Az utóbbi kb 1 évben sokszor képtelen vagyok pontosan az egyetemre érkezni. Ezeknek az általában 5 perc késéseknek számos okuk van, amelyek többségében valóban én magam vagyok az ok.

Tény és való, hogy 10 perc szundi nálam aranyat ér (hát még 30!). Ébreszt a telefon, a hifi, én meg jól kinyomom, és alszok még 10 percet... Olyankor másképp működik az agyam, és egy a racionalitástól elrugaszkodott gondolatmenettel jut arra, hogy "max majd sietek egy kicsit"... Aztán még 10 perc annak tudatában, hogy akkor "max nem reggelizek", és a végén, amikor az óra már 7.30-at mutat, akkor csak sikerül felkelni, mivel már nem marad több kihúzni való napirendi pont...

Ekkor még az esetek 90%-ában nincs veszve semmi sem, be tudnék érni, ha nem jönne közbe valami apróság. Például az, hogy a 2 percenként járó busz (7 vagy 173) 15 percig nem jön, én meg dühöngök a megállóban, mivel persze fél perccel előttem ment el egy. De ha nem a hetes busz szívat meg, akkor én magamat egy rossz döntéssel, amikor jön végre egy akármilyen busz (178, 5), amivel elmegyek a Blahára, és a 4-es 6-os villamos mellett döntök. Újabb lehetőség, hogy épp lemaradjak egy villamosról, a következőre meg ne férjek fel...
Ezeknek persze az a vége, hogy 5 perc késéssel érkezek az órára (amíg persze annyi történik, h mindenki helyet foglal - semmi érdemleges), majd a társak egy össznépi somolygással néznek rám. (Ilyen könnyű nekik örömet okozni, bár én személy szerint ebben semmi vicceset nem találok)

Persze volt olyan is - sokszor, még a félév elején-, amikor nem volt semmilyen szivató tényező, minden flottul érkezett. Ilyenkor mindig bő 10-15 perccel korábban értem be, és várakoztam egy csomót, amit meg gyűlölök... Ezek a kellemetlen emlékek sejlenek fel reggel, amikor a következő 10 perc szundi sorsa felől döntök. 6 órányi alvás esetén igenis szignifikáns 10 perc alvás jelentősége! Vitathatatlan!

No, de a késések kiküszöbölésére, nameg az egészség jegyében kezdtem el biciklivel járni. Késés persze ebből is lett, amikor elszállt a fékem jövet közben, vagy amikor induláskor jöttem rá, hogy jó idő csak az ablak mögül van, és visszamentem egy sálért... Számos ilyen és még balszerencsésebb reggelen vagyok túl, ami meglehetősen bosszant.

Persze, ha pontban 7-kor felkelnék minden nap, nem érintenének ezek a gondok, de nem értem, hogy 2-3 hétnyi rossz passz és balszerencse után miért kell mindenkinek kollektíven baszogatnia az embert, aki tudja jól, hogy hibázott, és már éppen eléggé szarul érzi magát emiatt... Én legalább bemegyek, és 5 percnyi késés esetén nem hagyok ki egy-egy órát...
Nem kicsit bosszantanak ezek az elkésések, próbálok ellenük tenni, de az össznépi lecseszés csak a feszültséget, idegességet kelt, ami után az én jóvoltamból senkinek sem jó... A következő napokban azonban megpróbálok változtatni, és időben odaérni mindenhova.

Viszont ha ez sikerül, és ott leszek mindenhol időben, akkor ha bárki vét csak egy kis hibát (nyelvbotlás, tévedés, akármi), akkor feljogosítva érzem magam, hogy telibe pofán röhögjem! Így fair, nem?

Kategóriák

Rinyapost

Címkék

egyetem , késés , reggel

Komment

Eddig 1 komment érkezett

1. Basa:
   2012. 01. 25. 15:42

   Egyetlen alapvető problémát vélek felfedezni a mondandódban. Ha adná az ég, hogy én minden nap hétkor kelhessek fel, és még így is időben beérjek suliba, nem panaszkodnék, örülnék. Minden nézőpont kérdése, én azt mondom. Örülj a hat óra alvásodnak és kelj időben :)

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Név:
Email cím:
Honlap:

Kód: