« Szana-széjjel csúszva   Nem megy »

Idegroncs

415. bejegyzés, 2010. 05. 29. 01:55, 1 olvasó még hozzá is szólt.
Kategória: Rinyapost,
Címkék: BME, elég, elég volt, feszült, ideges, idegroncs, kiakadva, közlekkar

Valamit ki kell találjak, hogy a mindennapi meteorzáporok okozta idegszakadások utáni dühkitöréseket ne a kedvesemmel történő egy-egy lecseszős ordításban vezessem le... valamit muszáj!

A mai nap ismét megterhelő volt idegileg, olyannyira, hogy megint csak a pengeélen táncolt a még ép idegfoszlányaim, és estére úgy merültem ki teljesen, hogy tulajdonképpen nem csináltam semmi érdemlegeset. Az idegesség... Az bizony kimerítő.

Már a reggel is egy olyan hírrel indult, ami akasztotta a mutatót (megbuktam Hőágból - de hogy a jó p1csába?!), aztán pedig egy eddig kedvesnek, és jófejnek vélt, általam, (és sokunk által) igencsak kedvelt, tisztelt, és kedvencnek tartott tanár (szakirányon) tett négyünknek csúnyán keresztbe. Mondhatom, hogy nem esett jól a dolog, és ha valakitől, hát tőle nem vártam ilyen húzást... Dehát BME ez, mit is képzeltem én?!

Így aztán meg volt adva az alaphangulat, amit a körülöttem lévő megbízhatatlan emberek csak tovább tetéztek. Nem részletezem, csak szimplán kiakadtam... Mint oly sokszor az elmúlt félévben. (vagy inkább évben ... négy évben)

Szegény kedvesem pedig ha csak kérdezett valamit, vagy csak ha bekapcsolta a TV-t (arra ideges státuszban allergiás vagyok, mert totál leblokkol, ha megy mellettem), máris kihúzta azt a kicsi kis kibiztosítópecket az idegeim közé ékelt kézigránátból, és szegény ő kapta a lángot. Mert láng az volt, nem csak füst. Jó nagy torkos, sűrű "bazdmeg"-es láng.
Pedig szeretem, méghozzá nem kicsit, hanem nagyon. Vele élek, vele kelek, vele fekszek (és nem csak akkor, amikor fizikailag is velem van), és ma még rántottás reggelit is kaptam tőle ajándékba a tea mellé. Én meg minden második mondata után robbantam mégegyet, meg mégegyet, meg mégegyet.... Mindig miután már azt hittük, hogy nyugi és idill van. Szépen lassan beállt a feszültség koncentrációja egy olyan szintre, ahol már gyújtószikra se kellett a pusztító robbanáshoz... Nem jó ez így!
...
Azt hiszem itt az ideje, hogy pár hét kényszerpihenő után lerántom a ponyvát a motorról, és újra inkább az aszfalton bosszulom meg a mocskos meteorok örök, szünni nem akaró záporát...

Tiltakozni sincsen már erőm, így csak halkan nyöszörgöm: elég volt!

  GrafUr     freeblog.hu főoldalra ajánlom megosztom twitter-en megosztom facebook-on

Eddig 1 komment érkezett ()

  • 1.  Uvala (Válasz erre)
    2010. 05. 29. 10:49

    “Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmad.
    Ha nincs igazad, nem engedheted meg, hogy elveszítsd.” (Gandhi)

    Sétálj, dalolj, ne kiabálj!!

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

Van még!! Klikk ide az archívum megtekintéséhez!
Creative Commons License 2006-2012, GrafUr