Mozi bejegyzései

Filmek, amiket megnéztem, és arra érdemesnek tartottam! :)


A bejegyzéseket értelem szerűen fordított időrendi sorrendben láthatod, azaz legrégebbi a legvégén, alul, legújabb az elején legfelül. Egyes kategóriákat (pl Horvát túra, Velencei 5 nap, stb) érdemes a legelejéről, tehát a legrégebbivel kezdeni (ehhez lefele kell görgetned sokat)! ;)

Saját produktumú kis videó a legifjabb, és egyetlen unokahúgom első születésnapja alkalmából készítve. Gondoltam megosztom Veletek is, így egy héttel később.. :)

Túl egy hajnal 4-ig tartó szakdogával küzdésen, aztán egy reggel 8-tól délig tartó "laboron", majd egy (számomra) kb 5 percig tartó Iránytech2 ZH-n és egy csupán félig-meddig sikeres szakdolgozat konzultáción azt mondtam, hogy ha törik, ha szakad, akkoris elmegyek a "Napozz Holddal" Kispálfilm premierjére, és egyben utolsó vetítésére.

Bár mindenre sajnálom most az időt, mégis ez az egy ami szent és sérthetetlen volt. Ha már az utolsó koncertre nem mentem el, mert ... nem volt időm, se pénzem, akkor már legalább ezt nem volt szabad kihagynom!

És milyen jól tettem! Bár kicsit többet vártam a dologtól, összességében a film nagyon tetszett, és az igazi élményt a zenekarral közös afterparty (a Westbalkánban) adta volna, de erre már tényleg nem mertem időt áldozni. Helyette közel végtelenítve megy azóta is a moziban kapott duplaDVD.. :)

A filmből amúgy hiányolok pár dolgot, ami valószínűleg volt a koncerten, visszanézve pedig nem derül ki (pl több Csík Zenekaros, vagy Kiss Tibis közös dal), valamint a film felépítése is kicsit kusza nekem. Érzésem szerint a koncert időbeliségét nem követi, de a dalok kronológiai sorrendjét sem, ezért tényleg nem teljesen értem, miért ilyen sorrendben lettek összevágva. Igaz ez a párbeszédes/beszélgetős részekre is, nekem kicsit kusza, bár ettől ébred igazán a nézőben a spontán érzés, és emellett még plusz információkat és érdekességeket is rejtenek ezek a beszélgetések, amikor az együttes sztorizgat.

A kuszaság viszont a lényegen nem változtat: A hangulata iszonyatosan jó! Átadja a koncert érzését, és hihetetlen, de igaz: tán mind a 16 kamera képe fel lett használva a film készítéséhez! Ez rengeteg és szerintem igen jó vágást tett lehetővé, baromi jól, ha kell pörgősen, ha kell lassan van összevágva, annyi szent!

A hangzás eszméletlen, a koncert felvételek gyönyörűen szólnak! Óriásit szólt a moziban térhangzásban, de nagyon jó a kényelmes fülhallgatón, de még a TV mono hangszóróján is! A DVD-re 5.1-ben és DTS-ben is felkerült, alig várom már, hogy valamikor meghallgathassam majd házi 5.1-en is.

Minden Kispál rajongónak kötelező darab!

Ezzel a furcsa címmel egy filmet szeretnék ajánlani Nektek. Egy ideje már nem szokásom itt filmajánlókat írkálni egyrészt, mert mostanság nagyon ritkán van időm filmet nézni (hát még arról írni), másrészt mert sajnos a többség gyomra nem veszi be az én filmajánló stílusomat, és a lényeg megértésére nem képesektől érkező negatív (inkább romboló) kritikák elvették a kedvet.. Na, de most szarok bele, ez az én birodalmam! :)

Igazából nem is az én filmajánlóm, mintsem a Takié. Legalábbis ő ajánlotta nekem A Békés Harcos útja című filmet, a pár poszttal ezelőtti (egyébként korántsem feloldott) hangulatomból kifolyólag. Taki nem vitte túlzásba, csak annyit mondott, hogy ez kell most nekem. Én hittem neki, és kérdés, utánanézés, vagy bármiféle kételkedés nélkül beszereztem a filmet, és végre most, egy kicsit felszabadultabb pillanatban meg is néztem.

