Világgá menés 2011 bejegyzései

Ide gyűjtöm azokat a bejegyzéseket, melyek a 2011. június 25-én startoló "Motoros világgámenés" fedőnevű túrámhoz kapcsolódnak. :)


A bejegyzéseket értelem szerűen fordított időrendi sorrendben láthatod, azaz legrégebbi a legvégén, alul, legújabb az elején legfelül. Egyes kategóriákat (pl Horvát túra, Velencei 5 nap, stb) érdemes a legelejéről, tehát a legrégebbivel kezdeni (ehhez lefele kell görgetned sokat)! ;)

A KÖZHÍR napokban megjelent aktuális számában egy 2 oldalas cikk foglalja össze a motoros túrám első részét, amelyet ha már 700 példányban olvashatnak a Közlekkaros kollégák, gondoltam megosztom itt is. Íme:

2630 km, 9 nap, 2 motor, és két mottó: „Arra megyünk, amerre út van”, valamint „arra, amerre süt a nap”. Ezekkel a paraméterekkel lehetne jellemezni legjobban idei „világgá menés” címre keresztelt túrámat, amely blogos útinaplójából olvashattok itt egy kivonatot.

2007-es MZ-s horvátországi túrám óta vágytam már újra egy ilyen jellegű, spontán túrázásra, eredetileg a motorommal kettesben. Aztán idén nyáron végre elérkezett az idő, hogy Margetán Zsombor barátommal, két motorral (Honda NTV 650, és Yamaha Fazer 600) nekiinduljunk a végtelennek. A pakolás során meg kellett állapítsam, hogy az „amerre út van” mottó korántsem könnyíti meg a dolgunkat. Elvégre azt sem tudtuk, merre fogunk menni, így azt sem, mire készüljünk. Didergő hideg az Alpok hegyláncai közt, vagy rekkenő hőség a Horvát tengerparton, ki tudja?! Így indultunk neki az útnak.

Péntek este az összes rendelkezésre álló tároló kapacitást (mintegy 140 liternyit) teljesen csurig töltöttem, tetejére rápakoltam a kempingcuccokat, majd szombaton, némi szerelés után útnak indultunk. Az út eleje ellenszélben, kis esőben és hidegben telt, de nyugat felé tartottunk Budapestről, a világosabb égbolt irányába. Eredetileg pénzfeldobással terveztük az induló égtáj eldöntését, de végül a nyugati irányhoz kaptunk leginkább kedvet.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve az Alpokot céloztuk meg, de előtte még aludtunk és söröztünk egyet Sopronban is. Vasárnap reggel esőre ébredtünk, ami olyan besimult felhőzettel párosult, hogy elkönyveltük: esőben indulunk. Természetesen mire állig beöltöztünk esőruhába, épp el is állt.

A festői hegyek közé érve az út majdnem végig vizes volt, de száguldozásra az egymást érő kisfalvak egyébkent sem adtak volna sok lehetőséget. Autópálya mentesen haladtunk, és a rengeteg kis település révén egészen átszellemültünk a helyi békés és nyugodt élettől. Vasárnap volt, ilyenkor ott a fű se nő, forgalom sem volt. Még a sebesség korlátozásokat is szívesebben betartja így az ember, lehet nézelődni, nameg minden korlátozás alatt ott az indoklás, hogy miért is menj lassabban. Ez így egészen barátságos!

Muraut, és annak kempingjét vettük célba, amihez megérkezve jött csak az első igazi meglepetés, amikor megtudtuk, hogy itt egy éjszaka 7 Euro/fő! „Mennyiii?” – hangzott a hangosan kimondott kérdés, legalább a duplájára számítottunk. Gyorsan végig is futott az agyunkon, hogy a Mur folyóval határolt, már-már a luxus kategóriáját súroló, tiszta és modern kempingben több éjszakát is maradni fogunk. Ezen gondolatmenet mellett ültünk le a felállított, óriási sátrunk elé kempingfőzőn kaját csinálni, máris a következő napok csillagtúráit tervezgetve.

A másnap reggel meglehetősen csípősen indult. Hajnal 6-kor, 3 órával a tervezett ébresztő előtt kénytelen voltam forró zuhanyt venni, mert kevésnek bizonyult a nálam lévő meleg ruha felvétele, plusz a hálózsák lehető legszűkebbre húzása, és alaposan átfagytam. Így viszont még a hajnal fényeit elcsípve fotózhattam egyet a kemping melletti tavacska körül, kapva az alkalmon. „Ébresztő után édesebb az alvás”, ami most különösen igaz volt, hiába próbáltak ez ellen bármit is tenni a közeli láncfűrészes favágók, vagy a hangosan bőgő tehenek.

A sátrat és a dobozokat hátrahagyva indultunk neki, csupasz motorokkal a hegyeknek, egyenesen a Nockalmstrasse látványút felé. Már az odavezető, tempós hegyi út is lenyűgöző volt, a falvak hangulata pedig továbbra is nagy erőkkel sugározta a hegyvidéki békességet és nyugalmat (a hétfői munkanap ellenére).

A látványút 8 eurós belépője ekkor még borsosnak tűnt, de már az első kanyarok után tudtuk, hogy megérte. Ragyogó, napsütéses idő volt egész nap, száraz, tiszta utak, az aszfaltot pedig mintha direkt motorosoknak találták volna ki: Kiváló minőségű, sima, hibátlan és jól tapadó. A gumik nem kímélésével felmentünk az első hágóra, majd egy padra kiülve elővettük a jóféle, hazai konzerveket, a gázfőzőt, és jól megebédeltünk, ami egy helyi turistalátványosságnak is elment.

Oda-vissza végigjártuk a gyönyörű szerpentineken, és a két hágón átvezető, 30 km-es utat, lehetőséget adva a gumiknak, hogy csak az oldalukat koptatva, visszanyerjék gömbölyű formájukat. Nagyon élveztük, viszont a sok fotózás miatt elhúzódott az idő, és visszafelé már iparkodnunk kellett, mert csak 6 óráig lehet ezen a szakaszon motorral közlekedni. Rajtunk aztán nem múlt.

Visszafelé megálltunk kicsit szétnézni Murauban, és nem utolsó sorban ingyen wifit szerezni, hogy képeket is küldhessünk az otthoniaknak, valamint az ebook olvasón írt online útinapló olvasóinak. Visszaérve, a sátor mellett ismét főzőcskézve, hosszas fejvakarás mellett határoztuk meg a másnapi útirányt: Grossglockner, a híres motoros látványút. Legszebb, legjobb, sajnos legdrágább, és kicsit messze is van, 150 km oda, 150 vissza, na de mi az nekünk?!

