Az a helyzet, hogy piszkosul irigylem azokat az embereket, akik ha magánéletük talaján egy ingoványos részre érnek, akkor képesek a munkájukba menekülve átvészelni ezt az időszakot.

Ha ez nálam is működne, akkor talán mindhárom-négy "munkahelyemen" kaptam volna szép, piroscsillagos, sztahanovista kitüntetést, vagy legalább egy kis elismerést, lecseszés helyett. Bár ezek a lecseszések csak lájtos ejnyebejnyék voltak, azért mégis jól jelezték, hogy én inkább a barátok, bulik, és ismerkedések körébe menekülök. (Azt hiszem idevág így az is, hogy a "soha nem másnapos" embereket is irigylem ám! :D)

Kellemetlen, dolog, hogy ilyenkor, ilyen fejjel, a munka csak van, de nem halad. Ülök fölötte, nézegetem, piszkálgatom, ő is engem, de effektív haladás csak mérsékelten mutatható fel, a zűrös időszak pedig itt van a küszöbön. Nagy robajjal jönnek a hullámok, és készülnek összecsapni a fejem fölött, mi meg itt csak kóstolgatjuk egymást a munkákkal és az elcsúszott határidőkkel, miközben még a társasági élet folytatását kívánja a szervezet.....

Kategóriák

Rinyapost

Címkék

baj , határidők , irigység , munka

Komment

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Név:
Email cím:
Honlap:

Milyen nap van ma?