Nem volt ám véletlen, hogy Taki akkor és ezt a filmet ajánlotta... Akinek a jó film NEM a vér literjétől és a robbanás effektek sűrűségétől lesz jó (és remélem, hogy ezen sorok olvasóiból ezek vannak többségben), azoknak bátran ajánlom én is, ugyanis bár lassú a cselekmény, és néhol kicsit elvont, a végére mindenképpen elgondolkodtató, és nagyot ütő film.

Az óriási mennyiségű mondanivalót alig győzi emészteni utána az ember, viszont ha jól megemészti, talán sajátjává is válnak azok a gondolatok, amik a filmben a főszereplőt is alaposan feltörölték a padlóról (többször is). A legmegdöbbentőbb, hogy a film egy igaz történet, Dan Millman története, akinek gyorsan utána is néztem.

Dan Millman, a film 17-18 éves főhőse saját sikereihez vezető út megtalálása után mások hasonló útkereséseinek megsegítésére szentelte életét, és szenteli mind a mai napig. 14 motivációs és ön-segítő könyvet adott ki 29 nyelven, egyetemeken tanít (professzor), és szemináriumokat tart, és most itt ez a 2 órás mozi (ami valójában 2006-os). Lényegében róla, és az élettapasztalatairól szól, azon kívül a sztorin kívül, amit bármelyik érdeklődő bármelyik weboldalon (port.hu) elolvashat.

Ha valaki úgy érzi, hogy a padlóra került, talán jó segítség lehet ez a film felkelni onnan (majd még kiderül :) ), és ilyen pillanatokhoz fölösleges hosszú ajánlók olvasása, így én is inkább egy pár idézettel, és a hozzá tartozó jelenettel zárom e sorokat..

!!!SPOILER!!!

!!!SPOILER vége!!!

"Az út az, ami boldoggá tesz, nem a végcél."

"A harcos 3 szabálya:
1. Paradoxon - Az élet misztérium, ne pazarold arra az idődet, hogy megértsd!
2. Humor - Őrizd meg a humorérzékedet, főleg, ha saját magadról van szó, ez mindennél többet ad!
3. Változás - Soha semmi sem marad ugyanaz!"
(Dan Millman)

Az elmúlt 1 hétben minden nap 6-kor / 7-kor kelek, egész nap pörgök, és ehhez napi 4-5 órányi alvásból merítek energiát. Ezért aztán sajnos szabadidőm most ritka kevés, de erről mindenképp írnom kell:

Szerelmemmel tegnap voltunk éppen 2 évesek, és ebből az alkalomból színházba mentünk. Igazság szerint a héten kétszer is, méghozzá csupán csak 1-1 mozijegy áráért. Most kipróbáltuk a "low budget" jegyeket, és mindkét esetben a karzatról néztük az előadásokat.
Ma megnéztük a híres "Producerek" című musical komédiát (az azonos című film utáni adoptáció) a Madách-ban, Gálvölgyi Jánossal, Szente Vajkkal, Hajdú "Steve" Istvánnal, Gallusz Nikolettel, Kökényessy Ágival (a teljesség igénye nélkül). Maga a szereposztás is figyelemre méltó, de a darab nagyszerűségét a jól átgondolt történet mellett a monumentális díszletek, a precíz és csodálatos jelmezek, az eltalált (élő) zene és a profi rendezés (Szirtes Tamás) adta. (tehát jóformán minden, ami csak adhatta... :) )

Hogy szó ne érje a ház elejét, ide idézem a darab történetét, a saját honlapjáról:
"A valaha szebb napokat látott, jelenleg csődbe ment producer, Max megismerkedik a konzervatív könyvelővel, Leoval, aki egy meglepő ötlettel áll elő, melyből kiderül, hogy mi a gyors meggazdagodás titka... A musical pazar szatíra a színház és a show business világáról, ahol végső fokon minden eladható, és minden megtörténhet... Nagyszerű mulatság, remek zene, és látványos show."