Éjjelre a nálam lévő összes ruhát magamra öltöttem, mindenből legalább 3-at, így lényegesen jobban sikerült aludni (hajnalban kb 6-7 fok volt, a napközbeni közel 30 után). Így most egyszerre sikerült kelnünk (7-kor) a favágókkal, valamivel teheneket beelőzve. Most talán mi ébresztettük őket a motorok zajával.

Ismét gyönyörű utakon haladtunk a messzi látványút felé, ahol kifizettük a még borsosabb, 19 eurós belépőt, majd már az első kanyarok után alig győztem összeszedni az államat a földről. Zsombor, aki már járt itt mondta, hogy szép lesz, nade ennyire?!

Kivételesen itt most egy ünnep miatt nagy forgalom volt, de első körben úgyis még csak ámultunk, majd felkapaszkodva a 2500 méteres magaslatokhoz, egyre közelebb kerültek a hó födte hegycsúcsok, mígnem már hóval tarkított vidékeken motoroztunk. Már ekkor, az első közben sikerült megtalálni a határokat, amit egy balos kanyarban némi karcolás hang jelzett. „Eddig, és ne tovább”, mondta a lábtartó, amint hozzáért az aszfalthoz.

„Motoros mennyországnak” neveztem el magamban a vidéket, bár voltak buszok, amik lassú tempója mindenáron próbálta kedvünket szegni, de azokat legyőzve visszafelé újra élvezhettük a tökéletes aszfaltot, az ideális íveket, a jó ritmusú szerpentineket, és a rengeteg motoros kolléga sugallta érzést: ez a mi helyünk! A parkolók, az éttermek, és a kilátók, mind-mind a motorosokhoz vannak igazítva, itt mi vagyunk a fontosak.

Kiszemeltünk megint egy kiváló hegycsúcsot, konzerves, kempingfőzős ebédünk elfogyasztásához, amik talán ilyen helyeken a legfinomabbak. Egészen más az ízük! Innen már jóllakva mentünk végig a 33 km-es úton, majd visszafordulva egy kicsit több fotós megállót beiktatva haladtunk egy elágazó felé, ahonnan egyenest egy gleccser fölé vezető kilátóhoz igyekeztünk.

Azt hiszem, nincs az a fotó, vagy képzelőerő, ami itt, az elénk táruló látványt visszaadhatná, ezt látni kell! Talán egy óráig is csak a látványt csodáltuk, majd újra motorra ülve a túlsóvégi kasszát vettük célba. Sajnos itt aztán fájdalmasan állapítottuk meg, hogy még egy oda-visszára már nem lenne idő, így egy ígérettel veszek búcsút a helytől: „ide még visszatérek”, méghozzá egy egész napra! Murauhoz visszavezető 150 km-es út 1-2 hágója, és csodálatos vidékei is csak hozzáadtak az érzéshez, az ígéret az ígéret...

Vacsorakészítés közben eldöntöttük a másnapi útvonalat: maradunk másnap is, és megnézünk még egy látványutat, a „Maltatal Hochalpenstrasse”-t. Másképp is indult a szerda reggel: nem láncfűrész, és nem is tehén, hanem gőzmozdony füttyszó, ami ébresztett minket, miután a 3 zokni plusz két nadrág kombináció jó alvást biztosított.

Ráérősen, lazábbra véve indultunk neki az útnak, ahol a kasszánál otthagyott 9 euróért cserébe most egy egészen más élmény ígérkezett. Ezúttal lábtartóval karcolós szerpentinek helyett inkább a látványon, és a vízeséseken volt a hangsúly, bár azért akadt pár kanyar a gumi oldalának is.

A 15 kilométeres út vége egészen Ausztria legnagyobb völgyzáró gátjáig ér, és olykor egysávos, vésett alagutakon vezetett át, ahol lámpák irányították a forgalom irányát. Találkozhattunk itt visszafordító kanyarral is az alagút közepén, miközben közeledtünk a hihetetlen méretű gáthoz.

A 200 méter magas óriás társaságában aztán egy mesés kilátást biztosító pihenőben, eddigi utunk leglátványosabb konzerv-ebédjét fogyasztottuk el, egy gyönyörű tó fölött, és vízesésekkel körbevéve. Ilyen helyen a legolcsóbb konzerv is úri lakoma!

A lenyűgöző építményt aztán közelebbről is megnéztük, egészen pontosan a tetejébe épített „skywalk” nevű rácsos, üvegezett aljú kilátóról is, kicsit remegő lábakkal. Fotózás, láb-remegtetés és ámulás után visszaindultunk, és a lámpás irányításra, na meg az ebből adódó várakozásra való tekintettel nem mentünk még egy kört, hanem inkább a Karintiai tavak felé véve az irányt visszaindultunk Murauba.

Itt a nagy forgalom okozta lassú haladás során volt alkalmunk kigyönyörködni magunkat, így épp csak egy-egy fotóra álltunk meg.

A sátorhoz érve aznap láttuk elérkezettnek az időt, hogy a kempingben lévő „Murauer” sörautómatát is leteszteljük, így a szokásos vacsorafőzögetés, és blog írás mellé most jóféle helyi sört is iszogattunk. Természetesen nem maradhatott el a másnapi útvonal kitalálása sem: a távolból morajló villámok hangjai, és a rosszabbra forduló időjárás elől menekülve reggel sátorbontás, és irány Szlovénia, majd végül a Horvát tengerpart!

Következő számunkban innen folytatódik a történet!

Az újságban megjelent cikk PDF formátumban ITT tölthető le! :)

A napi 4 órányi szabadidő beosztása ennyi hobbival, baráti körrel, és tennivalóval nehezebb feladat, mint hittem, és egyelőre még keresem azt a bizonyos egyensúlyt, ami megoldja a dolgokat. Egy biztos: a napi 3 órányi utazás csak regények olvasásakor bizonyul kiválónak, áramlástant olvasva már egészen másként telnek a reggeli oda, és a délutáni hazafelé utak...

Viszont a mai napon egy nagy ön-adósságomat törlesztettem: Elkészültem a Világgá menés 2011 képeinek utómunkájával! Vágás, forgatás, kontraszt és fényerő állítás, fehéregyensúly állítás mind a 281 publikált fotón végbement, a köztük lévő 7 darab panoráma képről már nem is beszélve! :) (Hozva egy átlagos 40%-os fotó-arányt (publikált fotók / összes expó))

Idővel a Világgá menés 2011 bejegyzéseibe is bele-bele fűzöm a képeket, de ez még váratni fog magára egy darabig. Addig is beszéljenek helyettem a képek. Következő projekt a fotóblog feltámasztása lesz, sok-sok, eddig a gépemen rejtegetett fotóval.. :)

Összes fotó: 2011_06_25-07_03-Világgá Menés 2011

Először számokban, az utolsó nap: 660 km,
Össz kilométer: 2629 km
Fogyasztás: 5,5 l / 100 km
Motoron töltött idő: ~11 óra

(Rövidesen sok-sok hasonlóan kellemes képpel bővülnek a korábbi posztok!!)

