..másod sorban pedig minden más bejegyzései

Az élet útjain túrázva.. A motoros túrákon kívüli dolgok.


A bejegyzéseket értelem szerűen fordított időrendi sorrendben láthatod, azaz legrégebbi a legvégén, alul, legújabb az elején legfelül. Egyes kategóriákat (pl Horvát túra, Velencei 5 nap, stb) érdemes a legelejéről, tehát a legrégebbivel kezdeni (ehhez lefele kell görgetned sokat)! ;)

Sok-sok kérdés után most kicsit elébe is megyek a dolgoknak egy poszt erejéig:
Igen, tényleg Győrben dolgozok, és tényleg minden nap. Nem, nem gyakornokként, bár tény, hogy koliban lakok, és jelenleg sor mellett dolgozok, de errefelé minden kezdő mérnök a sor mellett indítja pályafutását (1-3 hétig), a koli pedig egy ritka, kiváltságos lehetőség. :)

A sor melletti munka pedig kemény. Elsősorban amiatt, hogy reggel 4.40-kor kell kelni, hogy 6-ra be is érjek, és onnantól 8 óra állás, szerelés, csavarozás, pakolás, vagy épp szaladgálás ezért-azért. De másképp nem ismeri meg igazán jól az ember azt, amivel aztán foglalkozni fog, így nekem 3 hetem van testközelből, alaposan belemászni (szó szerint) a V6-os benzines motorok (gyártásának) világába.

A koli pöpec, igazából össze nem hasonlítható a szokásos értelemben vett "kollégiummal". Tágas, kényelmes, saját fürdőszobás, saját konyhás, és így inkább hasonlít egy apartmanra, mintsem kolira. A lényegi különbség a közösségben van, hiszen itt mégiscsak együtt a banda (azaz a most kezdett hasonszőrűek), és mégiscsak leköti a közösség az ember üresjárati kapacitásait. (100%-ban)

(Az előző 3 hétvége időrendben, 1-1 képen)

Ezzel mindenesetre most "háromlaki" lettem, és a szabad hétvégéken egyszerre próbálok lenni Egerben, Budapesten és Győrött. Persze ez sose fog menni, de még épp csak a 2./3. hetemet taposom, így reménykedhetek abban, hogy az idő megoldja. Győrhöz a munka, Egerhez a család és a nyugalom, Budapesthez pedig a szerelem, és az egyetemi barátok kötnek, ami így nem egyszerű.

Az előző, szerelmes, plusz cimborákkal borozós budapesti hétvége, az az előtti egri kicsit futós, de kellemes hétvége, és a még egy héttel képpel korábbi győri wellness-hétvége a bizonyítéka annak, hogy ezt tényleg meg lehet oldani! (Képek feljebb :) )

Jelentem kissé kidőltem!
Egy kis gyakorlat gyanánt most napi 8 órában sor melletti munkát csinálok, reggel 6-tól; azaz 4.40-kor kelés... SzakdogaShow idején ilyen időtájt feküdtem le. :S

Mindenesetre napi 10 órányi munka után (mert persze van némi irodai is) a koliban nincs lendületem írni, pedig lenne miről.. Így amint ráveszem magam, és amint a kolis társasági élet kicsit alábbhagy, ismét jelentkezem!

Addig is egy kis türelmet kérnék.

Idén nyáron lesz ÖT éve, hogy 20 éves, motoros egyetemistaként elkezdtem ezt a blogot.. Kifejezetten az akkori, egyedül megtett, Horvátországot bejáró MZ-s túrám realtime útinaplójának szántam, aztán végül mára minden megváltozott. A blogleírásban először az "útinaplót" egészítettem ki" másodsorban pedig minden más"-ra, aztán a "20 éves" feliratot cseréltem ki "huszonévesre". Most viszont elérkezett az idő, hogy az "egyetemistával" is kezdjek valamit...

Ezen, korszak lezárás apropóján gondolkodtam el a blog megszüntetésén, de ezzel kiszúrnék a google-ről ideérkezőkkel, akik az MZ ETZ Tuning projektemre, a motoros túráim valamelyikére, túraterveimre, a közlekkari szakestélyekre, vagy éppen a lézernyomtató utántöltésére kíváncsiak.. Arról nem is beszélve, hogy én is néha szívesen visszaolvasom az írásaimat.

Így aztán ez a gondolat enyhült addig, hogy nem szüntetem meg, csak abbahagyom, és esetleg újat kezdek más alapelvekkel, más néven, máshol.. Ezen a blogon már összemosódott minden, de mégiscsak ez vagyok igazán Én, aki motorozik, fotózik, kicsit benne van a számítástechnikában, szereti a filmeket, szeret írni, és még ráadásul mérnök is. Összetett, összemosott, vagy hogy másokat idézzek: "bonyolult lélek". Ez vagyok én, akkor hát miért is zárnám le?!

Ezért arra jutottam, hogy a befejezés sem az igazi. A döntést még fokozza, hogy a napi 60-80 látogató jelentős része napi (de max 3-4 naponta) visszatérő látogató Valenciától Arvidsjaur-ig mindenhonnan. (Friss statisztika adat, a legjelentősebb külföldi látogatói városok közül)
Ezek közül van akit a motoros túráim, van akit a néha már szappanoperaszerű életem publikus része, van akit a túraterveim, a motoros és egyetemi bejegyzéseim, de van akit a ma már ritkán írt filmajánlóim csalnak ide rendszeresen.

A látogatók alakulása január 9-től fabruár 8-ig; valamint a legjelentősebb külföldi visszatérők: Valenciából (59 látogatás januárban)

Januári látogatók átlagai

Ez segített abban a döntésben, hogy nem szüntetem meg, és nem is vonulok inkognitóba valahol máshol, hanem inkább változtatok... Más eszköz híján a kategóriákkal kell szétválasszam a blog fő vonalait, korszakait, arról nem is beszélve, hogy a toldozott-foltozott design újragondolása is már halaszthatatlan.