Most, hogy megnéztem azt a honlapot vettem észre egy mondatot, ami magyarázatot adhat még rajongásom egyik okára is, azaz arra, hogy miért is érezhettük még közelebbinek, még kellemesebbnek az előadást:
"a Madách Színház nagysikerű zenés előadásai nem valamely külföldi produkció másolatai. Az eddig színre került musicalek szerzői, engedélyt és felhatalmazást adtak arra, hogy az angolszász hagyománnyal ellentétben a magyar alkotók ne az eredeti előadást állítsák színpadra, hanem saját fantáziájuk és alkotókedvük szellemében teremtsék meg a saját színpadi változatukat."

Így már értem, hogy csendülhetett fel többször is magyar nóta, vagy épp hogyan lehettek kifejezetten magyaros poénok a színpadon.

Amit viszont igazán kiemelnék a műben az a monumentális, óriási látvány. Díszletek terén óriási a felhozatal: igazi(nak ható) limuzin, vagy épp eltúlzott méretű tank is előfordul. A színpad minden része mozog, amit csak el lehet képzelni. Néha annyira mozognak a díszletek, hogy az emberben felmerül a kérdés: "Na ezt hogy?!"
Forog, süllyed, lebeg, a hátterek, a díszletek váltják egymást, és nem a lehúzott függöny mögött, hanem a néző szeme láttára. Hátterbe húzódik a szoba díszlete, elölre kerül az utcai látvány, vagy épp a hitleri pódium bukkan egyszercsak elő a sötétből (az is világít, átalakul, vagy éppen durran - volt bőven pirotechnika). Eszméletlenül látványos, magával ragadja a nézőt, még az olcsóbb, emeleti helyekről is! (Ezt garantálom!)

Az egész darab komikumjáról már nem is beszélve: van itt szteppelő, meleg Hitler, a domina ruhába öltözött női hadseregével együtt (akiknek a fenekükre van írva vezetőjük neve) De van járókeretekkel ugyancsak szteppelő és táncoló nimfomán öregnénik társasága is, akiket a "szebb napokat látott" producer tesz boldoggá.
Ezek így összességében talán ijesztőnek hat egy átlagos színdarabhoz szokott színházba járó embernek. Viszont aki nyitott egy látványos, különleges, rendkívül szórakoztató és ugyanakkor szatíraként jól odamondó műre, azt legalább ugyanolyan rajongással tölti majd el az előadás emléke, mint engem.

Nagyszerű volt látni, ahogy az előadás végén a tapsviharban mennyire fülig ért a színészek szája. Én folyamatosan Gálvölgyit figyeltem, aki szinte úszott a boldogságban, ahogy ujjongott a közönség. Mindegyik színész arcáról sugárzott a boldogság, látszott, hogy szeretik és élvezik azt, amit csinálnak, amit ilyen jól csinálnak! (Bárcsak mindenki így végezné a munkáját..)

Amondó vagyok kedves olvasók, hogy egy ilyen 2 órás színházi előadásnál keresve se lehetne jobban kikapcsolódni! Általában komédiákat vadászunk kedvesemmel, és ezekben eddig egyszer sem csalódtunk, ráadásul most kétszer is egy-egy mozijegy árának megfelelőjéért tettük ezt. Hát már elnézést kérek, de nincs az a 3D-s film, nincs az a technika és látványvilág, ami például ezt a Producereket felül tudná múlni.

