MZ Club túra bejegyzései

Újra itthon, Egerben, egy kalandos és izgalmas MZ-s Tátra túra után. Nem mondom, mindenből kijutott, cseppet sem volt eseménytelen, talán még egy mozifilmre is elég lenne a túra élmény halmaza.

Eleve belevágni 12 kétütemű, korosodó motorral egy 1000 kilométeres túrába, máris izgalmasan hangzik. Hát még a látvány a Balassagyarmati Tesco parkolójában, amikor elindul a banda. Igen, az a jellegzetes kék füst... beterített mindent. Ezzel pedig elkezdődött a II. Tátra túra, ami talán már sokkal inkább volt Malopolskie (Kislengyelország) túra.

Balassagyarmat után Besztercebányán álltunk meg legközelebb a belvárosban sétálni egyet, és egy olcsó, kicsit menza jellegű helyen kajálni. Túravezetőségem ellenére én is először voltam itt (ahogy a legtöbb helyen), úgyhogy érzésre ment a hely kiválasztása mind a parkoló, mind az étterem terén. Ez után a következő megálló tulajdonképpen Árva vára volt, ahogy a tervben is szerepelt. Elég jól sikerült belőni egy kis helyet parkolásta (persze ingyér), és már itt jelentkeztek az első technikai problémák. Volt egy kis gyújtás állítás, de ami aggasztóbb volt: a csapat egyetlen trophyjában lévő akksi cellazárlatos lett, ami kicsierélése nem volt egy egyszerű feladat: csütörtök délután szerezz egy 6V-os motor akksit Szlovákia közepén.

Közben felmentünk a várba, fotóztunk, csodálkoztunk, és közben ketten csodák csodájára akksit szereztek. Ezek után a 30km-re lévő szállásra mentünk át, aminek megtalálása nem volt egyszerű. Volt hozzá GPS koordináta és cím is, de egyik se nyert. Szlovákiában egyébként is furcsák a címek: kis településeken nincsenek utcanevek, csak házszámok: a házak építési sorrendjében. A házszám így megújúl, sőt, még tán hordozható is. GPS legyen a műholdján, amelyik cím alapján elnavigál!

Nos, az enyémnek sem sikerült, mígnem egy kedves helybélit megkérdezve felajánlotta, hogy odanavigál, és már ült is fel mögém. Nemsemmi! A szállás csodás volt, és bár semmilyen nyelven sem beszéltek, csak szót értettünk velük, amikor csapágyhibára gyanakodva Nyakas nekiesett az egyik motor szétszedésének. Én ugyan kételkedtem, de végül csak bebizonyosodott, hogy ott komoly gond volt, és elengedhetetlenné vált egy főtengely csapágy csere. Ott, a Magas Tátra nyugati lábánál, Habovka háta mögött. (Még némi törött csomagtartó és szivárgó tank orvoslása mellett) Másnap, péntek reggel bizony még csapágy híján állt, széthúzva a blokk, így a csapat ketté vált: 8-an az eredeti tervet követve Lengyelországnak vettük az irányt (az Árvai víztározó(k) mellett haladva), 4-en pedig maradtak segíteni csapágybeszerzésben, és a motor összerakásában.

Ezalatt mi 8-an végigsétáltuk Auschwitzot és Birkenaut, majd Krakkóba indultunk a GPS tanácsait követve. Itt már nem volt gond a szállás megtalálásával: hiába volt az isten háta mögött, szinte egy sikátorban, mégis pontosan odanavigált a GPS, célbaértünk a GoodByeLenin hostelnél. Igazi student hostel, igazi diákszállás, igazi szocreál, mégis rettentően kreatív szállás volt ez. 6 személyes, emeletes ágyas szobák, közös zuhanyzók és WCk, viszont olcsó bár az alagsorban, ingyen csocsó, 5 zlotyis barbacue vacsora, angolul perfektül beszélő recepció, és irtó kreatív, vicces, szoci díszítés mindenhol.  Az olcsó vacsi után bementünk egyet sétálni a péntek esti nyüzsgésben lévő belvárosba, ami szintén közel volt. A kb 5 km-es séta után hullafáradtan dőltünk az ágyba, hiszen bőven megvolt a napi gyalogos kilométer.

Másnap, szombat reggel bejártuk ugyanazt az útvonalat a belvárosban, plusz a Wawel, királyi palotát útbaejtve. Alkudoztunk ajándékvásárláskor, elutasítgattuk a tucatnyi elektromosautós városnézéssel letámadókat, majd ebédnek valót bevásárolva visszamentünk elhagyni a szállást.
1 órára volt időpontunk a Wialiczkai sóbányába, ahová kicsit késve érkeztünk, mert minden parkolóban alaposan le akartak húzni minket súlyos eurókkal. A végén megláttam egy parkolót, és gondolkodás nélkül beálltam a mellette lévő kertes ház előtti széles járdára, nem érdekelve, hogy zöld mellényes figurák integetnek a háttérben. A ház tulaja kijött, de pár kézzel-lábbal  történő információ csere után jóváhagyta, hogy otthagyjuk a motorokat, sőt, felajánlotta, hogy akár be is vihetjük a sisakokat, cuccokat a ház udvarára.

Ezek után egy másik motoros magyar csapatot sikerült beszervezni, így faragva le az idegenvezetés egyfőre eső költségét, nameg így szerezve nekik olcsóbb belépőt. Plusz az eredetileg 10 főre foglalt idegenvezetés 23 főre duzzadása miatt még egy magyar idegenvezetőt is előkerítettek nekünk, és soron kívül sikerült mindent intézni. (dagadt a mellem ám, nem kicsit.. :) mégiscsak én intéztem) Így aztán magyar nyelven kaptuk a narrációt a 3 órányi föld mélyén sétálás során. Lefele 130 méter lépcsőn, majd felfele 140 méter egy olyan lifttel, ami kb 10-15 másodperc alatt letutdta az imént említett szintkülönbséget. Ráadásul úgy, hogy nem is éreztünk gyorsulást és lassulást sem! Odalent a bánya óriási termei eszméletlen látványt nyújtottak, és amit láttunk csupán az 1%-a volt annak a 300 km-nyi járatnak, amit csákánnyal ástak a föld mélyébe.

Egy kis pihegés és kávézás után tovább indultunk Szlovákia felé, a Magas-Tátra aljában lévő Ótátrafüred irányába, ami mintegy 140 kilométerre volt innen. Útközben sajnos a csapat szétszakadt, és a zárómotorost, apumat, még rádión sem értem el. Egy kellemesen csapatós kanyar után csak megálltunk, és ekkor kaptam az SMS-t, hogy jópár kilométerre megállt az egyik motor. Nyakas és Gabsic visszaindultak egyrészt csapatás céljából, másrészt a lemaradtak felkutatására. Kisvártatva Vörcsit jelző és navigátorként hátrahagyva tovább indultunk, hogy elérjük a szállást időben.

Mesés és lélegzet elállító volt, ahogy a Magas-Tátra Keleti oldala egyre közelebb jött hozzánk, és ahogy a lábánál elmotoroztunk Tátralomnicon át HornySmokovec-ig, azaz Ótátrafüredig. Az igazán megdöbbentő csak ekkor jött: Új építésű, csodás szállás, gyönyörű panorámával a Tátrára, nagy, tágas apartmanokkal, és alacsony árral. Lepakolás, és pihegés után megérkezett a lemaradó csoport is, méghozzá Krieger motorja miatt, aminek egy igen röhejes hiba miatt volt gondja: eldugult a benzincsapja. De ugye elsőre erre senki sem gondol, így elég bosszantó tud lenni ezen apró hiba felfedezése.

A szállást késő éjszaka végre elfoglalva a társaság egy része elment pizzázni, mi pedig páran az otthonról hozott konzervek elpusztításába kezdtünk. Wifi itt is volt, ahogy a Krakkói szálláson is, szóval az MZ-s fórumon adtunk is hírt magunkról (stílusosan: PDA-ról, ágyban fekve).