.. és szóban: Ez is elérkezett végül, és reggel szigorúan 7-kor kelve neki kezdtünk sátrunk bontásának, és a motorok felmálházásának. Az előző este szívünkbe zárt drága, német szomszédságunktól (benne a kedvenc "nyerítős nénivel") egy kellemes gázfröccsel vettünk búcsút fél 9-kor, aminek reméljük pont annyira örültek ők, mint amennyire mi örültünk a folyamatos nyerítve nevetésüknek hajnali fél 1-ig. :)
A reggelt viszont mégsem ez, hanem a "hazamegyünk" tudat határozta meg. Jó is volt (még egy jó kis motorozás, aztán ágyban alvás), meg nem is...
Zsomborral úgy voltunk vele, hogy még egy hét májkrémkonzerven, sátorban élve abszolúte elviselhető lenne, akár tengerparton heverve, akár járva a hegyi szerpentineket, de sajnos egyikünk se tehette meg, hogy tovább marad..

Kicsekkolás után (túl a "mennyiiii?" kérdéseken, a végösszeget hallva) rábíztunk magunkat a kicsit szeszélyes GPS-re, hogy keresztülhozzon minket az Isztria hegyein, hogy aztán Fiuménél búcsútintve a tengernek hazafelé vegyük az irányt. Ezúttal a földutak kimaradtak, helyette kellemes hegyi szerpentineket tartogatott számunkra az út, amint felkapaszkodtunk az Isztria legmagasabb hegyének hágójára (Ucka).
Nem éppen egy alpokos szerpentinezés volt ez, mivel az út minősége, és a temérdek értelmetlen sebesség korlátozás (túl sok 30-as és 40-es táblát gyártottak szerintem) nem tették lehetővé a dobozokig döntögetést, ez utóbbiról pedig már nem is beszélve. Sokszor éreztem úgy, hogy már kishíján karcolja a földet az oldaldoboz, de szerencsére mindig megúsztam.
Ezen az útszakaszon inkább a látvány, azaz a tenger látványa a távolban volt az érdekes, nameg az, ahogy aztán Icicinél a város tetejéből a tengerpartig ereszkedtünk, nameg aztán ahogy az opátikai villák között motorozva valami tengerparti fotó helyet kerestünk. Ilyet végül csak Fiumében (Rijeka) találtunk, ahol a fenti kép is készült, és ahol utolsó esélyt adva a dolognak, végre sikerült ilyen fotót is csinálnunk.

Itt még egy jót tízóraiztunk, a szokásos májkrémes zsömle formájában, majd átvergődve a városon Karlovac felé vettük az irányt, ismét hegyi utakat választva. Hol az autópálya mellett, hol alatta, hol pedig fölötte haladtunk, és mindig azt éreztem, hogy a temérdek 30-as és 40-es táblának két célja van csupán: 1) A turisták megkopasztása büntetésekkel, 2) A turisták fizetős autópályára terelése. Már csak azért is, mert a 40-es táblánál 60-al haladva majd lelöknek az útról a helyiek...

Karlovac után még volt bőven hátra, és innentől már autópályán folytattuk utunkat. Előre megnézve tudtuk, hogy mit vállalunk, azaz félre tettünk 31 kunát az, és végül pontosan ennyibe is került.
110-120-as tempót tartva a Honda alaposan megterhelve sajnos jó étvággyal fogyasztotta az olcsó(bb) horvát benzint, de jönni kellett, hogy ne késő este érjünk haza.
A határátkelőnél aztán még egy jót konzerv-ebédeltünk, miközben telefonálgattunk egy sort hazai hálózatról. Vicces volt a dologban, hogy a határon lévő pénzváltó két kitett, kényelmes székét, és asztalát "kértük kölcsön" ebédünk elfogyasztására, de amikor ezt jóváhagyta a nénike, még biztosan nem számított arra, hogy a következő pillanatban egy gázfőzőt, és konzerveket csapunk ki az asztalára.. :) Volt meglepetés.

Ekkor már pontosan tudtuk, hogy Budapesten rossz idő vár minket, és kezdtünk a tengerparti napsütéses időhöz alkalmazkodó ruházatunkat vastagítani, ahogy borult be fölöttünk az ég. Pár kilométerrel arrébb aztán az esőruhát is felvettük, biztos, ami biztos alapon, majd Budapest előtt megjött az ok is: folyamatos esőben tettük meg az utolsó 70-80 kilométert. Nem mondom, hogy hiányzott, de legalább a túra végére hagytuk a felszerelésünk masszív esőpróbáját, amit tökéletesen kiállt! Nem lettünk vizesek (az esőruha alatt), és egyik doboz, vagy csomag sem ázott be! :)

Végül ugyan rossz időben, de ezt leszámítva szinte végig ragyogó napsütésben tölthettük ezt a villággámenős 9 napot, ami felejthetetlen élmények sorával gazdagította motoros tapasztalatainkat. Hazaérve mindannyian jól belecsöppentünk a munka világába, ez a poszt ezért is váratott magára ilyen sokat..
Rövidesen képekkel gazdagítom az előző bejegyzéseket, nameg valamivel olvashatóbbá is teszem őket (ékezetek), és még várható egy elszámoló poszt is, amiben a büdzsé alakulását elemzem egy kicsit. Stay Tuned! :)