Az biztos, hogy ez a jelenlegi így, ahogy most is látható, már nem maradhat, és ha nem is a látogatók miatt, legalább a saját tetszésemre és az új életem végett is ideje változtatni.
Azt még nem tudom most -az új élet kezdetén sem-, hogy ebben a korszakban a "szabadidő", mint létező fogalom fog-e szerepelni a hétköznapjaimban, avagy továbbra is csak elméleti síkon marad, mint eddig. Nem vagyok az az unatkozós fajta, és kollégiumban lakás révén továbbra sem remete életet élek, így még most is kicsit bizonytalan a blogoláshoz szükséges szabadidő létjogosultsága, ám a kedven nem fog múlni.
(Haza)utazni fogok az elkövetkezendőkben is, így, ahogy mindig, ezekben az időkben próbálom magam hasznossá téve behozni a lemaradásaimat. A listámra pedig ezennel felkerült a blog alapos átfaragása is, így már csak idő kérdése, hogy mikor lesz látható eredménye a most elindított folyamatnak... Stay tuned!

Régóta terveztük már kedvesemmel, hogy jól megnézzük magunknak Győrt, és mivel egyikünk se nagyon járt még ott, ezért egy egész hétvégét rászánva ismerkedünk vele. Sőt, hogy ez még kellemesebb legyen, ezért úgy terveztük, hogy pihenéssel, és wellnessel is egybekötjük a megismerkedést.

Adódott is a jó lehetőség: kollégiumi szállás (ami inkább apartman, mint kollégium), a drága panziók helyett. A szálláson így megspórolt pénzből máris szóba jöhetett a jóféle éttermezés és termálfürdőzés... Na, kérem ez be is jött!

Még a nagy hó előtt jól bejártuk gyalog az egész várost (kissé dideregve), megtaláltuk talán az egyik legfelkapottabb éttermet (azok után, hogy szinte mindegyik üres volt, itt várni kellett az asztalra), majd kis pihenő után csobbantunk egyet a Rába Quelle gyógy-, termál-, és élményfürdőben. Onnan, az egyik szabadtéri, melegvizű medencéből nézve nem is volt olyan vészes ez a "nagy" hóesés, amitől az egész ország rettegett. (Győrben nem is esett túl sok; vasárnap, hazafelé pedig már szárazak is voltak az utak, autópályák..)

Másnap pedig a frissen ropogó havon beautóztuk az egész várost, némi plázázás, és az ottani legjobb (mind minőségre, mind ár/érték arányra) éttermi ebéd után. Megnéztük a maradék néznivalókat (autóból), és alaposan felderítettük a városrészeket, hogy ha azt mondják "Marcalváros", vagy "Révfalu", akkor nagyjából képbe legyünk arról, hol is van, milyen is az a környék, és milyenek arrafelé az utcák.

Megdöbbentő, hogy némi térkép nézegetéssel, és egyszeri körbeautózással mennyire meg lehet ismerni egy várost, és pár "tájoló pont" segítségével (mint például a városháza tornya, az apátság tornyai, a három kémény a Rábánál, vagy az Árkád tornya) mennyire jól lehet mindenféle GPS nélkül is közlekedni az elméletileg még ismeretlen vidékeken is.. :)
Egyedül a módszeres városrész-felderítésnél üzemelt a GPS, akkor is csak azért, hogy keresgélés nélkül láthassuk, hol is vagyunk; és nem azért, hogy megmondja, merre is menjünk.

Mindenesetre egy biztos: Egy ilyen fantasztikus és örök-emlékű hétvége után azt hiszem fogom tudni szeretni ezt a rendkívül hangulatos, barokk várost. Ugyan van pár számomra még furcsa dolog (fizetős WC a plázában/étteremben?!, kissé modortalan pincérek, WiFi hiány, stbstb), de ezek mind-mind megszokható apróságok, amik kellenek is, hogy érezzem: új helyen vagyok.

Viszont hogy az új helyről mikor fogok tudni legközelebb írni, azt még magam sem tudom; azt pedig pláne nem, hogy a tervezett átalakításokat mikor hajthatom végre a blogon...

Aláfestő zene, indítsd el hozzá! :)

Ez is eljött, itt a február, és rövidesen megkezdődik egy számomra szinte minden tekintetben új élet. Felesleges már tovább halogatnom ezt a bejegyzést, mert amíg nem írom le, addig úgysem vagyok képes másról írni...

Érdekes, hogy már vagy másfél hónapja az izguló, aggódó, de mégis vágyakozó érzésekre vágyok, de csak most, alig egy héttel előtte kezdem igazán beleélni magam, kezdem felfogni és feldolgozni: minden más lesz. Talán amíg nem volt írásba foglalva, addig el se akartam hinni legbelül, így maradtam a múltban, de annak ezennel tényleg itt a vége. Az érzést halogatta az is, hogy az eddig munkám is alaposan lekötött, élveztem, szerettem, de most abból is már itt az utolsó munkanap hajnala.

Ja, és hogy miről is van szó?!
Röviden: A január végeztével nem csak a BME-KSK-tól köszönök el, hanem egyúttal Budapesttől is, és átnyergelek Győrbe, ahol "a jövő épül". Számomra is.
Orlandó barátom írt pár héttel ezelőtt a blogján egy bejegyzést "a négykarika bűvöletében" címmel, melyben tett arra utalást, hogy egyre több cimboráját bűvöli el az a bűvös négyes a karikákból.. Nem véletlenül írta ezt, hiszen én is pontosan ezzel a négykarikával fogok foglalkozni az elkövetkezendőkben, és most nekiindulok a sok jót kecsegtető, de még teljesen ismeretlen jövőnek.