Másnap reggel gyönyörű panorámára ébredtünk, a Magas-Tátra legszebb csúcsai tornyosodtak fölöttünk. Isteni reggeli (4 eurórért mégjobban ízlett) után összegyűjtöttem a banda szállás pénzét, majd rendezés után a motorhoz kijőve már a csapat egyetlen trophyja alaposan meg volt bontva. Első fék bowden újraforrasztás történt vele éppen, ami még előző nap szakadt el egy erősebb fékezés során. Így aztán, hogy tartsuk az ütemtervhez képesti 1 órás csúsást, a két szerelő embert hátrahagyva átmentünk a szinte szomszédos Tátralomnic nevű településre, ahol a fizetős parkolót ismét kihagyva, egyszerűen az út szélén, egy szélesebb járdán leraktuk a motorokat (nehogymár 3 eurót fizessünk motoronként! Pff!). Én előreszaladva felcaplattam a jegyekre összegyűjtött pénzekkel, és megvettem 9 retúr jegyet a társaságnak.

Ezúttal én lent maradtam a motorokkal, hiszen pont ezen a libegőn voltam 1 héttel ezt megelőzően, így most kihagytam. A motorokra vigyázás közben alig párméterre tőlünk jött ki egy szarvas az ő őzikéjével az erdőből, és legelészték a derékig érő füvet, fittyet hányva az őket fotózó embercsoportra. Jóformán még pózoltak is.
Az egy órás csúszásunkat megtartva dél körül el is indultunk a Csorba tóhoz, de ekkor már sejtettük előre, hogy nem ússzuk meg szárazon. A Tátra nyugati oldala reggel óta morgott, vészjósló dörgéseket hallatott magából. A tóhoz közeledve az út egyre vizesebb lett, így amikor beértünk az esőfelhőbe megálltunk, és mindenki felvette az esőruháját (már aki hozott, persze).

Csorba tóhoz érve már kellemesen esett, így a tó megnézése előtt inkább egy éttermet szavaztunk meg magunknak. A fizetős parkolót itt csak egy kis behajtani tilos árán sikerült kikerülni, viszont így eljutottunk az étterem parkolójába, ahol már nem kellett fizetnünk. Itt aztán a tervezett 7 eurós büdzsén belül jól be fokhagymaleveseztünk és sztrapacskűáztunk, miközben odakint elszabadult a pokol: Egyszercsak lekapcsolták odakint a világítást, a környékre ijesztő sötétség borult a déli órákban, és egy hatalmas vihar vette kezdetét. Az, hogy "ömlött a víz", édeskevés kifejezés ehhez, aggódva néztünk kifelé az ablakon a hatalmas özönvizet látva. A kávét már nem is kértük ki a végén, csak fizettünk, és igyekeztünk az eső egy apró enyhülését kihasználva elindulni (a Csorba tó ismételt kihagyásával).

Ez viszont nem volt olyan egyszerű. A 12 motorból 2 egyáltalán nem, míg egy pár másik csak nehezen indult. Nos, a kettő közül az egyik az enyém volt, amin jócskán meglepődtem, hiszen éltem én már át vele nagy esőket, és soha semmi gondja nem volt velük, azt leszámítva, hogy anno Szlovéniában is kicsit makacskodott. Na, itt egy picit se pöffent, esze ágában nem volt beindulni. Nyakas tanácsára levettem a gyertyapipát, megtörölgettem a gyertyát és a pipát egyaránt (a hengerfejben állt a víz), és visszatéve pöcc-röff indult is. Közben Vörcsi küzdött a trophyval, ő nem adtam agát ilyen könnyen, hosszas tologatások, és kínlódások kellettek a beindításához.

Végül a szakadó esőben csak elindultunk, de nem jutottunk messzire, mert alattam ismét leállt a paripa, pár kilométerrel arrébb. Ekkor már nem volt kétség, a gyertyapipát cserélni kellett, túl sok vizet kapott. Pipp-pakk meg is csináltam, és már vonultunk is tovább a szakadó esőben. Ekkor már konkrét tervek voltak a hazaút egyszerűsítésére, az Alacsony-Tátra kihagyásával, és inkább megkerülésével. Elvégre szakadó esőben nem vágytunk szerpentinezésre.

Egy kereszteződéshez leérve azonban az eső már csak szemerkélt, és ekkor úgy látszott, hogy fölösleges megkerülni, visszatértünk az eredeti tervhez, ezt mondták a többiek is. Így aztán vettünk egy elegáns balrát az Alacsony Tátra legszeb vidékeit célba véve, ami pár kilométerrel később már nem tűnt olyan jó döntésnek.

A motor zaját hangos mennydörgések kezdték elnyomni, és a hegyi etap első részénél megpillantottuk az ellenséget: Igen komoly viharfelhőket a völgyben, amikkel frontálisan, szembe megyünk. Itt már nem volt megállás, jött, aminek jönnie kellett: Beértünk egy olyan viharba, ahol eleinte azt hittem jégeső hullik, annyira csípett a motoros kabáton keresztül, de igazából csak _kicsit_ nagyszemű eső volt. Teltek a kilométerek, a vihar fokozódott, a tempónk lassult. Elhaladtunk egy étterem mellett, aminél megfordult a fejemben a megállás lehetősége, de aztán a késésünkre, és arra, hogy így is este fogunk hazaérni, úgy döntöttem, hogy nem állunk meg. Elvégre egy völgyben egy ilyen vihar sokáig is eltarthat, nem maradhatunk végig ott, másnap munka.

Kemény kilométerek jöttek ez után. Az Ördöglakodalma hágó felé közeledve nagyon erős szél volt, tej köd (benne voltunk a felhőben), és óriási szemű szakadó eső, plusz villámok. A bajt csak tetézte, hogy a szemüvegem és a plexim is teljesen bepárásodott, plusz az úton nem voltak felfestések, így szinte vakon mentem 30-cal a csapat élén. Csak a körülöttünk záporozó villámokat láttam, amiktől még életemben soha nem féltem ennyire, mint most. A hágóra felérve besokalltam, és nyíl egyenesen az ott lévő éttermet céloztam meg, ekkor már felnyitott sisakkal, arcomba ömlő vízzel, mert még így is többet láttam. Félreállva vettem csak észre, hogy csupán két motor jön mögöttem, a többi 9 sehol sincs.

Egymásközt beszéltük, hogy ezt biztos nem csinálta mindenki végig, tuti megálltak, mire jött egy SMS NagyOsitól, a záró motorostól, hogy egy motor megállt... benne a viharban. Nyakas és KisBocsi, akik jöttek velem, visszaindultak amint enyhült egy kicsit a vihar. Alig 2 kilométerre ott álltak a többiek (tehát csak bevállalta mindenki), és Máté motorjának estek neki, akinek a látszat szerint beázott a gyújtása. Másfél órát szereltek a szakadó esőben, amíg elértek a trafóig, az ment tönkre. Közben akik teljesen eláztak, csatlakoztak hozzám az étteremnél (ahol én végig a motor mellett állva, kint vártam a többieket), és elszaladtak átöltözni.... Ekkor még nem tudtuk, hogy ez elhamarkodott döntés volt..

Miután meglett mindenki, tovább indultunk, szomjazó paripákkal, egyeseknek már tartalék állásban lévő benzincsappal. GPS szerint 10 kilométerre volt a következő benzinkút, amit be is céloztunk, bár mint kiderült az valszeg légvonalban volt. Épp kiszámolva értünk be Breznóra, és itattuk meg a lovakat. Itt ismét rendesen esett, és kis szünet után ismét esőben indultunk tovább. A maradék dombos-lankás részre ismét jutott nagy vihar, felhőszakadás, és még egy gyújtásbeázás, ami miatt gyakran meg kellett állnunk. Az egyik útszakaszon épp előttünk oldották fel az útzárat, akkor lett vége a helyi rallynak. A rallysok csak néztek, hogy szakadó esőben 12 motoros félreáll, és nézik, hogy mi gondja lehet az egyik motornak.

