneválra, ahol épp egy fergeteges Karaoke party zajlott (mint minden este). Itt a karaoke színpadon és nagy közönséggel, nagy hangerővel zajlik, és ha nem ment az ének, akkor segítőkkel... Meglehetősen őrült és jó buli volt ez is!

 

Hajnali 3 óra környékén, megfáradva még átmentünk a ReddBull hangárjába, ahol már a DJ-jé volt a terep, és már egyedül ő keverte a zenét. A buli itt is jó volt (bár már egyre kevesebben bírták erővel), viszont ekkor már valami lazításra vágytunk, így pár fotó, meg egy víz szerző akció után tovább álltunk a "kaja" felirat alatti sörpadokhoz.

Sültkrumplit falva, fröccsözve beszélgettünk itt régi egyetemi cimborákkal BSc-ről, egyetemi képzésről, diplomáról, és nem keveset politikáról, gárdáról, jobbikról... Ritka értelmes és intelligens beszélgetés volt. Nem egymás meggyőzése volt a cél, hanem egymás látásmódjának megismerése, és minden több szemszögből vizsgálása. Az asztalnál ülő társaságban talán minden mai irány képviselve volt, és mégis egy fantasztikusat beszélgettünk kb hajnali 5 óráig. Ekkor már alaposan megfáradva, de törve nem, elindultunk napfelkeltét nézni a szigetre vezető hídról. Megdöbbentő volt számomra a hídon folyamatosan kifelé áramló tömeg... Rengeteg hazafelé tartó ember, akiknek vagy máshol volt elszállásolva, vagy pedig helybéli (és ez utóbbi volt többségben). Rengetegen jöhettek a környékről, ha hajnali fél 6 környékén folyamatosan áramlott kifelé a tömeg a hídon át.
A nap viszont csak nem tette tiszteletét, így egy idő után megunva a várakozást aludni tértünk. Fergeteges egy nap volt, végre igazi fesztivál hangulatban! Mostmár látom, hogy nem véletlenül találták ki a 0. napot, ugyanis mindenképpen kell 1 nap az utazást követően, hogy az ember hangulata felvegye a fordulatszámot!

Csütörtökön arra a fontos megállapításra jutottam, hogy Baja nincs közel. Pláne nem Egertől. Az se kevésbé fontos megállapítás, hogy nincs közel, és nem is egyszerű oda lejutni. Szerencsére a menetrendszerint 2 órakkor közlekedő buszt sikerült elkapnom, ezzel megkímélve magamat az átszállásoktól. Az út 3 és fél óra volt, volt alkalmam kialudni magam.

Bajára beérve kicsit meglepődtem, mivel még akkor is csendes kisvárosnak tűnt. Pár helybélit megkérdezve sikerült eljutnom a fesztivál helyszínére, majd némi telefonálgatás után megkaptam a sajtós belépőmet, és sikerült bejutnom.

Hegyaljához szokva itt a szigor elsőre nem nagyon tetszett. Két külön bejárat volt, egy a sajtónak (és zenekaroknak, VIP-nek, stb), egy pedig mindenki másnak, meglehetős távolságra egymástól. Ha a sima bejárat felé ment az ember, ígyis-úgyis átvizsgálták nyakába lógó cédulára tekintet nélkül. Meglepett.
Lecuccolás után az első egy sör volt, itt jött még egy meglepetés: a sör ára bent. Nos, szerintem 380 Ft egy doboz sörért egy egyetemistáknak szóló fesztiválon, úgy, hogy nem vihetsz be semmit, egy kicsit erős. (Hegyalján legalább a borért, meg 3-4 sörért nem szólnak)

Sörrel fevértezve el is indultunk kezdésnek egy Belmondo VS KFT "hangversenyre", a RedBull Zenehangárjába. A hengversenyt itt szó szerint kell érteni. Két színpad van két oldalt, egymással szemben, és egy kis bemelegítés után megkezdődik a verseny: egymás zenéinek eljátszása, vagy éppen régi klasszikusok saját stílusban előadása. A középen lévő DJ pedig buzdítja a népet, aki a hangerejével szavaz. Hát volt egy hangulat, azt meg kell hagyni!

Fél órával később átballagtunk a (kissé már túl) közel lévő Vodafone színpadhoz, Jamie Winchester koncertre. Hát, Jamie és a zenéje sokat változott. Ugyan haja nem lett több, de új zenekar van mögötte, és a stílus is egy kicsit más, nem a régi már. Én 3 évvel ezelőtt, egy Hagyalján hallottam először, akkor egy sátorban ülve adtak koncertet, az ülő, bár olykor táncolni felálló közönségnek. Most viszont inkább egy tombolós-ugrálós zene volt ez nekem, amit ráadásul még csak nem is ismertem igazán... A régi számok (az a kevés) viszont igen jól estek! :)

A 11 órakkor kezdődő Quimby koncert előtt még magunkhoz vételeztünk egy kis üzemanyagot, majd a koncert kezdésekor én rögtön előre is mentem. Kicsit meglepett, hogy nem tudtam bemenni fotózni azzal az indokkal, hogy "túl sokan vagytok".. Sebaj, azért eleinte fotózgattam (ilyen távolságból kompakttal sokat nem lehet), aztán inkább bevetődtem a tömegbe kicsit bulizni. Hangomat most még kíméltem, énekléssel spóroltam, a másnapi kispál koncert tudatában.
A koncerten szerintem igen látványos volt, ahogy Kiss Tibor (a Quimby énekese) egy magnetofonnal üvölt a mikrofonba egy méteres távolságból, miközben egy másikkal tolja bele a sziréna effektet. A színpadon és a közönség első 10 sorában tomboló hangulat volt, viszont valahogy egy kis visszafogottságot éreztem hátrébb, egy kis mértékletességet, meg egy kis "holnapra is kell még erő" feelinget. Kár volt érte!

Quimby után még benéztünk a HÖOK sátrába egy Tibi bácsira, de nekem sajnos az előző munkanapok, és az utazás annyira kivette az erőmet, hogy itt tényleg elfáradtam, és inkább aludni tértem... Másnap Kispál, kell oda az erő!

(Hamarosan lesz ÖSSZES KÉP gomb, benne sok jó koncertképpel Kispálról, Lovasiról, Lukács Laciról, stbstb.. :) )

 

EFOTT-ról hazatérve hamarosan jó sok képpel írok egy kis élménybeszámolót, a lent töltött 3 napról, amelyek a következő 3 napon fognak megjelenni itt a blogon. A helyszínről a vodafone internet teraszán keresztül tudtam volna írni pár sort, de az a helyzet, hogy pénteken elkapott a fesztivál hangulat, és eszem ágában sem volt monitort bámulva billentyűzetet csapkodni. Helyette pótlom utólag, addig is egy kis ízelítő a hangulatból (az idei EFOTT himnusza):

Szúnyogfesztivál: Ahol még a szúnyogok is buliznak!