Először a nap számokban:

Mai megtett km: 400 km

Eddigi össz: 2330 km

Mai start: 12:30, finish: 22 óra (kb másfélórás kényszerszünettel)

Aztán szóban:
Kátyús, hepehupás utak, 30-as táblák, sok visszaintő motorros, gondozatlan telkek, amiken baloldalt TESCO reklám, jobboldalt pedig borsodi…. Igen, itthon vagyok, Magyarországon.
Talán egy beérkező külföldi, aki a 7-es főutat választja, hasonló tájleírást ír. De kezdjük megint az elején:

Tegnap este még blogolás után megnéztem egy filmet (félelem és reszketés las vegasban – télleg jó, Laci!), majd szép nagy villámokra lettem figyelmes.. Gyorsan rá is terítettem a ponyvát a sátorra, eddig ugyanis nem volt rajta. Kisvártatva egy hatalmas szélvihar vette kezdetét, ami sajnos később sem ért véget..
Egész este azon izgultam, hogy vajon kibírja-e a szigszalagos sátram, vajon megmarad-e a ponyva. Reggelig forgolódás után kiderült, h mindkettő megúszta.
Reggel is óriási szél volt, hatalmas hullámok, és jéghideg víz… Féltem is, hogy így már nem nagyon fogok fürdeni. Nos, 20 percnél tovább nem is bírtam a vízben. A forró napsütés ellenére a víz dermesztően hideg volt.
Óvatosan, és lassan mentem be a tengerbe, hosszasan csak a köves parton álltam, próbáltam szoktatni magam a hideg vízhez, és közben a nagy hullámok alaposan megdobálta kővel a vízben lévő lábamaimat. Közben a hullámok olykor emeletesház magasságig csaptak föl a sziklákról.

Aztán kicsekkolás, és irány Senj! Ilyen óriási szélben még az egyenesben is dőlni kellett, hol jobbra, hol balra.. Bizonytalan érzés! Egy kis wifiszerzés után elindultam az autópálya felé, 2 óra tájt. Az autópályáig csodás hegyi út vezetett, szorosokon, hágókon át, de sajna nem álltam meg fényképezni, mert a táj látványának feldolgozása, és az oldal-, szembe-, és olykor hátszéllel való küzdelem lekötötte minden energiámat… Az autópályát elérve aggódtam, hogyhogy fogja bírni a gép. Az első 10 kilométeren kifejezetten rosszul is éreztem magam, mint a leglassabb, nameg minden kis emelkedőn küzdő közlekedő. Na, aztán 10 km után rájöttem hogy is szereti ezt igazán a gép, kell neki a lendület, így 4700-4800-as fordulaton, azaz közel 100 km/h-s sebességen tartva a motort sokkal jobban bírta az emelkedőket, és az olykor szembe szelet. Lendületből vett minden akadályt, és az első pár 90-nel poroszkáló legyőzése után könny szökött a szemembe (de tényleg) a boldogságtól, annyira megörültem a gép lelkesedésének. Igaz, eközben közel teljes gázt húztam, de kb 50 km után vhogy belejött a szerkezet, és megelégedett egy félgázzal is (kiégettük a mocskot a kipuffból :)). Így aztán az unalmasnak tervezett autópályázás iszonyat élvezkedés volt, hangos, navi nélküli zenével a fülemben, 100-zal száguldva. A hangulatot csak fokozta, hogy sok magyar autós odaintett, és vagy 5 (nem csak magyar) autós kitartott felfele álló hüvelykullal adta tudtomra véleményét. 🙂 A benzinkutaknál (csak 2x álltam meg) pedig társaság
is adódott mindig. Sztorizó magyarok, arra járó motorosok, stb.

Az autópályákon egyébként rengeteg a magyar, úgyhogy valószínűleg ezért láttam én túl kevés magyart a főutakon. Még magyar motortosokkal is találkoztam az autópályán, úgyhogy nem vesztek el. Kb 120 km autópályázás után, az első fizetőkapunál pedig ismét láttam mindenkit, aki az autópályán megelőzött. Az összes autós, aki addig 140-160-nal előztek meg az autópályán, ott állt a kb 10-15 km-es dugóban, ahol én egy békés 40 km/órás sebességgel el döcögtem mellettük… Mind mellett. 🙂 A legtöbb autós ha meglátott a visszapillantóban, lehúzódott, helyet adott. Mondhatni az összes magyar (!!!), viszont a többi náció nem szívesen/egyáltalán nem húzódott le. Se az olaszok, se az osztrákok, se a németek, se a hollandok nem volt olyan rendesek, mint a magyarok. De tényleg! A legnagyobb meglepetést itt egy autóból derékig kilógó srác okozta, aki nagy vigyorogva fényképezett amikor elmentem mellettük.. 🙂