A színház már a jegy megvásárlásától kezdve elvarázsol. Várva várja az ember a napot, amikor elegánsan kiöltözve elindulhat a szintén elegáns emberek közé egy patinás, díszes épületbe, ahol a színészek és a zenekar élő produkcióját, harmóniáját élvezheti végig 2 órán keresztül. Az élmény az előadás végével még egyáltalán nem zárul le, hiszen az is egy kellemes benyomás, ahogy a színházból hazaigyekvő embertömegben, a női cipők kopogásától zengő utcán sétálhat haza, fel-fel idézve pár szófordulatot a darabból...
Ilyen varázslatra egyetlen egy film, egyetlen egy mozi sem képes! És soha nem is lesz!

Ezúton szeretnék köszönetet mondani a Freeblog szerkesztőinek egy kellemes estért! :)
Múlthéten a freeblog főoldalán észrevettem egy játékot, amivel kis szerencsével sikerült egy páros belépőt nyernem a Rózsaszín Sajt című film premier előtti vetítésére az Uránia Filmszínházba. Több szempontból is örültem neki, egyrészt nem voltam még premier előtti vetítésen, másrészt sose voltam még az Uránia Filmszínházban. Harmadrészt meg a magyar filmeket is nagyon szeretem, ezért mindenképpen el akartam menni.

A legrégebbi jó barátommal, Adrival mentünk el kettesben az Urániába, ahol végül senki sem kért tőlünk se jegyet, se nevet, se semmit... Jóformán csak beültünk.
Igazság szerint a vetítés előtt utánanéztem a filmnek, a port.hu-n, és az ott olvasottak alapján nem nagyon tetszett a film. Sem a plot, sem a bemutató nem lett az igazi. Ezek után nem túl pozitív szájízzel indultam neki a dolognak, legalábbis ami filmet illette.

Belépve az Urániába kicsit megdöbbentem. Gyönyörű! Filmszínház a szó szoros értelmében. Színház is és mozi is egyben; egy nagyon kellemes kombináció! A belépés és megdöbbenés után jött a felkonferálás, ami kifejezetten tetszett. Bár alapvetően nem szeretem a túl reklámozott vagy túlkampányolt filmeket, sőt magát a kampányt sem, de ez egészen jól jött ki. Vicces, jópofa. Aztán felgördültek a függönyök (mint a színházban), és kezdődött a film.

A filmben hatalmasat csalódtam, a lehető legpozitívabb értelemben! A történet, a szabados nyelvezet (és akkor még szépen fogalmaztam), a karakterek, a színészek világa, a zenék, a szereplő gárda (nem véletlenül emlegetik a legtöbb jónővel rendelkező filmnek)... minden nagyon tetszett. A főszereplő karakterével jóformán teljesen azonosulni tudtam. Ehhez részben Tóth Barnabás nagyszerű játéka, részben a főszereplő karakterének balfaszsága járult hozzá. (hasonlóan balfasz, mint én :D ) Ha már Tóth Barnabás neve felmerült, akkor itt le is szögezem, hogy ő egyben a rendező is, méghozzá elsőfilmes rendezőként! Forgatókönyv írásban is kivette a részét, így jóformán ez az ő filme, az elejétől a végéig. Munkájának alaposságán látszódott a törődés, és az akarás, mert bizony megmutatta, milyen is egy jó első filmes!

A film félig francia is, és ez kivételesen nem csak egy kis utánanézés után derül ki, hanem egészen egyszerűen a film fele ott játszódik, és így a film fele franciául is van, magyar szinkron nélkül, feliratosan. Olyan igazian. Igazi helyszínek, igazi szereplők. A film félig francia rendezése is igazi, hiszen Tóth Barnabás fiatal korában egy pár évet Franciaországban élt, majd később pár kisfilmet is forgatott ott, miután a francia kultúra "megfertőzte". A sok igaziság miatt még a filmben szintén főszerepet játszó hangszer is igazinak látszik. Ez is egy különleges dolog, főleg annak, aki egy kicsit is már hallott a hang drum-ról. Az egész filmet végigköveti, és a hangszerrel kísérve mutatja be a problémákat a főszereplő és az nőcsábász apja között, valamint a főszereplő csajozási nehézségeit. Nem is beszélve a sajtról. Ez a pár motívum az, amely végig követi a filmet: apa, fia, nők, sajt, és a hang.
Azoknak, akik még nem látták a filmet, ez így teljesen érthetetlen és furcsa katyvasz. Tudom, mert eleinte kissé én is furcsálltam ezeket, és többekközt ezért sem tetszett a beharangozása. Ellenben most, a film után ez a pár dolog egy-egy kedves emlék hívószavává vált. Tényleg nagyszerű alkotás!