Eloszor szamokban: 127 km
Eddigi ossz km: 1850 km
.. es szoban: Pihenonap ide vagy oda, csak nem birtuk ki, hogy
motorozzunk ma egy kicsit.. Reggel ebreszto nelkul keltunk, amikor
sikerult, majd szinte ures hatso dobozokat felpakolva beroffentettuk a
motorokat. - azaz csak roffentettuk volna, ha az enyemet nem kellett
volna betolni. Lemerult az akksija a folyamatos telefontoltesek, es
esti vilagitas miatt.. Igy csak egy kis musor utan indultunk el.
Uticelunk a kornyek egyik talan legjobb boraszatanak meglatogtasa
volt, azaz Momjanban Kozlovicekat latogattuk meg. Kivalo boraik
vannak, amikbol az egyik Kozlovic rogton meg is kinalt minket, igy
igazi kikopos borkostolast ejtettunk meg.
Odafele Zsombor GPSe ismet vicces kedveben volt, es hozott minket par
kilometeren at mindenfele foldutakon (amikre azt hitte, hogy rendes
ut). Utana aztan korigaltunk, es szep, hegyi szerpentineken vitt
minket az ut. Egy baj volt veluk, ez pedig a csuszos feher beton, amit
itt-ott felmarnak, hogy jobban tapadjon, majd kitesznek egy
ertelmetlen 30as tablat, a biztonsag kedveert.
Utkozben meg megalltunk egyet wifizni is, igy eltoltottem jo sok kepet
ismet a http://kepek.grafur.hu cimre!
Hazafele meg megneztuk Porec belvarosat, korbesetaltuk egy-egy
pizzaszelettel, jahtok melltt meg wifiztunk is egyet, majd a satorhoz
visszaerve csendespiheno: alvas, olvasas, csobbanas...
Hatra van meg egy sorozos naplmente nezes, aztan reggel korankeles, es
irany haza, 700 km, egyben!

Eloszor szamokban: 0 km
Eddigi osszes kilometer: 1763 km
..es szoban: Ma hajnalban esore ebredtunk, csak nem usztuk meg a sator
esoprobajat (kivaloan helytallt). Reggelre viszont szep napsuteses
idonk volt, es egy jot gyonyorkodhettunk a tenger latvanyan, a
satorban fekve.
Mire felkeltunk, es osszekaptuk magunkat, addigra kicsit beborult, igy
tengerben csobbanas helyett konyvolvasassal kezdtuk a napot. Ezzel
nagyabol le is irtam az egesz napot, hiszen pihentunk... :)
Kellemes, meleg a tenger, es az a par kis eso napkozben sem hutotte
le, igy ket es kozott csobbanhattunk egyet-egyet. A tobbi idoben a
nemet rap zenei mufaj kialosagaival ismerkedhettunk meg, draga, ifju
szomszedaink jovoltabol. Legalabb annyira jo, mint a francia rap!
A kemping egyebkent hivatalosan negy csillagos, viszont ha ez tenyleg
annyi, akkor a muraui kempingnek legalabb 6 csillagosnak kell lennie.
Ossze nem hasonlithato a ketto, de vegulis tengerparton vagyunk, egy
szavam sem lehet, ez ilyen... Holnap meg piheno, valamint wifi es
beszerzo ut, aztan vsarnap haza a magyar valosagba!

Eloszor szamokban: 390 km
Eddigi osszes: km
Fogyasztas: 4,23 l/100 km
Motoron toltott ido: 10,5 ora
Orszagok: 4 db
...es szoban: Reggel kivetelesen madar csicsergesre ebredtunk, ami mar
csak azert is szivderito volt, mert nyilvanvalova valt, hogy a tegnap
este latott tavoli villamok nem jottek kozelebb. Murauban az
osszepakoast napsutesben kezdhettuk, aminek a vegere mar alaposan
beborult, odaertek az esofelhok. Felcuccoltuk a motorokat, es mentunk
kifizetni a fejenkent 28 eurot (mennyiii???) a 4 ejszakaert. Fajo
szivvel, es egy par 'ide meg visszaterunk' kijelenessel hagytuk el a
helyet.
Az ismeros utrol hamar letertunk, es uj utakon haladtunk Szlovenia
fele. Amere csak neztunk, a horizontot minden iranyban oriasi, sziklas
hegyek uraltak. Az ut mellett fel-fel bukkano patakok, vizesesek es
sziklafalak fokoztak a hangulatot, nem is beszelve a kivalo
kanyarokrol.
Foto errol a szakaszeol nem keszult, mivel menekultunk az esofelhok
elol. A menekules sajnos nem volt eleg hatasos, ugyanis fotozas
helyett esoruha fevetelre alltunk csak meg.
Ezuttal ez nem volt eltulozva, mert meg is jott az eso egyhamar.
Egyenesen a hegyek fele tartottunk, amiken szuk szorosokon, es kis
hagokon at jutottunk tul, mignem egy 3 kmes alagut kozepen at is
leptunk Szloveniaba.
Jartunk tokeletes, nemhogy katyu mentes, de meg repedestol is mentes
uton, jartunk kevesbe jo, masfelsavos erdei uton, es egysavos katyuson
is, nem is beszelve arrol a hosszu, kavicsos foldutrol, amire a GPS
vitt ra minket... Mindezt talan azert, mert az egyik megallonknal
jutott csak eszunkbe, hogy nezzuk meg a Predjamai lovagvarat, ha mar
itt vagyunk.
A varhoz erve annyira jol alltunk idovel, hogy ugy dontottunk, egy kis
kiterot teve megnezzuk egy kicsit Triesztet is, legalabbis jofele
sator vasarlasa remenyeben keresgeltunk ott egy kicsit.
Triesztben az igazi olaszos forgatag megdobbento, es izgalmas volt.
Igazan nem is nagyon alltunk meg, csak elveztuk az oskaosz-szeru
kozlekedest, es az eszmeletlen mennyisegu robogost. Ijesztoen sokan
voltak.
Triesztbol szlovenia iranyaban jottunk ki, es meg egy olcso (353
Ft/liter) szloven tankolast megejtve haladtunk Horvatorszag
fele.Nemsokkal a hatar utan ezek az ugyes horvatok majdnem autopalyara
tereltek minket (GPSen az meg nem volt autopalya), de nem sikerult
nekik, a fizeto kapuknal visszafordultunk, es vegul Umag fele menve
jutottunk el Porecbe.
Utunknak volt olyan szakasza, ahol szinte a tengerre epitet keskeny
foldcsikon haladtunk at, de olyan is, ahol magasan, a varos folott.
Sajnos ezekrol fotok nem keszultek, mert most ido hijan sporoltunk a
megallasokkal. Mar csak azert is, mert az ut tele volt ertelmetlen
sebessegkorlatozasokkal. Ezek a horvatok meg hulyebbek, mint mi,
magyarok, ilyen teren. Tele volt a fout indokolatlen 40es es 30as
tablakkal.
Ezzeken nagy nehezen atverekedve, Porecben nem probalkoztam a regen,
2007ben felfedezett kemping megkeresesevel, inkabb tovabb mentunk egy
masik, szinten smert fele.
Az arak megdobbentoen pofatlanok! Egy ejszaka itt tobb, mint dupla
annyiba kerul, mint amennyi az osztrakoknal volt. Nem is hallani mast,
csak nemet, meg holland hangot, elvetve olaszt is, de magyart
egyaltalan.
Ennek ellenere is vegul kivalasztottunk egy tengerparti satorhelyet,
es a sziklastalajba vertizzadva felvertuk a satrunkat. 3 ejszakat
maradunk most itt, 2 nap teljes egeszeben pihenonap lesz, remelhetoleg
ismet joidoben. Rankfer mar, meg meg a motorokra is.
Hazafele innen megyunk majd vasarnap, valszeg autopalyan. Remelem a
hatso gumim kibirja meg hazaig, sajnos a hegyek teljesen megettek, es
elkopott. A kozepen mar alig latszik a minta, es bizony hazaig nem
lehet csak az oldalan menni...

