2011. május

Az utolsó pótpót ZH és járműdinamika házileadás óta kissé szétcsúszva, egy elég erős KIKAPCS állt be. A beállással nem is volt baj, épp időszerű volt, viszont mivel még most sem múlt el a hatása, kissé nehéz visszaállni a vizsgákra tanulós hangulatra. A vizsgák pedig itt vannak..

Az előző bejegyzésben említett esküvő fotózás után még pár napot Egerben maradtam. Régen voltam rendesen otthon, és ennél mégrégebben foglalkoztam az én régi, hű paripámmal, az MZ-mel. Most viszont összeraktam, lemostam, majd ámultam, hogy milyen jó kis gép is ez.

Az ereje nagyon rendben van, alig győztem 100 alatt tartani, viszont a honda után a futóműve kissé szokatlan volt. Bár szokatlan dolgokból volt bőven: a kemény kuplunghoz szokva csak úgy koppant a kuplung az első pár húzás alkalmával, nameg mivel régen mozgattam már meg, ezért az első pár nagy fékezésig az első fék egyáltalán nem fogott, a vékony felületi rozsda miatt.

Szerdán viszont már újra Budapesten voltam, hogy a pénteki vizsgámra készüljek, és bár folyamatosan csapatban tanultunk, a dolog hatásfoka mégis messze elmaradt az ilyenkor szükségestől... Pénteken ráadásul nem csak vizsga volt, hanem fotós iskolára készülés is kellett volna, de ehelyett gyűrűavató szakestélyre hangolódás lett belőle, és este 7 órától már az avatók tiszteletére rendezett vacsora..

Vacsora után egy fantasztikus este következett, egy komoly és színvonalas szakestély keretében, óriási asztaltársasággal, sok vendéggel, különleges hangulattal, és persze egy-egy mérföldkövet jelentő gyűrűvel. (Csak címszavakban)

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!

Az utóbbi hetek elég extrém módon teltek, és legjobban egy szóval lehetne talán összefoglalni: végletek. Végletekig terhelés, végletekig hajtás és stressz, ugyanakkor végletekig fokozott örömök, egymással békés paradoxonban.

Pár alkalommal bejegyzés is készült felindulásból, amik aztán ide nem kerültek ki, de talán majd egyszer, kicsit visszatekintve, kicsit az idő távlatából, kicsit kellemesebben publikálhatóvá válnak majd. Az ilyen végletek, mint ami az utóbbi 1 hétben terhelt, felvetik bennem a sors, vagy valamilyen fentebbi erő gondolatát...

"Az élet igazságos" mondást egyre inkább beigazolva kezdem úgy gondolni, hogy valahol mindenkinek van egy számlája... Egy számla a tetteiről, a bűneiről, a pozitívumairól, és a negatívumairól, a mérleg másik oldalán pedig a lehetőségeiről, szerencsékről és élethelyzetekről. A számla lényege, hogy a végén mindenki nullázódik, így mindig a számviteli egyensúlyra törekszik. Ha az Élet (vagy a sors, vagy ahogy tetszik) felvesz valamit az egyik oldalra, akkor idővel lekönyveli a túlsó oldalon is. Így adódik az igazságosság.

Ha egy ideig csak a baj és a "rontás" (terhelés) jön, akkor az egyensúly érdekében rövidesen jön a jóváírás is. Így érzem én ezt most is, mivel az utóbbi hetekben a magánéletemet jellemző szappanopera megvadulva csapott át drámába, de ugyanilyen hirtelenséggel kacérkodott a romantikus vígjáték műfajával is, az egyensúlyra törekvés során.

Ezzel párhuzamban csapongott a végletek között az egyetemi életem is, ugyanis először bementem a kátyú mélyére, hogy aztán onnan törjek az élre, és legyen meg MINDEN a pótlási hét alatt... Ismétlem: minden! :) Minden tárgy, amikkel már évek óta küzdök, és nem szeretek (ahogy ők sem engem), amik óriási tőkesúlyként nehezedtek a jövőm vékony nyakán, és amik nem kevés bosszúságot és elkeseredést okozva rontották a mindennapjaimat. Nos, ezek mostantól nincsenek többé, a "Best Of SHIT" válogatás a Közlekkar (számomra) talán leghúzósabb tárgyaiból egy életre letudva: Járműterv, Hőág1, Járműdinamika, és Irányítástechnikából is már "csak" egy vizsga van hátra, az aláírás bezsebelve.

