Lehidalok!
Van WiFi a buszon, méghozzá nem is rossz! Egyszerű volánbuszos AgriaVolános járat, és a jófajta, kényelmes, tiszta mercedes buszon még wifi is van..
Kár, hogy ehhez 6-kor kellett kelni, és emiatt valszeg az út hátralévő részét önkívületi állapotban, fel-felhorkanva, mély állapotban fogom tölteni…
Folytatva a pár nappal ezelőtti postban leírt küzdelmeket most végre már egy kis sikerről is beszámolhatok! 🙂
Meglehetősen kocka tartalom, ezért akit a részletek is érdekelnek, klikkeljen a “Elolvasom”-ra!
Sikerült ugyanis kicseréltetnem a processzort (AD5000ODJ22GI) a bolttal, akiktől vettem (http://pc-webshop.hu). Az Athlon64 X2 5000+-os procit igazság szerint 1 ezressel ocsóbban sikerült vennem, mivel bontott volt a doboza, valaki már visszahozta, és mint utóbb kiderült, pontosan ugyanabból a problémából eredően, ami nálam is előállt, azaz pont ugyanilyen alaplappal (Asrock AM2NF3-VSTA) próbálkozott valaki, és persze nem ment.
Sikerült alig 3000 Ft-nyi ráfizetéssel egy Athlon II X2 240-es processzort venni, ami még jobb is volt az előzőnél (2×2800 Mhz), viszont foglalatát tekintve nem AM2-es, mégcsak nem is AM2+-os, hanem AM3-as volt. Elméletileg az alaplapnak ezt támogatnia kellett (a legfrissebb BIOS-sal), hiszen benne volt a weboldalon található listában.
Így, miután beszereztem az új procit, összeraktam a vasat, de persze így sem ment. Kellett volna egy BIOS frissítés. Pánik szerűen végigtelefonáltam az összes használt számítógép kereskedést Budapesten, hátha van valahol egy használt AM2-es proci, amit kölcsön tudnának nekem adni 10 perc erejéig, de tudtak sehol sem segíteni. Megpróbáltam a garanciális szervízt is (Aqua Computer), ahol kemény 3500 Ft-ért végezték a BIOS frissítést, egy olyan aranyos kis kommenttel, hogy “hát ezt mindenki meg tudja magának csinálni, otthon is!”… Viccesek..
Ezt követően az ismerősi kört hívtam, míg végül sikerült Takitól csütörtök reggel kölcsönkérni a processzorát. A gép gyönyörűen elindult vele, boldog voltam, viszont a windows nem, ahogy erre számítottam is. Túl sok volt neki a változás, így (floppy híján) boot pendrive-ot próbáltam csinálni, amiről el tudnám indítani a DOS-os bios frissítő programot… Meg ahogy én azt elképzeltem!
Hát persze, hogy nem tudtam megformázni rendensen a pendriveot. Végül egy DVD-ről felébresztett windows segítségével sikerült lefuttatni a frissítő programot, így egy processzor csere után már működött is a gépem. Majd kiugrottam a bőrömből, végre! 🙂
Innen már csak egy dolog volt hátra: windows újratelepítés. Rutin művelet, nincs benne semmi érdekes, mígnem a videokártya telepítéséhez nem értem. Amint feltettem a drivereket, és újraindult a gép, azonnal monitorkikapcsolás, majd kékhalál fogadott.
Mintegy 8 órán keresztül, a 60Hz-en működő monitor előtt dühöngve próbáltam megoldani a problémát. Minden lehetőséget kipróbáltam, egyszerűen nem értettem, mi történhetett a kártyával. Már-már kezdtem feladni, és azt mondani, hogy ez sajnos meghibásodott, mígnem úgy döntötem, hogy utolsó esélyként újratelepítem a windowst, ismét.
Ezúttal driverek nélküli telepítést választottam, és rögtön, első lépésként a videókártyával kezdtem. Hopp, és láss csodát, már működött is!
Viszont akkor sem értem, hogy ezt most mi a nyavaja okozta?!
