Kicsit visszakanyarodva előző pár írásomhoz, azt hiszem kicsit javul a helyzet. Az utolsó bejegyzés óta például dolgoztam sokat a riga.hu-n, és végre sok munka után a régi alkotás öröme is jelentkezett, amikor kiküldtem a gondosan megkomponált hírlevelet 260 embernek, amiből 110 hamar el is olvasta.. :) A javuló tendenciához talán az is hozzájárul, hogy 5-ből 4 ZHm meglett a közelmúltban; ismét jót buliztam Tibibácsira, és még fotózni is voltam az őszi ruhát öltött Bükkben... így már megint nem panaszkodhatok.

Viszont valahogy mégis erőltetett és vontatott ez a javulás. Amolyan magamnak-sokat-mondogatom, majd jól-el-is-hiszem fajta. Olyan, mintha a hétvégi úthengerek most nagy csörgéssel kétszer is lerobbantak volna, és az összezúzott lelkivilág romjain pihengettek volna még pár napot. Nehéz úgy újra fölállni, és összeszedni a szilánkokat, ha közben egy úthenger kitartóan súlyosodik rajta. Ráadásul amint végre továbbáll már jön is a következő.
Hogy ennek mi lehet az oka? Hmm... Eleinte csupán az Őszre fogtam, de túl napsütéses és gyönyörű volt ahhoz, hogy ilyet tegyen, ezért inkább az ellenkező, női nemet okolom... Találó, nem?
A hétvégén viszont történt mégvalami, amiért csak a kegyetlen világot tudom okolni... Erről viszont majd egyszer, máskor, később!

Szombat óta egyébként lassan mást se csinálok, csak túraképeket nézek, és túrablogokat olvasok... Mániákusan! Ott kezdődött az egész, hogy Adry barátnémnak megmutattam Alfréd cimborám kanadai túrafotóiból párat (http://alfred.maleczki.com), aztán pedig szépen végignéztünk pár ezer fotót a teljes készletből... Másnap kapom az emailt, hogy Andreas Naumann német motoros barátom frissítette a túrablogját (http://horizonsunlimited.com/tstories/naumann)... Még Áprilisban járt nálam, Magyarországon ETZ 301 Saxon motorjával (lényegében ua. mint az enyém), azóta pedig megjárta Törökországot,Izraelt,Üzbegisztánt,Kínát, és most Tibetből írt... Igaz, még Kina előtt eladta a motorját (egy esés után), és biciklire váltott. Őőrült! :) A blogja pedig telistele van lebilincselő élménybeszámolókkal kalandos útjáról, kultúrákról, vidékekről, meg még több mégőrültebb túrázóról..

Itt, Andy blogjában volt pár link azoknak a világkörüli túrázóknak a blogjaira, akikkel találkozott legutóbb. Na, így utólag megállapíthatom, hogy pontosan ezekre nem kellett volna ráklikkelni!
Például rábukkantam Mandy és Benni Blogjára (http://www.globecyclers.de), akik egy spéci tandem biciklivel túráznak már évek óta, és teszik ezt még évekig (2006-2010). A világ összes hegységét végigtekerik! Ráadásul egy olyan fekvő-ülő tandemmel, ami miatt órák hosszat bújtam a német biciklis oldalakat a technikai megvalósítása után kutatva. Az első fekszik, a hátsó ül, és kormányoz/irányít... Nade hogy?? Hát kérem, pontosan ezt bogarásztam hosszasan fotókon.. :) különleges egy bicaj, az tuti. Egy ilyennel én is el tudnék képzelni egy világkörüli utat, pedig ezt még hajtani is kell...
Miután kigyönyörködtem magam a bicikli bravúros technikai megoldásain, újabb órákhosszán át néztem a lenyűgöző képeket, olvastam a képaláírásokat és sajnos később az élménybeszámolókat... Őőőőrültek!