A jóváírások oszlopban a jelenlegi legfrissebb elem a szombati esküvő fotózás, amely életem első ilyen feladata volt. Igaz, csak másod/harmadhegedűs voltam, egy profi fotós mellett, viszont a dolog éppen ettől lett különleges: a fotós kolléga megengedte, hogy a teljes felszerelését használjam, kipróbáljam, pusztán a jó fotók érdekében. Nem egy hétköznapi felszerelés volt ez, így kicsit el is vesztem a kísérletezgetés, és a technikával való ismerkedés közben. (Ezekből válogatás rövidesen a fotóblogon) Olyan optikákat próbálhattam ki, amelyekre máshogy esélyem sem lett volna, és amelyeket biztosan nem szerzek be, amíg nem ebből élek (talán soha?!)...

Ilyen körülmények között pedig jó nagy lendülettel indultunk meg az egyensúly irányába...

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!

Nagy pont került most egy elég hosszú (sőt, túl hosszú) mondat végére azzal, hogy végre meglett a Hőágom (teljes nevén: Hő- és áramlástechnikai gépek és berendezések I.).

Talán máshol nem akkora nagy dicsőség a 10. félévben, harmadjára (vagy negyedjére?!?!) teljesíteni egy 4. féléves tantárgyat, de aki így gondolja, annak szabad a gazda, jöjjön ide, és csinálja jobban! :P

Ez volt a ZH sor, másfél órára... Hajrá!

A lényeg, hogy bitang mód örülök, amiért végre meglett a 2 ZH, és végre megszabadulok ettől is. Alapjába véve egy különösen érdekes, és összetett tárgyról van szó, ami megfelelő oktatás és követelmény fényében az emberek kedvence is lehetne, de sajnos a ZH-k színvonala egyáltalán nincs összhangban a követelményekkel, a tananyag mennyiségéről pedig már nem is beszélve. De nem erről akarok most szót ejteni, csak végre egy kis boldogságot, és örömöt akarok a blogba vinni azzal, hogy erről a kevéske sikerélményről is beszámolok! :)

Húzós egy héten vagyok túl, akár a magánéletet, akár az egyetemi életet vesszük górcső alá. Mindkettő kissé meggyötört, mindkettő kissé ott tart, hogy már nem bírom sokáig, mindkettő miatt az őrület, és az idegeim határain (vagy néha azon kicsit túl) vagyok.
Viszont most itt ez a ZH eredmény, már a második sör szisszent, a film már betöltve várja az indítást, és holnap egy kiváló fotóműhely-gyakorlat vár rám, ahol ha minden igaz, jól megnézzük az osztályfőnökünk színes fotólaborját! :) Létezhet ennél jobb zárása a hétnek?! :)

(Végezetül ismét egy kis ajánlott olvasmány: LifeT!lt: Bitch-Air a kurva járat - hosszú, de érdekes és tanulságos olvasmány, mely gyönyörűen összefoglalja a szomorú valóságot)

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!

A címbeli kifejezés Laci barátomtól ered, aki kiválóan alkalmazta ezt a kifejezést pár éve, amikor nyakig érő szarban tovább rontottam a saját helyzetemet. Na, hát  pontosan ez illik most is a jelenlegi helyzetre.

Szarabból szarabb stádiumba gázolok, nyakamon az egyetem és az élet bajával, ami nem múlik egykönnyen. Ezért is hanyagolom most egy kicsit a blogot, mert bár lenne miről és mit írjak, de azt a kevéske szabadidőt próbálnám motorozásra/fotózásra fordítani, már amennyire sikerül. (Így volt például múlt szombaton is, amikor a Tripont fotós fesztiválon fotóztam végre egy jóóót. - képek)

Ott a fény az alagút végén! ... és dudál...