Egy régesrégi álmom válik ezzel valóra, amit képes voltam egy kudarc után feladni, ám az élet most úgy hozta, hogy meglepetésszerűen valóra váltja. Mindez köszönhető annak (kedvesem végtelen támogatásán túl), hogy a jelenlegi munkám szeptemberben bizonytalanná vált, majd frissítettem az önéletrajzom, feltöltöttem egy fejvadász cégnek, és rá 3 hónappal jött egy olyan hívás, aminek nem tudtam nemet mondani. Ezt követte még két kör, amely során csöppentem egy olyan helyzetbe, amiről már álmodni se mertem: Választani kellett jó és mégjobb közül.

Azt, amit eddig csináltam (a "jó"), nagyon szerettem, mind a társaságot, mind a feladatokat, a "lelki küldetést", és a helyet is, de sajnos a mai politika olyannyira ellehetetlenít mindent ,hogy felütötte fejét a bizonytalanság. Úgy igazán még szeptemberben, amióta már kezdtek rendeződni a dolgok, ám a lavina akkor és ott elindult. Olyannyira elindult, hogy most épp magával sodor a biztosabb, kiszámíthatóbb és szebb élet felé...

A lavinával ismét egy új városba kerülök. Közel 6 év után, immáron budapesti lakosként megyek a 130 km-re, nyugatra fekvő ismeretlen felé, pont, mint 2006-ban, amikor egri lakosként jöttem Budapestre, 130 km-rrel nyugatabbra. Lényeges különbség viszont, hogy akkor legalább már egy picit ismertem a jövőt jelentő várost, most pedig épp csak két napja sétáltam először egy kicsit, az ugyanilyen szerepben játszó Győrött.

Ez most még nem volt egy hosszú séta, épp csak bemutatkoztunk egymásnak. Megnéztem a belváros főbb részeit, szereztem térképet a "látogató központban" (köszi a tippet, Attila! :) ), és megállapítottam, hogy fogom tudni szeretni ezt a várost is. Hangulatra kicsit Eger, épp csak a hegyek hiányoznak (azok viszont nagyon). Az Összes szintemelkedés az a jópár felüljáró és híd, amikből nincs hiány a városban, ám úgy, hogy eddig mindig a hegyek közelében éltem, ez egy kicsit furcsa lesz. Viszont ez plusz egy ok arra, hogy miért motorozzunk majd le kedvesemmel hétvégente a Balatonra, amint beköszönt a motoros idő.. :)

(...)

(...)

Bár már ott tartanánk, most viszont talán sikerült is egy kis ízelítőt adni, hogy mi is az az izgulás, vágyakozás, és aggódás keverte érzés-turmix, ami a hatalmába kerített, és elragadta a gondolataimat.
Most hétvégén ismét bemutatkozunk Győrnek, kicsit közelebbről is megismerkedünk, ezúttal még csak kikapcsolódás jelleggel, hogy a jövőhét közepétől kezdetét vehesse az ÉLET 2.0; csupa nagybetűvel...

Addig is még egy kicsit eltűnök, se blog, se email, se telefon. Lendületet gyűjtök az új kezdethez...

Pipa. (négyes diploma) ... Részletek hamarosan, most kidőlés!

Balra el. (...) Némi pihenő után:

Hát, ez az a poszt, amihez tényleg nagyon nehezen jönnek most a szavak, a gondolatok teljes zűrzavarában. De talán ha kezdésnek felidézem a múlt pénteket, könnyebb lesz. Igazából cseppet sem egy szép emlékről van szó, és az ilyeneket már rutinosan a "lomtárba" helyezem, amint lehet, de talán még utoljára, mások tanulságára is felidézem egy kicsit az államvizsga napját.

Előtte mindenki mondta, hogy "jaj, az már könnyű lesz", majd pedig meghallgattam a "tudtam előre, melyik tételt kapom" sztorikat, és ahogy közeledett a T-1 perc, egyre jobban rettegtem. Nekem se előre megmondott tétel, se kellően alapos felkészülés nem volt a zsebemben, sőt, szerelésből még tulajdonképpen igazi tételsor sem volt.

A sztorihoz hozzátartozik, hogy összesen ketten voltunk aznap vizsgázni (ebben a félévben pedig összesen 7-en végeztünk ezen a tanszéken). Ráadásul a BSc-seket egymagam képviseltem, ami nem volt túl jóhatással az idegállapotomra. Ezt ugyan enyhítette a tény, hogy kedvesem is ott volt velem, szurkolt, segített (hiszen a záróvizsga nyilvános, bárki bemehet), és nem utolsó sorban ezzel is készült a félév múlva esedékes sajátjára.

Én kezdtem, belecsapva a lecsóba, a 6 fős vizsgabizottságnak bemutattam 12 percben a szakdolgozatomat. Ezzel nem is volt probléma, bár állítólag rögtön a legelső diát sikerült véletlenül átugranom. A "csodatoll" kiválóan működött, a vizsgabizottság meg ha nem is végig, de azért nagyjából aktívan figyelt. Számomra meglepő volt, hogy tanáraink épp úgy dumálnak a hallatók előadásán ilyenkor, mint mi fordítva (a témától teljesen független dolgokról), méghozzá mindezt rögtön az első sorban, hogy még én is hallottam (második sor nem volt :)). Ennek ellenére sikerült mindig érdeklődő szempárt találni köztük, és volt végig szemkontaktus, ami nekem kifejezetten jót tesz.
Ezt követően a kérdésekkel sem volt gond, bár nem teljesen ilyenekre számítottam, mégis flottul dobtam rá a választ. Legalábbis szinte azonnal sikerült meglepően összeszedett, egyenest választ adni minden kérdésre.

A probléma a tárgyaknál (ezt követően) következett. A védés után megkaptam a két tételemet géptervből, és már várták is a választ. Első olvasatra kicsit kikeredett a szemem, aztán miután visszaszuszakoltam őket, végiggondoltam, "háháá, ezt tudom!" gondolattal összeraktam a fejemben, és belekezdtem. A baj az, hogy pár percnyi lendületes beszéd után a történet végére is értem, és nem volt tovább.
Sajnos a felkészülés során csak a tanszéki jegyzetből készültem, és onnan se írtam át mindent a kidolgozásomba, így hamar kifogytam a mondanivalóból.
A kíváncsi szempárok meg csak meredtek velem szembe. Ekkor jöttek a segítő kérdések, amiket lassú zakatolással dolgoztam fel, és jutottam arra megállapításra, hogy most se jobb. További (ekkor már kevésbé segítő) kérdések után megállapítottam, hogy bizony az előadás jegyzeteket is alaposan át kellett volna nézni, de ekkor ezzel nem mentem sokra, csak próbáltam összegereblyézni minden gondolatomat, hogy kibökjem az elvárt választ, miközben kicsit hallgathattam is egyetemi pályafutásom utolsó apró, alázó megjegyzéseit.

Küzdve, izzadva, de ebből is kimásztam végül, bár tény, hogy az említett megjegyzések csak mégjobban sodortak a pánikhangulat felé, de még időben úrrá lettem rajta. Mentem is a következő tárgyam két tételéért, amiket meglátva már rutinosan lepleztem a pánikot.

Ilyen tételre, mint amit húztam, még a tétellista kapcsán sem emlékeztem, amit tény, hogy mi, páran, még régen állítottunk össze, mivel tanárunktól nem kaptunk. A tételben lévő 3 betűs rövidítés kifejtése kapcsán viszont felvillant pár emlék: a mintegy 2 évvel azelőtti előadás foszlányaiból, és az ott elhangzottakból.
A vizsga előtt megivott rendbull minden összetevőjét felhasználva ezeknek az emlékeknek a mélyére ásásával sikerült összerakni a boldogsághoz szükséges válaszokat, de az biztos, hogy az akkor csenddel töltött másodperceket akkor és ott, hosszú, kínos óráknak éltem meg.

Ezt az akadályt is leküzdve az utolsó már játszi könnyedséggel ment: ezúttal a szerencsésebb tételek közül húztam, és kis gondolkodás után tényleg sikerült rendes, kerek, saját magamtól is elvárt válaszokat adni. A visszakérdezések csak csupán szubjektív véleményemre voltak kíváncsiak ("mit tenne Ön, ha"; "melyik említett kategóriába sorolná Ön azt, ha például..."), amik alapján reménykedtem, hogy talán a visszaadott lexikális tudás elégnek bizonyult.

Ezzel is végezve végre leülhettem, és ekkor, az előző percek emlékei egyszerre zúdultak rám, és borult be vele együtt szinte a látásom is. Ennyire rossznak éreztem az egészet összességében. Ez viszont nem gátolt meg abban, hogy végignézzem a kolléga védését (amit úgy éreztem, hogy csak én követek igazán – a vizsgabizottság, mint egy felbolydult méhkas), majd a válaszait, és a tételeit, aztán pedig jött a nagy kéztördelős szünet. Az az igazi gagyi-vetélkedők során előszeretettel alkalmazott, hosszan elnyújtott, sejtelmes zenével és fényekkel gazdagított pár percnyi csend, amíg megnézik a forgatókönyvben, hogy ki esett ki.

Na, hát sejtelmes zene, és fényjelenségek helyett valójában csak pár kiszűrődő zaj volt a teremből, majd az ajtónyitás, hogy bemehetünk. Elmondták az értékelésünket a diplomavédés kapcsán, meghallgattuk, melyik tárgyból hanyas, és hogy a vége mindkettőnknek négyes. MENNNYIIII? – hangzott el bennem a kérdés, majd még ugyanez kb tizenötször. Sikerült, túlestem rajta, meglett a hőn áhított érdemjegy is, de ami mindennél többet ért:

A tanszékvezető gratulációja, mely így hangzott: Gratulálok, mérnök úr! ... Ez zárta az elmúlt öt és fél évet; és nyitotta ki egy új élet kapuját. De erről hamarosan, másik posztban!

C vitamin és MemoLife... a tűzoltás része

Csütörtök, 8:00: T-25 óra

Hát, kérem 4 tétel maradt a végére a 25ből, de az a helyzet, hogy már az összeszámolásuknak is kétszer neki kellett futni, nem is beszélve a fent látható "T-25" bonyolult matematikai műveletek útján létrehozott eredményről. Kissé belassult az agyműködésem...
Pedig úgy érzem, hogy bírnám még, de sajnos most muszáj lefeküdnöm egy kicsit, mert ha tovább halogatom, akkor nem lesz, aki felébresszen. (Mármint kedvesem elmegy itthonról kicsit több, mint egy óra múlva, és vagy most lefekszek erre az egy órára, vagy estig az ágyra se nézek, ami hááát... nem biztos, hogy menne)

Mindenesetre azt a maradék 4 tételt már csak átlapozni fogom, és aztán jöhet a maradék két tantárgy, könnyed kis levezetésnek... Addig egy kis szem rehabilitáció.

Ön-szem-fotó... Ijesztő volt tükörbe nézni

Csütörtök, 11:30: T-21,5 óra:

Ahogy az sejthető is volt, nem sikerült az 1 órás szundi betartása.. Pontosabban, mivel képes voltam ébresztő előtt 1 perccel felébredni, megszavaztam magamnak némi hosszabbítást.. kétszer. Ráadásul a másodiknál véletlenül 11 óra helyett 21-re állítottam az ébresztőt (valszeg azt se láttam, mi van), és mégis sikerült most, 11-kor felébrednem. Ilyen se volt még; ebből is látszik, hogy van némi para.