Határon szinte sor sem volt, pikkpakk átértem Magyarországra, ahol már a 7-es főúton jöttem tovább, kihagyva az autópályákat (bár a Horvát autópálya nem volt olcsó mulatság 4-5000 Ft, nem volt már kedvem újabb 1500at fizetni a magyar autópályákra). Így aztán Balatont is láttam, méghozzá naplementében! : ) Sajnos mire kimentem a partra, hogy lefotózzam a szintén giccses balatoni naplementét, addigra lement a nap.

Balatonlelle környékén már kezdett elég nagy forgalom lenni, dugó dugó hátán, és érdekes mód indokolatlanul 30-40-nel közlekedő autósok. Na, ebből pár km után elég is lett, előzgettem egy kicsit, mire kiértem az őrült lassú bolyból, és egy kellemes 50-60-assal haladtam egy 4-es Golf mögött. Balatonszárszó után egyszercsak fékez a golf, majd látom, hogy a szembejövő két lámpa a Golffal jön szembe, hatalmas csattanás, nyikorgás, én pedig vészfékjezve próbáltam menteni az irhámat, és blokkolt kerekekkel, jobbra… Ezek után kb másfél óráig jegyzőkönyvezés a rendőrautóban, mint szemtanú, szerencsére karcolás és kár nélkül, megúsztam az ütközést.

Ezek után a maradék 20 km megtétele nem kis aggodalmat okozott, minden záróvonalhozz közelebb lévő szembejövő láttán húztam a féket, a balra kanyarodóktól pedig egyenesen féltem. Ilyesztő volt az ütközés hatalmas hangja és látványa, ami még sokáig játszódott végtelenítve az agyamban. Siófokra este 10 után érkeztem, ahol egy naaagynagy vacsi után sörözés-beszélgetés anyumékkal, és az ott üdülőkkel, majd wifi szerzés, és hatalmas alvás.. Ágyban! 🙂

GrafUr – 2007.08.19. – 1:10

Nos, hol is kezdjem.. Kezdem szokás szerint a legelejétől:
Ma reggel egy hatalmas felfedezést tettem! Van még egy nap a biztosításomból, ugyanis szerdától kötöttem 11 napra, ami így csak szombaton jár le péntek helyett.. Na igen, így maradhattam volna Makarskán. De itt se rossz! A felfedezés után elrendeltem egy pihenőnapot, így boldogan aludtam tovább. Amikor felkeltem az olasz szomszédok rögtön kávéval kínáltak, amit persze elfogadtam, és invitáltak egy kis sütire is reggeli gyanánt, nameg egy kis beszélgetésre.
Végre megtudtam, hogy miért jó az olaszoknak ide jönni, és miért vannak itt ilyen sokan: azt mondták, hogy itt jobb a tenger (náluk homokos part van), és olcsóbb is, még így, 800 km-t utazva is… Ráadásul 2 hétig voltak itt, és éppen ma mentek tovább.
Figyelmeztettek, hogy reggel ellopták a csaj mobilját a fürdőszobából, úgyhogy gyorsan szakszerű, stratégiai rendetlenséget csináltam a sátramban.. 🙂 – be is vált.