Taki és Perec segítségét nagyon köszönöm, nélkülük meglehetősen nagy gondban lettem volna…
Karácsonyra kaptam egy ígéretet, miszerint kapok 20 000 Ft-ot a családtól az asztali gépem fejlesztésére… Sok gond volt már vele, lassúcska is volt (pláne a 3D tervező szoftverekhez), így már egy ideje nézegettem az utódok lehetőségeit.
Alapvető kritériumom volt, hogy legyen végre DDR2-es memória, amiből (nemrég még) olcsó volt egy 1 gigás darab, így lehetett volna tömni bele a gigákat. Nameg, mivel kis pénzből fejlesztünk, ezért a kifejezetten kiváló AGPs videókártyámat nem kívántam lecserélni. Szóval a kritériumok máris megvoltak: AGP + DDR2 + olcsó ár.
.jpg)
Ez a pár kritérium máris meghatározott egyetlen lejhetséges alaplapot: Asrock AM2FN3-VSTA. Nem volt más választás, a fenti feltételeknek ez az egyetlen alaplap, ami meg is felelt. Ehhez elkezdtem processzorokat nézni, majd memóriákat, és kb 15-20 bolt ajánlata, és keresgélés után sikerült a vaterán fognom egy ilyen alaplapot a bolti ár feléért. Hoppá! 🙂 (5000 Ft)
Garancia még volt rajta bőven, ezért nem aggódtam, ha bármi gond van, fél év alatt csak kiderül, addig meg ott a garancia. Már csak processzort és memóriát kellett vennem, és akkor már csakis újat.
A büdzsét ugyan jócskán (7 ezerrel) túlléptem, de sikerült lecsapni egy igen jó árú AMD Athlon64 X2 5000+ processzorra, meg hozzá 2x1GDDRII-es, 800 Mhz-es ramra.
Tegnap este nagy lelkesedéssel estem neki a gépnek, beleztem ki, és kezdtem összerakni az új lelkét.
Alaplap, proci, memória, videókártya a helyén, minden kábel a megfelelő helyen, jöhet az áram! ….. Nagy várakozás, de nem történik semmi. A gép felzúg, a ventillátorok forognak, a ledek világítanak, de semmi. Se sípolás, se kép a monitoron, csak néma csönd. hmm…
Valamit biztos elszúrtunk! .. Elővettem az alaplap kiskönyvét, végigellenőrizetm minden vezetéket, sehol sem találtam hibát, de biztos, ami biztos, elölről újra bedugdostam mindent (reset, power gomb, hangszóró, stb csatlkozók). Áramot neki újra, de ismét ugyanaz: a nagy büdös semmi! .. Ejj!
Hosszas próbálkozások, több órányi kísérletezgetés (videókari ki, memória ki, a végén már a processzor is), ugyanaz volt a jelenség, meg se nyikkantunk. A laptopot elővéve elkezdtem a végére járni a dolognak, míg az Asrock (az alaplap) honlapján meg nem találtam egy listát, a támogatott processzorokról. Furmányos módon ott a processzorok modellszámai voltak felsorolva, ami semmilyen bolt kínálatban sem jelent szignifikáns információt. A listában viszont nem volt benne az én processzorom! Hopp!
Kiderült, hogy hiába AM2-es foglalatú a processzor és az alaplap is, akkor sem beszélgetnek, nem támogatják egymást! Hát még ilyet?! Ez az egyetlen egy processzor, amit egyáltalán nem támogat ez az alaplap, szóval itt és most ezt csúnyán benyaltuk.
Ezért írtam le ezt a kis történetet, hogy ha neadjisten valaki más is ilyen alaplap (Asrock AM2NF3-VSTA), és ilyen processzor (AMD Athlon X2 5000, dobozos, 64 bites, modellszám: AD5000ODG) vásárlásán törné a fejét (ami az egyik legolcsóbb, kényelmes megoldást kínálja ehhez az alaplaphoz), az gyorsan felejtse el, és a bolttól, akitől vásárolná, kérdezze meg a processzor pontos modellszámát, majd ellenőrizze le itt, az Asrock honlapján: Klikk!