MOst jöhet az előadás diának kinyomtatása, majd pedig a maradék tételek; tárgyak átnézése, ezúttal már kidolgozás nélkül, csak nézegetve...  Azt hiszem kissé elhatalmasodott a tűz, az oltás már szinte reménytelen; lesz a mi lesz!

 

Csütörtök, 16:30: T-16,5 óra:

Jóllakva, elégedetten ülök épp, egy pillanatnyit magamelé bámulva... Őőőő miért is?! Jaigen, nem azért mert megérdemlem, hanem mert túl az ebéden kissé lecsökkent az energiaszint. De már forr is a víz a következő, ipari mennyiségű és erősségű fekete teához, jön az utolsó felvonás.

Megvolt a próbaelőadás; és okozott is meglepetést a 12 perc rövidsége. Épp a felénél tartottam, amikor szóltak, hogy hát igazából ennyire van idő... Ezek után mintegy másfélórányi munka során sikerült a konzulensem óriási segítségével a felére faragni, ám lesz még ezzel némi simogatási munka... a további elpróbálásokról nem is beszélve, ez is a következő napirendi pont: diktafonra mondani egy itthoni próbát.

Ha ez megvolt, jön a másik két vizsgatárgy tanulása, majd cirka este 8-ra tervezek egy ágyba zuhanást, és 8 órányi masszív alvást... Reggel 4-től pedig a végső visszaszámlálás keretében egy nagy átismétlés.

Kész a tea, kezdhetjük!

 

Csütörtök, 19.15: T-13,75 óra:

Itt lenne a vége?! Küzdenék még, de már a szervezet nem hagyja... Ki-kihagy a winamp, és pislogásonként vált az óra perc mutatója. Felgyorsult volna az idő?! .. inkább csak én lassultam be. Pedig eddig ritka jól bírtam, se "pszichonátha", se gyomorbaj, csak a színtiszta küzdelem. Sőt, ma hajnali 6-ig konkrétan nem is ásítottam, és a furcsaság a dologban, hogy a délelőtt 3 órás szundi óta sem... Máskor meg majd szétesik az állkapcsom, annyit ásítozok.. Ki érti?!

A baj viszont az, hogy bizony nem értem a végére a másik két záróvizsga tárgynak. Mit végére?! Feléig se! ... Szerelés&Minőségbiztosítás című nagyszerűségből a tételek felénél járok, és hol van még a járműdiagnosztika?! ..

De NEM! Nem adom ám én fel, hát azért küzdöttem ennyit, hogy pont itt dőljek ki?! Na azt már nem, most csakazértis még ma este 8-ig (félóra, huh) végigveszem ezt a nyavalyást; alig 200 oldal van hátra (jaj)...
Könnyen lehet, hogy ez a mai utolsó bejegyzés, innentől minden perc számít, és hogy a záróvizsgán ne legyen gond, mindenképpen szükségem lesz 8 órányi alvásra, egyben... Ami után még kell egy teljes tananyag átnézés (3 óra), egy apró prezentáció csiszolás (fél óra), egy-két előadás elpróbálás (fél óra), és máris ott vagyunk, ahol a part szakad.

Te jó ég, milyen ünneplés lesz ebből, ha......

Szerda, 18.05: T-39 óra

Azt hiszem beütött a pánik.... A mai nap is jóformán elment úgy, hogy a délelőtti konzultációt követően egészen idáig a prezentáció anyagát csiszoltam... mit csiszoltam?! Felhegesztettem, és újraflexeltem!

Áthelyeztem, átformáztam, összevontam, kivágtam, átírtam, hozzáírtam, teljesen újra lett szabva az egész, pedig még meg is lett dicsérve hogy milyen jó...

Holnap próba előadás, és aztán péntek reggel államvizsga, dehát hol van még a gépterv maradék 450 oldalnyi anyaga, és a másik két tárgy?!?!?!
Azt hiszem baj van, ég a ház, ideje belekezdeni a masszív tűzoltásba! Ma NEM alszunk!

... De vajon hol rontottam el?!

 

Szerda, 20:00: T-37 óra

Füstjelek leadva, vészjelző rakéta fellőve, tűzoltók kihívva... Arról a félliteres, dupla fekete-filteres teáról nem is beszélve, ami az asztalon gőzölög. Sikerült beszerezni a tárgy oktatójától egy jóféle tételsort, benne minden nyalánksággal (és csak pislogok), ám kidolgozni már nem lenne idő... Erre adtam le a füstjeleket facebookon, hogy ha bárkinek is lenne, akkor jutalom fejében küldje el; ám eddig még nincs siker...
Viszont akkor a jelzőrakéta itt is eldördül:

Ha van bárkinek is géptervhez kidoglozott tételsora, küldje el nekem mihamarabb (jutalom fejében)! - blog kukac grafur.hu!

 

Szerda, 22:30: T-34,5 óra:

Azt hiszem rájöttem hol rontottam el: Füstjelekkel és vészjelző rakéták fellövésével kellett volna kezdeni.. Mennyivel egyszerűbb lenne már, most csak a már kidolgozott tételeknek nekiesni?! ...
Tragikusan hossssszúra nyúlt a mai; szakdoga védés kapcsán megejtett konzultáción kapott javaslatok hasznosítása... Mondhatni idáig kínlódtam végül vele, és sikerült 28 diára redukálni, miközben mégtöbb, mégjobban hangolt tartalommal lett feltöltve az anyag. Mondhatni tökéletes, és gyönyörű; nade mit ér ez akkor, ha a tárgyakból meg se tudok mukkanni?!?!?!?!
Épp csak még egy hét kellene.... wáááá!

