Itt ez a háromnapos hétvége, ami az emberek többségének a felhőtlen szórakozást, lazítást, pihenést jelenti, vagy legalábbis a munka/suli világából kiragadott békés, nyugis, egyensúlyra törekvő perceket... Erre én meg bármennyire is szerettem volna, már megint nem sikerült a többségbe kerülni.

Augusztus 20-án csak álltam a nyüzsgő tömegben, mint egy búvalbaszott szamár, és néztem, ahogy mindenki jól érzi magát. A tüzijáték utáni nyüzsgés, a koncert, a jókedvű, hangos tömeg a szórakoztatás helyett inkább nyomasztottak, és ez a mai nap, a Népkertbe (egri Városliget) tett séta során se javult. Boldog párok, bulizó fiatalok csoportjai, vagy bandázó haveri körök mindenhol, én meg a búvalbaszott szamár. Ez egyedül egy különleges fotókiállítás megtekintéséig (Molnár Géza István fotóművész) oldódott fel, nameg egy apummal közös éjszakai fotózásig, az összes többi időben pedig marad a búval baszottság.

És hogy miért? .. Nos, talán egyszerű: a nővel, akivel tulajdonképpen együtt élem az életem, több, mint 3 hete nem találkoztam, és ami azt illeti, sokszor úgy érzem, hogy kettőnk közül csak nekem fontos az újra látás. A távolság csak fokozza a búval baszottságomat, az meg hogy 4-5 SMS-nél többre meg nem futja naponta meg csak tovább rontja. Ilyenkor ugye általában az ember a barátokhoz, haverokhoz menekül, de most még itt sincs mentsvár. Mindenki nyaral, vagy az ország valamely részén dolgozik, esetleg Budapesten tengeti napjait... Szana-széjjel, Egerben meg senki.

Én a nyaramat munkával töltöttem, itt, Egerben, és végig közben azon morfondíroztam, hogyan tovább. Na, nem a nyár hátralévő részében, hanem úgy nagyjából az életem hátralévő idejében (elég nagyjából, nem?). Budapesten már ott egy biztos pont, egy lakás, és én mégis itt Egerben dolgoznék szívesen, mármint ami a munkahelyet illeti. Jó légkör, neves cég, jó fizetés, boldog élet, de valahogy mégis Budapest felé húzna a szívem. Szeretem Egert is, mégiscsak élhetőbb, szüleim is itt vannak, alapom itt is van, de mégiscsak egy kisváros Budapesthez képest, és valamiért úgy érzem, hogy ha egyszer ide jövök, akkor itt ragadok. Nem akarnék itt ragadni, de magam sem tudom miért... (Pedig inkább itt tudnám elképzelni a családomat, mint Budapesten..)

Talán a szétszaladó barátikör miatt, talán az Egertől már egyszer elszakadás átélése miatt, és ami még igen valószínű: Jelenlegi helyzetben úgy sejtem, végleg elszakadnék kedvesemtől, ami több, mint 2,5 évnyi együttélés után szintén sokat nyom a mérlegen.
Dehát ezen tervek szövögetése közben is egyedül voltam minden pillanatban, úgyhogy kérem senki ne lepődjön meg enyhén feszült, és meglehetősen búvalbaszott hangulatomon... Ez most egy kicsit elszabott egy helyzet...

Heh, és erre djWinamp bedob egy számot, jó érzékkel:

Kategóriák

Rinyapost

Címkék

augusztus20 , bú , budapest , búvalbaszott , eger , nyár2010

Komment

Eddig 4 komment érkezett

1. t4ki:
   2010. 08. 26. 13:14

   Meg kéne ismételni azt a tavaly nyár végi Pesten sétálós-sörivós-beszélgetős estét!
   Esetleg bringával.. :)

2. t4ki:
   2010. 08. 26. 13:19

   Addigis itt egy zene: www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/27971/hooligans/volt-es-lesz-zeneszoveg.html

3. grafur:
   2010. 08. 28. 10:15

   Mitagadás, benne lennék egy olyan sörivós-sétálós-beszélgetős dologban... Jövőhét? :)

4. t4ki:
   2010. 08. 28. 11:25

   Jövő héten még gyakon vagyok, a hétvégére meg Ildi csinált programokat, péntek este esetleg? (ha nincs más program) Szombaton meg tekerhetnék Csepelen.. :)

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Név:
Email cím:
Honlap:

Kód: