Nem sikerült valami fényesen ez a péntek, viszont ahogy befejeződött az mindent felülmúlt. Kedvesemmel nem akartunk kapkodni, hogy a 18.34-es vonattal jöjjünk fel Budapestre, hanem adtunk magunknak egy órát, hogy a 19.34-es egy átszállásossal jöjjünk. Kicsi, egyszerű BZ-Mottal eljöttünk Füzesabonyig, majd ott kb 17 percünk volt a Miskolcról Budapest felé közlekedő vonatig.

A vonatra várva bár beszélgetéssel repültek a percek, de még kb plusz negyedórának kellett elrepülnie, mire megérkezett a vonat. "Műszaki okok miatt" késett. Ok, MÁV, megszoktuk.

Én felvettem egy kellemes alvópozíciót, míg kedvesem a másnapi nyelvvizsgájára tanult, aztán kb egy óra múlva folyamatos dudálásra ébredtem. Gyök kettővel mentünk, a vonat dudált. Ismerős jelenség volt már ez: ilyenkor nem működnek a jelzőberendezések/sorompók, így aztán a vonat folyamatos dudaszó mellett lassan gurult. Hurrá, újabb késést szedünk fel ezzel, de végülis nincs mit tenni, Budapest felől végigsöpört egy kis vihar, és ugye egyből mindennek be kell döglenie.

Lassan gurulás közben az egyik kereszteződésben rendőrökre lettünk figyelmesek, de végülis érthető, hisz fő a biztonság, ha már az elektronika feladta. Aztán kicsivel arrébb gurulva lámpákkal kerestek valamit a síneken, ekkor már gyanús volt a dolog, és az ablakon kinézve már látszódott egy meglehetősen ripityára tört autó maradványa a töltés oldalán. Durva látvány volt, de szerencsénkre a vonat haladt tovább, nem álltunk meg, mint legutóbb Ludasnál.

Haladtunk tovább, de az öröm nem tartott sokáig: ismét gyök kettővel haladtunk, folyamatos dudaszó mellett. Ekkor már viszont Budapest területén, így csendesen ültünk, még akkor is, amikor a vonat már megállt. 10-20 percig álltunk így, míg végül jött a kaller, és mondta, hogy felsővezeték-szakadás miatt bizonytalan ideig állunk..... Nahurrá. Pont ez hiányzott... Kár volt pár perccel ez előtt ilyennel viccelődni...

Na, GPS be, megnézzük hol vagyunk: Jászberényi végefelé álltunk, 10 kilométerre a Keletitől, Budapesten belül. Kedvesem laptopja elő, mobilinternet bekapcs, és a BKV útvonaltervezőjével elkezdtük nézni a lehetőségeket. 46 percnyi haza BKV-zást jósolt a tervező, ezért nem kapkodtuk el a dolgot, én inkább taxit preferáltam volna, csak ehhez nem lett volna rossz valamilyen infó a MÁV-tól, hogy utólag visszatérítik-e a költségeket.

Elkezdtem a kalauzt keresni, a vonat végefelé haladva teljesen üres vagonokon mentem végig, az utasok egy része már sehol se volt (kivéve a mi kocsink, ahol még mindenki ott ült a helyén, infó nélkül). Megtaláltam a kalauzt, de a taxi költség térítésről nem sok fogalma volt, azt viszont mondta, hogy a szerelvényt Pécelre visszahúzzák. Hurrá, tehát nincs mit tenni, vagy BKV, vagy taxi lutrira. Volt mindez bőven este 10 óra után, amikor már rég be kellett volna érkeznünk.

Összepakoltunk, és elkezdtünk lekászálódni a pálya közepén (ami nem is olyan egyszerű), majd cserbenhagyva elindultunk a közeli buszmegálló felé. Ekkor már kissé dühösen próbáltam a MÁV kék számát felhívni, hogy UGYE állják a taxi költséget, de 5-6 percnyi zenehallgatás után se voltak képesek felvenni a telefont, ígyhát feladtam. Kisvártatva érkezett is egy 162-es busz, amivel legalább az Örsig eljutottunk, egész gyorsan.

A buszról a sok MÁV által cserbenhagyott utas egyszerre sietett a metróhoz, amiből az utolsó éppen akkor indult el, amikor mi már ott érkeztünk a célegyenesben... Nem várt egy fél percet sem, elment, elbuktuk. Folyamatos kurvaanyázás mellett fogva a 3 táskámat plusz kedvesem bőröndjét igyekeztünk át a túlsó oldalra egy éjszakai buszt elkapni. Az aluljáróból felérve megláttunk egy 80-as trolit, és mivel az ismerős nekünk, gyorsan szaladtunk is oda, ahogy a többi pórul járt, egy darabig vonatra-nem-ülő utastárs is.

Felültünk, "vivát MÁV"-oztunk, és végre kezdtünk megnyugodni, hogy talán éjfélre otthon leszünk (80-as troli még megy egy városnéző kerülőt a környéken, de nem volt más, gyorsabb választás). Amikor már tényleg kezdtünk megnyugodni, akkor a stadionoknál a megállóban annyit mondott a troli vezetője, hogy végállomás. Nem részletezte, nem bonyolította, csak mégegyszer megismételte, felháborodott hangon: "végállomáááás!". Mi meg azt egy párszor, hogy "anyááád!", és leszállva megvártuk a nem sokkal mögöttünk jövő, éjszakai 990-es buszt, amivel tulajdonképpen akár a Jászberényi úttól jöhettünk volna, átszállás nélkül...

Negyed egy körül hazaérve (21.57 helyett) néztem a MÁV honlapján, hogy ezt a szerencsétlen balfasz társaságot az ág is húzta: felsővezeték szakadás plusz baleset miatt állt meg teljesen a forgalom, de talán a diszpécserek agya is, amiért nem voltak képesek Budapesten belül arra a nyomorult maradék 10 kilométerre pótlóbuszokat intézni (vagy legalább a kalauzokat megkérni, hogy tájékoztassák az utasokat a helyzetről, vagy a lehetőségekről).

Balfasz egy banda az egész (legyen az MÁV vagy BKV), az biztos, és holnap egy szegény-szerencsétlen ügyfélszolga fogja a nyakába kapni az egészet... Már előre sajnálom szegényt, de nem fog érdekelni, a menetjegyem árát fogom nála visszakövetelni!

Kategóriák

PFFF

Címkék

baleset , bkv , budapest , Eger Budapest , felsővezeték szakadás , máv , vasút , vonat

Komment

Eddig 1 komment érkezett

1. kaufman:
   2010. 08. 28. 12:03

   amíg nem üzleti tárgyalásra, vagy kórházba sietsz, jobb az ilyesmit kalandként felfogni.

   Lazán kapcsolódik: hívjál fel, igyunk sört!

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Név:
Email cím:
Honlap:

Milyen nap van ma?