A feszültség a gondok és az időjárás miatt egyre nőtt mindenkiben, és 5-10 kilométer múlva ismét lemaradt a vége. Ekkor csak Kriegernek tömődött el újra, így, tankolás után a benzincsapja, amit egy kis orvoslás után sikerült is megoldani. A szakadó eső egyre enyhült, de a feszültség megmaradt, mindenki meggyötörten, elázva, és az órájára aggodalmasan pislogva jött tovább, és állt meg, ha baj volt. A Detva utáni elágazáshoz már száraz úton értünk, ez volt az a hely, ahol a Budapest felé, és az ország Keleti részébe igyekvőknek szét kellett válniuk (Kriván után nemsokkal).

Félreálltunk, elköszöntünk, kiázott, a kesztyű miatt hulla színű kezekkel kezet fogtunk, és 5en leválva tovább indultunk. Balassagyarmatra már közel sötétben érkeztünk, ahol egy meki parkolóban ismét tovább oszlottunk. Samu és Nyakas egy telefon után rögtön tovább is indultak, mi NagyOsival még egyet mekiztünk, Perec pedig meglátva, hogy mennyi van még neki Orosházáig, egy kicsit pihenni készült. Innen már a hazai utakon azt hittük tempósan haladunk majd, de eleinte szinte teljesen vakon kellett menjek: nem láttam ki a sisakon, meg egyébként is szürkületben kevés volt a reflektor (nem volt elég kontraszt :) ). Egy sisaktisztításra és egy fényszóró állításnyira megálltunk, és innen hazáig már nem állíthatott meg semmi sem! (pedig azért páran megpróbálták: róka, macskák, és még egy vaddisznó is)

Nem mondom, izgalmas és kalandos egy túra volt, amikből a technikai kalandokat és/vagy az elázást szívesen kihagytam volna, de akkor most mit írtam volna le ide ilyen hosszan és drámaian?! :) Ugye, hogy át kellett ezt élni, hogy aztán legyen mit mesélni! :)

A túra teljes távja mintegy 800 kilométer lett nekem és NagyOsinak, átlagosan nekem 5,2 literes fogyasztással, NagyOsinak pedig 4 liter körül. Köszönöm mindenkinek aki eljött, és remélem idővel a bosszúságokat elfelejtve mindenki csak a szépre fog emlékezni!
A rengeteg élményről készült bőőven fotó, amiket itt tekinthettek meg.

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!

Végre most talán utólérem magam, hogy leírjam a ritka pörgős nyár eseményeit. Szerencsére van bőven miről írni, hiszen rengeteg dolog történt velem, a nyárnak szinte minden percére volt valami program. A nyári gyakorlat és az EFOTT után a következő esemény egy régóta meglévő álmom beteljesülése volt.
Nemrég még javában zajlottak az MZ kupák, és bár élőben nem sok ilyen eseményt láttam, azt azért tudtam, hogy egyszer szeretném kipróbálni, milyen is pályán motorozni. Versenypályán.

Nos, erre került sor végre, MZ Club Hungary-s szervezésben Július végén, Kakucson. Itt a Kakucsringen került végre sor életem első pályamotorozására. A puszta élvezeten kívül felmerült még egy ok a kipróbálásra: rossz álmok képei miatt elkzedtem félni közúton. Valahogy már nem megfelelően vettem a kanyarokat a jólmegszokott útvonalakon is, túl sok féket használtam a Bükkben, és közúton sokkal inkább a rettegésről kezdett valamiért minden szólni, mint az élvezetből motorozásról. Úgy gondoltam, hogy majd pályán, tökéletes aszfalton, bukótérrel, szembeforgalom nélkül majd legyőzöm.

Az elgondolás nem volt rossz! Odaérve a pályához először meglepődtem. Azt mondták, hogy ez kis pálya, az én elképzeléseimben viszont nem így néz ki egy kicsi pálya. A méret hatása viszont érthető: a pálya vonala egy margarétához hasonlít, szóval kevés visszafordító kanyar, annál több technikás közepes és nagy ívű. A meglepődés viszont folytatódott akkor, amikor láttam, hogy mennek a többiek.
Az MZ-s sátornál senkit sem találtam (elvégre mindenki fent volt), ezrét úgy döntöttem, hogy hát bevetem magam. Sajnos így mindenféle eligazítás, vagy infó nélkül indultam neki, dehát csak nem futamodunk meg, miután kifizettük a 4000 Ft-os délutáni pályadíjat!

Kicsit remegő kezekkel és lábakkal, de elindultam. Sok átalakítást nem végeztem a motoron, épp csak kipróbálni akarom, nem lefektetni a gépet! Bementem a pálya szélén lévő betonplaccra, ott tekertem pár kört, hogy legalább egy icipicit melegedjen a gumi, aztán irány a célegyenes. Szépen kihúzattam a motort, ahogy kell, majd készültem a végén lévő kanyarra. Furcsa érzés volt. Először is hitegetni kellett magamnak, hogy igen, most én pályán vagyok, igen, motorral, igen én vezetem a motort, és igen, ha most nem kanyarodok, akkor az fájni fog. Tudatosítanom kellett magamban, hogy nem videójáték, mivel látványra igen hasonlít.. :)
Első pár kanyart meglehetősen lájtosan sikerült venni, közben nagy gázzal, földig döntött motorral húztak el mellettem mindkét oldalt. Épülő önbizalmamat kicsit megingatta Tigris, amint belsőíven nagy tempóval elment mellettem az ezres SV-jével úgy, hogy ha kitettem volna az ujjamat, leviszi. Itt egy kicsit megijedtem, de átvészeltük. Hamarosan levezényeltek mindekit a pályáról, egy kicsit átadták egy forgatócsoportnak, akik egy R8-as audit nyüstöltek.

A pálya mellett végre összefutottam a többiekkel, beszélgettünk, hidratáltunk, meg pár tanácsot megfogadva, leszereltem a tükröket. Na, nem az eséstől félés miatt, hanem azért, hogy ne azt nézzem. Majd aki hátulról jön és gyorsabb, majd az igazodik, ne én figyelgessem. (sajons sokat néztem, zavart)
Rövidesen újra a pályán lehettünk, ahol máris éreztem a különbséget. Sokkal jobb volt! Az 1 kilométeres pályán töltött 50 kör után már sokkal kevésbé zavart a többi motoros, valamint már igen jól megtanultam a kanyarokat is. Már csak az ideális ívet kellett megtalálnom, és némi bátorságot gyűjtve a hozzájuk való ideális sebességet. (nem olyan egyszerű ám) Sajnos egy bizonyos tempó után féltem, hogy megcsúszik a gép (hátul vadiúj, elöl 1 éves gumi), ami pedig valószínűtlen volt még ilyen tempónál.

Az egyik pihenőnél viszont egy elég ijesztő dologra hívták fel a figyelmemet: valami folyt a gépből. Méghozzá olaj, méghozzá elölről. Egyből a fékre gyanakodtunk, jól megijedtem, hogy innentől hogy lesz nekem fékem, majd egy lepucolás, és fék tesztelgetés után kiderült, hogy nem a fék, hanem a teleszkóp szimmeringje szállt el. Sajnos az egyik kerékvetőt igen szigorúan vettem, és egy kanyar lecsípésénél valószínűleg megdobta a motor elejét, ami így túl nagy ütés lehetett neki. A szimmeringet visszaküzdöttem, majd egy kis aggodalommal, de visszamentem a pályára. Bambi tanácsára még felvezetőm is lett, akit követni tudtam, és így folyamatosan tanultam (kívülről látott mindkettőnket).

