Az elmúlt 1 hétben minden nap 6-kor / 7-kor kelek, egész nap pörgök, és ehhez napi 4-5 órányi alvásból merítek energiát. Ezért aztán sajnos szabadidőm most ritka kevés, de erről mindenképp írnom kell:

Szerelmemmel tegnap voltunk éppen 2 évesek, és ebből az alkalomból színházba mentünk. Igazság szerint a héten kétszer is, méghozzá csupán csak 1-1 mozijegy áráért. Most kipróbáltuk a "low budget" jegyeket, és mindkét esetben a karzatról néztük az előadásokat.
Ma megnéztük a híres "Producerek" című musical komédiát (az azonos című film utáni adoptáció) a Madách-ban, Gálvölgyi Jánossal, Szente Vajkkal, Hajdú "Steve" Istvánnal, Gallusz Nikolettel, Kökényessy Ágival (a teljesség igénye nélkül). Maga a szereposztás is figyelemre méltó, de a darab nagyszerűségét a jól átgondolt történet mellett a monumentális díszletek, a precíz és csodálatos jelmezek, az eltalált (élő) zene és a profi rendezés (Szirtes Tamás) adta. (tehát jóformán minden, ami csak adhatta... :) )

Gálvölgyi János és a Tánckar A Tánckar

Hogy szó ne érje a ház elejét, ide idézem a darab történetét, a saját honlapjáról:
"A valaha szebb napokat látott, jelenleg csődbe ment producer, Max megismerkedik a konzervatív könyvelővel, Leoval, aki egy meglepő ötlettel áll elő, melyből kiderül, hogy mi a gyors meggazdagodás titka... A musical pazar szatíra a színház és a show business világáról, ahol végső fokon minden eladható, és minden megtörténhet... Nagyszerű mulatság, remek zene, és látványos show."

Most, hogy megnéztem azt a honlapot vettem észre egy mondatot, ami magyarázatot adhat még rajongásom egyik okára is, azaz arra, hogy miért is érezhettük még közelebbinek, még kellemesebbnek az előadást:
"a Madách Színház nagysikerű zenés előadásai nem valamely külföldi produkció másolatai. Az eddig színre került musicalek szerzői, engedélyt és felhatalmazást adtak arra, hogy az angolszász hagyománnyal ellentétben a magyar alkotók ne az eredeti előadást állítsák színpadra, hanem saját fantáziájuk és alkotókedvük szellemében teremtsék meg a saját színpadi változatukat."

Galbenisz Tomasz és a Tánckar Sándor Dávid, Barát Attila

Így már értem, hogy csendülhetett fel többször is magyar nóta, vagy épp hogyan lehettek kifejezetten magyaros poénok a színpadon.

Amit viszont igazán kiemelnék a műben az a monumentális, óriási látvány. Díszletek terén óriási a felhozatal: igazi(nak ható) limuzin, vagy épp eltúlzott méretű tank is előfordul. A színpad minden része mozog, amit csak el lehet képzelni. Néha annyira mozognak a díszletek, hogy az emberben felmerül a kérdés: "Na ezt hogy?!"
Forog, süllyed, lebeg, a hátterek, a díszletek váltják egymást, és nem a lehúzott függöny mögött, hanem a néző szeme láttára. Hátterbe húzódik a szoba díszlete, elölre kerül az utcai látvány, vagy épp a hitleri pódium bukkan egyszercsak elő a sötétből (az is világít, átalakul, vagy éppen durran - volt bőven pirotechnika). Eszméletlenül látványos, magával ragadja a nézőt, még az olcsóbb, emeleti helyekről is! (Ezt garantálom!)

Barabás Kiss Zoltán, Oroszlán Szonja, Szente Vajk és a Tánckar

Az egész darab komikumjáról már nem is beszélve: van itt szteppelő, meleg Hitler, a domina ruhába öltözött női hadseregével együtt (akiknek a fenekükre van írva vezetőjük neve) De van járókeretekkel ugyancsak szteppelő és táncoló nimfomán öregnénik társasága is, akiket a "szebb napokat látott" producer tesz boldoggá.
Ezek így összességében talán ijesztőnek hat egy átlagos színdarabhoz szokott színházba járó embernek. Viszont aki nyitott egy látványos, különleges, rendkívül szórakoztató és ugyanakkor szatíraként jól odamondó műre, azt legalább ugyanolyan rajongással tölti majd el az előadás emléke, mint engem.