(Kpeket sajnos most nem tudok feltolteni, csak fizetos wifi van, es
meg nem szantam ra 20 kunat -720 Ftot arra, hogy 1 orat netezzek...
Talan holnap!)

Eloszor szamokban: 243 km
Eddigi osszes: 1376 km
Fogyasztas: 4,8 l/100 km
Motoron toltott ido: kb 8 ora
..es szoban: Ma reggel kivetelesen nem lancfureszre, es tehenbogesre
keltunk, hanem egy gozmozdony futtyszavara, ami itt ment el a kemping
mellett. Mindenesetre most jot aludtunk, bar nekem a 3 zokni ellenere
is fazott a labam...
A ma reggel lazara lett veve, kenyelmes reggeli utan indultunk csak,
vegul 11 korul. Az ut mar ismeros volt, elozo napokon mar bejartuk
oket. Egeszen Malta nevu falucska elottig volt ismeros, onnantol pedig
mar egyenesen vitt az ut a mai nap fenypontjaig, a Maltatal
Hochalpenstrasse latvanyutig.
Mint eddig egyik ilyen ut sem, ugy ez sem volt ingyenes, mintegy 9
euro volt a belepes motoronkent. Itt mar lenyegesen kisebb volt a
forgalom, mint a tegnapin, es az elmeny is egeszen manak igerkezett:
most labtartoval karcolos szerpentinek helyett inkabb a latvanyon, es
a vizeseseken volt a hangsuly, bar azert akadt par kanyar a gumi
oldalanak is.
A latvanyut csupan 15 kmes volt, es egeszen Ausztria legnagyobb
volgyzaro gatjaig tartott. Olykor-olykor egysavos volt, ahol lampak
iranyitottak a forgalmat. Izgalmas, termeszetes kozetu alagutakon
mentunk kresztul, amibol az egyikben meg egy visszafordito kanyar is
volt. Ahogy egyre magasabbra mentunk, egyre jobb latvanyt nyujtott az
oriasi gat, aminek latvanyat meg joideig emesztenem kell... Hihetetlen
a merete!
Az egyik alagut utani pihenoben felreallva, meses kilatas kozepen
alltunk meg, es vettuk elo ismet a konzerveket, es a gazfozot, eddigi
utunk talan leglatvanyosabb ebedjenek elfogyasztasara. Gyonyoru to
folott, vizesesekkel korbeveve, a gat tavoli latvanyaval egy
tarsasagaban meg a legolcsobb konzerv is uri lakoma.
Az oriasi epitmenyt kozelebbrol is megneztuk, egeszen pontosan a
tetejebe epitett 'skywalk' nevu racsos kilatorol is. Itt meg nekem is
remegett a labam eleinte, de az elmeny megerte! A gat melletti
parkoloban volt egy automata fenykepezogep, amivel jol le is
fotoztattuk magunkat. A kepet, ha minden igaz, a
www.verbund-tourismus.at cimre fel is toltotte, de mi meg nem talaltuk
meg, igy a megtalalonak egy nagy 'Koszonjukot' ajanlunk fel jutalmul.
Fotozkodas es amulas utan vissza indultunk, es alampas iranyitasra,
nameg ebbol adodoa a varakozasra valo tekintettel nem mentunk megegy
kort, hanem ingabb a Karintiai tavak fele visszaindultunk Murauba. A
tavaknal csak egy-egy fotora alltunk meg, mert itt mar a nagy forgalom
miatti lassu haladas soran volt alkalmunk kifyonyorkodni magunkat.
Fedelzeti fotok most sajnos csak a nap elejerol keszultek, ugyanis meg
a latvanyut elott eltort sajnos a GPS tarto, amibe a telefonom volt
beteve, hogy fenykepezzen... Hiaba, olcso kinai cucc volt, nem birta
sajnos av2es motor rezgeseit...
Visszaerve Murauba meg egy jot wifizrunk egy kepfeltoltes erejeig, a
szokasos helyen (kepek: hhtp://kepek.grafur.hu), majd meg a kempingben
egy sort nyitva, egy kis seta utan jot kajaltunk.
Holnap ismet korankeles, irany Szlovenia, majd vegul Horvatorszag, es
2 pihenonap...