A kiülés megszokni ugyan nem tudtam, de a kihajolás annál jobban ment. Egy ekkora gépnél, ekkora tempónál ez elégnek is bizonyult, így még nemsokkal a tükrök leszerelése után sikerült is a köridőmet 1 perc környékére leszorítani (az egyéni rekordom 58 másodperc lett).
Délután 1-től kb 6 óráig több, mint 100 kört sikerült menni, és ez idő alatt azt hiszem alaposan sikerült legyőzni az addigi félelmeket, és végre sikerült átélnem az igazán élmény motorozást is pályán! A gumi oldala csak lekopott majré csíktól majré csíkig, viszont a végén már fáradtság miatt nem mertem búcsúkört menni, így kénytelen leszek még a Kakucsringre visszatérni! ;) ;) (ígyis-úgyis mennék még :D)
Kellemesen kifáradva (fárasztóbb, mint gonfoltam) haza motoroztam, majd egy 2 órás pihenő után átülve autóba Horvátországig vezettem... Na, hát a következő bejegyzés majd itt folytatódik! :)

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!

A vizsgák idején nagyon bíztam benne, hogy amint dolgozni fogok, temérdek időm lesz.. Nos, ez majdnem így is van, csak még kissé "akklimatizálódnom" kell, mivel egyelőre a szabadidőm nagy részét pihenéssel, pihengetéssel, alvással töltöm.. Nem éppen úgy, mint ahogy terveztem...

A vizsgák utáni hétvégén gyorsan és hirtelen le is vezettük a motorozás hiányát egy MZ Club-os Sástó túra keretében. Igaz, az időjárás csak mérsékelten volt kegyes hozzánk, mert bár az időjósok azt mondták, hogy végig rossz idő, hideg és eső lesz, ez csupán a második napra érkezett meg igazán. Így tulajdonképpen szombaton egy óriási nagyot motoroztunk a Mátrában, nameg Eger környékén, és egy kicsit a Bükkben is.
Én Budapestről indultam, és a többiekkel Gödöllőn találkozva mentünk Gyöngyösre, ahová a többi irányból jövők is érkeztek (így pl Apum is, aki Egerből indult). Gyöngyösön egy kis beszélgetés, ámulás, nézegetés, tescozás, majd irány fel Sástóra, a kempingbe lepakolni. Lepakolás után maradt még egy kis időnk, így egy csapattal átmotoroztunk Mátraházára lángosozni. Végre lángos! Egy évvel ezelőtt ettem utoljára, és azóta is őrült hiányom volt belőle, így adtunk az élvezeteknek egy sajtos-tejfölössel.

Ez után az egész csapatot összetrombitálva indultunk Abasáron, Markazon, stb.. Egerbe, ahol a következő megállónk az ottani Tesconál volt, elsősorban tankolás jelleggel. A feltankolt gépekkel mentünk tovább a Bélapátfalvi Apátsághoz, ahol meghallgattuk az apátság, és egy kicsit a környék történetét is. Igaz, ez már nem ment zökkenőmentesen, mert Eger után volt egy kis baleset, utána pedig egy nem várt lerobbanás, és gyújtás szerelés. (meg közben egymás motorjának tesztelgetése :) )

Bélapátfalván egy kicsit szusszanva elindultunk visszafelé, útközben megállva a Pannónia parkban, megnézni a kiállítást. Nemsemmi egy hely, az ötletgazda rendkívül kreativitására utal, hogy egy egész család el tud ott tölteni egy egész délelőttöt... A papának van múzeum, a gyereknek játszótér, a nagyobb gyereknek quad és motocross pálya, és van még egy kellemesen nagy bár is, csocsóval, dartssal, biliárddal.... Az éhezőknek pedig jófajta büfé, amit egy kávé erejéig ki is próbáltunk. A park ugyan még épül, de bátran ajánlom mindenkinek!

Innentől már hazafelé vettük az irányt, a legjobb útvonalakon, és az elejével kicsit meglódulva, nagyon jót döntögetve! :) Iszonyatosan hiányzott már, kb a tavalyi Sástó túra óta nem csapattam ilyen jót (akkor egy Lillafüred-Felsőtárkány szakaszon, 27 perc alatt eresztettük el a ménest). A csapatás végén még felmentünk a Kékesre, kilátni, de ekkorra már utólért minket a hideg és a borulás. Jóformán ráfagytunk a motorra, olyan hideg volt Június idusán, egy kellemes csoportkép után a kemping felé vettük az irányt.

(Összes Sástós fénykép)

A kempingbe beérve egyből nyíltak a boros- és pálinkásüvegek, viszont a szalonnázásnak az eleredő eső teljesen keresztbe tett. Így bemenekültünk a jó meleg, társalgóba, és ott folytatódott az este, jó hangulatban, jó társaságban.
Sajnos az eső másnap reggel ismét rákezdett, így a vasárnapi terveket teljesen meghiusította, és mindenki inkább hazafelé vette az irányt, így mi is Apummal. Már dél körül hazaértünk, így innentől részemről csendespihenő kedődött, majd visszamentem Budapestre kedvesemhez, aki másnap vizsgázott. A ZF-nél csak szerdán kezdtem a szakmai gyakorlatot, így keddig Budapesten maradtam, vizsgák utáni csendes pihenőt fújva.

Ekkor kezdtek felpörögni az események. Kedden hazafelé hoztam a biciklit is, meg mindent, ami csak a táskámba belefért. Utolsó vonattal jöttem haza, késő este, arról viszont nem volt szó, hogy Egerben szakad az eső... Vonatról leszállva a súlyosra pakolt táskákat odaadtam anyumnak, aki hazavitte őket kocsival, én pedig teljes erőből tekertem hazafele a szakadó esőben... Hát.. Asszem ennyire erőből még nem nagyon tekertem, 30 alá csak emelkedőkön mentem, így pikk-pakk haza is értem; kellemesen elázva.
Másnap kezdtem is a ZF-nél a gyakorlatomat, ahol először megkaptam a munkavédelmi és tűzvédelmi oktatásomat, majd a termelési osztályon megismerkedtem az instruktorommal (aki már gyárlátogatásról ismerős is volt :) ), majd párszor bejártuk a gyárat, megismerkedtem rengeteg szakmai dologgal.
Ugyanez volt szerdán is, ismerkedtem, tanultam, szakmát láttam... A dologban az érdekes az, hogy a kicsit több, mint 8 órás munkaidő után rendszeresen hullafáradtan értem haza, pedig még nem is volt felelősségteljes munkám. Igaz, az éjfélkor lefekvést még nem sikerült megszokni, és tlaán ennek is köszönhető az állandó kialvatlanság. Lassan viszont csak át kell álljak az éjfél, vagy az előtti fekvésre, és akkor 7-8 órányi alvással talán már nem is lesz megerőltető a meló, és végre csinálhatom majd a rengeteg betervezett dolgot meló után.

Egy apróság viszont még csak betett: A motorom pénteken ment műszaki vizsgára, ahová Szacsesz barátom vitte, viszont csütörtök este vettem észre, hogy a motor törzskönyvve Budapesten maradt... No, ekkor jött a mérlegelés, hogy vagy felsprintelünk Budapestre a törzskönyvvért, vagy lemondjuk a vizsgát, és akkor az új időpontig műszaki nélkül lesz a motor.
Apum viszont döntött: Este 7-kor indultunk is Budapestre, így a csütörtök esti viharokat premier plánban láthattam, mindenből a legjavát. Nagy villámlások, óriási felhőszakadás, minden volt. (szerencsére a jeget megúsztuk) Volt még autópálya lezárás is, valami építkezés miatt. Kissé megdöbbentő volt, hogy kb 1 perccel előttünk egy daru külső sávban forgolódása miatt a teljes forgalmat megfogták, csakúgy. Az a csoda, hogy a teljes forgalom baleset nélkül meg is tudott állni, és a pillanatok alatt meghízott dugóban sehol nem volt összefutás. Jópár percet álltunk az autópályán, amit ésszel nem tudok felfogni, hogy ilyet lehet... Már eleve az autópálya szó nélküli, spontán lezárása is nonszensz, arról nem is beszélve, hogy mindezt este 7-8 óra körül, amikor még azért van bőven forgalom. Ilyet is csak nálunk lehet!