 

A másfél órát követően az alkotók egyesével vonultak fel a színpadra, ahol remélem Barnabás is érezte a nem mindennapi tapsvihart. Egyértelműen hallatszott, hogy mennyire tetszett a közönségnek. A tapsot aztán a konferanszié szakította meg, aki az egész közönséget az emeletre invitálta, egy álló fogadásra. Felmentünk az emeletre, a gyönyörű bárba, és ott szendvicsek és borok közepette volt lehetőség akár az alkotókkal is váltani pár szót. Így történt, hogy a filmben az apát fantasztikusan alakító Bezerédi Zoltánt megkérdeztem arról, hogy a főszereplő, Tóth Barnabás valóban tud-e játszani a hang dobon.... Nos.... A válasz maradjon az én titkom, de akit tényleg érdekel, az sörrel megvesztegethet! :)

Az Uránia erkélyére kikeveredve még egy darabig ott beszélgettünk Adrival, majd ahogy hazafelé indultunk megláttuk, hogy a moziteremben már egy másik film megy. Mivel a terem üresnek tűnt, és az ajtó nyitva állt, ezért egy darabig még beültünk a Coco Chanel című filmre, a karzaton. Rajtunk kívül még 4-5 ember lehetett a földszinten ami kissé meglepett. Egy ilyen gyönyörű Filmszínház (lásd fenti kép) teltházat érdemel! Mégegyszer köszi a kellemes estét!

Egy nagyon nagy kérésem lenne minden erre tévedő felé: 1,5, azaz MÁSFÉL órát szeretnék kérni mindenki életéből, méghozzá gyönyörű, festői természet képek csodálására, és egy eszméletlen és egyben sokkoló történet meghallgatására, ami rólunk szól; mindezt leírhatatlanul szép aláfestő zenével.

A film ingyenes, és a youtube-on teljes hosszában végignézhető, akár nagy felbontásban is, elsősorban angol felirattal (de lejjebb leírom, hogyan válthatod magyarra). Ezt a dokumentum filmet 88 EZER ember készítette, és a világ legnagyobb márkái szponzorálták. Szívem szerint a világ összes fejlett országában KÖTELEZŐVÉ tenném, de ennyi leírás után jöjjön a film linkje:

Sajnos csak Június 14-ig megtekinthető, ezért kiemelten szeretnék kérni mindenkit, hogy addig nézze meg, amíg így, ingyen lehet! A másfél óra alatt az első félórában megismerhetjük a földünk történetét, kialakulását, az élet kialakulását, és a természetes körfolyamatokat, amik fenntartják az örök egyensúlyt. Azaz csak fenntartották, ugyanis a film ezt követő egy órájában az utóbbi párezer évről, az emberiség koráról, és annak is az utóbbi pár évtizedéről szól leginkább, amik során az első félórában megismert egyensúlyok visszavonhatatlanul felborultak.

Nem árulok el szerintem nagy titkot, hogy ennél a résznél a néző sokkolva lesz a néző a történet, a képek és a zene által. Viszont szerencsére van megoldás a helyzetünkre, és a civilizációnk megmentésére... ezzel lesz feloldva a néző sokkolt lelkivilága, és ezzel válik ez a film az egész fejlett társadalom számára egy kötelező darabbá!