De milyen jó őrültek ám! Ráadásul a honapjukra feltették a teljes felszerelés listáját, a költségvetést, mindent! Van mit bogarászni azon az oldalon... Ez után aztán mehetnékem volt mindegy hova, csak valahova, valamivel, valahogy! ... A rideg (és hideg) valóság azonban az, hogy Budapesten vagyok, messze bármilyen olyan járműtől, amit bűncselekmény elkövetése nélkül uralni tudnék, ráadásul gusztustalan, esős idő van, és különben is se pénzem, se időm... Durva, mi?
Jobb híján nekiálltam nosztalgiázni.. Nekikezdtem olvasni a Horvát blogomat, kicsit átélve a kanyarokat, nézve a naplementéket fotókon, gondolatban a motorom árnyékában mindezt... Jó dolog, hogy akkor így leírtam a dolgokat, ugyanis kicsit sikerült csillapítani mehetnékemet. Amikor úgy gondoltam, hogy lehiggadtam, akkor egy pillanatra 2008 nyarára gondoltam, és ismét jött a baj: elkezdtem tervezgetni.. Szállások, útvonalak, kilométerek, költségek, ajjajj.. Ezek a tervek már egy kb 5000 km-es Duna túráról szólnak... Végig, szorosan a Duna mentén egészen a Fekete Erdőig (némi alpokban motorozást beiktatva), majd pedig haza dél felé kerülve az Alpokat, egy kis Olasz fürdőzést megejtve... Mindezt hű társammal, ETZmel, és ha más nem, ezt is egyedül.. Ehhez már csak nyár kell, 3 hét szabadidő, és egy kissebb vagyon. Ezek előállítására pedig van még több mint 8 hónapom! :)

Kategóriák

..másod sorban pedig minden más , Túratervek

Komment

Eddig 1 komment érkezett

1. t4ki:
   2007. 11. 14. 0:06

   Üdv!

   "That's just the way it is,
   Things 'll never be the same.."/2Pac/

   Hogy egy komoly idézettel kezdjem a commentem :)

   Tehát a dolgok folyamatosan változnak. Ez is az egyik alapeleme az életnek. Az ember személyisége is folyamatosan változik.
   Kicsit úgy jön át az írásaidból, mintha tiltakoznál ezek ellen a változások ellen, ami által újabb feszülstégek generálódnak
   benned. Mennyivel lenne másabb az életed, ha hagynád eluralkodni az új Grafur értékrendjeit? Kicsit élvezni a bulizós-egyetemisa
   életet, nem parázni, ha nem jut idő a régi dolgokra -hisz van helyettk megannyi új- és idővel majd úgyis felszínre kerülnek, és
   ha szívből, lelkeséssel jön az ihlet, akkor biztos találsz azokra is időt (film, weblap). Ha meg nem, és magadra erőlteted az alkotást, akkor
   meg marad a dekoncentráció, és a vonatott, erőltetett javulás (ha ez javulás). Mintha azt értenéd "javulás" alatt, hogy
   ragaszkodsz egy régi dologhoz, akár görcsösen is, ami része a múltbeli személyiségednek (közben lehet, hogy ez a személyiség időközben már átalakult az egyetem, meg az élet hatására /béta verzió/) Magamat példának hozva: Én nagyon sokat változtam az itt eltöltött 15 hónap alatt. A főbb irányok megmaradtak, de úgy érzem hogy sokat komolyodtam, (és komolyodok) bizonyos dolgok elkedztek jobban érdekelni, míg mások kevésbé. Ez is része a fent említett "törvénynek". Átalakítja az embert ez a hely... Ha ellenálsz, akkor is. Csak akkor nehezebb elviselni. Visszatérve: az úthengereket meg emeld fel egy hidraulikus daruval (ami -mint megtudtuk- hidraulikával működik) és tedd félre őket: ne abba a sávba, amelyikben a motoroddal szeled az életed útját. Egyszer fent, egyszer lent. Gondolj inkább arra, hogy lehetne rosszabb is. de helyette sikeres ZH-k, tervek, jó társaság, stb..
   Azt tanulod amit akartál-és idővel azzá fogsz válni, aki lennél szeretnél. Szerintem nem a nők, meg nem az ősz az oka, hanem egyszerűen
   ezt hozta az élet. Persze idővel elmúlik majd, megint tavasz lesz és a barátnőddel a hátad mögött húzhatod majd a motorodnak :) Addig meg
   próbálj pozitívan állni a dolgokhoz (Unicum next) és igyekezz a jelen problémáit megoldani, a jövőre meg optimistán gondolni. De a legjobb,
   ha csak a jelenel foglalkozol, mert abból lesz a jövő - így ha a jelent jól csinálod, az jó jövőt vonz magával. Érdekes a tervezés-dolog:
   Sokszor mondtad nekem, hogy felesleges tervezni, meg a dolgok elébe rohanni. Hát most visszamondom Neked: Ténxyleg így van! Inkább azt tervezd, hova megyünk a Gólyabál után! :P
   Bocs ha lefárasztottalak a helyenként kissé elvont filozofikus agymenésemmel, de ne hagyd, hogy az élet rád eressze az úthengereket! Hohog beakaszt, és arrébb tesz!
   Peace!

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Név:
Email cím:
Honlap:

Milyen nap van ma?