Eleve a time management összeomlott, mitöbb sose volt igazán, dehát ilyen az, amikor a nyakig érő szart még lötyögtetik is... Ha lett volna, vagy megfelelő kompenzációval tudott volna ellenhatni a zavaró hatásoknak a time management, akkor talán nem kerültem volna most abba a helyzetbe, hogy pótZH-t pótZH-ra halmozva zárom a félévet... Olyan jól indult minden, első ZHk mind sikerültek is (ilyen se nagyon volt még), erre a végére teljesen bekrepált a rendszer, és most itt a baj. Egy Iránytech2 pZH után a hét hátralévő napjainak címszavas vázlata:

- Szerda: Hőág 2. pótZH
- Csütörtök: Járműterv TervezésiFeladat2 pót leadás
- Csütörtök: Járműdinamika 2. ZH
- Péntek: Játműterv 2. pótZH
+ fotós suli

Ha ezt mindet sikerülne teljesíteni, és még túl is élném, akkor mindent, és már csak egy kiváló fotós műhellyel megismerkedés vár rám szombaton, majd egy jóféle hazamotorozás, és egy családi összejövetel, szülinap ünnepléssel. Azt, hogy a jövőhétre milyen pót-pót ZH-k fenik rám a fogukat, inkább végig se gondolom.

Addig is egy kis olvasnivaló: "Fiktív levél egy igen tisztelt hölgynek"

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!

Ez úton szeretnék gratulálni minden közreműködőnek, akik "megoldották" a budapesti hajléktalan helyzetet. Most ugye "ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal büntetheti Budapest azokat, akik a közterületet "életvitelszerű lakhatás céljára" használják." Akik ezt jóváhagyták, azokat szeretném meghívni egy kellemes pakolásra, és akár egy harcra a házunkat elözönlő hajléktalanokkal szemben.

Nyilván tarthatatlan az utcán a helyzet, elképesztő, hogy mi van itt Budapesten, de talán a rendeletnek köszönhetően most már az ajtón innen és túl is borzasztó kezd lenni. Pár napja (hatályba lépés óta?) történt, hogy az udvaron, a régi "légóv" pince lejárójába bevackolta magát egy hajléktalan, aki az udvari kukákból látta el magát, az udvari csapból a mosdást, és egy sarokban az egyéb dolgokat. Kis udvarról lévén szó (és egyébként is), ez kissé tarthatatlan, így másnap már összeült a szomszéd-kupaktanács, hogy mit kezdjünk vele. Én próbáltam szép szóval megkérni, hogy menjen el (korábban már kértem, amikor csak a kukákhoz jött be), de láthatóan ez mit sem ért...

Ma odáig fajult a helyzet, hogy a szép szó után a rendőröket kellett hívni, akik szépen addig álltak fölötte, míg össze nem kapta magát, és kiment.. 20 perc múlva már újra itt volt, amikor is már kevésbé türelmesen, ámde annál határozottabban és hangosabban kértem meg, hogy távozzon. Egyre fogyóban a türelem.

Ámde mivel éjszaka nem aludtam, így megpróbáltam bepótolni, és ez alatt ismételten itt voltak a rendőrök, mert megint visszatért a mi házi hajléktalanunk, és valaki kihívta őket. Na, hát nem telt bele sok, míg az egyik szomszéd megelégelte, és kicibálta az utcára a holmiját, aminek hangos kiabálás lett a vége, ugyanis visszatért a holmik tulajdonosa, és felháborodva kiabált. Itt már erőnkben lévő szomszédok összeállva léptünk fel, hogy itt az ideje távozni, és miután kiment (a cuccaival együtt), úgy gondoltuk, hogy megoldódott.... Meg is, mintegy 20 percig, amikor is visszatért, és elkezdett üvöltözni, hogy ő csak egy senki, és ezt a rendőrök is tudják, és nem tudnak vele mit kezdeni....

Namármost a delikvens egy kb 45 éves nő, aki alapállapotban részeg (más stádiumot még nem láttam). Ilyenkor kíváncsi lennék a nagy zászlót rázó jogvédők ötleteire, hogy akkor most mit lehet csinálni? Sőt, mi több, vendégem egy kávéra/sörre/teára az, aki ide jön, és megoldja, vagy legalább megpróbálja! Csak tessék, most kell okosnak lenni, és nem csak távolról okosnak tűnni!

GrafUr

Na, most ehhez szólj hozzá!