Sajnos online még nem nézhető hivatalos magyar felirattal, viszont a youtube-nak van olyan szolgáltatása, hogy egy meglévő feliratot a google translate segítségével lefordítson nekünk magyarra. Nem lesz hibátlan fordítás, erősen magyartalan, és hibás lesz, de egy kis kreativitással talán érthető. Elérni pedig úgy tudjuk, hogy a videó jobbalsó sarkában lévő felfele mutató kis háromszögű gombra kell vinni az egeret, ekkor feljön egy kis menü. A menüben lesz egy "CC" jelzésű gomb, mellette pedig balra mutató kis fehér háromszög. Arra kell rávinni az egeret, ezzel kijön baloldalra is egy kis menü, benne felül a "Translate... BETA" felirat. Na, erre ráklikkelve jön be egy ablak, amiben az alsó lenyíló menüvől a "Hungarian"-t kell kiválasztani, majd az alatta lévő "Translate" gombra kattintani.
Ezzel a googlenak egy robotja lefordítja az angol feliratot magyarra, de ugye a gépi fordítás soselesz tökéletes, fenntartásokkal fogadjuk!

Ha még ennyi nem lett volna elég, akkor íme a film trailere:

Bankrablás, autós üldözés, többszörösen csavart cselekményszál, túszejtés, helikopteres követés, stbstb.. Kevés olyan _sikeres_ magyar akciófilmet lehetne mondani, amik maradéktalanul tartalmazzák ezt a felsorolást úgy, hogy közben egy bravúros jellemfejlődést láthatunk tökéletes képekkel és zenei összhanggal, megható történettel. (ja, és a legtöbb helyen vígjátéknak van beállítva, holott szerintem attól messze van)

A legtöbb magyar akciófilm elkanyarodik inkább a játékfilm vagy a vígjáték irányába, és bár általában azok is szórakoztatóak, viszont kevés az, aminek tényleges üzenete van, és ami az elejétől a végéig leköti a nézőt. Na, a Konyec pont ilyen. Ismét csak jobb híján kerestem valamit egy Budapest-Eger távra, és már Füzesabonynál rendkívül kellemeset csalódtam, amikor véget ért a film (1 óra 40 perc).
A film kezdetén egyszerre több szálon indul a történet, és egészen az első félóráig teljesen zavaros a néző számára. Nem tudjuk mi a lényeg, mit kell figyelni, miről van szó, de idővel nagyon szépen körvonalazódik két páros párhuzamos története. Rabló-pandúr párosokról van szó. Nem véletlen a postom címe: A történet tulajdonképpen egy Bonnie és Klaid hasonmás, de nem akárhogy!
A sztori elején egy elkeseredett nyugdíjas házaspárt mutat be a film, akik már a villanyszámlájukat sem tudják fizetni, ezért sötétben élnek, és a behajtó már az asszony gyémánt fülbevalójáért jön. Ekkor borul a bili, és ez lesz az „utolsó csekk a pohárban”. Nem véletlen az idézőjel, a bevezető animációból idéztem, ami ötletességével máris megfogja a nézőt (bár akkor még nem érti :) ).

A történetről nem szeretnék többet elárulni, mert már így is lehet többet mondtam a kelleténél. A lényeg, hogy az utolsó percig vannak bravúros csavarások. Időzítésüket és kivitelezésüket tekintve se lehetnének jobbak: amikor már könnyeznék a meghatódottságtól, akkor jön csak a boldogító feloldozás. Pont akkor és pont úgy, ahogy kell, egyszerűen tökéletesen!
Ami nem tetszett az egyedül a film címe (igen, már megint). Egyszerűen semmit mondó (bár ok, van benne utalás), és túl egyszerű, túl komikus a film jellegéhez képest. Hetekkel ezelőtt megnézhettem volna már ezt a filmet, és eddig egyedül a nem túl tetszetős filmcím miatt nem tettem. A „Konyec” cím számomra egy már unalomig látott szereplőgárdás játékfilmet sugallt, amihez hetek óta nem volt kedvem (Bár "Az utolsó csekk a tengerben" alcím egymagában egészen jó lenne). Viszont ha tudtam volna, hogy  korántsem egy játékfilmről van szó, hanem egy tartalmas akciófilmről, hát bizony előbb is megnéztem volna. Arról nem is beszélve, hogy a filmcím a szokásos magyarfilm-szereplőgárdát sugallja, ezzel szemben egy rendkívül tehetséges fiatal (Schell Judit, Schmeid Zoltán), és szintén kiváló idős négyesből áll (Keres Emil, Földi Teri). Nem mondom, nagyon jók a szokásos magyarfilmesek (pl: Pindroch Csaba, Badár Sándor, Mucsi Zoltán, stbstb), de néha meg lehet tőle csömörleni... Ez van! A készítők helyében én találóbbnak tartottam volna valami komolyabb utalást tartalmazó, esetleg kicsit rejtélyes címet, mint például: "A Szélmadár” (szegény csajka, hüpphüpp), vagy "A 13. nyugdíj legendája", vagy tudomisén...  Semmiképpen sem vettem volna poénra a címadást!