Eloszor szamokban: 423 km
Eddigi ossz: 1133 km
Fogyastas: ~5.5 l/100km
Motoron toltott ido: ~12 ora
Es szoban: Tegnap ejjel, tanulva a korabbiakbol mar dupla zokni,
farmer, kolcson melegito, atleta, polo, pulcsi komboval bujtam be a
halozsakba, es lenyegesem jobban is sikerult aludni. Igaz, azt viszont
nem sokaig, mivel koran keltunk, a mai nagy naphoz. Igy most egyszerre
keltunk (7-kor) a kedves lancfureszes favagokkal, akik meg elso nap
ebresztettek, es egy kicsit a tehemek elott, akik a lancfuresz melle
meg bogtek is elozo reggel. Oket most beeloztuk.
Koran indultunk, es kezdesnek ugyanarra, mint elozo nap. Masfele
elagazva viszont maris gyonyoru utakon haladtunk a Grossglockner
latvanyut fele. Hosszu ut volt, de mar pusztan ez a szakasz is
lenyugozoen szep volt. Odaerve kifizettuk a borsos 19 euros belepot,
majd mar az elso kanyaroknal nagyot amultam. Zsombor mar volt itt,
mondta is, hogy szep lez, nade ennyire?!
Kivetelesen most jo nagy forgalom volt, sok busszal, es megtobb
galogturazoval, de mint kesobb kiderult, valami unnep lehetett, es
azert voltak fent olyan sokan.
Kozeledve a 2500 meteres magaslatokhoz, egyre kozelebb kerultek a ho
fode hegycsucsok, mignem mar a hoval tarkitott videkeken motoroztunk.
Eszmeletlenul jo szerpentinek vezettek ide, dontogettunk rendesen, es
vegre jol kiismertem az en hondamat is. (azaz megtalaltam, hogy hol a
hatar, amikor nemi karcolas hang hallatszodott egy balos kanyarnal)
Elso korben keves megalloval, plusz egy hegyteton konzerevessel
mentunk vegi, majd a kasszanal megfordulva kicsit tobb fotozos
megalloval indultunk visszafele. Vissza iranyban elagaztunk
egygleccserre nezo kilayo iranyaba, egy meses tengerszemet utbaejtve.
Vegig fotoztam az egeszet, tobb ertelemben is, ugyais nem csak
KisBrutival es a Zenittel fotoztam, hanem most a telefonom be lett
teve a GPS helyere, es egy DailyRoad nevu progi segitsegevel 5
masodpecenkent fotot csinalt. Igy keszultek erdekes onboard
felvetelek, bar sajnos nem vegig, mert volt baj boven a technikaval...
(Utolag megnezve derult csak ki, hogy a felvetelek nagy resze hullamos
lett atarto remegesei miatt...) Elsosoban motorozni jottunk, es csak
masodsorban fotozni, igy KisBrutival csak merseklten keszultek fotok,
arrol nem is beszelve, hogy egy-egy nehez (busz) elozes utan nehezen
all meg az ember, hogy aztan kezdhesseelolrol..
A gleccserrnel az orankra nezve allapitottk meg, hogy sajnos mar meegy
oda-visszara nem lesz idonk a 33km-es latvanyuton, igy ujra a
tulsooldali kasszat clba veve indultunk vissza.
A hely egyebkent elkepzelhetetlenul szep, nincs az a foto, vagy
kepzeloero, ami ezt az elmenyt visszaadja. Aeeol nem is beszelve, hogy
igazi motoros mennyorszg a hely, a tokeletes aszfaltja, idealis ivei,
jo ritmusu szerpentinjei, es a rengeteg motoros miatt. Ha minden
szembejovo motorosnak inteni akarna az ember (ahogy azt illik), akkor
vegig szinte fekezzel kellene menni, annyira sok motoros van itt. A
parkolok, kilatok, ettermek, minden a motorosokhoz vannak igazitva,
itt mi vagyunk a fontosak. (Ezt erezni a kornyezo falvak "bikers
wlcome" felirataibol, es kirakott motoros reklamokbol is)
A kasszahoz erve fajdalmas bucsut vettunk ettol a meses helytol, ahova
en megigertem magamnak: meg visszaterek! Szeretnek egyszer egy teljes
napot itt tolteni kora reggelol keso estig (most csak 5 orank volt
ra).
Hazafele sem siksagokon vezetet az utunk, 1-2 hagot, es mintegy 150
kmt meg megmasztunk, mire Murauba ertunk. Itt megkerestuk a tegnap mar
becserkeszett WiFi pontunkat, toltottem fel ismet kepeket
(http://kekep.grafur.hu), majd visszatertnk satrunkhoz egy kellemes
esti fozesre, es kajalasra.
Holnap irany Karintia, az utolso helyi csillagturan, utana mar az
Olasz tengerpart fog kovetkezni ahogy azt ma vacsora kozben
kitalaltuk! :)

Eloszor szamokban: 225 km
Ossz tav eddig: 720 km
Fogyasztas: jobb nem tudni...
Es szoban: Nem kicsit csiposen indult a ma reggel, meglehetosen
faztunk, annak ellenere, hogy en mar majdnem mindent felvettem
magamra, amit csak lehetett. Igy tortent, hogy hajnal 6kor, 3 oraval a
tervezett ebreszto elott kimentem egy forro zuhanyra. Igy meg raadasul
a kemping melletti tavat lathattam a hajnali fenyjatekban, de mire
visszaertem fenykepezovel, addigra veget ert.. Hiaba, ezt latni kell!
Vegul kicsit visszafekudve, 10kor kelve,11kor sikerult elindulnunk, a
satrat, es a cuccokat hatra hagyva, csupasz motorokkal a
Nockalmstrasse latvanyut fele.
Mar az odavezeto, tempos hegyi ut is lenyugozo volt, a falvak
hangulata pedig tovabbra is a hetvegi bekesseget, es nyugalmat
arasztottak (hetfo ellenere).
Mar feluton a latvanyut fele eszmeltunk ra, hogy okosabb lenne meg
most tankolni, a megnovekedett fogyasztasom miatt jobb az ovatossag.
Visszafordulva, benzinkutat keresve par egzotikus utacskan vegighozott
a navi, majd megtankolva irany a layvanyut!
Az ut 'belepoje' 8 euro volt, de mar az elso kanyarok utan tudtuk hogy
megerte. Ragyogo, napsuteses ido volt egesz nap, szaraz, tiszta utak,
a latvanyut aszfaltjat pedig mintha direlt motorosoknak talaltak volna
ki! Kivalo minosegu, sima, hibatlan jol tapado, tiszta.
Felmentunk az elso hagora, majd egy padra kiulve elovettuk a jofele
hazai kozerveket, a gazfozot, es jol megkajaltunk, ami egy helyi
turistalatvanyossagnak is elment. Ez utan elmentunk a vegeig, mint
elso ismerkedo kor, majd hatra arc, es visszafele mar ket-harom
megallasos csapatas. Gyonoru szerpentineken, es ket hagon vitt vegig
az ut, sokszor pedig alig gyoztem fegyelmezni a tekintetemet, hogy
inkabb az utat nezzem, mintsem a hegyeket. (kepek.grafur.hu cimen mar
vannak kepek!)
A visszafele csapatas egeszen a bejaratig tartott, ahol egy ujabb
hatraarcot veve ujra csapathattunk, a mar jobban ismert
szerpentineken, es vegigmentunk a 30 km-es latvanyuton. A gumik vegre
nem csak kozepe koptak, kezdtek ujra gombolyodni.
Kemeny mai megallapitasom, hogy bizony itt nehe a honda 52 loereje is
keves (pl egy 24%os emelkedon gyorsitaskor), vagy kanyarok utani
kigyositasnal. Az is mai megallapitas, hogy ez a motor eszmeletlenul
melyre dontheto, ugyanis en mar ugy ereztem, hogy mindenem a foldon
van, a labtarto megsem ert le, es a gumin is maradt meg a majrecsikig.
Egy biztos: iszonyatosan elveztuk, metunk volna meeeeeg!
Sokat fotoztunk, es emiatt jol elhuzodott az ido, visszafele mar
iparkodni kellett, mert 6ig lehetett csak ezen a szakaszon motorral
csapatni (bar nem tudom miert), es egyebkent is meg vasarolni is
akartunk masnapra Murauan, itt pedig minden bezar 7kor.
Visszafele eleg temposan jottunk, majd a helyi Lidlben jol
bevasaroltunk masnapra. A varosban aztan kicsit koroztunk meg a PDAn a
WifiFofum nevu progit futtatva, szabad wifit vadaszva. Hamarosan
talaltunk is (jo lassan tekeregve) szabad wifit, ahonnan sikerult
vegre feltolteni regbeigert kepeket. Ide beszurogatni sajnos most nem
tudom oket, mivel csak emailes uton tudok irni, igy majd csak
otthonrol, de akkor mar Brutis kepeket! :)
Visszaerve a satorhoz meg egy jot fozocskeztunk, majd hosszas
fejvakaras utan eldontottuk a masnapi utiranyt: Grossglockner.
Legszebb, legjobb, legdragabb latvanyut, ami raadasul kicsit messze is
van, de bvallaljuk. Kemeny lesz a holnap. Joejt!