A reggeli kávé és süti után még kicsit beszélgettem az olaszokkal, majd bevetettem magam a tengerbe. Kutya hideg volt, és zavaros, ami talán a nagy hullámoknak volt köszönhető… A víz ekkor kifejzetten nem tetszett, hal alig volt, és a növényzet is gyérnek tűnt. neki is kezdtem mosni, ugyanis 11 nap után már igencsak ráfért a farmeromra.
Eközben az olaszok tovább is álltak, úgyhogy úgy döntöttem elfoglalom a jó kis helyüket. Szépen kipakoltam mindent a sátorból, majd a tetejénél megemelve átcipeltem a jobbik helyre, ahol aztán RECCS, és hülye pózt vett fel a sátor.
Nagy aggodalommal húztam ki a megnyekkent rudat, és bizony eltört… Elővettem a lochtite-ot, meg a szikszalagot, és neki kezdtem barkácsolni. Sajnos egy rossz mozdulat miatt a bepillanatragasztózott törött darab beugrott a még ép jó részébe, és rögvest be is ragadt.. Hurrá, de mérnök ember megoldja! Elővettem egy sátorcöveket, kiegyenesítettem, majd egy pár méter szigszalaggal sínbe raktam a törést. Ezaz, működik! Újra felállítottam a sátrat, kiegyengettem az új, fura billegést, majd nekifogtam ebédelni.
Az ebéd utáni szieszta, és kép válogatás közben egyszercsak újabb RECCS, és eltört a másik rúd is, felül, középen. Hurrá… Itt már nem próbálkoztam ragasztóval, egyből sínt kapott, és azóta is áll, kb 5 méternyi szigszalaggal…
De a problémák sora nem ért véget. Újabb fürdőzés (ezúttal már hullám mentes, leülepedett, halban dús volt a víz), majd egy kis napozó-olvasás után elindultam a közeli városba wifit és kenyeret szerezni. 20 perc séta után meg is érkeztem, majd pedig rengetegszer körbejártam az összes utcát, wifi pedig nem volt… Pedig a délután folyamán átméreteztem vagy 40 képet, előkészítettem feltöltésre, és mármeg nincs wifi… Na, majd holnap! Legalább megint fotózhattam, séta közben, a naplementét!

Holnap még kb 1ig fürdök egy nagyot, érzékeny búcsút veszek a tengertől, majd pedig Senjnél jobbra fordulva felmegyek az autópályára, hogy pikk-pakk a határnál lehessek. Onnan már a cél Siófok!

Amúgy itt a kempingben, és a városban egyaránt sok magyar hangot hallani! Tegnap délután a kempingbe is érkezett egy magyar csapat, 2 autóval, lakókocsival, és az egyik úr ide is jött beszélgetni a régi, hasonló motorjáról. De egy fagyizó, partra sétáló magyar család is ide jött, és beszélgettünk egy sort ezekről a gépekről, nameg az egyedül túrázásról. Akárcsak a szembe szomszéd (cseh), akivel németül, nameg kézzel-lábbal kommunikálva megbeszéltük, hogy milyen jó kis gépek ezek, és milyen rosszak az ők 2 thengeres jawa-ik. 🙂 Na, meg ajánlott egy jó kis osztrák úvonalat, ha valami tökéletesen motorosoknak kitalált hegyekre vágyok. 🙂 Örültem a sok érdeklődőnek, a magyar szónak, és az elismerő gesztusoknak.

És most jöjjön pár naplementés kép, mert azt még mindig nagggggyon szeressük:

GrafUr – 2007.08.17. 21:10

Reggel rengeteg problémával ébredtem. Megállás nélkül azon gondolkodtam, hogy legyen a folytatás. Nagyon rosszak az opciók, mert egyik sem teszi lehetővé a több napra itt maradást. Lehetne itt maradnom még egy napot, és akkor Mo.-ra egy nappal később érnék, lecsúszva a Siófoki pihenésről, és a Nerbi túra feléről… Vagy maradhatnék még egy napot, és akkor Bosznián keresztül 1 nap alatt Siófokon lennék, 700 km után.
Avagy elindulok északnak, rijekánál alszok egyet, majd onnan 500 km után pénteken siófok. Talán ez még a jobbik, de mire felérek rijekához, addigra este lesz, fürdés megint nem…. Nem tudom mitévő legyek. Emiatt aztá hatalas szonorúsáég tehénkedik a vállamon, amit azzal a tudattal enyhítetem, hogy végülis Horvátország még nem ismert kincseit jöttem felfedezni, és csak másodsorban fürödni.. Azt majd legközelebb!

Azt viszont megtudtam, hogy este 10ig maradhatok a szobában (végre nem csak délig), és úgy döntöttem, fürdök egy jót indulás előtt. Jó döntés volt! Lementem a riviérára, ami egy több kilométres aprókavicsos népfürdő, tömve emerrel. A cuccomnak is alig volt hely. Viszobt megérte! A víz kristálytiszta a kavisos part és a sok ember ellenére. Növényzet gyér, viszont hal egész sok van, és végre láttam polipokat is, tehát egész gazdag az állatvilág. A vízből ki se akartam jönni, de indulni kell, nincs mit tenni!
A kedves, öreg házaspár, akié a kiadó szobák voltak, inkább csak németet és olaszt beszéltek. Én meg ugye inkább csak angolt,, és németet, ezért a közös nevezővel, a némettel, és sok más testbeszéddel kommunikáltunk. Nem volt egyszerű úgy németül beszélni, hogy még a gondolataim is angolul vannak.. De azért sikerült megértetnem velük, hogy megyek. A kedves öreg néni egy baráti kézfogással köszönt el, mintha már régesrég ismerném. Furcsa, és jó volt.
Úgy döntöttem, hogy az út során megnézem Trogirt, elvégre már vagy 4-5 éve láttam. Makarskán és Omison többször is próbáltam fotózni, de egyik kép sem lett az az igazi látvány. Trogir viszont még mindig szép, már el is felejtettem mennyire! Körbe jártam minden részét.

Trogirt elhagyva, hagytam magam rábeszélni, a GPS tud rövidebb utat,mint a Zadarba bemenő, tengerparton végigmenő 8-as. Az úgysem volt egy érdekes rész, menjünk hát a szárazföld belsején keresztül Karlobag felé!
Az út egy erős szerpentinnel kezdődött (így megnéztem Trogirt madártávlatból is, majd hullámos, hepehupás fennsíkon vezetett át. A problémák Zadar távolságában kezdődtek, az M-betűs hídhoz közeledve, ugyanis pontatlan volt a GPS térképe. Az egyik kereszteződésnél az egyébként jó utat kiválasztva jött egy "újratervezés". Hmm, hát jó, akkor megfordulok, és a másik elágazást választottam… Itt is "újratervezés".. Nofene, inkább ismét megfordultam, hiszen így 4-ből 3at kizártunk, az uccsó lesz a jó, el is indultam arra. Itt is "újratervezés", de már nem érdekelt, tervezze csak újra! kb 5 km múlva aszondja forduljak jobbra.. Hát ez egy hídon elég nehézkes mutatvány, valszeg az éppen épülő autópálya bekavart neki. Ok, "újratervezés". Pár kmrel arrébb ismét jobbra terel, ami meg kavicsos földút volt.. Felejtős, "újratervezés" (ekkor már kezdtem ideges lenni). Ismét pár km után ismét jobbra terel, egy kitáblázatlan utcába. Ám legyen, gondoltam, befordultam, majd kb 3 km után egy kísértetfaluban egyszercsak vége lett az útnak (mintha elvágták volna) és földút ment tovább. Na, akkor hátra arc, "újratervezés", szentségelés, majd vissza ahhoz a kb 15-20 km-re lévő kereszteződéshez, ahol kezdődtek a bonyodalmak. Itt elmebtem balra, ahogy először is, majd egy újratervezés után már jó is volt, megnéztem mere tervezi.
Így történt, hogy utam kísértetvárosokon, halott falukon, szétlőtt házak, és aknamezők mellett ment el. Még fotózni se nagyon mertem megállni, de azért készült pár kép.

Na, az említett kb 3/4 órás tévelygés miatt erős késésben voltam, és a GPS fél 9es érkezést jósolt, amiről már tudtam, hogy vagy fél órával úgyis több. Ezért aztán húztam a gázt, hogy behozzak egy kis lemaradást, és ne a kanyargós Karlobag-Senj úton érjen a sötétség. Nos, ez majdhogynem sikerült is, így történt, hogy gyönyörű naplementében motorozhattam a tengerparton (ezzel egy álmom 75%-ban kipipálva, csak az utas hiányzott a teljességhez).

Úgy tervezem, hogy holnap d.e még strandolok egy utolsó rövidet, hogy aztán 2-ig elhagyva a kempinget elindulhassak Siófokra. Könnyen lehet, hogy majd némi autópálya is becsusszan a kényelem kedvéért. 🙂

Grafur – 2007.08.16. 23:15

Ui: majd' elfelejtettem:
Mai megtett km: 355 km
Eddigi össz: 1926 km
Mai start: 13:30, finish: 21:15 óra

Először a nap számokban:

Mai megtett km: 260 km

Eddigi össz: 1552 km

Mai start: 10:15, finish: 21 óra (!)

Aztán szóban:
Reggel a pakolás már egészen gyorsan ment, akárcsak a kicsekkolás. Na, az első megleptés rögtön itt érkezett, ugyanis az általam kinézett, és megkérdezett 70 kuna-s árhoz, még hozzá jött egy 60 kunás tétel, amiről nem volt szó.. Így a két nap a kempingben több, mint 8000 ft volt, hát így ez nemjó biznisz nekem..

