Elveszett blogpost helyett: a 7.napon 2


Namost leszek naggggggggyon mérges. Megírtam egy roppantul frappáns, überjó beszámolót erről a fantasztikus 7. Napról, kb 1-1,5 óra alatt képekkel, és a több, mint 1 órás, sikertelen wifiszerzés során csakúgy elveszett……ááááááááááááááárrrrghhhh!
Sose lesz ugyanolyan jó.. Annyimindent írtam benne, és mindet ki is töröltem az emlékezetemből… Wáááá

Először a nap számokban:
Mai megtett km: 264 km (de az brutális!)
Eddigi össz: 1292 km
Mai start: 10:30, finish: 19 óra

Aztán szóban:
Hát huh…. Milyen egy nap volt! Ismeretlen, vad és lélegzetelállítóan szép tájak, különleges utak. Induláskor még úgy gondoltam, hogy nem nagyon fognak fényképek készülni, elvégre nem nagyon terveztem seholse megállást, vagy városnézést.. Nos, tévedtem, 150 fénykép készült, és ez is csak egy aprócska töredéke annak a tájnak, amin végigmentem… Legszívesebben csak betenném ide mindet, de megőszülnék, míg feltölti.


Reggel most nem az eső, hanem egy kb 3-tól fél5ig csörömpölve mosogató ürge nehezítette az indulást. Át is állítottam az ébresztőt későbbre, én inkább alszok. Na, aztán erőt vettem magamon, összcsomagoltam (már egész gyorsan megy), és indulás tovább Délre.
Rijekán csak átsiklottam, akárcsak az utána következő városokon, hiszen láttam már sokszor őket. Senjig az út sem volt érdekes, egyedül a dugók kerülgetése jelentett némi izgalmat (érdekes, h csak a magyarok, és esetleg az osztrákok, németek húzódnak le, ha motorost látnak)

Az izgalmak pedig ez után kezdődtek: egyre magasodó hegyek a baloldalon, egyre mélyülő szakadék a jobboldalon, egyre több kis öböl, amit persze az út egyesével megkerült. Így aztán egyre vadabb kanyarok, amiknek az ívén olykor csupán a már említett kőbuckák álltak. Az út minősége tökéletes, végre nem a fehér beton, a felső réteg pedig még nem lehetett idősebb 1 évesnél.
Némelyik kanyarhoz 70es tábla kitéve, meg kőbuckák.. Viccesek ezek, én már 60nál is kapaszkodtam a fékbe.. Féltem. De nem az a fajta félelem volt ez, amikor retteg az ember, hanem az az egészséges, 180 fokban mindent látni akaró, jófajta félelem, ami tilajdonképpen jó érzés. Nem győztem fegyelmezni a tekintetemet, hogy ne a mélységet fürkéssze, hanem az útat nézze. a mélység szédítő (de tényleg), a szédülés meg most nem hiányzik.


Eleinte szinte minden kanyar utáni pihenőben megálltam fotózni, aztán megelégeltem, hogy sehogy se haladok, és inkább csak az igazán különleges helyeken megállni. Az egyik ilyen megállás után hozzácsapódtam egy motoros bandához, egy olyan út közben összeverődötthöz: osztrákok, és olaszo, a végén meg én. 🙂

Ez után ráéreztem az út ízére, kicsit felengedett az aggódó félelem is, és a sebességkorlátokat betartva (érdemes) mentem már tovább, egyre boldogabban, vidámabban, egy kis ColorStar-ral (együttes) a fülemben.

Karlobagba már vigyorogva, föld fölött járva érkeztem. Ennél már csak úgy lehettem volna boldogabb, ha azt az örömet mással is megoszthatom, de végülis most épp nektek adom át, bódottá'! 🙂

Karlobag után az út néha egészen messze elszakadt a tengertől, és néha egészen magasra ment a hegyoldalba. A kanyarok persze itt sem maradtak el, boldogságomat csupán egy darázs törte meg, amelyik alaposan megcsípte (farmeron keresztül!) a combomat. A csípés után rögtön megálltam, és akkor még ot lógott ki a fullánkja a farmeromból.