No, de épp felforrt a következő nagy adag fekete teához való víz... Jöhet hát a java!

Csütörtök, 1:15: T-31,75 óra

Nos, a füstjeleket elfújta a szél, mentőalakulatok nincsenek, a tűzoltók meg elakadtak. Konklúzió: nyakig ülök a szarban, és eddig még talán sosem ért. Nincs mit tenni, mint elkezdeni lefetyelni: mégiscsak kidolgozom a röpke 25 tételt géptervből, ha másnem, csak vázlatosan.. (Erre mondjuk mindig emlékeztetni kell magam)

5. tételnél járok, még 20 van hátra... Kettessével fogynak a fekete teák, és a még túlélő szaloncukrok is. Addig jó, míg az energiaital a polcon pihen...

 

Csütötörtök, 3:00: T-30 óra:

Most fogok bele a 10. tételbe... Eddig 9 abból az anyagrészből volt, amit ki nem állhatok, gyűlölök, utálok, rühellek, irtózok, iszonyodok, undorodok, hányok és borzongok tőle (-csak nekünk lehet erre ennyi szavunk...-), és egyébként is egy jól meg pakolt rakás szar; még annál is szarabbul oktatva, és hozzá egy minden eddigi mennyiségű "szart" felülmúló jegyzet. (Mai szóval élve a tárgyhoz való jegyzet masszívan Schnittelt - azaz tele van hajmeresztő helyesírási hibákkal, és össze-vissza ollózott szövegrészekkel, ábrákkal; forrásmegjelölés nélkül)

De ezt a gondolatmenetet most be is rekesztem, mert még a végén kiborul a számon mindaz a szar, amit már megtanultam.
A lényeg, hogy most jön az a rész, ami talán kicsit haladósabb lesz... Talán. Viszont egy (dupla) tea ismételten elfogyott...

 

Csütörtök, 4:00: T-29 óra:

Mindjárt itt az egy napon belüli (T-24 óra) lélektani határ, és még mindig csak a 12. tételnél tartok. (Eddig 20 írott oldal.. nemsok, de tömör!) Viszont 9 tételnyi szutyok után végre megvan a kedenc: a 11-es. EZT akarom kihúzni az első részből (1-12-ig); a második majd még csak most jön...

Viszont az már majd a következő posztba; reggel. (Nem, tényleg nem tervezek aludni; azaz addig nem állok fel innen, míg végig nem mentem az összes tételen; csak eldöntöttem, hogy most már azért holnap van. :) )

Kedd, 23.01: T-58 óra:

Hogy mennyire volt effektív a mai nap?! ... Nem túlzottan; de legalábbis siralmasan ahhoz képest, mint amennyire kellett volna neki. A reggel úgy indult, mint egy nemlineáris végeselemes feladat gyökkeresése Newton-Rapson módszerrel... (na, ezt most még én sem tudom, hogy indul; de majd péntekre kenni-vágni fogom! - Ez egy tétel ugyanis)

A folytatáshoz kapcsolódó aláfestő zene:

Délre sikerült is beérnem az egyetemre, ahol jött a nagy küzdelem a gépterv gusztustalanabbik részével (valószínűségszámítás, matematikai statisztika, stbstb), valamint a nagy küzdelem a gondolataimmal, amik folyamatosan belepofáztak a tananyagba...

A februártól beköszöntő új élet részleteit fürkészték, és hangosan kiabáltak, hiába minden zene/koncentrálás próbálkozás... Ennek ellenére a gusztustalanabbik, kezdő 50 oldalt letudtam (a cirka 500-ból; JAJ!), holnap már a tárgy egy kicsit kellemesebb részével folytatom, nameg átbeszéljük a konzulensemmel az elkészült prezentációt, és a módosítandó részeket. Ha kell, hát üvölteni fog a zene, de a tévelygő gondolatoknak most jó lenne egy kis SHUT UP!!!

Ma a szakdolgozatom bírálatát is megkaptam, amit nagy tenyérdörzsöléssel vártam, de elolvasása után azért már nem voltam ennyire boldog.. Jó-jó, a bírálónak az a dolga, hogy a hibákat keresse, nade... meg is találta! Persze a hideg mellett volt benne meleg is, dicséretek, kiemelések, amik jól estek, de tény, hogy ha valaki, hát ő megtalálta a hibákat...

Hát kérem fel van adva a lecke péntekig! ... csak győzzek majd ünnepelni a másnapi házibulin! :)

Hétfő, 19.30: T-85,5 óra.

Erősen elkezdtem gondolkodni egy "DiplomaShow" indításán, a korábbi SzakdogaShow nyomdokain. Hogy mire is jó egy ilyen?! Egyszerű:
Ön-motiválás. Az utóbbi napok ugyanis olyan alacsony hatásfokkal zajlottak, hogy ehhez képest az éti csiga harapásával szántás valódi siker lehetne. (Ne kérdezzétek honnan jött a hasonlat.. jött.)

2-3 napja ülök a szakdolgozat védés prezentációja fölött úgy, hogy közben bokáig ér a tanulnivaló, azaz a záróvizsgára megtanulandó tantárgyak kötege. A 3 záróvizsgatárgy közül 2 nem okoz sok félelmet és aggodalmat (Szerelés; Járműdiagnosztika), ellenben egy túltesz mindenen: Járműtervezés és -vizsgálat alapjai I.+II.  - Azaz a nagy, és rettegett gépterv visszatér.

Igazi horror lesz kérem itt annak a röpke 5-600 oldalnyi anyagnak az újbóli fejembe gyömöszölése pláne úgy, hogy ennyit töketlenkedek a prezentáció összerakásával.
Tehát itt az idő stratégiát változtatni: Ha ez kell, hát legyen DiplomaShow! Talán ez majd ösztönöz, és motivál annyira, hogy szépen pontot tegyek ennek a rohadt nagy mondatnak a végére.

