Ezekkel, a címbeli szavakkal illette nem is olyan rég egyik cimbora ezt a blogot, ami annyira megtetszett, hogy már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ezt nem hagyom szó nélkül. Most visszaolvasva, valóban igaz a kijelentés, és akármennyit is olvasok vissza, mindig is igaz lesz. "Már megint panaszkodsz?!", "megint csak a baj", hallgatom ezeket az utóbbi időben, és bevallom, részben ezen kijelentéseknek is köszönhető az utóbbi adáscsend.

Valóban sokszor nem tudok mást írni, csak azt ami rossz, ami fáj, amitől szabadulni akarok. Nem véletlen! Az örömöt megélem, a bánatot pedig kiadom. Előbbit megtartom magamnak, utóbbit ajándékba adom ... Nektek. Vagy itt, vagy egy fotó / fotó sorozat formájában, vagy pedig egy őrült motoros képében, akinek nincs más vágya, csak megszabadulni a bajoktól, gondoktól, legalább egy kis időre.

Épp így működik ez a blog is: gyakran akkor írok ide, amikor bajom van, az örömökről és sikerekről pedig elég, ha én és környezetem tudunk, hiszen attól nem akarok szabadulni.

Ha valaki ezen blog alapján ítél meg, rosszul teszi. Általában csak nevetek a bajokon (amiken csak lehet), és ha másnem, egy poénnal leszúrom. Ezen a helyen pedig a kivéreztetés történik. Lehet dobálózni azzal, hogy az egyik csak a felszín, a másik a valóság, de nem érdekel. Ahogy az sem, ha "bús férfi panaszai" lesz a blog címe ezentúl. Ez itt az én világom, az én grundom, az én birodalmam, azt írok ide, és úgy, ahogy akarok. Ha végig csak panaszkodok, és valaki ez alapján azt gondolja, hogy én éjjel-nappal csak a kispárnámat sírom tele, hát gondolja csak!

És, hogy miért írom most ezeket?
Elsősorban talán azért, mert bennem maradt rengeteg dolog, amit bárhogy próbálok, képtelen vagyok kiadni. Igen, már több, mint egy hónapja nem alszok éjszaka, hanem inkább megvárom, amíg lefordulva a székről kidőlök a fáradtságtól. Így nincsenek álmok, nincsenek elalvás előtti agy zakatolások, sem rámtörő emlékek. Napok, vagy talán már hetek óta minden este hétfő este, ami általában egy utálatos, búvalbaszott, rossz hangulatú este. Ez ellen pedig én mindent megteszek, hogy ne így legyen, de szabadulni tőle mégsem tudok.

Bennem maradtak a dolgok, mert nem tudtam, vagy talán inkább nem mertem kiírni magamból a kérdések és megjegyzések miatt... Tartok tőle, hogy belül ez után is megmarad, de talán most majd sikerül feltörni azokat a gátlásokat, amik útját állták a dolgoknak. Ha valaki meg nem bírná a ráömlő bút, hát, kéremszépen, akkor ne olvassa! :)

Viszont ha tehetem, mindig megtöröm majd egy kis motorozós élménybeszámolóval, egy kis túratervvel, egy kis útinaplóval. Eredetileg annak indult itt ez az egész, 2007-ben (atyaég, de rég!), és lesz is belőle nem kevés, rövidesen! ;)

Kategóriák

Rinyapost

Címkék

baj , bánat , bus ferfi panaszai , öröm , panasz , szomorúság

Komment

Eddig 4 komment érkezett

1. Laci:
   2011. 04. 21. 19:28

   Fel a fejjel, most a 10.oldalon tartok, kicsit visszaolvasgatva, és ott azért jócskán vannak pozitív gondolatok!:)

   Üdv: Laci

2. grafur:
   2011. 04. 23. 1:08

   Hehejj, Lacikám, köszönöm! :) Tetszik, hogy egyszerre veregetsz vállat, és oltasz, jogosan. :D
   Megnéztem a 10. oldalt, le is porolom jövőhéten a LowCostot! :D Ideje újabb kalandos dolgokat átélni vele!

3. Laci:
   2011. 04. 23. 8:01

   Szia!

   Szerintem, egy kis bíztatás sosem árt! Mostanában én is rákaptam erre a blogoloásra, ha gondolod, nézd meg az enyémet is:bansagi-photography.blogspot.com/

4. grafur:
   2011. 04. 23. 18:33

   Hello Laci!
   Most eszmélek, hogy egészen másik Lacinak hittelek, és ezért is "Lacikám"-oztam az előző hozzászólásomban! :) Ezért elnézést! :)
   Ránéztem a blogodra, tetszik, igényes, úgyhogy ha lesz egy kis időm, akkor beleolvasgatok majd, köszönöm a linket! :)
   GrafUr

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Név:
Email cím:
Honlap:

Milyen nap van ma?