PFFF bejegyzései

Mindenféle pff-ögni való


A bejegyzéseket értelem szerűen fordított időrendi sorrendben láthatod, azaz legrégebbi a legvégén, alul, legújabb az elején legfelül. Egyes kategóriákat (pl Horvát túra, Velencei 5 nap, stb) érdemes a legelejéről, tehát a legrégebbivel kezdeni (ehhez lefele kell görgetned sokat)! ;)

Vagy talán az évtzedé?! Na, mindegy, az biztos, hogy a most következő történet révén méltán leszek esélyes mindkét igen rangos címre. Na, lássuk azt az önlejáratást:
Izgulós reggellel indult a nap, a nagy nap, ami korántsem a ma esedékes labor,házik és pótZH miatt lett "nagy". Sokkal inkább a mai Yamaha tesztnap miatt lett nekem fontos. Múlthéten ugyanis felhívtak, hogy van lehetőség a Yamaha modelljeinek kipróbálására, méghozzá a Hungaroringen. Ingyen. Csupán jogsi és felszerelés kell, és már lehet is menni. Anyumék hétvégén fel is hozták a teljes cuccom, és vártuk ezt a napot. Nagyon.
-De hogy is megyek ki?! -Jaigen, HÉV megy oda, megyek HÉVvel! ... -ekkor még nem tudtam.
Labor után szaladtam is a sisakért, csizmáért, nadrágért, kabátért és irány az Örs! Eredetileg 11re akartam kint lenni a ringen, de ekkor még csak az Örsig sikerült eljutni. Sebaj. Megvan a jegy, indul a hév, még mindig a reggeli aligvárom-izgalom, de azért tanulok, 17 órakkor ZH.
12 óra. Felnézek a füzetből, Mogyoród. Megérkeztünk, hurrá!... Lelkesedésem hamar le is csillapodott, amikor megtudtam, hogy innen 3km a ring. Huh. Az nem kevés, de vállalható. A vasutas fickó finomam hozzátette, hogy ma én vagyok a harmadik, aki ezt kérdezi, és aki elindul... Lelkesedünk, megyünk!
Gyalogolok mint állat, dombok, szőlők között egy keskeny aszfaltcsíkon. Tűz a nap, ideje levenni a kabátot, így kézben jön tovább a sisak és motorosgatya társaságában... Kicsit tompulva, de lelkesedünk.
13 óra, még most is gyalogolok, de hallom a ring hangját, száguldó lóerők dübörögnek, nagyon lelkesedünk. Végre megpillantom a pályát, bódottá', aztán keresem a bejáratot... Még mindig lelkesdünk... Bejárat megvan, látóhatáron belül, lelkes, de azért megnézem GPSen. Lelke.... MI???? Még 3 kilométer?! Naneeee... Huh. Tompolunk. Megnézem mégegyszer, tényleg annyi. Korábban kellett volna hinni neki...
Belátok a pályára, így a rengeteg motor láttán egy kis lelkesedés, és indulás... 100 méter után disznó nagy emelkedő, de nemadjuk fel, csakazértis lelkesedünk! Dombtető után úgyis mindjárt ott vagyunk! Végre dombtető! Bódottá', és ... hupppp.. Van még kb 4 ilyen a tömeggel körülvett főbejáratig... áááá ... Lelkesedjünk? GPS még 2,7 km-t mond, meg kb fél órát... Pff, ő persze nem látja a dombokat...
De nem is az erőnléttel lenne a baj, bírjuk mi, hanem inkább az idővel. Vissza kell érni, Zht kell írni... Nem lelkesedünk.. Látva a hátra lévő utat, a tömeget a bejáratnál, az órát a kezemen, megfordul a feladás ötlete a fejemben... Telefonálok... Nem lelkesedünk... A felmerült ötletből elhatározás lesz: feladjuk!
Ok, akkor már "csak" haza kell jutni. Első gondolat, hogy stoppolok, de aztán a kb 100 méterre lévő település táblája -Szilasliget- lebeszél erről. Elvégre itt van hév! Hmm, lehet itt kellett volna leszállni?! ... Namindegy. GPS nem ismeri az itteni megállót, nembaj saccra megvan, nincs messze!
Nos, újabb 2 km séta közben az elsuhanó motoros rajok láttán nem kicsit halmozódott bennem a balfaszság és csalódottság érzések különleges szorzata. Pár helybélit megkérdezve megtaláltam a megállót, aztán 10 perc üldögélés után ismét megállapíthattam, hogy a hévnél "balra tarts" van, tehát rossz oldalon ülök. Balfasz! "Valaki lőjön le!" érzésel átültem a túloldalra, és azóta itt ücsörögve írok a PDAn... Ezek után a kedves olvasókra bízom az itt eltöltött időre vonatkozó következtetések levonását...
Hol kell átvenni a díjat?