No, de azért nem ígérem, hogy az előzőekhez hasonlóan lesz majd itten pörgés, de elkezdeni ezennel elkezdtem. :) (Ha lesz még ma, akkor ebben a bejegyzésben érkezik a folytatás, ide lentre, ni: )

Hétfő, 21.35: T-83,5 óra:

Egyelőre a projekt nem eredményezett látványos hatásfok növekedést, ellenben asztalracsapás történt, és az eddig molyolt, kínlódott és szöszölt 10 dia ripsz-ropsz megduplázódott a prezentációban. Történt mindez úgy, hogy tényleg nem vacakolok most azzal, hogy tökéletesre megírjam a diákat, hanem felvázoltam nagyjából, hogy miknek is kellene benne lenniük: megkapták a címüket, és pár vázlatpontos tartalmat... Innen már csak töltögetni kell.

Deee... miért is nem így kezdtem?!?!?!?!?! Mindegy, most már tudom: így kell kezdeni! :)

Elérte a maximális, 20 diás terjedelmét címoldallal, tartalommal és köszönetnyilvánítással együtt.. Jöhet a tartalom, a 12 perces időlimitre figyelve...

 

Kedd, 1:00: T-80 óra:

Meg kell állapítsam, hogy facebook és gtalk bezárása ellenére nagyon el tudja az ember szúrni az idejét. Például kifejezetten rossz, ha a desktopon van élő EUR/HUF árfolyam, és kíváncsiságból megnézi a hírportálokat, hogy ma ugyan miért is szállhatott el. Ennek következtében tévedhet az ember számára érdekes cikkek bűvkörébe, ahonnan bárhogy is keresi, nehéz kiutat találni. (Aki nem hiszi, klikkelgesse csak végig a linkeket! - 6 darab!)

Mindenesetre a prezentáció gyönyörűen fel lett hízlalva: A tartalom feltöltés a 16. diánál tart, és az összes már 24 diánál jár. Nagyjából 70%-os a kicsike, és rohamosan fejlődik.
Mindamellett kipróbáltam az ezeréve a polcon porosodó csodatollat: ketté vehető, és egyik része pendrive, valamint infra érzékelő, a másik vége pedig egy lézerceruza, és LE/FEL gomb vezérlő, infrával. Igazi előadás geek stuff, pici, bőr tokban. Előhúzza az ember a zsebéből, elindítja a pendriveról az előadást, és lazán, zsebre tett kézzel, a géptől távol, lézerrel hadonászva prezentál. Na, hát így vízionálom én a pénteket.. :)

 

Kedd, 2:05, T-79 óra:

Hát ez meghízott, de rendesen... Győzzek majd most törölgetni: 29 dia lett végül, és már csak az összefoglalás, és a köszönetnyilvánítás hiányzik a végéről, jóformán 95%-osra íródott most hirtelen (ilyen az, ha túljut az ember a nem kedvelt részen, és a számára is jobban tetsző fejezeteket dolgozza fel). Ezennel ez kikiáltatik 0. verziónak, és megy ellenőrzésre, hogy aztán onnan visszakapva csiszolgatva legyen, és szerdán megtartsuk az előadás főpróbáját a konzulens tanárnak bemutatva.

Ez a 29 dia tuti sok lesz, vagdosni kell majd még belőle, de az már gyorsan fog menni, most végre lehet géptervet tanulni teljes erőbedobással! (juhé.)

Ja, de előtte azért csak alszok egy kicsit.

Nem akármilyen hetet tudok most magam mögött. Hétfőn rendesen dolgoztam, ami során beláttam, hogy kell még idő a szerdai vizsgára készüléshez, így a keddet munka helyett tanulással töltöttem, szerdán pedig ... az volt a napja az én utolsó tantárgyi vizsgámnak a KSK-n.

Igazi, jóféle, i-re pontot feltevős vizsga volt: küzdős, pár pontot hiányolós, aztán alaposan alázós (mármint részemre), de nem is akarok rá soha többé emlékezni, az egyszer biztos. Kellett még ez a rossz élmény ahhoz, hogy teljesen biztos legyek benne: BME-Közlekkarra többet nem jövök (MSc esetén messze elkerülöm). Igaz, ez az elhatározás már korábban is megvolt, ez a vizsga most csak megerősítette a dolgot.

Viszont ez már a múlt, ami után még két nap munka (csütörtök+péntek) következett, még péntek este egy szokásos baráti sörözés, majd szombaton jóformán kidőlés, és este egy jó hangulatú MZ Club Hungary klubsörözés. Amolyan utolsó lazítás a nagy megmérettetés előtt.
Legnagyobb meglepetésemre, a sörözésről nem üres kézzel tértem haza, hanem egy elismeréssel az MZ Club-os Tátra túrá(i)mért. A fenti képen lévő trófeát kapták a túrák szervezői. Köszi MZ Club! :)
Kaptam ezzel egy jó nagy lendületet, hogy idén egy, a tavalyit is felülmúló szlovén túrát csináljak! :)

(Fotó: Molnár Csaba)

Ám a múltnak itt a vége, most nyakamon a jövő: vár a záróvizsga 20-án, pénteken. Vége lesz 5,5 évnyi küzdelemnek, a nagy háborúnak a BME ellen, a diplomáért. Végre most már tényleg látom a fényt az alagút végén, lengetik a szélén a kockás zászlót, és épp már csak egy hétnyi tanulás (de tényleg.. munka nélkül!) választ el attól, hogy hivatalosan is mérnök legyek...

A Tanulnivaló

Hajh, Kedves blog olvasók, nehéz időszak ez! Utolsó vizsgámra készülök, haza utazok, dolgozok, majd pedig az államvizsga lesz a nyakamon, és februártól... ...

Olvasáshoz egy kis hallgatnivaló.. :)

Hát, bizony februártól teljes egészében felborul eddigi életem. Február elején egy új élet veszi kezdetét, új kihívásokkal, új küzdelmekkel, új feladatokkal, és új döntésekkel. Lesz mindenből rengeteg, de az a helyzet, hogy most még nem oszthatok meg ennél többet veletek..

Az biztos, hogy lesz egy új GrafUr is, új álmokkal, mivel a régiek úgy fest, megvalósulnak... Ilyenkor kell újakat keresni, nemde?! Szeretnék blogdesign frissítést is, némi átgondolással, és egy kis újraszervezést. Lesz bőven vihar!

Ugyan 2011. volt a változások éve számomra (sok új és jó dologgal, és élménnyel), de még a 2011. "i"-jére fogja feltenni a pontot a február (hiszen még annak számlájára írható). 2012 így már a nagy döntések és az új élet kezdetének éve lesz, amitől most még van, hogy félek is egy kicsit, de ugyanakkor nagyon is várom már! :)

A fenti zene szövegéből egy sor: "Kivont karddal ordít, és partra száll.." :)

Rövidesen itt is hírt adok róla, hogy miről is van szó, és persze szeretnék még egy évösszefoglalót is írni a teljes 12 hónapról, nameg átgondoltan frissíteni mind a blog arculatát, mind esetleg felépítését... Ráfér már! (Ezekkel kapcsolatban ötleteket örömmel fogadok!)

Reggel korán kelés, munka vár; egész idáig a mai nap pedig tanulás volt, így most rövidre fogva, ennyire futotta.. :)

Hát, ez is eljött, a nagy változásokkal, fordulatokkal, és boldog élményekkel teli 2011. vége, és a még nagyobb várakozásokkal, nagy döntések árnyékával derengő 2012. kezdete.
Rövidesen, ha letudtam a hátralévő vizsgáimat, akkor írok majd egy nagy "évzáró" posztot itt, a blogomon, nameg ha jutok egy kis szabadidőhöz, akkor a vizsgaidőszak eleje óta készített lassan talán közel 800 fotót is utómunkázom, válogatom és feltöltöm a fotóblogra, viszont addig is egy kicsit a szokásostól eltérő, tanulós szilveszteri fotó:

Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!

A jókívánságos fotó magyarázataként pedig egy rövid "képregény", amely szavak helyett is tökéletesen leírja az utóbbi napok történéseit:

Idővel lesz majd némi magyarázat is, de talán így is érthető, hogy ipari mértékben tanultunk a HŐÁG vizsgára az utóbbi időben.. :)

Pár nappal, vagy inkább már -héttel ezelőtt az volt a cél, hogy lesz egy igen rövid, épp csak két napos kis karácsony, és előtte-utána masszív tanulás. Na, hát mondanom sem kell, hogy a dolgok nem egészen úgy alakultak, és bár laptopot óvintézkedésből, direkt nem hoztam magammal, végül anélkül is kiválóan el lehetett ütni az időt! (Mondom ezt azoknak, akik még ezen felfedezés előtt állnak)

Pénteken jöttünk haza Egerbe kedvesemmel, és rögtön pörgésbe kezdtünk: utolsó, még hiányzó ajándékok beszerzése, ebéd náluk, aztán vacsora nálunk, majd másnap fordítva: ebéd nálunk, vacsora náluk, ajándékozásokkal közbeiktatva, majd vacsora után vissza egy kis társasjátékra (amiből csak egy kidőlve beszélgetés lett), és aztán ez a rendszer végtelenítve.. Egyik étkezés itt, a másik ott, mindkét helyen kiváló és jóízű beszélgetések, a legkiválóbb étkek előtt/után/közben, a lehető legjobb hangulatban, és társaságban.

Ha pihenés céljából jöttünk volna haza, akkor kívánni se lehetett volna jobbat! Tényleg példaértékű egy karácsony volt, két-három de néha már háromésfél család jól működő összjátékával, súrlódások, és problémák nélkül. Egyedül a rossz idő volt az, ami közbeszólt (megfázások és apró lebetegedések formájában), de amikor bementünk a városba forraltborozni, és fotózni, még a ködnek is tudtunk örülni, sőt! Belső kabátot öltve (bor), igazából észre sem vettük, hogy különösebben hideg lenne, az éjszakai fotók pedig még kézből is egész jól sikerültek (kézremegés stabilizátor: bor).

Ezzel az egésszel csupán az az egyetlen egy apró probléma van (a majd' 500 utómunkára váró fotón kívül), hogy a másodikai és negyedikei vizsgám fényében igazából nem engedhetnék meg magamnak lazítást. Persze ez már késő, hiszen megtettem...
Nade! Ember legyen a talpán, aki ellenáll ennyi jó beszélgetésnek, húsleveseknek, káposztás kacsasülteknek,  töltöttkáposztáknak, szarvassülteknek, kacsasülteknek, lassagnáknak, franciasalátáknak, kocsonyáknak, réteseknek, bejgliknek, gesztenyés sütiknek, Stühmer  szaloncukroknak, gerbeaud-knak (zserbó), mézeskalácsoknak és habcsókoknak, a legkiválóbb, díjnyertes borokról már nem is beszélve... Na ugye, hogy ugye?

(...)

Az tuti, hogy most viszont ideje kettesbe kapcsolni, felhergelni az asztali kislámpát, és éjt nappallá téve behozni a lemaradást. Másodikán vizsga, negyedikén még egy, és aztán már csak a záróvizsga választ el attól, hogy ezentúl MINDEN Karácsony legalább ilyen jó legyen! :)

Ezúton is köszönöm MINDENKINEK aki a részese volt ennek a közel egy hétnek, hogy emelte annak fényét! :)