Eloszor szamokban: 260 km
Fogyasztas: ?

Vasarnap reggel Odoneknel esore ebredtunk, ami olyan besimult
felhozettel parosult, hgy elkonyveltuk: esoben indulunk. Reggeli utan
el is kezdtunk felpakolni, hogy aztan 10 ora korul, epp amikor vegre
elallt, allig esoruhaba beoltozve elinduljunk.
Eso ugyan mar nem volt, de a felho, es a hideg megmaradt, igy rajtunk
is az vizallo ruha. Igy leptuk at a hatart, es tartottunk a gyonyoru
hegyek fele.
Ami a hataron tul fogadott, az irto jo volt: rendezett falvak, apolt
foldek, es bogarmentes utak, nameg ugye a gyonyoru tajak. Az ut
majdnem vegig vizes volt, de szaguldozasra az egymast ero kisfalvak
egyebkent sem adtak volna sok lehetoseget...
Rengeteg kis telepulesen jottunk keresztul, es egszen atszellemultunk
a helyi bekesseg,es nyugodt elettol. Vasarnap van, ilyenkor itt a fu
se no, sehol semmi nem volt nyitva, komolyan veszik itt ezt a napot.
Az uton is szinte egyedul voltunk, legalabbis eleinte teljesen gyer
forgalomban motorozhattunk. Meg a sebesseg korlatozasokat is szivesen
betartja igy az ember, jobban is lehet nezelodni, nameg itt a
korlatozo tablak alatt ott az indoklas is, kirva, hogy miert is menj
lassabban. Ez igy egeszen baratsagos!
A rengeteg telepules miatt aztan jo lassan is haladtunk, de igazabol
raertunk, nem siettunk. Ebedelni egy jo latvanyos helyen szerettunk
volna, szigoruan a motor mellett, gazfozon melegitett konzervet, de a
kinezett varhoz (Burg Oberkapfenberg) vezeto ut sajnos le vol zarva.
Latvanyos lett volna ott kajalni, mivel a var egy szikla tetejen
uralta a kornyeket, de vegul inkabb tovabb alltunk, gyaloglas helyett.
A latvanyos kajalast annyira sikerult elhuznunk, hogy mar csak az egy
oranyira voltunk Murautol, igy szendvicsekre redukaltuk, es inkabb
siettunk tovabb a mar kellemes, szaraz utakon.
Murauban egy kempinget neztunk ki magunknak, GPS segitsegevel, amihez
megerkezve jott csak az igazi meglepetes, amikor megtudtuk, hogy
mennyi itt egy ejszaka: 7 Euro/fo!!! (Volt is egy par kicsuszott
"Mennyiii?!" felkialtas, mivel legalabb a duplajara szamitottunk)
A hely pedig eszmeletlen: a kempinget (Olachgut camping) a Mur folyo
veszi korbe egyik oldalrol, a masikrol peig hegyek, maga a kemping
pedig mar-mar a luxus kategoriajat surolja. Tiszta, modern, es
elegans.
Ezek utan el is hataroztuk, hogy maradun itt egy par napot, es ennek
tudataban ultunk le az oriasi satrunk ele kajalni egy jofelet, a
masnapi csillagturankat tervezgetve! :)

(Kepeket egyelore nem tudok beszurni, ugyanis csak emailes uton tudok
blogolnu, zsombor Kindle ebook olvasojarol.. errol sajnos kepeket
feltolteni sem tudok, de ha sikerul holnap wifit szerezni, par
androidos kepet igerhetek a picasas tarhelyemre -
http://kepek.grafur.hu)

Zsombor Kindle ebook olvasojarol, Muraubann, a rotyogo kaja mellett
ulve vegre van lehetosegem megirni az elozo napok esemenyeit Jojjon
hat a tegnapi nap, turank elso napja:
Eloszor szamokban: Megtett tav: 225 km,
Fogyastas: 5,5 liter
.. es szoban: Nem volt konnyu az indulas szombat reggel, mar csak a
hajnal 4ig tarto pakolas miatt sem. A reggeli ultranehez keles utan
meg hosszas pakolaszassal, otthoni rendrakassal sikerult 3 orat
csuszni a Zsomborekhoz atmenetellel. Ebben mondjuk a Homosita
(autosbolt) meglatogatasa is benne volt, szivargyujto csatlakozoert.
Ez utan Zsomboreknal jo hosszasan szereltuk a motorokba a 12V-s
csatlakozokat, bar a tervezett 1 oras szintidot kishijan tartottuk.
Egy jofele rizses lecso utan aztan csak elindultunk, az oriasi szel
ellenere is. Az ido latszolag szep volt, napsutes, meleg, viszont
oriasi szel is tombolt. A lecso pusztitasa kozben kepzeletbeli
penzfeldobassal eldontottuk, hogy Nyugat fele indulunk. A hirtelen
otlet egy meg Magyarorszagi szallas utani Alpok latogatast is meg
tartalmazott.
Itthon meg autopalyan terveztunk haladni, igy Gyorig az M1esen
kuzdottunk az elemekkel... Ezekbol az elemekbol aztan nem is volt
keves: az oriasi szel nem volt veletlen, hozott jo adag esot is. Az
egesz orszagban 3 helyen esett csupan (radarkeprol ), ebbol kettot mi
meg is talaltun, a masodiknal pedig mar az esoruhat is felvettuk.
(erog kicsit el is aztunk). Elso elazasunk utan ugy dontottunk, hogy a
jobbkezszabaly ertelmeben inkabb elengedju a jobbrol erkezo felhoket,
igy a tobbi esoben motorozast vizes utasra cserelve jutottunk el
Sopronig.
Szallas ugyben Odon cimboramat hivtam fel, aki Sopronban vendegul is
latott bennunket. Esoben lecuccolas utan meg vacsorat is kaptunk
(ezuton is koszonjuk!), sot meg egy kis idegenvezetest is este. A
belvarosban epp nagy forgatag volt, amit jol megneztunk magunknak,
majd egy kellemes pofa sorrel zartuk az estet.
AGYban fekve meg hosszasan tervezgettuk a masnapot, aminek a vegen
arra jutttunk, hogy irany Murau! Ezzel zartuk az elso napot.