Kedves kis búcsúajándékszopás ez az óévtől, tényleg!
Még októberben, a szülinapom alkalmából megleptem magamat egy új domainnel. Kicsi, olcsó, akkor hát miért is ne?!
Az igazi beüzemelés idő és ismeret hiányában idáig váratott magára, és még most se nagyon van időm foglalkozni vele, már csak azért sem, mert egyelőre a google apps is kicsit keresztbe tett… De egyelőre mókának jó, és még lehet így is marad majd! 😉
Az előző olcsó és megbízhatatlan tintasugaras (HP D1360) nyomtató
után most egy olcsó lézernyomtatóval kísérleteztem. Még tavaly vettük,
röpke 12 ezer forintért a METROban, újonnan, természetesen. Gyárilag a
toner csak félig volt töltve, így előre féltem, mi lesz, ha lepereg az
az 1500 oldal, és kifogy a toner?!
Nem vacakoltak a mérnökök, ugyanis gazdaságos üzemmódra állítva is,
pontosan 1570 oldal után fogyott el a festék. Igaz, ilyenkor még mindig
lehetett kicsit rázogatva rávenni egy teljes oldal kinyomtatására, de
már nem küzdöttem vele.
Neten megnézve egy új gyári toner 15-20 ezer forint a mai válságos
árakon (egyébként 13 ezer volt), egy festékutántöltőnél utánaérdeklődve
ő megoldotta volna nekem 8-9000 Ft-ért az utántöltést. Sokat
morfondíroztam rajta, míg vaterán nem találtam egy olyat, hogy “toner por”…
Megkérdeztem az eladót, hogy mennyire egyszerű ezzel utántölteni a
tonert, mire csak olyan rövid válasok jöttek, mint “nagyon!”.
Kérdeztem, hogy van-e hozzá valami leírás, írták, hogy nincs.
Ezért aztán sokáig vaciláltam mi legyen, be merjem-e vállalni..
neten rákeresve alig találtam toner utántölrésről szóló leírásokat /
instrukciókat, amit találtam, az mind úgy kezdődött, hogy “akkor fúrjuk ki a tonert!” – na, ezt azért mégse… Voltegy weblap azonban, ahol meg volt említve egy egyszerű, “csak kicsavarod, lepattintod, betöltöd” technika is.
Hát jó, gondoltam.. A toner por 1250 Ft, amire jön még egy 400 Ft-nyi
postaköltség, tehát ha bukunk a dologgal, akkoris 1650 Ft-nál nem
többet. Kockázat nélkül meg ugye nincs győzelem, ezért leütöttem. Amint
megkaptam a számlaszámot, ment a pénz, és másnap már postára is adta az
eladó a port.
FOLYTATÁS:
Így érkezett meg ma reggel 10 órakkor a tonerpor. Egyszerű kis hengeres
flakon, tetejét lecsavarva benne a tökéletes feketeség, a por. Nem is
kevés. 90 g porra azt hittem kisebb térfogatú lesz.
Rögtön neki is estem a tonernek….
Toner ki, földre egy nagy karton lap lerak, és arra tettem az egszet, biztos, ami biztos. Pár percnyi forgatás és nézegetés után összesen 6 csavart találtam rajta. Kettő jobb oldalt, kettő baloldalt, és kettő a tetején. Egy kis nézegetés után adta magát, hogy a jobboldal levételéhez először a felső részt kell leszedni, így kicsvartam a felső két csavart.
Ez után le kellett venni azt a felső részt, amiről később rájöttem, hogy az lesz a “waste hopper”, azaz a kosz szedő, a kuka.. Óvatosan kell levenni, mert ebben jó sok nem használt, rossz por van, ami a nyílásán keresztül ha akar, kijön. Bár ez a kis por amúgy nem árt semminek… Vízzeel könnyel lejön, és egy papírtörlővel is könnyen feltörölhető bárhonnan. Porszívózni szerintem nem ajánlott, mert ez annyira apró szemű por, hogy szerintem a porszívó porzsákján átmegy.. bár ezt nem tudom biztosan.
