397. Egyedül a világ ellen
2010. 04. 24. 13:33,
2 olvasó még hozzá is szólt!
Kategóriák:
Rinyapost
,
Biciklis
Túl az egyetemi nehéz időszak első fordulóján, túl a nyakra-főre érkező ZH-kon és házi leadásokon most volt 1-1,5 hét kicsit nyugisabb időszak, amikor épp csak 1-2 pótZH és házileadás zavarta meg az álló vizet (bár az éppen eléggé).
Na, ennek az idillióta hétnek az utolsó napján végre tervben volt egy hazaút is Egerbe, ahol már elég rég nem jártam 1 napnál hosszabb ideig. A péntek estére tervben is volt egy fontos megbeszélés a szerveződő fotó kiállításom kapcsán (erről majd többet később :) ), így időre kellett hazaérnem.
A hazaút előtt még két fontos elintézni való maradt: egy cimborával találkozás, aki átad egy könyvet, amit Egerbe kell eljuttassak, valamint egy második kerületi bolt felkeresése, ahol előhívattam A4-es méretben pár fotómat, kísérleti jelleggel. (a kiállításra készülve).
Reggel kinézve az ablakon ugyan borongós volt az idő, de nem ilyesztett el a biciklivel egyetemre indulástól. Már az első órán kiderült, hogy valszeg a déltől kettőig tartó gyakorlatom rövidebb lesz, és hamar végzek, ezért a cimborának írtam is SMS-t, hogy korábban találkozzunk. A reggel még 1 egységnyi töltöttséget mutató telefon hirtelen, pár SMS után már kitikkadni készült, és mielőtt még a módosított helyszín és időpont konkretizálására sor került volna, kikapcsolt (persze, ha nem a kifagyásai miatti újraindításokra fecséreli energiáját, akkor kibírta volna...). Hohóó, de semmi gond, hát van nálam pót akksi, felkészültem ám én az ilyenekre! (bár eddig sose tikkadt ki ilyen hirtelen)
Pótakksi be, telefon bekapcs, ami már kapcsolt is ki, ugyanis le volt merülve a pótakksi is. Nahurrá. Próbálkoztam én ott mindennel, de nem lehetett életet lehelni a nyavajásba. Na, óra utón el is tekertem a félig-meddig megbeszélt találkahelyre, az infóparkba. Álltam ott egy negyed órát, aztán mondom végigmegyek azon az útvonalon, amerre közlekedhet, de nem találtam. Visszatekertem, újabb állás, de semmi. Még elmentem az Allee elé, a másik felmerült találkahelyhez, hátha ott vár rám, de újabb 10 percnyi állás után feladtam, és elindultam a második kerületbe.
A fényképek átvétele után visszafelé egy CIB bankot kellett keressek, de persze se GPS, se pedig a bakokat jelző táblák nem voltak jók. A CIB székházát persze megtaláltam, de egy rohadt bankfiókot sem. Minek is az, ugye... Bezzeg amikor nem kell bank, akkor minden utcasarkon van.
Némi bolyongás után ezt is feladva a rakparton hazafelé tekerés közben észrevettem, hogy már megint lelazult a rohadt pedál... Utoljára a Gazdagréti lakótelepnél csinált ilyet (legmesszebbi pont az otthontól, ahová kitekertem), de szerencsére kaptam kölcsönbe ott egy óriási kroma fogót, amivel alaposan meghúztam. Olyan erővel lett akkor meghúzva a nyavajás pedál rögzítő, hogy azt gondoltam, hogy ebben az életben ez már soha többé nem fog lejönni. Akkor sem, ha akarjuk.
No, hát ő másképp gondolta, ugyanis a Margit híd magasságában már érezhetően és látványosan lötyögött. Persze a fenti feltételezésből kiindulva egy darab szerszám sem volt nálam.... Megálltam, hogy kézzel meghúzzam, de esélytelen volt, így inkább tovább tekertem bízva abban, hogy legalább egy biciklis boltig eljutok vele.
Hát, erre a kis lowcost drága rácáfolt. A Lánc híd és az Erzsébet híd között félúton egészen egyszerűen leesett a pedál. Kézzel visszatenni már nem volt értelme. Bár persze lábbal még megpróbáltam, többek közt dühlevezetés jelleggel is próbáltam felrugdosni a helyére. Miért is ment volna?! Áhh!
Nem maradt más, csak a hazatolás. Már megint, és már megint egy igen távoli pontról. Annak tudatában, hogy a vonatom/busztom rövidesen indul, és annak tudatában, hogy még a cimborát is fel kellene keresni nem volt kedvem túlzottan tologatni ezt a rakás ócskavasat. Ja, és persze segítségkérésre telefon nélkül esélyem se volt, hiszen az ugye lemerült.
Legszívesebben bedobtam volna a Dunába, telefonnal együtt ott, ahol vagyok. Nagy szerencséje az ócskavasnak, hogy a felső rakpartról körülményes lejutni az alsóra, és az is, hogy nem tudtam volna átdobni az autók fölött a pedáltalan biciklit. Az Erzsébet híd felé közeledve már nézegettem is, hogy ha a hídra érek nem fogom tudni megállni, hogy ne dobjam be a Dunába. Még néztem is, hogy épp ott fotózott egy kolléga, akit megkértem volna, hogy örökítse meg ennek a szarnak az utolsó pillanatait. Óriási düh fortyongott bennem, minden bizonnyal a hídon hosszasan sétálva tényleg lett volna egy olyan pillanat, amikor felindulásból átdobom a korláton.
Ezt elkerülendően talán kapott egy utolsó esélyt, és mielőtt a hídra értem volna odalakatoltam egy kresztáblához. Így legalább busszal haza tudtam jönni, a rakás vashulladékkal meg csak lesz valami.
Nem hiszem, hogy ellopnák, hiszen fel van matricázva, nameg tekerni nem lehet, tehát nem jut vele messzire a tolvaj, nameg a vaskos U lakat elég elrettentő jelenség közvetlenül a LowCo$t felirat mellett.
A hetes buszra felszállva végül a Ferenciek terén még a CIB bankot is elintéztem, és onanntól a Kelettiig végig azon járt az eszem, hogy most miért ilyen rohadék velem a sors?! Miért hajt arra a világ, hogy idő előtt idegösszeomlást kapjak, miért ez a célja a világnak?! Ez a pénteki eseménysorozat pontosan olyan volt, mintha valami azt akarta volna megakadályozni, hogy a megbeszélt találkozóra Egerbe érjek.
Hazaérve és a telefonomat bekapcsolva persze egyből megkaptam a cimborától kellemesen lecseszős hangnemben, hogy ha látom, hogy a telefonom le fog merülni, akkor miért nem teszem rá töltőre, meg ő egyébként is még dolgozik, menjek el a cuccért a Keletitől az Infóparkig... A fenéért nem dobtam be a Dunába a telefont!
Update: Ha valaki ad 10 ezer Ft-ot a fenti képen látható bicajért, annak adok egy kulcsot, és megmondom hol a bicaj! Viheti!
Kategóriák
Rinyapost , BiciklisCímkék
bicikli , budapesten , hajtókar , lerobbanás , LowCost , pedálKomment 
Eddig 2 komment érkezett-
kaufman:
2010. 04. 25. 1:47 -
grafur:
2010. 04. 25. 3:24:D :D :D Höhejj, na ezen a kommenten jót nevettem, köszi Kaufman! :) :D :D
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Bármit is hoz a sors, marketing szakmában ne próbálj elhelyezkedni.