Tegnap delutan elindultunk, ellenszelben motoroztunk, aztunk, faztunk, de
Sopronban jot setaltunk, majd Odon cimboramnal jot aludtunk (koszonjuk!).
Internetunk nem volt, es meg nem sikerult megirni sem a dolgokat,
kimerultseg miatt, DE: Ami kesik, az JON!
Jelenleg Leobenben vagyunk, Ausztria, es a egyenesen Murau fele tartunk a
gyonyoru hegyek kozt!
Rovidesen bovebben is! ;) Stay Tuned!

Számomra igazából még péntek este van, ugyanis 5 órája csak pakolok (legalább). Megdöbbentő ez a szám, én sem gondoltam volna, de elég nehéz a pakolás, mivel ... fogalmam sincs, hogy merre megyünk. :) A túra kapcsán mindenkiben elsőként felmerülő "Hova mész?" kérdésre eddig mindig csak annyit mondtam, hogy "amerre van út". Ez a túra fő mottója, viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen mértékben megnehezíti ez a mottó a pakolást.

Nem tudom ugyanis, hogy mire készüljek. Didergő hidegre az Alpok hegyláncai közt, vagy rekkenő hőségre a Horvát tengerparton. Így aztán készülök mindkettőre. Azt viszont pláne nem gondoltam volna, hogy az összes rendelkezésre álló tároló kapacitást (azt a 125 litert) teljesen csurig töltöm.

Igaz, annak nagy része az út során elfogy majd, ugyanis az egyik 40 literes doboz kompletten csak kaja. Éhen már nem halunk, annyi szent! :)

Most viszont egy rövid alvás, majd pedig reggel felcuccolás, indulás Zsomborékhoz, ott pedig még bekötjük a motorokra a 12V-os csatlakozót, hogy aztán tápot adva a navigációnak megmondjuk neki a frankót: vigyél arra, amerre út van! :)

Ismét nem éppen eseménytelen napok után vagyok, a pörgés azóta is tart, és ennek is köszönhető az, hogy még blogot írni sem volt időm. Így most egy kicsit soványkább postot írok, amit majd utólag bővítgetek, az a biztos.

Talált kép, keddről :)

Az előző post még szerda előtt történt, ami aztán átnézésből, bevásárlásból, és még egy kis plusz mókából (második VillanjKörte szett beszerzése) állt, nameg egy cirka másfélórás beszélgetésből Bambival, az "MZ-k védőszentjével" (idéztem egy kupájáról :) ), akitől sok jó tanácsot is tippet is kaptam.

Másnap, csütörtökön jött a nagy nap, és a pörgés négyzetre emelése: A honda órája megütötte a 2000. kilométert (megvételétől számítva), így ennek tiszteletére csütörtök reggel megcsináltam a nagy "A" kategória megszerzéséhez szükséges forgalmi vizsgát. Eddig az MZ révén, az utóbbi 5 évben (és mintegy ~30 ezer kilométeren) bőven elég volt az "A korlátozott" jogosítvány is, amihez csak egy apró, pár órás kiegészítés volt szükséges, amit sikerrel véghez is vittem. (Bár a hondába továbbra is csak benzin kell.. :) )

Csütörtökön ez után elintéztem a zöldkártyát, és beszereztem a 12V-os csatlakozóhoz szükséges lengődugaljt. Ez utóbbiból lehet szükséges lesz még egy jobb, megbízható felkutatása is, ugyanis meglehetősen gagyi darabról van szó (mintegy 145 Ft-ért, újonnan). Frissítettem a térképeket mind a PDA-n, mind a telefonomon (redundancia itt most csak jót tesz :) ), és kicsit elkezdtem összepakolni a dolgokat.

A mai, pénteki nap pedig a gondok ideje, azaz ha bármi baj van a motorral, az a mai teszt kör során kell, hogy kiderüljön. Így alakult, hogy ma idáig nyomtattam a környező országok túraterveit, és most készülődök a nagy tesztre... :)

2011.06.24. 22:22: Még egy utolsó igazító szerelés volt a doboztartón, amivel így végül tökéletesre sikerült hozni a dolgot, majd az oldaldobozokba iszonyatos súlyt pakolva összeállt a teszthez való állapot: 2 jól megrakott oldaldoboz, egy közepesen nehéz hátsó doboz, plusz utas. :)

A tesztútvonal az M2-Vác-Rétság-cukrászda-Vác-Dunakeszi-haza kör volt, és egy apró bakit leszámítva igen sikeres is volt. A motor gondolkodás nélkül hozta a 110-120-as tempót, és így megpakolva talán még inkább kezesbárány volt, mint egyébként! De tényleg, a két nehéz oldaltáska olyan szinten egyensúlyban tartotta a motort, hogy még az oldalszelet sem éreztük meg.

Egyedüli kellemetlenség az első gumi keménysége volt, ugyanis az egyik kanyarban konkrétan éreztem, ahogy csúszik ki az eleje, de még bőven lehetett korrigálni. Oka talán az is volt, hogy a hátsó rugó túl lágyra volt állítva, és így nem volt elég súly az első keréken talán (emelkedőn csúszott meg), így állítottam is a hátsó rugón, ami után lényegesen jobban tapadt az úthoz a gép.

Az említett baki pedig hazaérkezésnél volt: kicsit kiszámoltam a maradék üzemanyagot, és ez a kör pont akkorára sikeredett, hogy a végén 100 méterrel a cél előtt kifogyott. A meglepetés az volt, hogy elméletileg 350 km-t kényelmesen elmegy a gép a 19 literes tankjával, de a jelek szerint most utassal, dobozokkal, és 120-as tempóval bőven 5 liter fölött lehetett, és éppen a benzinkút előtt kifújt... Így volt egy 100 méternyi tolás, ami a kardánnak köszönhetően annyira nem is volt nagy cucc, mint amennyire hangzik (egy cirka 250 kilósra felpakolt gép esetében).

Ezt leszámítva semmi gond nem adódott, a dobozok, a GPS és a motor jól teljesítettek. Eszméletlenül élvezetes ezzel a géppel így, felpakolva menni, még talán kellemesebb annál is, mint amikor egyedül megy az ember. :)
Már csak egy összepakolás van hátra, egy holnap reggeli elektronika szerelés Zsombornál, és aztán az induláááás! :)