A motor viszont másnap sikeresen levizsgázott, igaz sajnos otthon is maradt, mert mérsékelt anyagiak miatt inkább le kellett mondanom a hétvégére tervezett Balaton kerülő túrát a BME Angyalai klubbal.. :(
Szombaton még kedvesemmel kiautóztunk a Siroki várhoz naplementézni. Az ott készített fotókkal zárnám a hosszúra nyúlt heti összefoglalót. :)

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!

Nyakamon egy áramlástan ZH, egy fél maradék járműdinamika házi (az előző 4-ből), és még ezer más dolog, ezért csak röviden, előzetesen a hétvégéről:

Volt szombaton BME Angyalai + MZ Club túra egyszerre, 57 db motorral, aztán Vasárnap volt OldTimer Expo, ahol a Magyar Riga Motoros klub óriásit alkotott, aztán anyumékkal Ikeáztunk egy kicsit, meg apummal vaterán vett HiFit javítottunk (így lett egy pöpec JVC minihifim 2500 Ft-ért!). Egy szóval: volt minden, ami nem tanulás.....

Izgalmas hétvége volt, készült rengeteg fotó is, és ezeket hamarosan ide fel is fogom tenni, csak legyek túl most pár dolgon, és visszamenőleg bepótolom!

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!

Az előző postban leírt történet hangulata valamiért az egész hetemet megpecsételte, így sose volt igazán hangulatom semmihez. De nagyon nem. Csak ültem, néztem, és nem tudtam semmi értelmeset csinálni, hangulatom annyi volt, mint egy depressziós droidnak.

Most viszont a helyzet változott, ma ugyanis egyetem után szinte egész nap Bambinál szereltünk! :) Kapott az MZ új gáz és szivató bowdeneket (vééégre!), Bambi nagyon szépen és jól megcsinálta nekem őket, meg az MZ ETZ Tuning Projecthez csinált nekem új, 120-as fúvókát, egy 165-ösből felforrasztva.

A gép jó lett, bár épp csak egy rövid tesztig (tankolásig) próbáltam ki, hiszen ma egész nap esett, végig esőben (hol szakadóban, hol kevésbé szakadóban) motoroztam.

Holnap viszont... hűű, holnap:

Első nagy találkozója lesz a BME Angyalai motoros klubnak, aminek nemrég óta tagja vagyok, így ott a helyem. Út közben viszont csapódunk Dobogókőig az MZ Club idei első (és jó idő esetén minden idők legnagyobb) túrájához. Feliratkozva több, mint 50 motor van, amiből jó idő esetén 40-45 remélhetőleg ott lesz, amihez majd még csapódik a BME Angyalai klub 18 nagymotorja! :)
Így megyünk majd kb 50-60 motorral egészen Dobogókőig, ahol a két csapat elválik: MZ Club megy Tinnye felé (Üvegtigris), a BME Angyalaival pedig megyünk Esztergom felé tovább, Párkány, majd egy kis Szlovákia, és a Duna túlpartján haza.

Alig várom már, ráadásul az i-re a pontot feltéve, mindezt talán szerelmemmel, végre! :)

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!

Ha lehetne a freeblogban alcímet írni, akkor itt az szerepelne, hogy "Az MZ-s nem fázik, csak érzékeli a hideget!". De mivel nem lehet, ezért kénytelen leszek rávezetni mindenkit, hogy miért is álltam múlt vasárnap kb fél órát forró zuhany alatt.

 Történt ugye nemrég, hogy terveztem egy "Zemplén vártúrá"-nak nevezett kirándulást múlt hétvégére az MZ klubbal. Nos, múlthéten végig kánikula volt, viszont az időjósok esővel fenyegetőztek a hétvégére. Meglepő módon sajnos sokan visszamondták így a túrát a clubból (pedig tavaly a végig ázás ellenére csak élvezte a banda.. :) ), de idén nem akart mindenki bőrig ázni. Így voltunk szombat reggel csupán 4-en (Mladi, Samu, TZrider, én) a találkozó helyszínén (plusz anyumék autóval egy szakaszig). Meglepő volt a kis létszám, de viszont egyben egy kicsit érthető is: a szikrázó napsütés ellenére dermesztően hideg volt, és valószínűleg erre  a hirtelen fordulatra kevesen számítottunk.
Viszont mi kevesen is, de elindultunk! :) Kezdésnek csapattunk egy jót a Bükkben (kép fent az útvonalról), itt csatlakozott pár kilométerre Skorpio és Homz, de aztán Göncre már késve érkeztünk, így nem néztük meg ott a Huszita házat (nameg elmaradt a leszervezése a látogatásnak..), sőt a hollóházi múzeumot sem, hanem spuriztunk Sátoralaújhelyre (egy Hollóházi pihenő-melegedő-ebéddel). Nem akartuk lekésni a délután 4-ig nyitvatartó libegőt, ezért aztán szinte rohantunk. Nos, 4 előtt 5 perccel oda is értünk, nem késtük le, de egész egyszerűen nem is indították be 10 fő alatt. Kutyahideg révén pedig a kutya sem akart felmenni. Így hát pórul jártunk, bár ez a pórul járás egy kellemes csapatással is együtt járt. Libegő helyett viszont csak elindultunk fel a Magas hegyre, és egészen a sípályáig jutva motoroztunk egy erdeit! :)

Még itt úgy döntöttünk, hogy megyünk a szállásra, Kőkapura, a vadászkastély melletti ifjúsági szállóba. Itt Gyurma éppen a tűzgyújtásnál csatlakozott hozzánk, és a kis létszám ellenére egy hangulatos-nyársalós-beszélgetős-borozós este kerekedett a nap végére.

Másnap már 7-kor talpon volt az 5 fős banda, és rögtön Samu motorjával kezdtük, aki előző nap kicsit rendetlenkedett. Gyors érintkező csiszolás után már szépen is járt a 300-as gépezet (érdekes mód mindenki 300-as volt, csak én nem :) ), 9-kor pedig már úton voltunk Szlovákia felé a reggeli hidegben.
Nem akármilyen út várt ránk. Úgy döntöttünk, hogy Kassa kihagyásával Krasznahorkaváralja felé megyünk, mert megtetszettek a térképen a kanyarok. Mutatom:

Úgyhogy dermesztő hideg és felkészületlen ruházat ide vagy oda, de mi 5-en bementünk ám a hegyekbe, megnéztük a szemet gyönyörködtető tájakat, csapattunk az eszméletlen kanyarokban, mentünk az 1 sáv széles erdei utakon, és megjártuk a környék talán legszebb szerpentinjeit.

Igaz, hogy csak 7-8 fokos volt a levegő, látszódott a lehelet, és sajnos a túratervben szereplő helyek nagy részét is kihagytuk. Betlérre is csak egy sétára ugrottunk be, a Dobsinai jégbarlangot meg vmilyen átalakítás miatt Augusztus végén bezárták, de persze ezt elfelejtették kiírni a honlapjukra. De tulajdonképpen a táj a kanyarok és a látvány miatt mindenképpen megérte, mégha nem is Vártúra, hanem TÁJtúra is lett belőle. :)
Dobsinai jégbarlang helyett a bejárattal szembeni étteremben ettünk egy mesés Sztrapacskát (amit Magyarul kértünk, és MAGYAR pénzzel fizettünk!), ittunk egy forró teát, majd nagy gázzal elindultunk hazafelé, Telgárt irányába.
Rimaszombatnál már oszlott a csapat, majd a határon (Salgótarjánnál) átérve már csak hárman tartottunk Budapest felé. Mladival és TZriderrel úgy döntöttünk, hogy nem bírjuk az egyenest (3-as út), és úgy megszoktuk a kanyargást, hogy Mladi helyismeretére hagyatkozva inkább a 21-es úton mentünk Budapest felé.