Ps: Éppen végszóra jött a hév, így újabb boldogító másfélórás békávézás után, tejes kudarccal sikerült hazajutni. De legalább kirándultam egy nagyot jó levegőn, szép tájon (, sok cuccal), és megtudtam, hogyan NEM lehet kimenni a Hungaroringre... Egy dolog viszont pozitív: A hazaérés pillanatában elkezdődött felhőszakadás csúnyán lekésett; nem áztam el! Wehehe!

De még hogy.. A fene enné meg. Ma reggeli 12 órakkor arra ébredek, hogy egy ipari flex zúg az ablak alatt egy hozzávaló generátorral kánonban. Hát mit ne mondjak, el tudtam volna képzelni egy ennél kellemesebb ébredést erre a napsütéses hétfőre. (pfujj, hétfő) Kinézek az ablakon, három munkás vágja a korlátot konkrétan az ablakom alatt, és az arcukra kiülő elszántságból már láttam, hogy valami rosszra készülnek. Na, gyorsan ruha fel, rohanok ki, közben telefon szüleimnek, hogy tudnak-e valamiről. Senki semmiről, na akkor szaladunk.
Kimegyek, az ajtóban rögtön kapok egy kis flex-szikrát, és kérdezem is, hogy mire készülnek. A válasz: „Kijavítjuk a korlátot”. Jaa… hogyúgy… Namármost ők a kijavítás alatt a miáltalunk kb 12-13 éve kivágott rakodó rész befoltozását értették, ugye amit mi egy elhúzható korláttal pótoltunk, de amikor ezzel érveltem csak annyit mondtak, hogy az balesetveszélyes.. Ahha, vagyúgy.. 12-13 évig kutyát-macskát nem zavart (őket különösen nem), nemhogy balesetveszélyes. Újabb telefonálások özöne, majd ugye be kellett látnom, hogy erről az egész cécóról nem az a három munkás tehet, így kár is mérgesnek lenni rájuk. Szépen elkértem a megbízójuk nevét, címét, és megnyugtattam őket, hogy holnapra már nem lesz itt munkájuk gyümölcse, mert flexünk nekünk is van. Közben már hegesztették befele az új darabot, hiába mondtam, hogy nekünk szükség van erre, mert máskülönb a házba nem tudunk egy bőröndnél nagyobb dolgot behozni, vagy mondjuk nem tudjuk kitenni a kukát, hogy elvigyék, stbstb… De én kevés voltam ehhez.

Ekkor megérkezett anyum, és azonnal megtalálta a velük alkalmazandó hangnemet és stílust. Na, asszem ezt nem találtam én meg a meglepetéstől, és a felébresztés okozta méregből. Kimentem anyum mellé, láttam, h jó hangulatban kedvesen beszél velük, és mivel már állították lefele a generátort, láttam, hogy sikeresen. Probléma megoldva, sikerült rávenni őket, hogy csináljanak elbontható korlátot, amihez biztosítottuk őket, hogy veszünk lakatot, hogy senki más ne tudja elbontani, csak mi (mert ugye "ha más is el tudja bontani, akkor ellopják"). Eddig 12-13 évig egy 12-es vagy 14-es (mindenesetre böszme nagy) betonvas volt csakúgy beledugva a korlát helyére, hogy ne legyen balesetveszélyes ugye… Viszont eddig senkinek sem jutott eszébe ellopni. Már csak azért sem, mert ha csak hozzáért valaki, a fél utca hallotta, olyan hangja volt. De mindegy, a vasunkat visszakaptuk, és holnap elkészül a stift-tel és lakattal felszerelt kivehető korlát. Hurrá. (holnapi vidám ébredés is garantált)

Valóban ez volt a legégetőbb és legsürgősebb, amit az omladozó betonú, hiányos járdájú utcánkban el kellett intézni. Az utca elejében a nagy teherautók miatt szakadozik be a beton, mert ugye a végében nagy építkezés van, amihez elmaradt a külön bekötőút megépítése. Lett helyette nagy lakópark, mégnagyobb forgalom, nagy teherautók, és ugye jófajta korlát, hogy védje a balesetveszélyes járdán megbotlókat a teherautók elé eséstől…. Köszönjük.

Utállak 2008! Utálom, gyűlölöm, rühellem, nem szeretem, undorodok, irtózom tőle, ki nem állhatom! A jó fenének kellett idedugnia a képét, megvoltunk mi nélküle is. Eddig ennél sokkal rosszabb nem is lehetett volna. Bár így talán már csak jobb lehet...

