2012. február

Sok-sok kérdés után most kicsit elébe is megyek a dolgoknak egy poszt erejéig:
Igen, tényleg Győrben dolgozok, és tényleg minden nap. Nem, nem gyakornokként, bár tény, hogy koliban lakok, és jelenleg sor mellett dolgozok, de errefelé minden kezdő mérnök a sor mellett indítja pályafutását (1-3 hétig), a koli pedig egy ritka, kiváltságos lehetőség. :)

A sor melletti munka pedig kemény. Elsősorban amiatt, hogy reggel 4.40-kor kell kelni, hogy 6-ra be is érjek, és onnantól 8 óra állás, szerelés, csavarozás, pakolás, vagy épp szaladgálás ezért-azért. De másképp nem ismeri meg igazán jól az ember azt, amivel aztán foglalkozni fog, így nekem 3 hetem van testközelből, alaposan belemászni (szó szerint) a V6-os benzines motorok (gyártásának) világába.

A koli pöpec, igazából össze nem hasonlítható a szokásos értelemben vett "kollégiummal". Tágas, kényelmes, saját fürdőszobás, saját konyhás, és így inkább hasonlít egy apartmanra, mintsem kolira. A lényegi különbség a közösségben van, hiszen itt mégiscsak együtt a banda (azaz a most kezdett hasonszőrűek), és mégiscsak leköti a közösség az ember üresjárati kapacitásait. (100%-ban)

(Az előző 3 hétvége időrendben, 1-1 képen)

Ezzel mindenesetre most "háromlaki" lettem, és a szabad hétvégéken egyszerre próbálok lenni Egerben, Budapesten és Győrött. Persze ez sose fog menni, de még épp csak a 2./3. hetemet taposom, így reménykedhetek abban, hogy az idő megoldja. Győrhöz a munka, Egerhez a család és a nyugalom, Budapesthez pedig a szerelem, és az egyetemi barátok kötnek, ami így nem egyszerű.

Az előző, szerelmes, plusz cimborákkal borozós budapesti hétvége, az az előtti egri kicsit futós, de kellemes hétvége, és a még egy héttel képpel korábbi győri wellness-hétvége a bizonyítéka annak, hogy ezt tényleg meg lehet oldani! (Képek feljebb :) )

Jelentem kissé kidőltem!
Egy kis gyakorlat gyanánt most napi 8 órában sor melletti munkát csinálok, reggel 6-tól; azaz 4.40-kor kelés... SzakdogaShow idején ilyen időtájt feküdtem le. :S

Mindenesetre napi 10 órányi munka után (mert persze van némi irodai is) a koliban nincs lendületem írni, pedig lenne miről.. Így amint ráveszem magam, és amint a kolis társasági élet kicsit alábbhagy, ismét jelentkezem!

Addig is egy kis türelmet kérnék.

Idén nyáron lesz ÖT éve, hogy 20 éves, motoros egyetemistaként elkezdtem ezt a blogot.. Kifejezetten az akkori, egyedül megtett, Horvátországot bejáró MZ-s túrám realtime útinaplójának szántam, aztán végül mára minden megváltozott. A blogleírásban először az "útinaplót" egészítettem ki" másodsorban pedig minden más"-ra, aztán a "20 éves" feliratot cseréltem ki "huszonévesre". Most viszont elérkezett az idő, hogy az "egyetemistával" is kezdjek valamit...

Ezen, korszak lezárás apropóján gondolkodtam el a blog megszüntetésén, de ezzel kiszúrnék a google-ről ideérkezőkkel, akik az MZ ETZ Tuning projektemre, a motoros túráim valamelyikére, túraterveimre, a közlekkari szakestélyekre, vagy éppen a lézernyomtató utántöltésére kíváncsiak.. Arról nem is beszélve, hogy én is néha szívesen visszaolvasom az írásaimat.

Így aztán ez a gondolat enyhült addig, hogy nem szüntetem meg, csak abbahagyom, és esetleg újat kezdek más alapelvekkel, más néven, máshol.. Ezen a blogon már összemosódott minden, de mégiscsak ez vagyok igazán Én, aki motorozik, fotózik, kicsit benne van a számítástechnikában, szereti a filmeket, szeret írni, és még ráadásul mérnök is. Összetett, összemosott, vagy hogy másokat idézzek: "bonyolult lélek". Ez vagyok én, akkor hát miért is zárnám le?!

Ezért arra jutottam, hogy a befejezés sem az igazi. A döntést még fokozza, hogy a napi 60-80 látogató jelentős része napi (de max 3-4 naponta) visszatérő látogató Valenciától Arvidsjaur-ig mindenhonnan. (Friss statisztika adat, a legjelentősebb külföldi látogatói városok közül)
Ezek közül van akit a motoros túráim, van akit a néha már szappanoperaszerű életem publikus része, van akit a túraterveim, a motoros és egyetemi bejegyzéseim, de van akit a ma már ritkán írt filmajánlóim csalnak ide rendszeresen.