A felsőrész eltávolítása után élére állítottam a tonert, és a jobboldali két csavarnak estem neki. Kicsavarásuk után még egy pici kis patent félét kell benyomni oldalt, és így lejön a jobboldali fedél.
Levételekor figyelni kell egy kis tengelycsonkra, ami ebből áll ki, és a zöld színű “opc” hengert rögzíti. Az eladó egy soros instrukciójában azt írta, hogy erre nagyon vigyázni kell, hogy ne sérüljön. Értsd: Ne állítsd bele a csavarhúzót! … Másképp nem nagyon tudja megsérteni az ember, mivel a környékén sem kell dolgozni. 🙂
Amint eltávolítottuk ezt az oldalsó fedelet, a dolog adja magát! (bár eddig is.. 🙂 ). Ott lesz egy kerek alakú kis gumi dugó, ami zárja a por tartót. Gumi dugó leszedése után egy nagy fekete üresség látszódik csupán.
Na, hát ide kell betölteni a porunkat! A művelet első ijedtségre nem egyszerű, mert a lyuk kicsi, de legalábbis jóval kisebb, mint a port tároló flakonunk szája. Így rögtönözni kellett egy tölcsért. Motorolaj utántöltős tapasztalatok alapján fogtam egy jó, sima és vastagabb papírú prospektust (elég lemenni érte a Blahára, ha nincs kéznél), feltekertem kicsit ferdén, és kész is a tölcsér! Érdemes akkorát hajtogatni, ami csak kicsivel kisebb a toner nyílásánál, így gyorsan bele lehet önteni a fekete port.
Betöltés közben, ha megy egy kicsi mellé is, oda se neki! Könnyen fel lehet takarítani! Ha beleráztuk a flakonban lévő utolsó szem port is, akkor a toner szépen színig lesz, jól ki van számolva a mennyiség!
Ez után már csak vissza kell tenni a kupakot, egy papírtörlővel letörölgetni a fölösleges festéket (meg esetleg a papírtörlőt odafogva megfordítani, és megrázni a tonert). Én még bónuszként szétszedtem a “waste hoppert”, azaz a fedélben lévő kukát, hogy kiűrítsem. Volt benne bőven rossz festékpor, szöszök, hajszálak, kosz, minde. Mielőtt megtelne inkább kiűrítettem, ehhez a takaró fém lemez két csavarját kellett kicsavarni a belső oldalon. A kiűrített tonerpor dobozba belesöpörtem a sok szemetet, majd letisztogattam a fedelet a mellé ment festéktől.
Ez után már csak összeszerelés (jobboldali takaró lap, patent , két csavar, majd a fedél visszakarása, két csavar be), és már mehet is a nyomtatóba, majd örömködés, a gyönyörűen kinyomtatott, tökéletes minőségű lapokért!
Az első 1-2 lapon még volt egy kis kosz felül, ami valószínűleg annak volt köszönhető, hogy nem tisztogattam meg a tonert eléggé a művelet után. meg kel óvatosan, egy papírtölővel minden részét tisztogatni, és ha maradt egy kis festék a zöld hengeren, akkor azt is szépen leporolni! Így még az első oldalak is makulátlanok lehetnek! 🙂
Na, hát ezek után bátran ajánlom mindenkinek ezt az occsó és jó nyomtatót (Xerox Phaser 3117), valamint a vaterán a szekszárdi illető termékeit, akitől a tonerport vettem:
http://www.vatera.hu/listings/index.php?us=kissfe03
Nem tudom, hogy más nyomtatóknál ez a művelet mennyivel bonyolultabb, de az biztos, hogy ezt gyerekjáték volt megcsinálni, és csupán egy csavarhúzó, némi logika és 20 perc szabadidő kellett hozzá, nameg az 1600 Ft-os (postaköltséggel) por… Így tudok majd (reményeim szerint) 3000 oldalt nyomtatni 1600 Ft-os festék áron. Hát van ennél jobb?!?! 🙂