Nos, a legvégére egy apró szemerkélést még azért begyűjtöttünk, majd végül este 8-ra haza is értünk, Budapestre. Ütős kis túra volt, már csak azért is, mert az addigi forró idő miatt nem számítottam arra, hogy ilyen hideg lesz, így meleg ruha híján kétnapi ruha (alvós cuccal és esőruhával) egyszerre volt rajtam, hogy ne fagyjak meg. Mindez a fagyoskodás viszont nagyonis megérte azért a tájért, és azokért a kanyarokért, amiket ott kaptunk a hegyektől a Felvidéken.
Az már biztos: Jövőre is megyünk! Csak jövőre nyáron, és Szlovák szállással, legalább 3 napra! Ki jön velünk jövőre, hmm?

(ja, képek nem nagyon készültek, mert nem akartunk megállni -és megfagyni- fotózni. Amik készültek, azok itt vannak: ÖSSZES KÉP)

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!

2008.09.13, Szombat:
A túraterv Egerből indul, és rögtön egy kellemes, bükki csapatással kezdődik Lillafüred felé, ezért találkozó az Egri TESCO parkolójában 9 órakkor. Egy rövid ejtőzés, esetleg vásárlás, után pedig 9.30-kor indulnánk tovább, hogy a tavalyihoz hasonlóan 11 óra felé Szerencsen legyünk!
Szerencs után pedig a tavalyi útvonal, csak most kevesebb megállóval, és a tavaly kihagyottakra, az érdekesebbekre fektetve a hangsúlyt: Boldogkőváralja (vár - idén volt már), Gönc (gönci hordó), Kéked felé Hollóháza (porcelán múzeum) - valahol itt kaja, Füzér (vár), Sátoraljaújhely (libegő). Majd Sátoraljaújhelyről kicsit visszafelé, irány a szállás: Kishuta, Kőkapu! (ahol tavaly is) - Egy hangyányi esti sütögetés, és a másnapi igen korai kelést szem előtt tartva korán ágynak dőlés.

Vasárnapra a bőség zavara révén két és fél terv készült, íme:
A zúzósabb: 2008.09.14, Vasárnap, sokkilométeres verzió:
Korán indulás Kőkapuról (EZ 7-8 órai indulást jelent!!!!), és rögtön irány Szlovákia, méghozzá a Betléri kastély (akartam még Kassát is, de sok lenne egyszerre ). Ez Rozsnyó (Roznava) mellett található, és a 78-as út felől támadunk. A Betléri kastélyról: http://www.slovakia.travel/entitaview.aspx?idp=2642&l=4
(A 16. századi alapokon a 18. század elején Andrássy István sarokbástyákkal megerősített kastélyt építtetett. A kastély az 1880-ban építették át utoljára - vadászkastély és nagyúri lakhely lett belőle.)
Betléri kastély után Zólyom (Zvolen) vára a cél: http://hu.wikipedia.org/wiki/Z%C3%B3lyom (Négyszárnyú vadászkastély. Képtár, szobrok. Itt született Balassi Bálint 1554-ben.)
Zólyom után Bajmóc várát, Szlovákia legszebb kastélyát szemeltem ki (http://www.bojnicecastle.sk/HOME/index-en.htm, és http://marvaoguide.com/index.php?option=com_content&task=view&id=65&Itemid=132) - mesés táj, mesés vár, kanyargós út!
(Vezetett túrával lehet bemenni. A várat 1113-ban írott dokumentumban említik legkorábban. Utolsó tulajdonosa Pálffy gróf építtette át a Loire menti Francia gótikus kastélyok mintájára 1889-1910 között. Végakarata szerint a várkastélyt meg kellett hagyni eredeti állapotában és meg kellett volna nyitni a nyilvánosság előtt, erre azonban csak 1950-ben került sor.)
Az ebédet eddig már valahol érdemes lesz megejteni, de mivel még nem jártam be az útvonalat, ezért javaslom, hogy menet közbeni éhség függvényében keressünk valami sztrapacska lelő helyet!
Bajmóc vára túránk legészakibb pontja, innen már Budapest felé vesszük az irányt, útba ejtve Nyitra várát: http://www.slovakia.travel/entitaview.aspx?idp=2103&l=4
(A legrégibb szlovák város Nyitra (Nitra) egykor a Nagy-morva Birodalom uralkodóinak és a nyitrai hercegek székhelyéül szolgált. A szláv vár helyén a XI. sz.-ban felépített nyitrai vár (Nitriansky hrad) ma a nyitrai püspökség székhelye. A külső erődítmény legrégibb részei a román és gót korszakból származnak.)
Innen az Esztergomi hídon óriási dudaszó kíséretében hazatérünk, és túl 550 kilométeren ki-ki elindul otthona irányába.
>>Google Maps útvonal<<
Sajnos mivel még nem jártam be ezt az útvonalat, ezért nem vagyok benne biztos, hogy teljesíthető a táv ennyi idő alatt. Ezért készült két rövidebb verzió:

2008.09.14, Vasárnap, rövidebb verziók:
Kelés korán (itt se lehet 8nál később), és rögtön indulás Szlovákiába, irány Kassa, ahol csak egy gyors (és rövid!) városnézést teszünk (Szent Erzsébet Dóm, Városháza, Andrássy palota), majd pedig irány a Betléri kastély (hegyi kanyargás! :) ) Ez után a Dobsina jégbarlang a legkülönlegesebb látnivaló, méghozzá egy gyönyörű útvonalon. (http://www.gemer.sk/ciele/dljaskyna/hu.html) Valószínűleg a barlang látogatása időnk javarészét fel is emésztené, ezért itt lenne egy választási lehetőségünk:

A, rövidebb, kevésbé kanyargós utat választva Tornalja, és Rimaszombat felé hazaindulunk (azokat is megnézve), Esztergom felé véve az irányt.
Google Maps útvonal (403 km)

B, hosszabb, kanyargós, hegyi úton elindulunk Zólyom vára felé. Zólyom vára után ha esetleg még bírjuk szusszal, akkor a Balassagyarmati határátkelő helyett csupán pár kilométeres kitérővel lehetne Esztergom felé venni az irányt. (ahol lehet jól dudálni a hídon)
Google Maps útvonal (451 km, de kb 1 órával hosszabb a hegyi út révén )

A terv véglegesítése majd a szombat esti tábortűz mellett fog megtörténni, így majd csak utólag fog kiderülni, hogy jövőhét szombat-vasárnap mi is láttunk.. :)
Egyébként aki teheti, jöjjön velünk! :)

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!

Nos, ezúttal álmosság révén rövid és tömör leszek.. Ismét ágyban alszunk, a sátor összecsomagolva pihenget, mivel egyszerűen nem érte volna meg sátrazni... 2 euró különbség lett volna, így inkább mindenki az ágyas szállást választotta itt, Sinfalván.
Mai napban volt egy Vajdahunyad vára, majd pedig egy Déva vára (inkább csak kívülről, mivel épp felújították, és le volt zárva), utána lett volna egy Gyulafehérvár, de sajnos Déva után volt egy kb 30 kmes dugó, így az autókat kerülgetve sok időt vesztettünk. Vicces, hogy a dugót egy vasúti átkelő okozta, ahol felszedték a síneket, így jókora kátyúk keletkeztek. Ennél a kátyúnál lassítottak páran, és így lett belőle egy 30kmes, több falut érintő kocsisor... A végén éjszaka érkeztünk a magyar vendéglátóinkhoz, akik óóóóriási (Magyarországon issmeretlen) szeretettel fogadtak minket (nameg vacsorával).
Viszont most csupán ennyit mára, jön a szundi!

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!