A látogatók alakulása január 9-től fabruár 8-ig; valamint a legjelentősebb külföldi visszatérők: Valenciából (59 látogatás januárban)

Januári látogatók átlagai

Ez segített abban a döntésben, hogy nem szüntetem meg, és nem is vonulok inkognitóba valahol máshol, hanem inkább változtatok... Más eszköz híján a kategóriákkal kell szétválasszam a blog fő vonalait, korszakait, arról nem is beszélve, hogy a toldozott-foltozott design újragondolása is már halaszthatatlan.

Az biztos, hogy ez a jelenlegi így, ahogy most is látható, már nem maradhat, és ha nem is a látogatók miatt, legalább a saját tetszésemre és az új életem végett is ideje változtatni.
Azt még nem tudom most -az új élet kezdetén sem-, hogy ebben a korszakban a "szabadidő", mint létező fogalom fog-e szerepelni a hétköznapjaimban, avagy továbbra is csak elméleti síkon marad, mint eddig. Nem vagyok az az unatkozós fajta, és kollégiumban lakás révén továbbra sem remete életet élek, így még most is kicsit bizonytalan a blogoláshoz szükséges szabadidő létjogosultsága, ám a kedven nem fog múlni.
(Haza)utazni fogok az elkövetkezendőkben is, így, ahogy mindig, ezekben az időkben próbálom magam hasznossá téve behozni a lemaradásaimat. A listámra pedig ezennel felkerült a blog alapos átfaragása is, így már csak idő kérdése, hogy mikor lesz látható eredménye a most elindított folyamatnak... Stay tuned!

Régóta terveztük már kedvesemmel, hogy jól megnézzük magunknak Győrt, és mivel egyikünk se nagyon járt még ott, ezért egy egész hétvégét rászánva ismerkedünk vele. Sőt, hogy ez még kellemesebb legyen, ezért úgy terveztük, hogy pihenéssel, és wellnessel is egybekötjük a megismerkedést.

Adódott is a jó lehetőség: kollégiumi szállás (ami inkább apartman, mint kollégium), a drága panziók helyett. A szálláson így megspórolt pénzből máris szóba jöhetett a jóféle éttermezés és termálfürdőzés... Na, kérem ez be is jött!

Még a nagy hó előtt jól bejártuk gyalog az egész várost (kissé dideregve), megtaláltuk talán az egyik legfelkapottabb éttermet (azok után, hogy szinte mindegyik üres volt, itt várni kellett az asztalra), majd kis pihenő után csobbantunk egyet a Rába Quelle gyógy-, termál-, és élményfürdőben. Onnan, az egyik szabadtéri, melegvizű medencéből nézve nem is volt olyan vészes ez a "nagy" hóesés, amitől az egész ország rettegett. (Győrben nem is esett túl sok; vasárnap, hazafelé pedig már szárazak is voltak az utak, autópályák..)

Másnap pedig a frissen ropogó havon beautóztuk az egész várost, némi plázázás, és az ottani legjobb (mind minőségre, mind ár/érték arányra) éttermi ebéd után. Megnéztük a maradék néznivalókat (autóból), és alaposan felderítettük a városrészeket, hogy ha azt mondják "Marcalváros", vagy "Révfalu", akkor nagyjából képbe legyünk arról, hol is van, milyen is az a környék, és milyenek arrafelé az utcák.

Megdöbbentő, hogy némi térkép nézegetéssel, és egyszeri körbeautózással mennyire meg lehet ismerni egy várost, és pár "tájoló pont" segítségével (mint például a városháza tornya, az apátság tornyai, a három kémény a Rábánál, vagy az Árkád tornya) mennyire jól lehet mindenféle GPS nélkül is közlekedni az elméletileg még ismeretlen vidékeken is.. :)
Egyedül a módszeres városrész-felderítésnél üzemelt a GPS, akkor is csak azért, hogy keresgélés nélkül láthassuk, hol is vagyunk; és nem azért, hogy megmondja, merre is menjünk.

Mindenesetre egy biztos: Egy ilyen fantasztikus és örök-emlékű hétvége után azt hiszem fogom tudni szeretni ezt a rendkívül hangulatos, barokk várost. Ugyan van pár számomra még furcsa dolog (fizetős WC a plázában/étteremben?!, kissé modortalan pincérek, WiFi hiány, stbstb), de ezek mind-mind megszokható apróságok, amik kellenek is, hogy érezzem: új helyen vagyok.

Viszont hogy az új helyről mikor fogok tudni legközelebb írni, azt még magam sem tudom; azt pedig pláne nem, hogy a tervezett átalakításokat mikor hajthatom végre a blogon...

Aláfestő zene, indítsd el hozzá! :)

Ez is eljött, itt a február, és rövidesen megkezdődik egy számomra szinte minden tekintetben új élet. Felesleges már tovább halogatnom ezt a bejegyzést, mert amíg nem írom le, addig úgysem vagyok képes másról írni...

Érdekes, hogy már vagy másfél hónapja az izguló, aggódó, de mégis vágyakozó érzésekre vágyok, de csak most, alig egy héttel előtte kezdem igazán beleélni magam, kezdem felfogni és feldolgozni: minden más lesz. Talán amíg nem volt írásba foglalva, addig el se akartam hinni legbelül, így maradtam a múltban, de annak ezennel tényleg itt a vége. Az érzést halogatta az is, hogy az eddig munkám is alaposan lekötött, élveztem, szerettem, de most abból is már itt az utolsó munkanap hajnala.

Ja, és hogy miről is van szó?!
Röviden: A január végeztével nem csak a BME-KSK-tól köszönök el, hanem egyúttal Budapesttől is, és átnyergelek Győrbe, ahol "a jövő épül". Számomra is.
Orlandó barátom írt pár héttel ezelőtt a blogján egy bejegyzést "a négykarika bűvöletében" címmel, melyben tett arra utalást, hogy egyre több cimboráját bűvöli el az a bűvös négyes a karikákból.. Nem véletlenül írta ezt, hiszen én is pontosan ezzel a négykarikával fogok foglalkozni az elkövetkezendőkben, és most nekiindulok a sok jót kecsegtető, de még teljesen ismeretlen jövőnek.

Egy régesrégi álmom válik ezzel valóra, amit képes voltam egy kudarc után feladni, ám az élet most úgy hozta, hogy meglepetésszerűen valóra váltja. Mindez köszönhető annak (kedvesem végtelen támogatásán túl), hogy a jelenlegi munkám szeptemberben bizonytalanná vált, majd frissítettem az önéletrajzom, feltöltöttem egy fejvadász cégnek, és rá 3 hónappal jött egy olyan hívás, aminek nem tudtam nemet mondani. Ezt követte még két kör, amely során csöppentem egy olyan helyzetbe, amiről már álmodni se mertem: Választani kellett jó és mégjobb közül.

Azt, amit eddig csináltam (a "jó"), nagyon szerettem, mind a társaságot, mind a feladatokat, a "lelki küldetést", és a helyet is, de sajnos a mai politika olyannyira ellehetetlenít mindent ,hogy felütötte fejét a bizonytalanság. Úgy igazán még szeptemberben, amióta már kezdtek rendeződni a dolgok, ám a lavina akkor és ott elindult. Olyannyira elindult, hogy most épp magával sodor a biztosabb, kiszámíthatóbb és szebb élet felé...

A lavinával ismét egy új városba kerülök. Közel 6 év után, immáron budapesti lakosként megyek a 130 km-re, nyugatra fekvő ismeretlen felé, pont, mint 2006-ban, amikor egri lakosként jöttem Budapestre, 130 km-rrel nyugatabbra. Lényeges különbség viszont, hogy akkor legalább már egy picit ismertem a jövőt jelentő várost, most pedig épp csak két napja sétáltam először egy kicsit, az ugyanilyen szerepben játszó Győrött.

Ez most még nem volt egy hosszú séta, épp csak bemutatkoztunk egymásnak. Megnéztem a belváros főbb részeit, szereztem térképet a "látogató központban" (köszi a tippet, Attila! :) ), és megállapítottam, hogy fogom tudni szeretni ezt a várost is. Hangulatra kicsit Eger, épp csak a hegyek hiányoznak (azok viszont nagyon). Az Összes szintemelkedés az a jópár felüljáró és híd, amikből nincs hiány a városban, ám úgy, hogy eddig mindig a hegyek közelében éltem, ez egy kicsit furcsa lesz. Viszont ez plusz egy ok arra, hogy miért motorozzunk majd le kedvesemmel hétvégente a Balatonra, amint beköszönt a motoros idő.. :)

(...)

(...)

Bár már ott tartanánk, most viszont talán sikerült is egy kis ízelítőt adni, hogy mi is az az izgulás, vágyakozás, és aggódás keverte érzés-turmix, ami a hatalmába kerített, és elragadta a gondolataimat.
Most hétvégén ismét bemutatkozunk Győrnek, kicsit közelebbről is megismerkedünk, ezúttal még csak kikapcsolódás jelleggel, hogy a jövőhét közepétől kezdetét vehesse az ÉLET 2.0; csupa nagybetűvel...

Addig is még egy kicsit eltűnök, se blog, se email, se telefon. Lendületet gyűjtök az új kezdethez...

« 2012. január 2012. március »