Nagyszerű volt látni, ahogy az előadás végén a tapsviharban mennyire fülig ért a színészek szája. Én folyamatosan Gálvölgyit figyeltem, aki szinte úszott a boldogságban, ahogy ujjongott a közönség. Mindegyik színész arcáról sugárzott a boldogság, látszott, hogy szeretik és élvezik azt, amit csinálnak, amit ilyen jól csinálnak! (Bárcsak mindenki így végezné a munkáját..)

Szente Vajk Alföldi Róbert

Amondó vagyok kedves olvasók, hogy egy ilyen 2 órás színházi előadásnál keresve se lehetne jobban kikapcsolódni! Általában komédiákat vadászunk kedvesemmel, és ezekben eddig egyszer sem csalódtunk, ráadásul most kétszer is egy-egy mozijegy árának megfelelőjéért tettük ezt. Hát már elnézést kérek, de nincs az a 3D-s film, nincs az a technika és látványvilág, ami például ezt a Producereket felül tudná múlni.

A színház már a jegy megvásárlásától kezdve elvarázsol. Várva várja az ember a napot, amikor elegánsan kiöltözve elindulhat a szintén elegáns emberek közé egy patinás, díszes épületbe, ahol a színészek és a zenekar élő produkcióját, harmóniáját élvezheti végig 2 órán keresztül. Az élmény az előadás végével még egyáltalán nem zárul le, hiszen az is egy kellemes benyomás, ahogy a színházból hazaigyekvő embertömegben, a női cipők kopogásától zengő utcán sétálhat haza, fel-fel idézve pár szófordulatot a darabból...
Ilyen varázslatra egyetlen egy film, egyetlen egy mozi sem képes! És soha nem is lesz!


Egy kis ízelítő, a TV-bn leadott werkfilmből összevágva
freeblog.hu főoldalra ajánlom megosztom twitter-en megosztom iwiw-en megosztom facebook-on
GrafUr Na, most ehhez szólj hozzá!

Kategóriák

..másod sorban pedig minden más , Mozi


Komment

Eddig 3 komment érkezett

  1. mzsombor:
    2010. 01. 18. 21:33

    Mi volt a másik darab? :)

  2. grafur:
    2010. 01. 18. 21:52

    Hehe, eredetileg arról is írtam ebben a bejegyzésben, de nem akartam, hogy a úgy tűnjön, mintha a Producerek árnyékában csak egy semmi lett volna, ugyanis az is egy magas színvonalú, fantasztikus előadás volt:
    A Vígszínházban néztük meg az "Egy csók és más semmi" című darabot, Kern Andrással, Eszenyi Enikővel, Varju Kálmánnal, Fesztbaum Bélával, és még sorolhatnám... :)
    Ott is a karzaton voltunk, és ott a karzat első sorában, így nem volt hiány a látványban. Azt az előadást is nagyon élveztük, az után is áradoztam világba, mert nagyon tetszett Kern András színpadon. Igazi hozzá illő szerepe volt: egy ügyvédet alakított, egy olyan igazi, számító, kicsit alattomos, de sikeres ügyvédet. A sztoriban óriási fordulatok voltak, végig lehetett izgulni, figyelni, drukkolni, aggódni, és mindez remek dalokkal körítve (zenés komédia volt a műfaja). Szóval azt is csak ajánlani tudom! :)

    www.pestiszinhaz.hu/write/vig/index.php?ea=egyc

  3. grafur:
    2010. 02. 20. 17:01

    Jelentem Áprilistól újra játsszák a Producereket a Madáchban! :) Aki még nem látta, feltétlenül nézze meg, akár az emeleti első soros (2200 Ft), vagy az emeleti hátsó soros (1000 Ft) helyekről!!!

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.