Avagy a Daciák hazája...
Épp kényelmes ágyban, nyugodtan fekve pötyögök a PDAn, de lássuk az idevezető előző 2 nap eseményeit:
Erdély túra 0.nap:
Ez a nap abból állt, hogy ismét összeraktam a motoromat (kerekek), majd elindultam Mezőberénybe (170 km) kedvesemhez. Késésben voltam, sietem, így amint készenlettem, indultam is. Nyél gázon. Azaz olyan tempóban, ami a csövön kifért. Érdekes mód, ez most nem volt több 100nál. Furcsálltam. Mint kiderült, kicsit szorul a lánc egy ponton, ezért gyenge a gép. Ráadásul a hibával nem tudtam mit kezdeni, márcsak az esti séta miatt sem...
Erdély túra 1. Nap:
Másnap 6kor kelve próbáltam volna orvosolni a problémát, amit viszont nem sikerült megfejteni. Ígyhát elindultam inkább a szegedi találkozóhelyig. Ismét nehéz indulás, mint Horvátban minden nap, de ezúttal barátnőmtől elköszönés miatt. Persze motoron kicsit lazultak gondok. 110 km Szeged, miaz nekem...
Nos, Nekem nem is lett volna sok, de a motornak.. Annál inkább! Proddukált egy 6,3as rekord fogyasztást, így egy jó 100 kmrel előbb fogyott ki a benzin a vártnál, történetesen Békéscsaba előtt 5 kmrel. Ekkor jött a tartalékra állítás, majd a motordöntögetés az utolsó cseppekért, így "csak" 500 m-t kellett tolni a felpakolt, kb 220 kilós vasat. Hurrá!
A találkahelyre érve a többiek többet késtek, így addig ment a találgatás Zével a hiba okára. A lánc lett meggyanúsítva, így ott, Szegeden Zé vett nekem egy újat... Hogy fokozzuk az izgalmakat, itt Szegeden úgy elszállt a PDA, h még hard resetre sem reagált, bekapcsolni sem lehetett..... Kész, ennyi volt a GPS!
Többiek megérkezése után indultunk a határhoz, Erdélyország irányába. Óriási forgaom, sok teherautó, de gyors határátkelés (kivéve TZridernek :) ). Innen már egy új ország következett a motor életében.
Első állomásunk Arad volt, és... Huh. Kicsit ütött a dolog. Nem így képzeltem el. Ez teljes mértékben balkán volt. Őskáosz jellegű közlekedés, gusztustalan panelrengetg, fa mentes betondzsungel, és kéregető kölyök falkái. Kis kavargás után megtaláltuk amit kerestünk: a vértanúk emlékművét... Újabb megdöbbenés, ezúttal mérgesen, mert az egyik csak részleges, ellen-emlékművel, a másik (a kivégzések helyszíne) meg egy jól eldugott betontömb. Pfff..
A továbbiakban Déva felé vettük az irányt a szálláshoz, Csernakeresztúrra. Ismerkedtünk a Román közlekedési morállal:
Igen egyszerű... Akinek nem daciája van (akár új, akár régi), az paraszt, és megy mint az állat, kresz-mentesen. Namármost a lakosság 80%ának daciája van, de ez nem azt jelenti, h csak 20%nyi hülye van az utakon, hanem azt, hogy sok a külföldi rendszámú paraszt. Mellénk jönnek, dudálnak, belátthatatlan kanyarokban előznek, TELJESEN eszetlen módon. Ütős egy 180 km volt Arad után az tuti, a hihetetlenül sok útépítés miatti dugókról és fél-útlezárásokról nem is beszélve... viszont pöpec minőségű!!
TZrider éjszakai láncszakadása-szerelése után pedig megérkeztünk szállásunkhoz, kedves magyar családok panzióiba!
Míg a többiek kocsmáztak, addig én beültem egy kád forró vízbe, kiáztatni a nap gondjait,és eközben vmi csodafolytán a PDA is megjavult, igaz hard resettel.
Így van az, h kényelmes ágyban, már nyugodtan fekve pötyöghetek.. :)

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!

Na, emberek, én leléptem! :)

Az MZ Clubbal elmentem Erdélyországba, egy kicsit ott is világot látni, motorról! :)
Itt a túra tervezete: LINK

Ma éjszaka még barátnőmnél, aztén holnaptól ismét egy új kaland sátorban. És persze ismét egy kis aggódás ezúttal a "mit hagyok itthon" dolog révén, mert nem érzem eléggé felkészültnek ezt az indulást.. No, de ez van. Ötödikén jövök! 

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!

Hát kérem nem akármilyen két nap után vagyok, azaz egy szuper hétvége kerekedett ebből a vártúrából. Igaz, most sajnos nem voltam hű az elvekhez, nameg a bloghoz, ugyanis ezúttal nem motoros túra élménybeszámolója fog itt szerepelni (azaz nem-motoros volt nekem, de a többieknek.. :)). Na, kezdjük is az elején:
Az oly régóta dédelgetett tervem, miszerint az MZsekkel végigmotorozzuk a Zempléni vidéket, meghódítjuk Zemplén várait, és beterítjük tiszta levegőjét kék füsttel, végre pár hónappal ezelőtt megvalósulni látszódott. Szerveződött az Első Zempléni Vártúra, azaz terveztem az útvonalat, foglaltam a szállást, és figyeltem, ahogy a fórumban egyre gyűlnek a nevek a túrához. 4-5 nappal a túra előtt már egy jó kis 20-as névsor a fórumban, és az indulás is közeleg, bódottá’, erre hát nem lebetegedek?! Ismét a Horvát túra előtti jelenet: torok fájás, tükör, tüsző a mandulán, szentségelés, lázmérés, doki... Ágynak is döntött pillanatokon belül, veszélybe sodorva a hétvégi túra megvalósulását. Péntekig egész jól sikerült egyenesbe hoznom magam, mondhatni gyógyultan, de némi torokfájással úgy döntöttem, hogy nem hagyom ki az általam szervezett túrát, megyek hát autóval. Egyébként is elég rossz időt jósoltak nekünk, de ha nem lettem volna beteg, akkor bizony motorral megyek, az eső ellenére.

Be is menekültünk a kastély belsejében lévő kiállításra, amit aztán nem bántunk meg, volt ott sok érdekes dolog, de az eső csak nem állt el. A biztos menedék alól néztük, amint a nem is messze lévő réten éppen szaladgálnak (és áznak) a mókusok. Az eső aztán elbizonytalanodott, és ezt gyorsan kihasználva, tovább indultunk, de mivel hirtelen meg is gondolta magát, úgy döntöttünk kihagyjuk a Sátoraljaújhelyen lévő Magashegyi libegőt, és egyből Sárospatak felé vettük az irányt. Itt már újra eső nélkül nézhettük körbe a várat, fotózkodtunk annak hídján, majd tovább indulás Bodrogkeresztúrra, a Magyar Motorok Múzeumát megnézni. Ez egy magángyűjtemény, ahol elméletileg már vártak bennünket.
Nos, odaérve kiderült, hogy valamiért mégsincsenek ott a tárlatvezetők (tehát senki sem), és némi telefonálgatás, csengetés, szomszédba csengetés, majd újra telefonálgatás után valami olyasmit mondtak nekem, aminek azóta is hatása alatt vagyok, amit azóta sem tudok elfelejteni. A gyűjtemény tulajdonosa (Zahuczky László) azt mondta nekem a telefonba, hogy a kaput nyissuk ki, menjünk be, és nézzük meg nyugodtan a gyűjteményét... A mai világban ez teljességgel elképzelhetetlen volt számomra, így elsőre nem is értettem, mire a hihetetlen felkérés elismétlése után a kedves úr a vonal túlsó végén bátorított, hogy nyugodtan menjünk be, motorosok között ez természetes. Le voltunk nyűgözve! (ismét ámulás) .. és nem csak ettől a hihetetlen bizalomtól, hanem a bent látott motoroktól, korabeli gyűjteményektől egyaránt! Csodálatos gyűjteményt láthattunk: Csepelek, Danuviák, és sok Pannónia egy kedves kis parasztház nagy szobájába zsúfolva. Boldogan írtunk a vendégkönyvbe, majd tömtük tele az adakozó perselyt.

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!

Először a napok számokban:
A két nap alatt megtett km: 490 km
Eddigi össz: 2821 km

Aztán szóban:

Vasárnap Siófokon, ágyban ébredve olyan nehezen indult a nap, mint még soha! Kutyául fáradt voltam, hiszen a szervezetem észrevevé, hogy ágyban alszik, és látá, hogy ez jó.... :) Aztán végül fél 10 körül csak sikerült felkelni, majd pedig egy igazi, hazai, kiadós reggeli után neki is fogtam pakolni. Indulás előtt még megnéztem a partot, ahol anyumék egy hétig fürödtek a Balatonban (sajna el kellett könyvelnem, ho gy én most nem tudok már fürödni a Balatonban is (még) egyet), és elindultam Écsre, a Nerbi túrára.