Zárásul az ajánlásom mellett még megjegyzem, hogy szerintem a film gyönyörűen tükrözi a magyar valóságot sok tekintetben, van erős és jó üzenete, amit finoman, nem amerikaiasan az ember szájába is ad. Abban biztos vagyok, hogy ennél jobb Bonnie és Clyde-ot még sohasem láttam, és abban is, hogy ez a mozi belopta magát a kedvenc magyar filmjeim dobogójára! Bátran ajánlom mindenkinek!!!!!!

A sok reklámáradat után kíváncsian szereztem be ezt az új mozit. Mindenképpen egy kis angolt akartam gyakorolni, ezért angol szinkronos, felirat nélküli filmet kerestem egy Budapest-Eger távolságra. Így esett a választás egy könnyed akcióra, és erre az újdonságra.
Kétes érzésekkel indítottam el, úgy gondoltam csak egy üres effektáradatot kapok, de legnagyobb meglepetésemre egy nagyon jól eltalált (bár kissé hirtelen befejezett) film kerekedett ki belőle, amelynek üzenete is tetszetős és aktuális.

Történetről csak annyit, hogy nem is lehetne aktuálisabb: az emberiség önpusztításáról és a föld pusztulásáról szól. Mi, emberek gondolkodás nélkül pusztítjuk és kizsákmányoljuk környezetünket. A környezetünk pedig segítségért kiált, és rajtunk kívül valaki más hallotta azt meg. Az egyedüli sántítás nekem a sztoriban, hogy egy másik univerzumban élő civilizációt miért érdekli, hogy a föld el fog pusztulni, és miért jön ide a világ végéről (de tényleg) megmenteni azt. Na, mindegy, a lényeg, hogy a föld segítségére sietnek, ami annyit tesz, hogy a földet meg kell szabadítani pusztító vírusától, az emberektől. Na ugye, hogy ugye?! Mond valamit, nem?
A kivitelezés ügyes, bár néhol mintha spóroltak volna az effektekkel, a képek és a színvilág tetszett, a színészi játék a mátrix neojától (Kenau Reeves) tökéletes, viszont az egész film kicsit befejezetlen. Kicsit az az érzésem, hogy volt egy keretösszeg, és ahogy a végéhez közeledtek, gyorsan befejezték a filmet. Hiányérzet gyötört a film végén (az elgondolkodás mellett), kicsit olyan esetlen a befejezés... Az addig hihető sztori elnyújtott, hihetetlen maszlagba csapott át.
Sajnos bármi mást írnék az már spoiler lenne, ezért csak azt mondom, hogy érdemes egyszer mindenképpen megnézni, és kicsit elgondolkodni az üzeneten, a lényegen, amit a film a vége előtti 10. percig kb jól át is adja. Utána kicsit elfeledteti, de érdemes felidézni!

Késői órák és a holnapi koránkelés okán csupán csak pár szót írnék erről a remek kis moziról!Nem nagyzolás az angol cím, ennek tényleg nincs magyar címe, pontosabban magyarul is Wanted a címe.