Végig vitt a híd alatt, végig felfele a szorosszerű helyeken. Sajnos a fényképezőgépem akksija több mint 700 kép után (!!!!) itt fáradt el, a tartalék akksi pedig magától merült le. Több mint 700 képet csináltam elemcsere nélkül, sok zoommal, mindig kijelzővel. Bámulatos kis gép ez (canon a700), és a panasonic 2600as elem se kutya.
Na, szóval fél óra után kikötöttünk, és egyből a jegyváltóhoz terelték a népet. Áhháá, tudtam én, h nincs ez ingyen.. Nem is volt, ugyanis 80 kuna volt a belépő. (2800 ft) Tanulságos kis túrát tettem: kellett volna hozni fürdő cuccot, vagy legalább rövidgatyába jönni, csizma nélkül. Sok lépcső vezetett fel a gyönyörű vízesés mellett, rólam meg dőlt a víz.
Minden útbaeső csapnál annyit ittam, amennyi csak belém fért. 2 órás teljes körbesétálás során kissé plitvicei tavak feelingem volt, sokban hasonlít! Pár fénykép kierőlködése után tovább indultam, jócskán késésben.

Trogirt sajna véletlenül kihagytam, vhol kimaradt egy letérő, és nem volt több. sebaj, végülis láttuk már, irány Split! Útközben töltöttem az akksikat is. A nagyvárosban bolyongás után a motort éppen a Diocletianus palotánál sikerült leparkolni, így kis séta után kapirgálhattam az államat a földről.

Hihetetlen! Őrült volt a fickó (Diocletianus), aki ezt építtette, mindenesetre nagyon szép. Alaposan körbejártam minden részét, és mire visszatértem a motorhoz, már este 8 óra volt.. Affene, Makarska még egy óra!
Így aztán maradt az esti motorozás, így a gyönyörű tájból semmit sem láttam, csak zsibogó tömegeket Omisban, Tucepiben, és minden turistagyűjtő helyen…

Tök sötétben érkeztem meg Makarskába, ahol úgy döntöttem nem vacakolok sötétben sátorállítással, inkább megérdemlek egy szobát, rendes ággyal. A kb 3. "Sobe, zimmer" feliratnál meg is álltam. 20 euró, ami az előző kempingemhez képest korrekt, ám legyen.
Némi kavargás és telefonálás után találkoztam Rubenssel, akivel hosszú séta és sörök kíséretében át beszéltük a Riga Klubot, és végigsétáltuk az egész, nyüzsgő riviérát. Még éjfélkor is tömeg hömpölygött a parti sátányon!
1 órakkor aztán visszatértem a szobába, és megérezve az ágy kényelmét kb 5 másodperc alatt el is aludtam a fárasztó nap után. Ezért is a képek megint késnek. Furcsa dolog ilet mondani egy laza nyaraláson, de nincs időm.. Tényleg! Ma, csütörtökön ugyanis el kell induljak visszafelé, és még fürödni is kéne a tengerben… 🙂

Grafur – 2007.08.16 – 11:00

Képek frissítve: 2007.08.17. 15:40

Reggel hosszas kínlódás (inkább alvás) után sikerült rávennem magam, hogy elmenjek a közeli boltba kenyérért a reggelihez. Szépen kimentem a kempingből, és a tegnap felfedezett boltban be is vásároltam, igaz most egy kicsit nehéz volt rávenni a kenyérpultos hölgyet, h szeletelje fel nekem, mivel nem tudott angolul… Aztán fizetés után vettem észre, hogy a boltnak van egy bejárata a kemping felől is, sőt, az igazi bejárat ott van, nem is messze a sátramtól.. 🙂
Hosszas reggelizés, szomszéd hollandokkal beszélgetés után, PDAval a kézben, elindultam a belváros felé. Megnéztem előtte, hogy kb 40 perces séta… Nos, ha a wifiszerzéssel töltött időt nem számítjuk, akkor is jóval több volt, mint egy óra, és akkor ez még a rövidebbik volt.. Fene se érti, hogy a recepciós hogy jut be "kb fél óra" alatt, a hosszabbik úton. De amikor ezen gondolkodtam, már bent voltam, méghozzá 1 óra tájt, hőségben.
A belvárost magas, nagyon vastag (tetején 2 sávos autóút) falak veszik körbe, nagy kapukkal. Én a belvárost az öböl túlpartjával összekötő híd felől támadtam, így szépen sorba tudtam mindent venni. Az első utazási irodában szereztem várostérképet, így már kb céltudatosan mehettem a templomokkal rogyásig pakolt városkában. De tényleg, szinte már túl sok a templom! 🙂 Mindegyik (első sorban kívülről) alaposan megnézése volt vagy másfél óra, ami után az Sv. Stosija templomban hűsöltem egy kicsit, megnézve az altemplommal együtt a belsejét.