Csodás pihenőnap kerekedett ebből a maiból! Reggel úgy döntöttem, hogy megnézem a már jól ismert Opatiját, nameg beszerzek pár apróságot…
Reggeli borotválkozást követően észrevettem, hogy egy aluljáró indul innen a kempingből az út túloldalára. Opatijába indulás előtt gondoltam kielégítem kíváncsiságom, és megnézem mi van a túloldalon. Nos, hamar ki is derült: a kemping folytatása. De az érdekes nem ez volt, hanem egy hatalmas, zsibogó tömeg a kempinggel szembe. Mint kiderült, itt épp egy autópiac van, egy bolhapiaccal egybe. Magamhoz szorítva a táskámat és szorosabbravéve az övtáskám, szét is néztem benne.. Volt itt minden, és az autókat úgy adták-vették, mint valami hétköznapi prtékát… Végülis az is. 🙂 keresgéltem vmi fülhallgató félét, ugyanis még Szlovéniában sikerült elhagynom a fülhallgatóm, így nemtudok filmet nézni a PDAn. De végül nem vettem (jól tettem). A sok seftes alak láttán viszamentm a sátramhoz kicsit fokozni a rendetlenséget.. Rögtön a bejáratnál díszelgő két esőben ázott zokni jobb riasztószer, mint holmi lakat… De úgyis nálam van mindig minden érték, avay a motoron lévő zárható dobozban. Így csak a sisaomat, motoros ruhámat, és a többi cuccom miatt kell aggódjak, arra meg ott a zokni+rendetlenség védelem.

 

Na, végül útnak indultam, gyalog. A GPS szerint egy 4 km-es séta várt rám, ennyi meg még nem árt meg.. A séta végig az út mentén, végig járdán (!) vezetett. Közben nemgyőztem fotózni. A városba érve megtaláltam azt a lejáratot a partra, amin anno neikiindultunk családdal sétálni. Így aztán egy emlékeket idéző-nosztalgiázó-, és sokat fotózó séta vette kezdetét. Opatija még mindig szép, a rengeteg palotájával, és szállodájával! Most jó sok ember volt, fürdőzők voltak mindenütt: az apró kavicsos-, a nagyobb kavicsos-, a homokos-, és a sziklás part is. Van itt minden, és a sok ember szinte fel sem tűnik ezen a változatos parton.

 

A belvárosan megpróbáltam felkutatni azt a boltot, ahol a helyiek is vásárolnak, majd egy újabb kenyérszeleteltetés után beszereztem a napi betevőt. 🙂
Ez után felkutattam a helyi "OTP Banka"-t, hogy magamhoz vegyek egy kis tartalékot (otp bank minden nagyobb helyen van, de magyarul mégse tud az ATM), majd elindultam felkeresni a kedvenc fagyist. Jó pár éve felfedeztünk itt egy jófej fagyi árust, aki félig magyar, és a fagyija kíváló. Na, sajnos ma már csak a hűlt helye, a fagyizó bezárt.. Kis bánkódás, majd a kb 20 méterre lévő másik fagyisnál vettem egy isteni fagyit (5kuna 1 gombóc, ami hatalmas – mindenütt így van), és ha már a városban voltam, próbltam egy boltot lelni, ahol van füles. Találtam is egy euronics-et, de ekkor jöttem rá, hogy vasárnap van. Minden más vagy 8ig ma is nyitva van, egyébként meg este 10ig… Ezek tudják mi az a turizmus!
Hazafelé már kicsit fárasztóbb volt az a 4km, de legalább ugyanolyan szép.

 

Visszaérve köszöntöttem az éppen ebédelő magyar szomszédokat, akik aztán invitáltak egy fíííínom milánóira. Az isteni ebéd után egy ugyancsak isteni folytatás: invitáltak pár pohár sörre is, meg a velejáró beszélgetésre, amiket persze a legnagyobb örömmel elfogadtam. Egy kedves, szüleim-korú házaspárról van szó, akik már több tíz éve (háború idején is) ide, ebbe a kempingbe járnak (jaigen, a kemping neve: Preluk). Egy jópofa, picire összecsomagolható utánfutó-sátorral járnak ide, amiben aztán minden van, de tényleg. Sok ilyen, jópofa és praktikus dolgot lát az ember a kempingekben. Megnyugtattak, hogy itt sose volt még lopás, ők kint is szoktak hagyni mindent, de persze az óvatosság sose baj.
A hosszú beszélgetés után 4 óra körül mindannyian fürödtünk egyet, felfedeztem a kemping kavicsos strandját, és a ritkasok halat a tengerben. Egymást érő hatalmas halrajok, a legváltozatosabb fajokból. Úszkáltam is közöttük jó sokat.

Fürdés után rávettem magam a mosásra, és kimostam pár cuccomat (köztük a tolvaj-elijesztőt is), és jééé az ingem zsebéből meglett a fülhallgatóm! 🙂 ezek után boldogan, zenét hallgatva ültem le olvasni, ami annyira jó volt, h csak a sötétedés udott neki véget vetni. Engedjetek meg egy idézetet, ez után mindenki érdeklődött, miért fetrengek a röhögéstől: "Valósággal odatáncolt a frizsiderhez, előkereste a három legkevésbé szőrös ételmaradékot, tányérra tette, és legalább két percig merőn bámulta őket. Mivel ez idő alatt egyikük sem próbálkozott menekülésel, kikiáltotta őket reggelinek, és falatozni kezdett." Állati ez a galaxis útikalauz! Sajna még egy pihenőnap és a köny végére érek, foltatás pedig csak a pdan van… :- maradnak tehát a filmek!
Sötétedésben még gyorsan előbányásztam az útikönyvet, elvégre holnap tovább kéne menni… Elterveztem, hogy elmegyek Zadarig, ahol majd még1 pihenőnap alkalmával megnézem a várost, és a közeli Nin vízesést. De lehet 2 pihenőnap lesz abból… 🙂
Reggel megint csomagolás, és már előre félek a reggeli esőtől. Bár ma nem esett (!), holnap biztosan kapok majd egy kis áldást, érzem.

Grafur – 2007.08.12. 22:50