Az aggodalmakat tovább fokozta, hogy vmelyik "..-Draga" falunál utólértem egy hegyre felkapaszkodó vihart. Pontosabban az eső részéről már lemaradtam, de nekem elég volt a nyoma is: vízes út, néhol vízátfolyásokkal, nagy tócsákkal. A tempót alaposan visszavettem, bár az út nem csúszott, de így is elég vízes lettem. Közben pedig majdnem felterelődtem az autópáyára, a Zadar felé menő hídnál. Inkább bekapcsoltam a GPSt, biztos,ami biztos. Ez szépen vissza is fordított, és egy ingyenes úton, ingyenes (M-betűs) hídon mentem tovább. Lenyűgöző volt a látvány, alig győztem fotózni, mellettem pedig bungi-jumpingra készültek.. 🙂



Innen tovább úgy gondoltam, hogy Zadarnak veszem az irányt, jó korán megérkezve, de inkább vettem egy hirtelen jobbost, Nin felé. Nos, így utólag nem érte meg, bár lehet csak én nem találtam meg Nin érdekes részét. A várost mindenhonnan sekély lagúnák veszik körül, bent pedig egy kis hangulatos sétáló utca van, és kb ennyi. Visszainduláskor pedig kishíján megkóstoltam azt a nyavajás fehér betont, ugyanis még éppen csak a parkolót elhagyva kicsúszott a motor eleje… Még most se tudom hogy hoztam vissza, de nem estem el… Valszeg a lábammal dobbantva hoztam egyenesbe a kb 200 kilós gépet, ugyanis még most is érzem a bal bokámat.
Nint elhagyva a kb 15km-re lévő Zadarban pikkpakk meglett a kemping, de akkor még úgy tűnt nincs tengerpartja, és tovább kerestem. 20 km után rájöttem, hogy az az egyetlen kemping, és ez alatt kicsit várost is néztem. Ám legyen, gondoltam majd legfeljebb továbbmegyek. Becsekkoláskor derült ki, h ez egy hatalmas kemping, lenyúl egészen a tengerpartig, és csak alig 10 eurónyi egy este. Maraduuuunk! 🙂 A recepciónál épp egy magyar pár próbálta megértetni magát, így kérésükre tolmácsoltam nekik egy kicsit, szóval végre magyarul is beszélhettem! 🙂

Lesátraztam kb 20 méterre a tengertől, meg vagy 30ra az elég jó mosdóktól, majd vacsi közben néztem a lenyűgöző, giccses naplementét. Gyönyörű! Sátor állítás közben az egyik -talán olasz- szomszéd rögtön megkínált egy kis frissen sült hallal, amit az új ízektől óvakodva nem mertem elfogadni.. Már bánom. Kicsit később egy jófej, korombeli holland pár vert sátrat mellettem, ők is jópofák, 2 hétig maradnak.. Le vannak nyűgözve a motoromtól, meg a túrámtól, én meg a hihetetlen mennyiségű cucctól, amit magukkal hoztak. 🙂

Magyarok amúgy szinte egyáltalán nincsenek, se az utakon, se a kempingbe. Talán még holland is több van mint magyar. Furcsa, ugyanis tavaly még szinte csak magyarok voltak mindenhol. Mostmeg: osztrákok, olaszok, németek, franciák, hollandok…mindenhol.


Naplemente után még kicsit tervezgettem.. Szívesen maradnék itt több napot is, de akkor nem jutna idő Splitre és Makarskára. Egyelőre nem tudom mi legyen.. Úgy számolom, hogy a haza utat, azaz Siófokig az utat 2 nap alatt teszem meg. Csütörtökön indulás Makarskáról, Rijeka környékén alszok egyet, majd tovább pénteken… De lehet beleférne ez egy napba is, és akkor maradna még egy pihenőnap, de akkor autópályázni kéne visszafele… Na, még nem tudom. Egyelőre nem akarok a végére gondolni, azt se akarom, hogy vége legyen!

Na, azt hiszem ennyi volt az, amit tegnap este 11 órakkor írtam. Ha kimaradt valami, azt majd pótolom, a 8. napi, pihenőnapos blogba… 🙂 most pedig irány Zadar belseje!

GrafUr – 2007. 08. 14. 12:30

 


Hozzászólás

2 Gondolat “Elveszett blogpost helyett: a 7.napon

  • Hvala

    Már egy kicsit aggódtam,hogy sehol sincs a beígért esti beszámoló.Gyönyörű képeket készítettél.További csodaszép és széles utat!

  • NagyOsi

    Szia!
    A kanyaros fotók tetszenek – Osikának is!
    Amúgy vigyázni kell a felfestésekre is,mivel a fehér festék pont úgy csúszik, mint a fehér beton.
    Holnap Trogirt ne hagyd ki, ha Splitig úgyis elmész…
    A halevést is ki kell próbálni. Üdvözöljük a kempingező Európát!
    Üdv: NagyOsi