Nem tudom, hogy létezik-e sors, karma, végzet, vagy akár Isten, mindenesetre annak, amelyik létezik üzenem, hogy kopjon le és hagyjon végre békén! Akármelyik keze is van az engem körülvevő örök véletlen és balszerencse sorozatban, mindet utálom!
Jó, persze ez túlzás, mert nem örök ez a balszerencse sorozat, avagy inkább nem mindenre kiterjedő. Csajk egy bizonyos témakörben tűnik öröknek, és legyőzhetetlennek........ Natessék, például most (el)gépelésnél is kimutatta az a bizonyos "véletlen" a foga fehérjét!

(Ezt a bejegyzést még múlthéten írtam, mérgemben a buszon)
Szombaton időelütés gyanánt elmentem az ország talán legnagyobb, de biztosan a legigénytelenebb plázájába. Elmentem, mert sikeresen lekéstem a hazabuszt, és adódott hirtelen másfél órám, amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni, így elmentem megnézni mi igaz azokból a hírekből, amiket a neten olvastam és a TVben láttam.

Filmek terén is így vagyok, hogy azt a filmet feltétlenül megnézem, amiről sok jót hallok, és általában azt is, amiről sok rosszat. Meg akarom mindig nézni saját szememmel is, hogy mi az a rossz. Na, hát ez történt most is. Az index.hu túlzásnak tűnő, kicsit sárdobáló cikkje erről az új konzumcsodáról nagyonis igaznak tűnik, sajnos. Én a pláza építtetője helyében inkább mondtam volna le a karácsonyi csúcs időszakról, mint arról a csalódottságról, amit a pláza félkész állapota nyújt a most odatévedő vásárlóknak. Jó, persze én alapból nem rajongok ezekért a konzumpalotákért, nem szeretem a plázákat, de ezt az arénát aztán végképp nem.

Luxuspláza, ez?
Állítólag az. Én viszont az igénytelen munka plázájának nézem inkább, mert ahová csak megyünk, igénytelenséget látunk benne. Már csak azért is, mert amin én legjobban fennakadtam, az a járólap lerakása. Tán még én is szebben tudtam volna lerakni, mint ahogy ott van. Az illesztések össze-vissza vannak, sok helyen összetörve (félkész ide vagy oda, ez már biztosan így marad), néhol folt szerűen kicserélve, de persze más színűre (kicsit a magyar utakra emlékeztet), mégis a még nem felcsiszolt járólap a legmurisabb, amiket csakazértis leraktak.. Gondolom úgy tervezték, hogy majd utólag felcsiszolják. Na, erre utaló nyom van is pár helyen, ugyanis a csiszológép nem mindenhol fért hozzá a sarkokhoz is, így jó foltos lett. A kövek nagy része pedig már most össze van törve, össze-vissza foltozva... A falak (és az oszlopok, amikre nem jutott burkoló lap) festése gyalázatos, még egy réteget biztos igényelne, de persze nem úgy, hogy a környékén lévő kereteket is össze mázgálják. Annyira nem tetszett a látvány, hogy még a fényképezőgépet is elővettem, pláne azok után, amikor láttam, hogy egy kissrác tesójával kergetőzés közben a földből kiálló vezetékhurokban bukott fel... Ő sem lesz már pláza fan!
Megnéztem még az elektroworld bejáratát, aminek megközelítését épp egy négyzetméter frissen cserélt járólap elkerítése nehezítette.. Vicces dolog a bejáratnál lévő magas kakasülő tetején gubbasztó biztonsági őr, 3 monitorral körülvéve, aki folyamatosan pásztázta a vásárlóközönséget.. (Nagy testvér feeling) Egyszer elbeszélgetnék vele a személyiségi jogokról, de az biztos, hogy ott senki sem mer majd lopni. :) (ilyen kéne ide az egerbi tescoba is!)

Hazafelé már gyalog mentem, mert túl ritkán jár az egyetlen plázához vezető troli, a híres "plázabusz"ból meg persze egy sem volt kanyarba sem. Így egy 15-20 perces séta keretében átsétáltam a Stadionokhoz. Így volt alkalmam a pláza külsejénél, szemétdombok között folyó munkálatokat. Hátt.. Életveszélyes küldetés volt ez, mert a sártengerben úszó járdán kishíján elcsapott egy IFA, ami épp a plázához hordta a földet (meg a járdára a sarat). De vicces látvány volt a járdát fúró munkás ábrázata is, vagy a díszburkolatot hézagoló, homokot söprögető munkások is. Ja, hogy miért volt vicces? Sajnos nem tudtam lefényképezni a nevetéstől, amint kaján szemekkel néztek utána a plázacicáknak munka közben. Jó erős kontraszt volt ám! :)