A több, mint 100 km-es úton csak úgy peregtek a kilométerek, a gépezet jól belejött a közel 100-as tempóba. Sajnos hiába siettem, a viharfelhők egyre csak gyűltek felettem, mígnem kb 10 km-rel a cél előtt nedves aszfaltra értem, és megjött a ritka jellegzetes eső szag is. Párszáz méter, és már szemerkélt is az eső, hatalmas, nagyot csípő szemekben. Ennyire tán még sose csípett. Aztán egyre csak erősödött ez a csípés, mígenm már hangosan kopogott is a sisakomon, és hoppá..... Hát ez nem is csak eső, ez kérem jég! Na, gyorsan meg is álltam egy buszmegállóban, addigra már kissé elázva, 7,5 km-re a céltól. A buszmegben vagy háromnegyed órát biztos eltöltöttem, közbe hatalmas villámok csapkodtak, a víz pedig úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna. Nagy szerencse volt, hogy megálltam. Bár, amikor a tőlem kb 50 méterre lévő oszlopba csapott a villám, akkor volt egy kis aggodalom. Aztán motorosok érkeztek, a közeli benzinkútról, ahol úgy tűnt, hogy eláll az eső, és továbbindultak, a vesztükre... Így aztán már 3an toporogtunk ott a fedett buszmegben, várva a felhőszakadás végét, és egyik sarokból a másikba húzódva a kissé lyukas tetejű buszmegben.

Végre elállt az eső, így mindhárman tovább indultunk... Ismét csak vesztünkre, ugyanis kb 1 km-rel arrébb a felhőszakadás még javában tombolt. Az úton lévő hatalmas pocsolyák kerülgetése után ráadásul jókora vízátfolyások is voltak, amikbe hiába mentem bele nagyon óvatosan, a szembejövő autós nyakig öntött sárral... Ekkor már szinte mindegy volt, a szakadó esőben már a dzsekim sem bírta tovább (eddig minden esőt szárazon megúszott, de ezt nem bírta), és átázott. A buszmegben állva még azon gondolkodtam, hogy átvegyem-e a vízálló motoros gatyát, de ugye akkor már úgy tűnt vége az esőnek. Nos, ekkor pedig már teljesen mindegy volt.. :)

A csapathoz megérkezve beállítottam hót vízesen, majd kaptam is szerencsére egy kis szárazruhát. Fincsi és jóóó meleg Halászlé elfogyasztása után pedig amikor már tényleg elállt azu eső, és kisütött a nap, akkor mind a 19 motorral elindultunk megnézni a Cseszneki várat és a Ravazdi kilátót, izgalmas, zegzugos és erdei utakon közlekedve. Mondani sem kell, hogy ugye az ilyen erdei utakon olykor sártenger van, amiken motorral közlekedni olyan mint jégen motorozni. :) Az izgalmas csúszkálások persze nyakig öntötték a gépet sárral, de nem baj, ilyen élmény sem volt sok eddig, nagyon jó volt (így esés nélkül meg pláne)! :) Alaposan beterítettük kék füsttel a tájat, keltettünk hatalmast feltűnést az indulásoknál a nagy dübörgéssel, és a településeken áthaladva a nagy csapatban motorozással. Leírhatatlan élmények ezek egy kívülálló számára, ezeket át KELL élni!

Visszaérve Nerbiék udvarára hirtelen nagy sziszegésekben nyíltak a sörök, alakult a tábortűz a csülökpörkölt és a halászlé melegítésére, és egy másik a szalonnasütők örömére. Kezdetét is vette a nagy társasági élet, sörözés, borozás, egyeseknek pálinkázás, cseresznyeborozás, a hangult fokozására, és a motorok szomszédságában egészen éjjel 2-ig ment a bugriskodás, beszélgetés a lehető legjobb hangulatban! :)

A meghalt sátramat még előző nap anyuméknál hagytam, így ide már sátor nélkül érkeztem, és ezért Nerbi egy töfantasztikusan jó fekhelyett biztosított a nappalijuk kihúzható kanapéján! Még egy éjszaka igazi ágyon! :) Bódottá'!
Másnap reggel már 9 óra körül feléledt a nép, pakolásztunk, kávéztunk, majd irány a Pannonhalmi apátság, ahová Augusztus 20 alkalmából ingyen be lehet menni! Sőt, még körbevezetést is kaptunk, szívva a tudást magunkba Magyarország és az apátság történelméről. A nagy séta során még a kilátóba is felmentünk, jókat beszélgetve a séta során.

Nerbiékhez visszatérve mindenki cihelődött, közben a maradék kaják elpuszításával is foglalkozva. A felmálházás után pedig kis csoportokban elindult a bagázs, ki Kaposvár felé, ki Győr felé, stb.. Mi 5-en Győr irányába indultunk, hogy majd Budapest környékén feloszoljon a banda. Nekem sajnos Győrött, Pandagyíktól elbúcsúzás közben egy gyenge kis fékezés következtében elszállt a hátsó fékem.. A probléma ugyan még orvosolható lett volna, de ott és akkor nem volt kedvem a kb 1 órás szereléshez, inkább mentünk tovább Budapestenek, bízva benne, hogy nem lesz eső, és így tökéletesen elég az első fék + motorfék megoldás (általában így szoktam fékezni). Hátsó fék vészfékezéskor és esőben szokott dolgozni, így nagyobb követési távolságot tartva gondoltam nem fog problémát okozni hiánya.

Nem is okozott! :) Több mint 260 km megtétele után, este 8 óra táján megérkeztem Egerbe, haza, fülig érő szájjal, ugyanakkor "vissza akarok menni" érzéssel! Érkezéskor rögtön útba is ejtettem Szacsesz cimborámat egy kis élmény cserére, meg egy kis szívfájdításra, amiért nem jött a Nerbi-túrára, aztán pedig otthon egy hatalmas adag fincsi vacsora, nameg híradó nézés, hogy micsoda viharok pusztítottak az országban aznap... Hálistennek mindet megúsztam!
A tüzijáték után nemsokkal viszont kidőltem, mint akit fejbevágtak..

Végül a túra zárószava:

Megcsináltam! Egy álmom vált valóra ezzel a túrával. Minden vágyam volt, hogy a tengerparton motorozhassak, naplementében, és ez többszörösen is valóra vált (najó, az álmomban volt egy utasom is, de az most más tészta :)). Csodálatos élményekkel gazdagodtam az elmúlt 2 hét alatt, rengeteg emberrel, kultúrával, szokással, tájjal, várossal ismerkedtem meg, egy könyvnyi élménnyel lettem több, gazdagabb. Nem volt egy olcsó mulatság, de mindenképpen megérte!

Köszönöm mindenkinek a bíztató szavakat, a komment bejegyzéseket, azt, hogy elolvastátok írásaimat; továbbá Lacinak a kölcsönt (nélküle nem sikerülhetett volna! :)); Szacsesznek a géppemmel foglalkozást, és a kölcsön alkatrészeket; az index.hu-s Horvátországos fórumosoknak a tippeket; Nerbinek az MZs túra tökéletes megszervezését; egyszóval mindenkinek minden segítséget, és azt, hogy a blogom olvasásával ott voltatok ti is lélekben! :)

A teljes túra számokban:
Megtett kilométerek: 2821 km
Időtartam: Augusztus 7-20-ig, 14 nap, 13 éjszaka
Összköltség: kb 95 000 Ft
Ebből benzinköltség: 35 000 Ft (pontosan 123 liter üzemanyag)
Teljes úton átlagfogyasztás: 4,35 l/100 km

GrafUr - 2007.08.21. - 21:40

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!