Ez a film egy kicsit Equlibrium, egy kicsit Mátrix, egy kicsit Harcosok klubja, és egy kicsit nagyon ezek egyedi keveréke. A történet izgalmasra, és pörgősre sikerült, ahogy egy ilyen akciófilmnek illik. Kellemes csavarások vannak a szálakban, és még kapunk egy kis lélektani üzenetet is a végére, ami az ilyen akciófilmektől nem egészen megszokott. Kellemes meglepetés, hogy a lélektani üzenet címzettje maga a néző, az egyén, az üzenet pedig tiszta: Vedd kezedbe a sorsodat!
Ezt teszi a főszereplő is, aki egy igazi balfék, egy kisbetűs senki, tökéletes lúzer. Mind a munkájában, mind a magánéletében vesztes. Ez a személyiség formálódik át szépen lassan, nem kis küzdelem árán egy SZÖVETségnek nevezett szervezeten keresztül. Többet nem is mondok el a történetről, mert az már spoiler lenne, legyen annyi elég, hogy érdemes megnézni! A szokványos akción és izguláson túl a film még ad is valamit, ezért én felvenném az egyszer érdemes megnézni listára!

Magyar cím hiányában azonban nem mond sokat a "Wanted", a szinkronosok helyében én biztosan kitalátam volna valami hangzatos magyar címet, mint például: "A SZÖVET-ség", vagy "A sors fonala", vagy "Az élet szálai", bár inkább akciót rejtő címként: "Sorsjátszma", vagy "Kifürkészhetetlen"... najó, ez már inkább komolytalan, abba is hagyom.

Ritkán szoktam film ajánlókat írni a blogba, de ez részben annak köszönhető, hogy ritkán van időm filmet nézni.
Na, most viszont hogy vége a szorgalmi időszaknak nevezett keresztre feszítésnek, végre akadt egy kis időm régi kedvenc szórakozásomnak, szenvedélyemnek, ellazítómnak: egy kis filmezésnek.
Angelus (KisGarfield) top100-as fimlistája biztosította az utóbbi idők legjobb filmnézéseim alapját, ám azokról a filmekről már nem karok írni, Angelus megtette helyettem, kívánló listába sorolva ajánlóit.

Most egy olyan film került sorra, ami új (2008-as), de mégse sokat hallottam eddig róla. Alapvetően az IMDB értékelései alapján választom ki az arra érdemes filmeket, és ez is egy az igen magasan értékeltek közül (7,5/10).
Általában szeretem a (bank)rablós filmeket a csavart cselekményszál, ötletes megoldások, és a tartós szurkolások miatt. Sok kedvenc van, legnagyobb a Confidental (Lépéselőny) fantasztikus csavarásai miatt, nemsokkal lemaradva követi az Olasz meló a akciójelenetei és a minimorissai miatt, és most úgy nézki fellép a dobogóra a "Banki meló" is.
Eleinte nem köt le nagyon, sok szálon indul a cselekmény, és kicsit nehéz is követni. Nem is baj, ennyi figyelést a készítők sem vártak el. A Szállítóból, Crankből és az Olasz Melóból megkedvelt Jason Statham-nek állati jól áll a csavart elméjű bandafőnök szerep, és az egyre nagyobb slamasztikába mászásást, és annak megoldási próbálkozását csak az koronázza meg, hogy egy igaz történettel van dolgunk!

Lehet tippelni, bankrablásról van szó, amit a '70-es években óriási botrányok, leleplezések, lemondások hada követett. Viszont ha többet mondanék, az már spoiler lenne.. :) Legyen elég annyi, hogy a film bemelegítő 10 perce után feszülten figyel az ember, a végére pedig a szurkolások közti érzelmi szálakra is feszülve figyel.
Nem mondom mindent vivő alkotásnak, mert vannak jobb filmek, de annyit mondhatok, hogy a komolyabb műkedvelőknek is kellemes 2 órás kikapcsolódást nyújthat ez a kis krimi-thriller kombó! Jó szívvel ajánlom!